Rettegett vezető, egoista Horthy-előzmény vagy példás hazafi – ki volt Tisza István?

/ 2015.10.31., szombat 14:04 /
Rettegett vezető, egoista Horthy-előzmény vagy példás hazafi – ki volt Tisza István?

Tisza Istvánról, Magyarország „világháborús miniszterelnökéről” tartottak pénteken teltházas tudományos konferenciát a Parlamentben.

A Bethlen István és kora valamint Az első világháború következményei Magyarországon című tanácskozások után pénteken új témához érkezett a Tudományos konferenciák az Országházban sorozat. Tisza István politikájának felidézését ugyan nem indokolja évforduló – halálának centenáriuma 2018-ban lesz –, de Kossuth téri szobrának közelmúltbeli újraavatása és a 2014 óta szakadatlan világháborús visszaemlékezések alapot adnak arra, hogy személye és kora megint reflektorfénybe kerüljön.

A szervezők megadták a módját: a programban tíz előadás szerepelt, az előadók reggeltől késő délutánig adták egymásnak a szót. És bár a helyszín – az Országház felsőházi ülésterme – nem is lehetett volna ünnepélyesebb, a nap célja – ahogyan ifj. Bertényi Iván fogalmazott – határozottan nem a Tisza-kultusz verbális szobrának felállítása, hanem az egykori miniszterelnök politikájának és hatásának több szempontú tárgyalása volt.

Bellavics István, a konferenciát szervező Országgyűlés Hivatala közgyűjteményi és közművelődési igazgatója köszöntőjében arról beszélt: Tisza István tevékenységének aktuális kérdése, hogy lehetséges-e megállítani azokat a „folyamatokat és erőket, amelyek végkifejlete nemzetünk és kultúránk szempontjából kiszámíthatatlan”. A kormányt Simicskó István képviselte a köszöntők sorában. Szerinte Tisza István kemény, de „sportszerű” ember volt, akinek személyét, gondolkodását érdemes tanulmányozni, mert attól a ma embere is bölcsebb és okosabb lesz.

Tisza István-konferencia az Országházban (fotó: parlamenti sajtóiroda)

Tisza István-konferencia az Országházban (fotó: parlamenti sajtóiroda)

A történészelőadások sorát nyitó ifj. Bertényi Iván szerint gyakran az indokoltnál rosszabb megítélés – vagy éppen a felejtés – sújtja a dualizmus magyar politikai elitjét. Ez azért van, mert a korszak mégiscsak egy világháborúval, majd egy közel végzetes országcsonkulással zárult, onnan visszatekintve minden feketébbnek látszik. Pedig Bertényi szerint Tisza István születésekor (1861) Magyarország periférikus, politikai bizonytalanságban létező, tőkehiányos és fejletlen ország volt, 1903-as első miniszterelnökségére azonban az évszázados elmaradottságát jórészt ledolgozó, komoly ipari teljesítménnyel és egy modern metropolisszal (Budapest) rendelkező állam lett.

A történész szerint Tisza rendelkezett a vezető szerephez szükséges „kellékekkel”: kimagasló értelmi képességét mutatja, hogy már 14 évesen értettségi vizsgát tett, édesapjától, a korábbi miniszterelnök Tisza Kálmántól rengeteg tapasztalatot és küldetéstudatot szerzett. Szellemi fölényét ellenfelei is elismerték. Ahogy egyikük fogalmazott: Tisza István olyan, mint egy Mária Terézia korabeli komód, aminek minden fiókja tele van tudással.

Bertényi szerint kétségtelen, hogy Tisza nézetrendszerének alapja a XIX. századi liberalizmus volt. „Az I. világháborúig a reformkorban gyökerező, liberális identitású politikai elit irányította Magyarországot, ebből Tisza sem lógott ki” – mondta. Mai fogalmainkkal furcsa, de a választójog kiterjesztésének megakadályozása és a földosztás ellenzése belefért az akkori liberalizmusba, ezt nemcsak magyarországi, hanem európai példákon is láthatjuk. Tisza vallotta a magántulajdon szentségét és az állami beavatkozásoktól mentes gazdasági verseny fontosságát. Tény, hogy nem voltak tapasztalatai a nagyvárosi nyomorról, de a társadalombiztosítási rendszer kiépítéséért tett lépései cáfolják a tézist, hogy teljesen érzékelten lett volna erre a kérdésre.

A nemzetiségi kérdésben Tisza ragaszkodott a magyar szupremáciához és a magyar kultúra fölényéhez, de hajlandó volt érdemben tárgyalni a nemzetiségek képviselőivel.

Bukása ugyanakkor Bertényi Iván szerint bizonyos értelemben törvényszerű volt. Tisza a régi rendhez ragaszkodott, a XIX. századi politikai nemzet alapján állt, amikor épp beköszöntött a tömegek és az etnikai nemzetek rivalizálásának kora.

Pesti Sándor, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet intézetvezetője Tisza István parlamentarizmus körüli küzdelmeit elemezte. Pesti szerint nem véletlen, hogy Tiszára durván megosztó politikusként emlékezünk, hiszen teljességgel érzékelten volt minden kritikára, nem tűrte az ellentmondást, ezek a személyiségjegyek politikai hatalommal párosulva párbajokig és merényletkísérletekig fajuló ellenségeskedésekbe sodorták.

Tisza István-konferencia az Országházban (fotó: parlamenti sajtóiroda)

Tisza István-konferencia az Országházban (fotó: parlamenti sajtóiroda)

Tisza volt az első, aki erőszakot alkalmazott az Országgyűlésben – emlékeztet Pesti. A Tisza-korhoz még egy „leg” kötődik: a magyar parlamentarizmus történetének legvitatottabb pontja, az úgynevezett zsebkendőszavazás.

Székely Tamás történész Tisza ellenfeleit elemezve lényegében a fentieket egészítette ki. „Mintha kereste volt a konfliktusokat” – értékeli. Persze nem kell öncélú hadúrként elképzelni, a „dobokai basának” hívott Bánffy Dezsőhöz képest például Tisza István egészen toleráns úriember volt. Székely számba vette az egykori miniszterelnök jelentősebb vitapartnereit: a polgári radikálisok, akik elkeseredett politikai harcot vívtak vele, Apponyi Albert, akivel a haderővitában és a nemzetiségi kérdésben különbözött össze (és itt Apponyi volt a radikális: hazája iránt nem eléggé elkötelezett politikusnak nevezte Tiszát, amiért tárgyalt a románokkal), ifj. Andrássy Gyula, akivel közigazgatási és uniós kérdésekben vívott (Andrássy egy időszakban hajlott a birodalom trialista átalakítására, amit Tisza nem fogadott el). Aztán ott van Tisza és Károlyi Mihály, a „vörös gróf” legendásan rossz kapcsolata.

Maruzsa Zoltán Tisza külpolitikájával, Szarka László a „háborús miniszterelnökséggel” foglalkozott. Maruzsa szerint Tisza külügyi nézetrendszerének középpontjában az integritás és a szuverenitás megőrzése állt, és az orosz fenyegetést tekintette a legégetőbbnek. Szarka László arról beszélt, hogy a háborús magatartása megmutatja Tisza cinikus oldalát: egyszerre küldött szívhez szóló levelet a fronton szolgáló férjeiket elvesztett anyákhoz, és ellenezte a női választójogot, mondván, a lövészárkok magyarsága nem választójogról gondolkodik.

Szakra László szerint Tisza egyfelől képest volt a háború ideje alatt is biztosítani az állam megfelelő működését, másfelől parttalan politikai egoizmusa meggátolta, hogy pártközi együttműködések segítségével vehessen részt a béketapogatózásokban.

Hogy a háború végén, halála előtt Tisza István megoldhatatlan helyzettel kellett, hogy szembenézzen, azt Szász Zoltán történész egy paradoxonnal érzékeltette: 

A birodalom fennmaradása megkövetelte a reformokat, ám a reformok érvényesítése veszélyeztette a birodalom fennmaradását. A folyamatokat a vereség csak katalizálta; az Osztrák–Magyar Monarchia Trianon nélkül is előbb-utóbb válaszút elé érkezett volna.

Tisza István felekezeti kötődéseiről beszélt Tőkéczki László. A történész az egykori miniszterelnök hitéről, református világnézetéről tartott előadást, majd őt követve Romsics Ignác a Bethlen Istvánhoz való viszonyát elemezte, kiemelve, hogy Tisza életében a két politikus több kérdésben (például a nemzetiségekkel kapcsolatos vitában) szemben állt egymással, ám később Bethlen István a legnagyobbak közé sorolta Tiszát.

Tisza István

Tisza István

Tisza István jobboldali hagyományban elfoglalt helyét elemezte előadásában Gyurgyák János, az Osiris Kiadó vezetője – bár kikötötte, hogy a tárgy meghatározását a politikai osztályozás miatt kevéssé tartja használhatónak. „Hülyéket nem olvasok” – indokolta, hogy miért nem tér ki részletesen a Tisza Istvánról szóló üres „serlegbeszédekre” és különböző sajtókopók firkálmányaira.

Gyurgyák értékelése szerint sikerült anélkül visszahozni Tisza István személyét a közbeszédbe, hogy „a rémes Tisza-kultusz” csapdájába estünk volna. „Tisza visszakerült a nemzeti pantheonba, többé-kevésbé arra a helyre, amivel a magamfajta liberális-konzervatív is egyet tud érteni” – mondja. Szerinte ugyanakkor mai baloldalon még nincs minden rendben, ott szükség lenne egy komolyabb újraértékelésre mind Tisza Istvánnal, mind a nemzeti kérdéshez való általános viszonyulással kapcsolatban.

Pók Attila történész a baloldali Tisza-képekkel foglalkozó előadásában azt mondta, még ma is érződik a rendszerváltás előtti próbálkozás hatása, amikor egyfajta Horthy-előzménynek, merev konzervatívnak igyekeztek ábrázolni Tiszta István miniszterelnökségét. „Tisza baloldali kritikája ugyanakkor nem feltétlenül személyére, hanem a teljes establishmentre, a Monarchia egész rendszerére irányult” – teszi hozzá Pók Attila. A történész szerint azonban a baloldali ítéletekben van olyan morális tartalom, amit ma is meg kell fontolnunk.

Rosta

Élő Anita

Találkozunk 2016-ban!

Elképzelhetetlenül zsírosra hízott a magyar állam

Kósa Lajos városfejlesztési szuperminisztersége egy folyamat végállomása: kiépült egy rendszer, amelyben minden településtípus beruházásaiért erős politikai szereplő felel. A választásokra optimalizált rend eredménye egyelőre a mind hatalmasabb állami vízfej. Részletek a friss Heti Válaszban.

Támad az ukrán sovinizmus – hecckampányt indítottak a magyarok ellen

Nem álltak hazánk mellé a visegrádi országok a módosított ukrán oktatás törvény elleni tiltakozásban. Közben Ukrajnában folyik a hecckampány, amely Kárpátalja elszakításának szándékával rágalmazza az ott élő magyarokat. Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Árnyékkormánnyal rukkolhat elő az LMP

Árnyékkormányt alakíthat az LMP miniszterelnök-jelöltje. Szél Bernadett a Heti Válasznak a Ron Werber és pártja közötti kapcsolat hátterét is felfedi. Nagyinterjúnk a csütörtöki lapszámban.

Orbán Viktor nagyon akarja, hogy maradjon Angela Merkel

A hétvégi német választások előtt lapunk tudósítója önfeláldozó bátorsággal a törökök és a szélsőjobb kedvenc berlini negyedeibe is alámerült, hogy felbukkanva megállapítsa: talán túl sokat is imádkozott Orbán Viktor a német kancellár győzelméért. A csütörtöki Heti Válaszból megtudhatja, miért van ez így, illetve mire lehet számítani a jövőben.