Schiff András belezavarodott a fasisztázásba, Friderikusz meg némán tűrte

/ 2016.03.14., hétfő 15:01 /
Schiff András belezavarodott a fasisztázásba, Friderikusz meg némán tűrte

Kínos helyzetbe hozta magát tegnap az ATV-ben Schiff András. A zongoraművész úgy belebonyolódott az antiszemitázásba, hogy egyik mondatával cáfolta a másikat.

Tegnap este az ATV ismét műsorra tűzte azt az interjút, amit Friderikusz Sándor 2013-ban készített az 1979 óta külföldön élő Schiff Andrással. A Londonból bejelentkező zongoraművész arról vallott, miért nem koncertezik évek óta hazánkban, sőt miért nem hajlandó a lábát sem betenni a szülőföldjére. Szóba került Schiff fellépése a magyar kormány, az antiszemitizmus ellen, a külföldi sajtóban a tárgyban írt cikkei, megszólalásai. Egy önmaga világába bezárkózott furcsa embert láthattunk a képernyőn, aki saját nézőpontját annyira abszolutizálja, hogy nincs szeme a „másként gondolkodókra”, és mindazokra, akik nem az ő kulturális hátterével, a megszenvedett családi múlt terhével tekintenek a világra.

Aztán az interjú egy pontján a következő mondatok hagyták el a művész száját: „Itt nagyon sok a tennivaló (…) az egész magyar történelem, elsősorban a XX. század magyar történelmének a feldolgozása, megemésztése és kiértékelése. Ez a nézet…, hogy bizonyos emberek a jobboldalon az egész holokausztot és a Horthy-korszakot, és még Szálasit is bagatellizálják, sőt heroizálják, és mindent utána a háború utáni szovjet terror számlájára írnak… Egyáltalán, egyenlőségi jelet tenni a kettő között, az egy borzalmas bűn véleményem szerint. Nem lehet az emberiség gaztetteit rangsorba állítani. Nem lehet azt mondani, hogy most ki volt a nagyobb gonosztevő, Hitler vagy Sztálin vagy Mao Ce-tung. Itt nem arról van szó, hogy ki hány embert végzett ki.”

Fordítunk: a kommunizmust és a nácizmust még véletlenül sem szabad egy lapon említeni, de azt is tilos mondani, hogy az egyik borzalmasabb volt, mint a másik. Innentől tanácstalanok vagyunk, hogy ezek után mit is szabad állítani a két diktatúráról.

Ezért csak annyit szögezünk le, hogy Schiff Andrást továbbra is jeles zongoraművészként tartjuk számon. Ellenben közéleti, valamint a közelmúlt történelmét illető ügyekben gondolatainak rendezettségével kapcsolatban, engedelmével, erős kételyeink támadtak. Csakúgy, mint Friderikusz Sándor riporteri érdemeivel kapcsolatban, aki az elhangzottak után nem találta fontosnak tisztázni, hogy pontosan mit is akart mondani az egyik szavát a másikba öltő művész, hanem minden további nélkül témát váltott.

A vonatkozó rész 29:20-nál kezdődik:

Rosta

Sztankóczy András

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Riadó – magyar folyami hadihajók a láthatáron!

Lélekben mindannyian sorhajókapitányok vagyunk – ezzel a benyomással tettem le Margitay-Becht András könyvét, aki nemcsak a Lajta monitor életét és újjáépítését, de a magyar folyami hadihajózás történetét is megírta nemrég megjelent impozáns kötetében.

A pannóniai Marcus Zuckerbergusra várva

Marcus Zuckerbergus – nemrég ezzel a szójátékkal és a római császárokat imitálva hozta címlapján a The Economist a Facebook alapítóját. Mindössze 12 esztendő kellett ahhoz, hogy a Harvard kollégiumi szobájában alapított startup mára a világ hatodik legértékesebb cégévé váljon – birodalommá, 1,5 milliárd felhasználóval.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.