valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

http://valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

Rákeltérítés

/ 2001.10.19., péntek 07:41 /

Hiányzó szövettani vizsgálatok, a betegek felének nem megfelelő helyen adott kemoterápia, ötödénél elmaradó sugárkezelések. Ezzel is szembe kell néznie az egészségügyi miniszternek, ha véget akar vetni az évtizedek óta tartó hazai tragikus "rákmenetnek", és el szeretné mozdítani Magyarországot a halálozási listák éléről.

Fotó: Lenyó László

A közvélemény nagy része azt gondolja, a rák gyógyíthatatlan, pedig a fejlett országokban bizonyos szövettani típusok esetében a betegek ötven százaléka meggyógyul. Egy-egy kis esetszámú daganattípus hazai gyógyítási eredményei és néhány központ mutatói megközelítik vagy elérik a nemzetközi átlagot, de országos adatok nincsenek. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója úgy becsüli, a hazai betegek gyógyulási esélyei öt százalékkal maradnak el a nemzetközi eredményektől. A 2000 óta működő nemzeti rákregiszter adatai szerint 61 ezerre tehető az évente újonnan megbetegedők száma. Ez mintegy 30 százalékkal magasabb az eddigi legpesszimistább becsléseknél. A megbetegedésekben ezek szerint éppúgy vezetünk a világban, mint a férfiak rákhalálozásában, legalábbis 57 ország közül, amely az egészségügyi világszervezet 260 tagállamából adatokat közöl.

Emberi jogi lecke

Az egészségügy teljesítményét a bizonytalan statisztikából nehéz megítélni, annyi azonban bizonyos, hogy a magas halálozási adatokban a magyar onkológiai ellátás is szerepet játszik. Ez utóbbiról kevesebb szó esik, ezért kavart nagy port tavaly Sergio Pecorelli, a Nemzetközi Nőgyógyászati Rákellenes Társaság elnökének vezető magyar nőgyógyászokhoz küldött levele. Ebben felajánlja segítségét, hogy "Magyarország eleget tehessen emberi jogi kötelezettségeinek". Pecorelli professzor tudomása szerint a magyar petefészekrák-betegeknek "csak 15-20 százaléka kap a Nemzetközi Nőgyógyászati és Szülészeti Szövetség klinikai irányelveinek megfelelő kezelést, ami az egyik legalacsonyabb arány Kelet-Közép-Európában". A közvéleményt felrázta a hír, hogy egyes rákbetegeknél megkezdik a kezelést, majd leállítják (a hivatalos adatok szerint három esetben a kezelés néhány napra leállt, majd befejezték azt; Kásler Miklós szerint a néhány napos kihagyás miatt a beteg semmiféle hátrányt nem szenvedett). A gondok felszínre kerülése előremozdította a betegek ügyét. 2001-ben a magyar petefészekrákos betegek száz százalékának kezelését finanszírozza az egészségbiztosító. Ezzel a nemzetközi statisztikák élére ugrottunk.

Sokakban felvetődhet a kérdés, az egészségügy mennyiben járul hozzá a tragikus adatokhoz? Eckhard Sándor, az Országos Onkológiai Intézet professzora az Annuals Oncology nevű szaklapban a magas magyar daganatos halálozást hét oknak tulajdonítja, ebből öt kapcsolatban áll az egészségüggyel. A káros környezeti hatások és a rákkeltő szenvedélyek (a dohányzás és az alkoholfogyasztás) után első egészségügyi okként a rákmegelőzés (szűrés, korai felismerés) elégtelen voltát említi. Emellett felelőssé teszi a késői diagnózist, a beteg nem kielégítő terápiás menedzselését, az egészségügyi munkaerőhiányt és a hiányos finanszírozást. Kásler Miklós szerint nem minden ok azonos súllyal esik latba, a legfontosabbak a környezeti hatások és általában a rákkeltő tényezők, továbbá a szűrés elégtelen volta, amit Echkhardt Sándor az egészségüggyel kapcsolatba hozható okok között elsőként említ. Ebben változást hoz az új népegészségügyi program.

Iglódi Ferenc Pest megyei onkológiai szakfelügyelő, aki az Országos Onkológiai Intézetben készülő nemzeti rákregiszter működését felügyelte, ennek jelentőségét a szűrhető daganatokon keresztül mutatja be. Méhnyakráknál a százezer lakosra jutó 2,3-as európai halálozási adattal szemben 9,5 a magyar szám. Az alacsony szűrési szintért a felelősséget nem lehet áthárítani az egészségügyre, hiszen a méhnyakrák korai felismeréséhez minden lehetőség adott. Tavaly mégis mindössze 400 ezren mentek el szűrésre, ez a legjobb esetben is csak 25 százaléka a kívánatosnak. Ennél súlyosabb következményei lehetnek annak, hogy nem megfelelő módszerrel végzik a vizsgálatokat. Kereszty Éva, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője "szűrésdivatról" beszél, például teljes nőgyógyászati, molekuláris biológiai vizsgálat és rákszűrés történik, de ezek közül a főosztályvezető szerint a legfontosabb, a citológiai vizsgálat hiányzik.

Az orvosok a jelentkezők számának megkétszereződését várják a "behívóktól", amelyekben a veszélyeztetett korosztályokat novembertől emlő-, majd később vastag- és végbél-, valamint méhnyakrákszűrésre invitálják. A program alapjaként szolgáló modellkísérlet világbanki támogatással 1993-ban indult el, és mérhető eredményeket hozott. Azt gondolhatnánk, elsősorban pénzhiány miatt nem terjesztették ki a programot az egész országra már évekkel ezelőtt. Erre utal az onkológiai szakfelügyelő levele, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy "2001-ben szembe kell néznünk a felfokozott lakossági igény és a mammográfiás szűrési kapacitás közötti aránytalansággal". Időközben kiderült, hogy a levél már nem aktuális, mert az onkológiai szakfelügyelő-hálózat ezt követően felmérte az emlővizsgálathoz szükséges mammográfok számát. Eszerint hazánkban 98 mammográf működik, jó földrajzi megoszlásban. Ennyi készülék elegendő ahhoz, hogy a tervezett programot eszközbeszerzés nélkül elindíthassák.

Nemcsak kiszűrni kell a beteget, hanem gyógyítható állapotában felismerni a betegséget, és valóban gyógyítani - vallja a szaktárca. Csakhogy a körülmények még a jelenlegi betegek esetében sem nevezhetők kielégítőnek. Lapunk a szakértőket nyílt, őszinte beszédre kérte, amely hozzájárulhat a rákbetegek gyógyulási feltételeinek javításához. Elvégre a viszonyok nem attól lesznek ilyenek, hogy beszélünk róluk, ellenben a tisztánlátás hozzájárulhat a megváltoztatásukhoz, és nemcsak a betegek, hanem a tisztességes, eddig is megszállottként dolgozó orvosok, nővérek érdekét is szolgálja.

Kérdések műtét után

Ha valakinél felfedezték a daganatot, következik a szövettani vizsgálat és a sebészeti beavatkozás. A laikus hajlamos azt hinni, hogy a patológus csak boncol, valójában azonban legalább ilyen fontos feladata a szövettani vizsgálatok végzése. Nem lényegtelen részlet, hogy ez, a beteg számára "arctalan" orvos nem kap hálapénzt, emiatt ez az egyik legnagyobb hiányszakma. (Tavaly országosan egyetlen patológusszakorvos-jelöltet tartottak nyilván, miközben az állásban levők harmada 60-62 év körüli - figyelmeztet Kádár Anna, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem patológusprofesszora.) Pedig a patológus hiánya alapvetően befolyásolhatja a műtét kimenetelét. Optimális esetben az operáció előtt sejtmintát vesznek, ennek alapján a sebész tudja, milyen daganatfajtával van dolga, majd a műtét alatt fagyasztott szövettani metszeteken vizsgálják meg, csak "tiszta szöveteket" hagy-e a beteg testében az orvos. A Semmelweis Egyetemen ezt úgy kell elképzelni, hogy a szövetmintával még az operáció alatt átszaladnak az Üllői út egyik oldalán lévő sebészeti klinikáról a patológiára, ahonnan visszaszólnak telefonon: rendben van, befejezhetik az operációt, vagy pedig nagyobb darabot kell kimetszeni. A dolog addig ismétlődik, amíg az orvos a teljes daganatot kivette. Ha egy kórházban nincs patológus, akkor a sebész gyakorlatilag "vakon" operál, és gyakran csak két héttel a műtét után derül ki, hogy újabb beavatkozásra van szükség, mert a daganat egy része bent maradt. Nem lehet tudni, évente hány emberéletet követel mindez, de Kádár professzor asszony szerint "laikus módon is lehet következtetni: ha megfelelő terápiát kap a beteg, javulnak az életesélyei".

Történhetne másként is. A beteg kezelőorvosa például azt mondhatná: az ön életesélyeit jelentősen javítaná, ha a rákbetegek ellátására szakosodott intézetben operáltatná meg magát. Vasváry Artúrné, a Magyar Rákellenes Liga főtitkára tapasztalatai szerint azonban erre csak "nagyon ritkán" kerül sor. Kásler Miklós szerint nincs Magyarországon illetékes fórum, amely kijelölné az alkalmas kórházakat, osztályokat. Az egészségügyi tárca is úgy látja, a daganatos betegek komplex ellátását regionálisan kell szervezni. A betegség jellegéből fakadóan a diagnózis és a terápia csak egy magas szinten felkészült munkacsoport feladata lehet, és ebben nem a beteg kényelmi, utazási szokásaira kell tekintettel lenni.

Vasváry Artúrné szerint az orvosok egy része tudatában van annak, hogy nemcsak megfelelő patológiai háttér, de kellő sebészi gyakorlat nélkül operál (például azért, mert egy kis vidéki kórházban ritkán találkozik egy-egy daganatfajtával). Ráadásul a szükséges gyógyszert sem adhatja, mert azzal - mivel alkalmazása speciális szaktudást igényel - csak az onkológiai központok rendelkezhetnek, a beteget mégis helyben kell tartania. A rossz finanszírozási rendszer miatt a kórházak "amit a daganatos betegeken megkeresnek, abból tartanak fenn egy másik, rosszabbul finanszírozott osztályt". Emiatt az intézmény kénytelen-kelletlen "lefölözi" a daganatterápiára kapott egészségbiztosítási pénzeket, és ez az oka annak, hogy az orvos "ejnye-bejnyében" részesül, ha továbbküldi a beteget, és ezzel egy másik kórháznak juttatja az érte járó összeget - állítja Vasváryné.

Szerepe lehet ebben annak is, hogy ha továbbküldi a beteget, akkor egy másik orvos kapja a hálapénzt. A daganatos betegek többnyire csak betegségük elején képesek fizetni, emiatt a hálapénz legnagyobb részét az operáló orvos kapja. Kádár Anna viszont úgy látja, talán az orvosok maguk sincsenek meggyőződve arról, hogy a központokban jobb a beteg gyógyulási esélye. Pedig az általunk megkérdezett szakértők szerint ez biztosra vehető. Iglódi Ferenc azt mondja, ha nem megfelelő posztoperatív ellátást kap a beteg, az "megpecsételheti a sorsát".

Ha csak a továbbküldéssel lenne gond, akkor a 13 sugár- és kemoterápiás centrumnak, valamint a 19 csak kemoterápiát nyújtó központnak kongania kellene az ürességtől, de ez nem így van. A Gyógyinfok, az Egészségügyi Minisztérium információs központja szerint több mint 3,2 millió kórházi napot regisztrálnak évente daganatos betegeknél, vagyis naponta kilencezer ágyon fekszenek rákbetegek. Speciális onkológiai ágyból azonban kevesebb mint 1800 van az országban. Ezeken Iglódi főorvos szerint világszínvonalú ellátást nyújtanak, s bár nem minden rákbetegnek kell speciális ágyon feküdni, az erre rászorulók fele nem kap ilyen lehetőséget. Az ország egyetlen területe sem mondhatja el magáról, hogy legalább a kórházi minimumfeltéteknek megfelelő speciális ágyszámmal rendelkezik, Budapesten a szükséges 1202 helyett 766 van, Borsodban 285-ből 80.

Ez is közrejátszik abban, hogy a betegek ötöde nem részesül sugárterápiában (noha Kásler professzor szerint elsősorban azért, mert visszautasítja a kezelést), és csupán az arra rászorulók fele kap megfelelő speciális onkológiai ellátási helyen kemoterápiát, holott onkoterápiát csak onkológus felügyelete mellett szabadna végezni. Pedig 1998 óta a daganatos betegségek kezelésében alkalmazott citosztatikus szerek kezelési napjainak száma az addigi stagnálás után ugrásszerűen megnőtt az Egészségügy Kutatóintézet adatai szerint, és az egészségbiztosító nagyot lépett előre a rákterápia finanszírozásában - szögezi le Matejka Zsuzsanna, a kutatóintézet gyógyszerszakértője. A citosztatikumokból és az endokrin (hormon)terápiából az 1993-as 3,8 millió évenkénti terápiás napok száma 1999-re 9,4 millióra nőtt. Mindez arra vall, hogy nem maradnak ellátatlanok a betegek. A szakértők szerint a gond inkább azzal van, hogy a gyógyszereket gyakran nem megfelelő szakértelmű orvos adja a betegnek, ami veszélyezteti a hatásfokot.

Jelentős fejlődés történt a sugárterápiánál is. Korábban a legnehezebb helyzetben Miskolc volt, ahol egy telekobaltágyúval reggel 6-tól este 11-ig fogadták a betegeket; az új gép már ide is megérkezett, mint Kásler főigazgatótól megtudtuk. A rákbeteg sorsára az is kihat, milyen készülékkel kapja meg a kezeléseket. A felszereltség alapján a hazai központok közül kilenc európai szintű, és három alatta levő technikai felszereltségű osztályt különböztetnek meg (a főigazgató szerint ezek közül egyre nincs szükség). 1995-ben mindössze egy európai szintű osztályt tartottak nyilván. A javulás hárommilliárd forintos fejlesztésnek köszönhető, aminek eredményeként Magyarország Európa középmezőnyébe kerülhet.

A hiányzó humánum

A túlfeszített helyzetben előfordul, hogy a humánumra kevés gondot fordítanak. A beteggel a műtét után közlik, hogy "az operáció csodálatosan sikerült, boldogan távozik, ám a nővér még a kezébe nyom egy papírt, hogy ekkor és ekkor jelenjen meg egy bizottság előtt" - meséli a rákellenes liga főtitkára. Vasváry Artúrné szerint itt az emberek gyakran szó szerint rosszul lesznek. A bizottság a magát gyógyultnak hitt beteg előtt esetenként veszekedésig fajuló vitában dönt a kezelés további menetéről a szövettani eredmény alapján. Az érintettek nagy része ekkor szembesül igazán helyzetével.

Mindezek alapján nehéz lenne azt állítani, hogy a magyar egészségügy nem felelős a magas hazai rákhalálozásért. A népegészségügyi program tíz év alatt tíz százalékkal szeretné csökkenteni a daganatos halálozást a 65 évnél fiatalabbaknál. Ezen belül a szűrhető tumorfajtáknál 5-50 százalékos javulást vár (előbbit a tüdő-, utóbbit a méhnyakráknál). A szűrési program bevezetése mellett azt tervezik, hogy az egészségpolitika és a szakma egyetértésével akkreditálják a kórházi osztályokat, és csak a szintet megütő intézményekkel kötne a biztosító szerződést, és minden megyei kórházban lesznek különleges osztályok külön gondozóhálózattal.

Kásler főigazgató - sokak által óvatosnak tartott - becslése szerint a magyar túlélési adatok öt százalékkal maradnak el a nyugat-európai átlagtól. Ez évente 1600 emberéletet követel.

Novembertől a rák elleni küzdelembe a lakosságot is bevonják, mert a hazai onkológiai helyzetet elsősorban és döntően az befolyásolja, mennyire sikerül a rákkeltő tényezőket kiiktatni az életünkből, illetve a daganatokat gyógyítható stádiumban felfedezni. Mikola István kinevezésekor azt mondta, csupa Maradonát válogatott az egészségügy menedzselésére hivatott csapatába. Ellenfelei is elismernék ezt, ha sikerülne az évtizedek óta tartó tragikus magyar "rákmenetet" megfordítani.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.