Romlik-é a nyelv?

Interjú Balázs Géza nyelvésszel

/ 2009.08.28., péntek 12:09 /

„Sokszor két malomkő közt érzem magam: a tudomány bánt azért, mert nyelvműveléssel is foglalkozom, a nyelvvédők azért, mert tudományos választ adok (és nem adok nekik mindenben igazat). Valahol természetesnek kell tartani, hogy egy olyan országban, ahol ennyire megzavart a nemzeti tudat, egyesekben túlteng a túlzottan nyelvet védő, purista buzgalom” - mondja a Heti Válasznak Balázs Géza nyelvész.

- A vitákban alig szólalt meg, de akkor ironikusan.

- Később születtem. A nyelvművelés-vita kezdetében nem voltam érintve. Az első megszólalásom a Kontra Miklós és Saly Noémi által írt Nyelvmentés vagy nyelvárulás című kötetről 2000-ben megjelent kritikám volt. Ebben kifejtettem elvi álláspontomat, és rámutattam a vita társadalomlélektani jellegére, és talán kicsit túlértékeltem a magam szerepét. Ebben a világban nem lehet nem vígjátékot írni. Aki ironikus, az nem kegyetlen, és önmagát is tudja kívülről szemlélni. A nyelvművelés-vitában sokszor elhangzottak szalonképtelen megjegyzések. Én ilyet még ironikusan sem tettem.

- Leegyszerűsítve az látszik, hogy míg korábban Grétsy László jelentette a nyelvészetet, ma már inkább Nádasdy Ádám. Paradigmaváltás ment végbe?

- A paradigmaváltást elfogadom, de azért messzebbről kell indulni és árnyaltabban kell ezt látni. A paradigmaváltást maguk a nyelvművelők vetették fel 1992-ben megrendezett nyelvművelő konferenciájukon. Ezen jelentek meg először határon túli magyar nyelvészek. Innen, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékéről, nevezetesen Fábián Pál szorgalmazására indult el minden. Tehát azok a nyelvészek kezdték el a változásról szóló párbeszédet, akiket a legtöbb támadás ért később: Deme László, Fábián Pál, Grétsy László. És persze történt generációváltás, meghalt az addigi legismertebb nyelvművelő, Lőrincze Lajos, többen nyugdíjba mentek, belefáradtak a vitákba. Én valamikor az 1990-es évek elején kezdtem nyelvművelői munkámat, értelemszerűen az akkori kritikák nem foglalkozhattak velem. Amikor viszont egyesek azt kezdték hangoztatni, hogy „megújítom a nyelvművelést", hiszen sok új témát vetettem fel, teljesen más hangnemet ütöttem meg, új műfajokat hoztam, nyelvstratégiát írtam, akkor értelemszerűen fölkeltettem a vitázó nyelvészek figyelmét. Rádió- és tévéműsoraim csak nagyon nehezen illethetők azokkal a vádakkal, amelyekkel a nyelvművelést igyekeznek értékteleníteni, persze azért vannak rá jelentkezők, akik megpróbálják. A paradigmaváltásnak része ez is, és valóban az ön által említett Nádasdy Ádám hallatlanul elegáns stílusú nyelvészeti publicisztikája, avagy Kálmán László „kis magyar szemantikája" is, bár ők a nyelvművelés szót elhárítanák, viszont a nyelvészeti ismeretterjesztésben egészen biztosan kiegyeznénk. Tehát nem egyszerűen eltűnt valami, hanem sokszínűbbé vált.

- A nyelvész-nyelvművelő vita racionális vagy világnézeti?

- Mindkettő. Fölfedezhető a nyelvészetről mint tudományról való gondolkodás különbözősége. Például abban, hogy sokan leírták: a nyelvész dolga csak a jelentések leírása. Szerintem több. És érzékelhető egy világnézeti, bár én szívesebben mondanám, hogy kulturális törésvonal is. Leginkább azonban nyelvészeti vadászterep újrafelosztásáról van szó. És ezt azzal lehet bizonyítani, hogy miközben egyesek a másik csoportot ki kívánják rekeszteni („meg kell tőlük tisztítani az Akadémiát"), gyakorlatilag ugyanazt akarják csinálni: nyelvi ismeretterjesztést, nyelvművelést. Szlovákiában nyelvi tanácsadó (értsd nyelvművelő) irodát működtet az, aki a fenti idézetet leírta.

- Azt írta vitairatában, hogy „a tudományos igazságokkal ártani is lehet".

- Ezt a magyar nyelv többközpontúságáról szóló „elmélet" erőszakos terjesztése kapcsán mondtam. Az angol vagy a német nyelv „többközpontúsága" más, mint a magyaré. Nálunk volt egy Trianon, és a határon túli magyarok nem jószántukból, nem „szerves" több évszázados történelmi fejlődés eredményeként lettek sokszor „hontalanok". S bár a magyar nyelvnek valóban szétfejlődést mutató kulturális-nyelvi központjai jönnek létre a határon túl, ezek nyelvi kutatása pedig valóban fontos tudományos feladat, ezt a „tudományos igazságot" pozitív tényként tálalni, s az össznemzeti, közös magyar nyelv helyett határon túli magyar nyelvekről beszélni - véleményem szerint - káros. Ezzel a tudományos igazsággal sajnos ártani lehet. Az én szlovákiai rokonaim nem egy szlovákiai magyar nyelvet szeretnének beszélni, hanem a magyar nyelvet...

- Jellemző, hogy a puristák nyelvi érzékenységét elismeri, de türelmetlenségükre nem mutat rá.

- Mert mindig ők a célpontok, bántják őket elegen! Néprajzos is vagyok, a „nép" szemszögéből is tudom nézni a dolgokat. Megértem, hogy valaki a félti és túlértékeli a saját kultúráját. Egyébként minden normális nép ezt teszi. Ez az etnocentrizmus. De vitatkozom is velük eleget. Sokszor két malomkő közt érzem magam: a tudomány bánt azért, mert nyelvműveléssel is foglalkozom, a nyelvvédők azért, mert tudományos választ adok (és nem adok nekik mindenben igazat). Valahol természetesnek kell tartani, hogy egy olyan országban, ahol ennyire megzavart a nemzeti tudat, egyesekben túlteng a túlzottan nyelvet védő, purista buzgalom.

- Nekem úgy tűnik, hogy a nyelvművelői megnyilvánulások gyakran egy-egy szó kritikáját jelentik.

- Ez csak a látszat, mert az emberek a szóval kapcsolatos ismereteket értik meg a legkönnyebben a nyelvi fogalmak közül. De beszélünk hangtani, alaktani, egyéb grammatikai kérdésekről: kötőhangzóról, névelőhasználatról, egyeztetésről. Tény, hogy ezek már nem olyan népszerű témák. A szavak eredete, használata mellett leginkább a stílussal foglalkozunk, illemmel, adekvátsággal. Ha valaki veszi a fáradságot, és végignézi az Édes Anyanyelvünk, a Tetten ért szavak vagy bármilyen nyelvművelő könyv tematikáját, föl fog neki tűnni a roppant témagazdagság. Az is jellemző, hogy a nyelvművelést vádolók hat-nyolc nyelvművelő vesszőparipával hadakoznak, pedig többségük már nem is vesszőparipa, legföljebb kimúlt ló.

- Ha már szavak, az Édes Anyanyelvünk legutóbbi számában a testképzavar helyett az alkatbékétlenség szót ajánlják, mert az „jobban tükrözi a magyar nyelvszemléletet". Ezt komolyan gondolják?

- Az Új szavak, kifejezések egy szemléző rovat. Bemutatunk új szavakat, kifejezéseket, és észrevételeket fűzünk hozzájuk. Ami a nyelvszemléletet (magyarosságot) illeti: minden nyelvnek van valamilyen sajátossága, a nyelvhasználat különböző rétegeinek rá jellemző módja. Ezt mutatják ki a grammatikák, a nyelvtörténet, a nyelvszokás - és persze a statisztika is. A tükörfordítások és a túlzott szóösszetételek helyett magyarosabbnak gondoljuk a képzéssel keletkezett szavakat.

- A nyelvhez való viszonyban a nyelvművelők konzervatívok.

- Így van. Engem éppenséggel nem zavarnak az újdonságok (fölfedeztem és leírtam néhány neológ nyelvi műfajt), de ami a magyar nyelv hagyományaihoz ragaszkodni kell. Normális lenne, ha azt mondanám, tegyük idegenszerűvé (mondjuk indoeurópaivá) a magyar nyelvet? Van olyan nyelvész, aki leírta ezt is. Nem félünk a nyelvi változásoktól, de igyekszünk jószándékkal a magyar nyelvi hagyományokra figyelmeztetni.

- „Nyelvromlás-élménye" van?

- Nem, a magyar nyelvről semmiképp sem állítható, hogy romlana. És ez éppen azoknak a magyar értelmiségieknek köszönhető, akik a 19. században a magyar nyelv fejlesztése mellett szálltak síkra, és például sikerre vitték a nyelvújítást. A „nyelvromlás-élmény", amelyről a könyvemben írok, antropológiai jelenség, hajlamosak vagyunk a nyelv és általában a kultúra hanyatlását látni a változó időben. Tudományosan ezt összetettebben látjuk.

- Az imént említett folyóiratszámban azonban Tóth Éva nyelvpusztulásról ír.

- De ő nem nyelvész, hanem író. És én mint a lap egyik szerkesztője, ebben semmi kivetnivalót nem látok. Miért baj az, ha egy anyanyelvi fórumban egy ilyen vélemény megjelenik?

- Mert nincsenek eléggé elkülönítve a szubjektív megnyilatkozások a tudományosaktól.

- Ebben igaza van. A nyelvművelés támadott célpontjai rendszerint a - nem is mindig nyelvészektől származó - publicisztikák, amelyek valahol szükségszerűen tartalmaznak szubjektív elemet. A nyelvművelésnek (és most már a nyelvstratégiának) azonban alapművei, vaskos tanulmánykötetei is vannak, azzal miért nem vitatkoznak?

- Talán mert azok inkább leíró művek. Nem lehet, hogy a nyelvművelésnek csak az előíró ágával van baj?

- Az egész nyelvtudomány története a deskripció és preskripció, tehát a leírás és az előírás hullámzása. Nem fogadom el, hogy a tudománynak csak a leírás volna a feladata. Ha az Akadémia elnökei kinyilvánítanák, hogy a nyelvészek írják le a nyelvet és hagyják békén a nyelvi kultúrát, akkor az akadémiai törvény ellen cselekednének, s valószínűleg egy forintot nem kapnának az államtól. Szerintem ez egy álvita. Az ország jó nyelvművelői mindig kiváló nyelvészek is voltak. Megvolt az a szakmai műveltségük, amely alapján képesek voltak gyorsan reagálni a kor jelenségeire, és megítélni azt. A jó nyelvművelő fölfedez, adatot gyűjt, elemez, összevet, és esetleg értékel. Tanácsot is adhat, de sokszor elég csak elmagyarázni a jelenséget, a következtetést már le tudja vonni a laikus. Ma valódi nyelvművelő cikkben ritkán találni tiltásokat, de annál több magyarázatot, gondolatot, egyszóval: nyelvi műveltséget.

- Nem csak enyhébben fogalmaznak.

- Nem jellemző, hogy nyelvművelő folyóiratok színvonaltalan cikkeket közöljenek. De tessék alaposan megnézni a Nyelvművelő kézikönyvet! Minden egyes címszava egy tanulmány, analízis. Ráadásul akkor, amikor készült, még nem voltak elektronikus szövegtárak. A Manyszi (Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda - a szerk.) oldalán lévő nyelvművelő tanácsoknál már feltüntetünk korpuszforrásokat. Másrészt pedig a nyelvművelés attól izgalmas, hogy van benne publicisztikai hevület. Az emberek nem olvasnak nyelvészeti könyveket. Nyelvművelő könyveket még olvasnak. A nyelvművelés eljut az emberekhez. Fontos persze, hogy legyen mögötte tudományos háttér. De megfér benne egy kis líra vagy akár az irónia is.

- Van a nyelvművelésre társadalmi igény? És mennyire egységes ez?

- Az biztos, hogy van. Hogy mennyire egységes? Nem tudom. De ez nem is érdekes. Sokféle nyelvművelés van, akiben van érdeklődés, talál magának irodalmat.

- Ez esetben ki lehet szolgálni ezt az igényt?

- Miért ne lehetne? Ha valakit érdekel, hogyan kell leírni a kajak-kenu párost, elmondjuk neki. Ez az valós társadalmi igény szolgálata. És fel is lehet kelteni az igényt anyanyelvünk tudatos használatára. Vagy a nyelvi babonáktól való megszabadulásra.

- Tévedek, hogyha azt mondom, hogy akiket kiszolgálnak, azok többnyire a puristák?

- Téved. Nézze meg, kik írnak be egy újság levelezőrovatába, vagy kik a Manyszi ügyfelei. Nyomdászok, titkárnők, cégvezetők, orvosok, természettudósok, akiknek fontos a helyes nyelvhasználat. Minek őket megbélyegezni?

- Miből él a Manyszi?

- Nem a nyelvi tanácsadásból, mert az ingyen van. Nyelvi szakértő véleményeket ad dokumentumokról, korrektúra, szöveggondozás, fordítás, tréningek és nyelvi táboroztatás van a szolgáltatáspalettán.

Rosta

Lukácsy György

Rosta legközelebb hétfő reggel 8-tól. A hét bejegyzései a Rosta címre kattintva olvashatók!

Megmutatjuk a Kossuth tér alatti, sosem látott termeket

Október 25-től bárki bejárhatja a Kossuth tér déli oldaláról megközelíthető, új 1956-os sortűz-emlékhelyet – addig azonban csak a Válasz.hu-nak volt lehetősége megnézni a térszínt alatti, most kialakított tereket.