heti-valasz.hu/itthon/puncshu-kereszteny-uzletember-es-ellenzeki-muvesz-a-botranyos-tarskereso-mogott-125126

http://heti-valasz.hu/itthon/puncshu-kereszteny-uzletember-es-ellenzeki-muvesz-a-botranyos-tarskereso-mogott-125126

Rekord? Gyanús

/ 2016.10.05., szerda 15:25 /

A Heti Válasz állandó elemzőpárosa, Mráz Ágoston Sámuel és Török Gábor azt latolgatja, milyen következményei lehetnek bel- és külföldön a kvótanépszavazás eredményének.

– Vasárnap este, a népszavazási urnák lezárásával megkezdődött az értelmezési verseny: az nyom-e többet a latban, hogy az érvényesen voksolók több mint 98 százaléka nemet mondott a betelepítési kvótára, vagy az, hogy – az 50 százalékosnál alacsonyabb részvétel miatt – érvénytelen lett a referendum?

Mráz Ágoston Sámuel: Nagyjából 2-2,5 millió választó támogatja most a kormánypártokat, a népszavazáson viszont több mint 3,2 millióan sorakoztak fel a Fidesz–KDNP álláspontja mögött, a végeredmény tehát egyértelműen siker. Mivel az ellenzék demobilizálta a híveit, józan ésszel is sejthető volt, hogy a voksolás valószínűleg érvénytelen lesz.

Török Gábor: Tényleg? Jó két hónapja nem volt olyan kormánypárti politikus, aki ne az érvényességre fogadott volna. Lázár János pedig alig két hete nyilatkozott így: „Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megállítsuk Brüsszelt. Amennyiben érvényes és eredményes a népszavazás, közjogi, jogalkotási aktus következhet, ami kellő védelmet jelent az országnak.” Kósa Lajos vagy akár maga a kormányfő is csak az utolsó napokban csökkentette a tétet, amikor arról kezdett beszélni: elég, ha a „nem”-ek többségben lesznek.

M. Á. S.: A Fideszben nyilván akkor szembesültek azzal, hogy a korábbi felmérésekkel szemben mégsem lesz érvényes a referendum, és így próbálták hűteni a felfokozott várakozásokat. De mindez kétélű fegyver: az érvényesség elengedése után nehéz lett volna részvételre buzdítani a „nem”-pártiakat. Márpedig a kormánypárti mozgósítással nem volt gond: a Fidesznek úgy sikerült a saját táboránál jelentősen nagyobb tömeget felsorakoztatni a „nem”-ek mögé, hogy nemcsak a bojkottpárti baloldal, de a szóban kvótaellenes Jobbik sem mozgósította a szimpatizánsait.

T. G.: De nem is ők kezdeményezték a népszavazást! A kormánypártok maguk vitték a választók elé a döntést, a kockázatot tehát nekik kellett – volna – jól felmérniük. Egyetértek Bencsik Gáborral, a Magyar Krónika főszerkesztőjével, aki azt mondja, a Fidesz valahogy így is feltehette volna a kérdést: „Ad-e ön megerősített felhatalmazást a magyar kormánynak és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy a nemzetközi politikai fórumokon a migránsokkal kapcsolatos politikáját továbbra is képviselje?” Ezzel a kormányfővel szembenálló szavazókat is jobban mobilizálhatta volna; egyben nem engedte volna érvényesülni a baloldali politikusok taktikáját, akik sikerrel győzték meg saját szavazóik többségét arról, hogy a referendumnak nincs valódi tétje. S akkor még nem is beszéltünk a szerintem elhibázott, mennyiségi és minőségi értelemben is határokat átlépő kampányról, amely nagyon sok, amúgy a „nem”-mel egyetértő szavazót eltántoríthatott a voksolástól.

M. Á. S.: Lehet, hogy a Fidesz egy hasonló kérdéssel jobban mozgósította volna az ellenoldalt is, a Brüsszellel való küzdelemben azonban kevesebb hasznát vette volna egy ilyen kérdésnek – hiába sikerül vele 50 százalék fölé vinnie a részvételt.

T. G.: Az viszont tudható volt, hogy – a közhangulat ismeretében – bajosan talál majd olyan politikai erőt, amelyik büszkén vállalja, hogy a magyar állampolgárok akarata ellenére migránsokat akar idetelepíteni. Így aztán az is borítékolható volt, hogy az „igen” mellett legfeljebb szabad szemmel alig látható erők fognak kampányolni.

M. Á. S.: Ez így is lett. Tény, hogy épp 800 ezer „igen” szavazat hiányzott ahhoz, hogy a kormány 80 százalékos sikert érjen el egy érvényes népszavazáson.

– A referendum érvénytelensége ellenére a parlament – ha megvan a kétharmad – alkotmányba foglalhatja a kötelező kvóta tilalmát, de ez egyben azt is jelenti, hogy a kormánynak választ kellene adnia a kérdésre: miért nem a tavaszi ülésszak idején, az érvénytelen népszavazás kockázatát kizárva hozta tető alá az Alaptörvény módosítását?

T. G.: Ez így van, de ne felejtsük el, hogy került a csizma az asztalra: február 23-án óriási felháborodást keltett, hogy a Nemzeti Választási Irodánál kopaszok akadályozták meg az MSZP vasárnapi boltzárról szóló kérdésének benyújtását, február 24-én pedig a kormány népszavazást kezdeményezett a betelepítési kvótáról. Előtérbe tudta tolni a saját témáját, és ezzel képes volt új irányba vinni a politikai vitákat. Ha pusztán az érvényesség a kérdés, akkor nem vitás, hogy a referendum kudarc a Fidesz számára, de ha a teljes, több mint hét hónapos folyamatot nézzük, sokkal árnyaltabb a kép: a sima alkotmánymódosítás nem hozott volna ennyi belpolitikai hasznot a pártnak, és arra sem lett volna alkalmas, hogy ilyen hosszú időn át uralják vele a politikai napirendet.

M. Á. S.: Mindehhez vegyük hozzá, hogy most alighanem könnyebb lesz az alkotmánymódosításhoz többséget szerezni, mint népszavazás nélkül az év elején. Az, hogy a kormány a saját álláspontja mögé tudott állítani több mint 3,2 millió szavazót, kimagasló szám a rendszerváltás utáni voksolások történetében.

T. G.: Ez tényleg nagy teljesítmény, bár a referendum estéjén általad használt „rekordgyanús” kifejezés azért túlzás.

M. Á. S.: Miért? Ha egy eredmény a csúcs közelében van, az szerintem rekordgyanús.

– Ez esetünkben inkább a „slágergyanús” kifejezésre emlékeztet, nem? Lehetett volna rekord, de mégsem lett az. A csúcsot továbbra is a ’89-es népszavazás tartja, ahol a munkahelyi pártszervezés tilalmára, az MSZMP vagyoni elszámoltatására és a Munkásőrség feloszlatására egyaránt négymilliónál többen mondtak igent.

M. Á. S.: A mostani eredményt a rendszerváltás utáni referendumok számaival vetettem össze, a megállapításom erre az időszakra vonatkozott.

T. G.: A rekord akkor sem igaz: a 2008-as, úgynevezett szociális népszavazáson mind a három kérdésben 3,3 millió felett volt az „igen”-ek száma, és 750 ezerrel több szavazó adta le voksát, ráadásul a szavazás érvényes és eredményes is volt – az akkori és a mostani szabályok szerint is. Azt sem árt elfelejteni, hogy azért lett most érvénytelen a szavazás, mert a Fidesz az új alkotmány megalkotása során – szerintem amúgy helyesen – megváltoztatta az érvényességre vonatkozó szabályokat.

– Gulyás Gergely vasárnap esti nyilatkozata még merészebbnek tűnik, ha összevetjük a számokkal. „1990 óta alig volt példa hasonló összefogásra, ha volt példa egyáltalán” – mondta a Fidesz-alelnök, pedig nem csak a 2008-as referendum „körözte le” a mostanit, de a ’97-es NATO-népszavazás is: ott 3 millió 344 ezren szavaztak egy irányba.

M. Á. S.: Ahhoz, hogy a kormánypárt minden interpretációs szócsatának elejét vegye, érvényes referendumra lett volna szükség – ezt nem vitatom. De azzal is kihúzhatta volna a vita méregfogát, ha önmaga és támogatói elé elérhető célt tűz ki. Mondhatták volna például, hogy egy kétmilliós párttól óriási teljesítmény, ha álláspontja mögé fel tud sorakoztatni hárommillió szavazót. Hogy egy szép szakkifejezéssel éljek: a várakozásmenedzsment következetes alkalmazásával a szimpatizánsok körében is hűthették volna a kedélyeket. De az érvényességet elérhették volna az „igen” szavazatok számának feltornázásával is; például dönthettek volna úgy, hogy – a teljes fordulatszámon dübörgő kormányzati kampány mellett – bizonyos kampányösszeg felett az „igen” mellett kardoskodó erők is rendelkezhetnek.

T. G.: Abban egyetértünk, hogy a Fidesz mozgósításával nem volt gond. Ebből az is következik, hogy az érvénytelenségért akár megpróbálhatnák felelőssé tenni a szintén „nem”-et mondó, de alig kampányoló Jobbikot; már láttunk is néhány erre irányuló kísérletet. Csakhogy ha ebbe nagyon beleállnának, azzal maguk ismernék el, hogy az érvényesség terén kudarcot vallottak – miközben politikusaik sorra adták ki a győzelmi jelentéseket, az „érvénytelen” kifejezést pedig száműzték a szótárukból és a médiájukból.

– Elképzelhető, hogy – ugyanezen kommunikációs „fékhatás” miatt – a Fideszen belül elhalasztják a konzekvenciák levonását? Voltak olyan hírek, hogy a helyi mozgósítás eredményessége befolyásolja a fideszes választókerületi elnökök és polgármesterek sorsát is.

M. Á. S.: A választókerületi eredményekből elég könnyű következtetni arra, hogy az adott helyen 2018-ban milyen mozgósítás várható; a választókerületi elnökökről és egyben a képviselőjelöltekről szóló döntés ráadásul éppen most esedékes.

T. G.: Márpedig ha területi bontásban vizsgáljuk a referendum eredményét, komoly különbségeket láthatunk. Lázár János választókerülete például kiugróan jól szerepelt, ugyanakkor – teszem azt – Józsefváros még a szocialista végvárnak számító Angyalföldnél is rosszabbul teljesített. Ennek persze részben politikai földrajzi okai vannak – a baloldal a nagyvárosokban mindig jobban szerepelt –, de azt is látni kell, hogy a politikai munka is különbözött.

– A baloldalon átrendezheti az erőviszonyokat a népszavazási eredmény? Az MSZP hosszú hezitálás után állt be a bojkottpárti táborba, a DK-sok viszont kezdettől az otthonmaradás mellett kampányoltak, és az érvénytelenség láttán rögtön triumfáltak is. Gyurcsány Ferenc egyenesen úgy fogalmazott: „Győztünk. Nem kicsit, nagyon.”

M. Á. S.: A volt miniszterelnök vasárnap esti szereplése inkább a baloldal 2018-as összefogásának szorgalmazása miatt volt érdekes. A DK szempontjából azonban hibának tartom, ha tényleg elhiszik, hogy október 2-án ők nyerték a csatát.

T. G.: A baloldalon megint Gyurcsány vitte el a show-t, ennek ellenére én is azt mondom: magukat csapják be, ha győzelemként élik meg az eredményt. Egy szempontból győztek: a Fidesznek nem sikerült érvényessé tennie a népszavazást, ezzel a baloldal elkerülte a totális vereséget, és kiderült, hogy az egykori, nagy MSZP-tábornak még mindig vannak olyan morzsái, amelyeket a baloldal meg tud szólítani. Még akkor is, ha amúgy ebben a kérdésben a saját szavazóik jelentős része a kormányfővel ért egyet.

– A Jobbik a migráció és a kvóta kérdésében ugyanazt mondja, mint a kormány, így hát nem is tud igazán karakteresen megnyilatkozni a témában. Elképzelhető, hogy a referendum eredménytelensége most változtat ezen a felálláson?

T. G.: Legfeljebb annyiban, hogy a népszavazással véget ért egy számukra kedvezőtlen időszak, ráadásul az érvénytelenség érveket adott Vona Gábor kezébe, hogy érdemben felvesse Orbán Viktor felelősségét, fölösleges kockázatvállalását. Ugyanakkor a Jobbiknak szerintem az az érdeke, hogy a politikai vitákban az egészségügy, az oktatás vagy a korrupció vegye át a migrációs tematika helyét. Aki ugyanazt mondja egy témában, mint a Fidesz, az nem tudja jól megkülönböztetni magát a kormánypárttól – ezért csak akkor tud jól kijönni ebből a helyzetből, ha a bevándorlás kérdése valahogy lekerül a napirendről.

M. Á. S.: A Fidesz nem fogja hagyni, hogy lekerüljön onnan, éppen azért, mert kiváló eszköz arra, hogy sakkban tartsa vele a Jobbikot. Óriási hiba lenne, ha a mostani eredményből a kormány azt a következtetést vonná le, hogy a migrációval nem lehet mozgósítani.

T. G.: Ebben egyetértünk, de a kvótakampány véget ért; képtelenségnek tűnik, hogy a kérdést a mostani tematizációs szinten tudják tartani.

M. Á. S.: Kizárólagos témaként erre valóban kevés esélyük van, de attól, hogy a népszavazási kampánynak vége, a migráció mint jelenség, nem tűnik el. Az alkotmánymódosítás pedig elhúzódó konfliktust fog generálni Brüsszel és Budapest között, így biztosra vehető, hogy a bevándorlás ügye szuverenitási kérdésként is a közbeszéd része marad.

– Az európai színtéren vívott küzdelem felől nézve mi a referendum mérlege? Mennyit számít a 3,2 millió „nem” szavazat, és mennyit a közjogi érvénytelenség?

T. G.: Azt kell hogy mondjam, a belpolitikai kép sokkal árnyaltabb, mint a külpolitikai. A Fidesznek idehaza – a nyilvánvaló veszteség mellett – komoly haszna is származott a népszavazási kampányból, az uniós érdekérvényesítésben azonban a referendum végeredménye nyilvánvaló kudarc. A kormány a plakátokra írt célok alapján Brüsszelnek akart üzenni, és az üzenet a Fidesz szempontjából most elég gyászos: a világsajtóban majdnem mindenhol az érvénytelenség a fő hír.

M. Á. S.: Ezt meg tudom erősíteni: az első híradások tükrében a magyar népszavazás nemzetközi sajtóképe valóban rossz. A mélyebb elemzéseknek azonban éppúgy foglalkozniuk kell majd a kvótával szemben felsorakozó, masszív magyarországi szavazótáborral, ahogy az unión belül 2017-ben választásra készülő politikusoknak is számolniuk kell a bevándorláspárti politikával szemben egyre jobban megerősödő, új európai többséggel.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.