Braun Róbert: „Semmilyen lelkiismereti elszámolnivalónk sincsen”

/ 2013.01.11., péntek 11:33 /
Braun Róbert: „Semmilyen lelkiismereti elszámolnivalónk sincsen”

A 2002 és 2010 közötti kormányzás jó szándékú, de botladozó időszaka után a második Orbán-kormány a félelem rendszerét építi Magyarországon – mondja a Gyurgyák János eszmetörténész által a baloldalnak címzett öt kérdésre adott válaszában Braun Róbert MSZP-s politikus, a jegybankot vezető Simor András korábbi tanácsadója. A szakértőként korábban Medgyessy Péter környezetében is megfordult Braun szerint a rezsicsökkentés és a válságadók is hibás lépések, ám egy esetleges MSZP-s kormányzás gazdaságpolitikájának részeként erőteljesebb állami szabályozást és valamilyen formában tandíjat is elképzelhetőnek tart.

Fotó: Sebestyén László

„Régen mondom, hogy a magyar baloldal igazi fordulat előtt áll, hiszen öt kérdést nem tudnak megkerülni: viszonyukat a nemzeti problematikához; mit vállalnak, s mit nem a Kádár-rendszerből; kormányzási kudarcuk okainak őszinte és önkritikus feltárását (s ebben a korrupció szerintem csak a legkisebb tétel); szerepüket a gazdasági rendszerváltásban, a privatizációban, s általában viszonyukat a neoliberális eszméhez; s végül a legfontosabb: mit kívánnak tenni az ország érdekében, ha alkalomadtán újra hatalomra kerülnek?”  (Gyurgyák János újévi interjúja a Heti Válasz Online-nak)


Pontosan milyen minőségben válaszolna a Gyurgyák János által felvetett, baloldallal kapcsolatos öt kérdésre: mint Braun Róbert elméleti szakember, baloldali spindoktor, vagy mint az MSZP tagja és Mesterházy Attila tanácsadója?

Mint Braun Róbert az MSZP tagja és képviselőjelölt-jelöltje a soron következő választáson, tehát nincs itt semmi bonyolítás. Jánosnak a jobboldal „sivár” szélsőjobboldali hagyományát feltáró munkásságát nagyon fontosnak tartom, mely minden elismerést megérdemel. Valóban fény az éjszakában. Amikor azonban aktuálpolitikai terepre téved, ő sem tud szabadulni a fociöltözőkből ismert férfierő izzadságszagú attitűdjétől. Szerintem ugyanis nem igaz, hogy a mai baloldalnak ne lennének mind az öt kérdésben világos és tiszta válaszai. Kérdezzen nyugodtan.

Kezdjük az elsővel, baloldal és nemzet viszonyával, és egyelőre maradjunk Gyurgyák János tézisénél. A 2007-es Ezzé lett magyar hazátok című eszmetörténeti munka epilógusában úgy fogalmazott: „...a befolyásos szocialista politikai és értelmiségi elit [...] alapvetően nem szakított a nemzeti kérdés iránt tanúsított közömbösséggel [...] Jól jellemzi ezt a nemzeti kérdés valóságos súlyát alábecsülő attitűdöt az a tény, hogy a szocialista pártból vagy teljesen kiszorultak a nemzeti problémákra nyitottabb politikusok, értelmiségiek, vagy pedig perifériára, parkolópályára kerültek.” Ma is megállnák a helyüket ezek a mondatok? Van elszámolnivalójuk nemzeti kérdésekben?

Elszámolnivalónk nincs, elgondolkodnivalónk van. Magam bánsági és felvidéki gyökerekkel rendelkező magyar baloldaliként vallom, hogy erős nemzet az, amelynek tagjai bíznak egymásban és hisznek abban, hogy több az, ami összeköt minket, mint ami elválaszt. A baloldaliak hisznek abban, hogy van közös nyelv és közös kultúra – ez az erőt adó együttműködés alapja, és hogy egy nemzet csak akkor erős, ha sokszínű. Nyitottak vagyunk a határokon túl élők gondolataira is; figyelünk, kérdezünk, meghallgatunk. Ha valakinek itt el kell számolnia a nemzethez való viszonyával, akkor az a jobboldal. A jobboldal próbálta és próbálja kisajátítani a nemzetet, mintha ő képviselné a nemzet egészét. Ha valamivel el kell számolni, akkor az olyan mondatokkal kell, mint hogy „a baloldal amikor csak lehetőséget kap rá, ráront a saját nemzetére”. Ez a mondat hazugság.

Álljunk megy egy pillanatra. Éppen Gyurgyák János idézett olyan gondolkodókat, akik a „nemzettel nem megy” (Bauer Tamás) és a „nemzet által homályosan” (Csepeli György) elveik alapján kérdőjelezik meg az egész értelmezési keretet. Ők nem a baloldal arcai?

Ha csak két oldal van, akkor igen. Ahogyan Bayer Zsolt és Vona Gábor is részei a jobboldalnak. Szerintem a világ ennél sokszínűbb. Mindig rá lehet mutatni emberekre, akikkel nem értünk egyet, de nem érdemes. Az volt a kérdés, hogy politikai értelemben volna-e a baloldalnak elszámolnivalója a nemzet ügyében. Nincsen. Fontos kimondanunk: lehet és néha kell is a szuverenitás egy részét átadni, hogy részei legyünk valami nagyobbnak és sikeresebbnek, lehet és kell saját hagyományainkat, örökségünket közösen ápolni más nemzetek polgáraival. A nemzet érték, mert benne van múltunk és belőle jönnek közös terveink a jövőre. A baloldal például nem sajátítja ki sem a kokárdát, sem a zászlót, sem a címert, mert a nemzet nem politikai haszonszerzésre való. A nemzet jelképeit is vissza fogjuk szerezni, mindenkinek.

Mesterházy Attila tavaly október 23-án a Kossuth-címer, mint ellenállási szimbólum viselésére szólított fel, és akkor még azt mondta, ez lesz az MSZP regisztrációs kampányának jelképe is. Ez nem egy szimbólum kisajátítása?

A Kossuth-címer fontos jelkép, egyetértek az MSZP elnökével abban, hogy minél több embernek kellene viselnie, jelezve, hogy abban a köztársaságban hisz, amelyet a Fidesz kormányzása lényegében lebontott az elmúlt két évben. A lényeg még mindig az, hogy a baloldal soha nem használta direkt politikai haszonszerzésre a nemzetet és a határon túli magyarokat, a jobboldal viszont rendszeresen.

A kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredeti jelszavainak szociális demagógiába fordítása, anyagi félelmek keltése a külhoni magyarokkal szemben, ez nem a nemzettel kapcsolatos érzelmek kihasználása? Vagy a „Magyarországot elárasztó 23 millió román munkavállaló” kampánya, amelyről azóta Debreczeni József is megírta, hogy tudatosan felépített, alaptalan hangulatkeltés volt?

Egy dolog valamit kampányszlogenként mondani, egészen más, ha valaki hittel és meggyőződéssel képviseli Tusnádfürdőtől egészen a parlamentig, hogy a baloldal rárontott a nemzetére, majd ebből alkotmányt, törvényeket és centrális erőteret csinál. Az egész ügy semmi másról sem szól, mint hogy a jobboldal címkézni akar és karanténba zárni.

Szerintem veszélyes olyan kategóriákkal dobálózni, hogy „a” jobboldal akar karanténba zárni...

Miért is? Érdekes, amikor a felvetés úgy hangzik el, hogy „a” baloldalnak elszámolnivalója van, akkor rendben van a kérdésfeltevés, ha pedig fordítva, akkor már rögtön veszélyes...

Annyit állítottam, hogy egy baloldali miniszterelnök és a külügyminisztere szavai nagyobb súllyal esnek latba, mint a 2006-os rendőri brutalitást értékelő ellenzéki vezetőé.

Az ellenzéki szavaknak is van súlya. Arról érdemes beszélni, hogy miben hiszünk, én pedig abban hiszek, hogy nincs jobb- és baloldalra osztott nemzet és aki kisajátít, megbélyegez, azt nem közös értékeink, hanem a politikai haszonlesés érdekli..

A Heti Válasz Online újévi interjújában a baloldalnak címzett második kérdés a Kádár-rendszerhez való viszonyulás tisztázására vonatkozott.

Én például dolgoztam a Szabad Európa rádiónak és tüntettem Václav Havelért. A pártelnök-frakcióvezető Mesterházy Attila 16 éves volt a rendszerváltáskor, tehát neki legfeljebb matchboxok és játékmackók iránt lehet nosztalgiája a Kádár-rendszerből. Mindemellett igaz, hogy a múltunknak sokféle interpretációja lehetséges, ezt azonban érdemes meghagyni a történészeknek. Ma az MSZP az igazságos és szolidáris verseny, a hatalmi ágak elválasztásának és a sajtószabadságnak a híve, a dolgozni akaró és tudó, tisztességes munkával előrejutni kívánó emberek pártja.

Baloldaliként megtagadják tehát a Kádár-rendszert?

A múltat az ember nem megtagadja, hanem elemzi. Különösképpen, hogy értse a jelent és tervet kovácsoljon a jövőre. És tudja mit látok, ha ma körbenézek Magyarországon? Akkor bizony másokkal együtt '81-et, '86-ot látok. Cenzúrát és jogtiprást látok. A független intézmények megfojtását látom. És tudja mit látok még? Hétköznapi félelmet. Az emberek félnek kimenni az utcára, félnek elmondani a véleményüket, félnek beszélgetni is. A Kádár-rendszert az elmúlt két éves Fidesz-kormányzásban kell keresni, nem az MSZP-ben. Le kell számolnunk a hazugságokkal.

A baj az, hogy ha én 2006-ban magam elé ültetek egy ellenzéki spindoktort, akkor ugyanezeket a szövegeket mondja el, csak jobboldali áldozatként. A valóságban akkor is és most is tízezres tömegtüntetések voltak és vannak az utcákon, noha 2006 körül kordonok között működött a parlament és rendőri túlkapások is voltak.

Lehet, hogy így látja, mindenesetre 2006-ban nem működött cenzúra, nem vágtak ki ízlés szerint részleteket jeles magyar írók szövegeiből, mint tették ezt most Esterházy Péterrel. A Fidesz jelene nagyon is közel áll a Kádár-rendszer 1963 és 1988 közötti világához. Erről szól a centrális politikai erőtér koncepciója, mely kirekesztené a baloldalt a nemzetből, és erről szól a jobboldal megbélyegző verbális gesztusrendszere is.

Nem igaz, hogy a Kádár-rendszer és a Fidesz-KDNP-kormányzás így összevethető, mert az intézmények működnek: az alkotmánybíróság éppen most kaszálta el a regisztrációt, a köztársasági elnök sorra fogalmazza meg kifogásait. Ahol elnököt lehet buktatni újságcikkel, ott feltehetően a sajtó is működhet.

Továbbra is tartom, hogy a kádárista reflexeket ez a két év hozta vissza az egypárti alkotmánnyal, az államosításokkal és a félelem légkörével.

Térjünk át a harmadik kérdésre, mely a 8 éves szocialista-liberális kormányzás kudarcainak őszinte és önkritikus feltárására vonatkozott. Megtörtént?

Szögezzük le, hogy a nyolc év valóban nem volt sikertörténet, ebben pedig nekem is van felelősségem – 2005-ig voltam az akkori politikai élet résztvevője – , melyből le kell vonnom a tanulságokat. Egy valamit azonban érdemes szétválasztani: a kormányzó erő szándékát és a cselekvését. A Medgyessy, a Gyurcsány, és a Bajnai kormányok szándéka tisztességes volt. Modern, nyitott, igazságosabb világot szerettek volna teremteni. Nem sikerült nekik; a helyes elveket nem sikerült jó kormányzássá alakítani. Ebben lehetett szerepe egyes képességek hiányának is. De hát erről mondtak véleményt a választók 2010-ben. Én mégis mindig nagyobb szimpátiával viszonyulok ahhoz az időszakhoz, melynek politikusai helyes elveket képviselnek, még ha botladozva is, mint ahhoz, ahol kirekesztő, államosító, bezárkózó gyakorlattal élnek, nagyon hatékonyan.

Az iszonyatos államadósság-növekedést és a 2010-es csődközeli gazdasági helyzetet botladozásnak nevezni erős szépítő körülírás.

Rendben, tőlem vehetünk konkrétumokat is. Nézzük meg, mekkora szerepe volt a Fidesznek az államadósság növelésében a 2008-as szociális népszavazás által: az ugyanis a tandíjról és az egészségügy részleges költségtérítéséről szólt, márpedig az államadósság növekedésének részleges forrása ez a kettő volt.

Most ezt is rá akarja tolni a Fideszre?

Ahogy a nemzet ügyénél, vagy a Kádár-rendszerhez való viszonyulásnál, úgy ezen a területen is politikailag a Fidesznek és magyar jobboldalnak lenne szüksége arra, hogy szembenézzen önmagával.

Akkor még egyszer felteszem a kérdést: tiszta az MSZP lelkiismerete a 8 éves szocialista-liberális kormányzás kudarcainak őszinte és önkritikus feltárásában?

Persze. De az MSZP ennél többet is tett, nemcsak feltárta a kudarcokat, hanem új vezetőket is választott. Meglátjuk, mi lesz a régiek sorsa a Fideszben a '14-es vereség után.

Eljut ez a megújulás odáig, hogy nem lépnek választási szövetségre a jelenleg más erőkben politizáló volt miniszterelnökeikkel, például Gyurcsány Ferenccel?

Hogy kivel lép vagy nem lép szövetségre az MSZP, az részben az összeegyeztethető célok és a politikai lehetőségek függvénye. Nem tartunk ott, hogy erről érdemben lehessen beszélni. Mindenesetre az elvi egyeztetések az év elejével megkezdődtek.

 

Akkor váltsunk a következő kérdésre, melynek talán legfontosabb része a neoliberális irányzatokhoz való viszony. Tamás Gáspár Miklós szerint nem is létezik ma látható méretű baloldal Magyarországon. Ön szerint?

Létezik. Például én is ezt képviselem.

Ez egyéni dolog. Intézményesen?

Intézményesen is létezik.

És MSZP-nek hívják?

Is. A baloldaliság markánsan megjelenik különböző intézmények és pártok gondolkodásában, ezekből a gondolatokból pedig politikai cselekvés születik.

„Beszoptuk a neoliberális cuclit”mondta Szanyi Tibor egy tavaly év végi balos fórumon, hozzátéve, hogy 2010-et megelőzően nem is létezett akkor balos gazdaságpolitikai iskola, az 100 százalékban ki volt szervezve az SZDSZ-nél, Bajnai Gordon pedig „végigverte a neoliberális gazdaságpolitika legszebb húzásait az országon”. Egyetért ezekkel a szavakkal?

Lényegében igen. Ma Magyarország legnagyobb problémája az, hogy a lakosság alig 10 százaléka él, tanul és fogyaszt európai minőségben, 90 százalék azonban a napi megélhetésért harcol, a leszakadás szélén áll, vagy éppen mélyszegénységben vergődik, nyomorral küzd. Ezen kell változtatni. Ehhez szolidárisabb, a társadalmi egyenlőtlenségek elleni harcot fontosnak tartó politikai cselekvésre van szükség. Ez pedig állami szabályozással, a jövedelemkülönbségek csökkentésével, a társadalmi felemelkedés csatornáinak megnyitásával, az oktatásba való beruházással lehetséges, miközben meg kell akadályozni, hogy a hétköznapi nyomor, éhezés nem csak a felemelkedést, de az emberhez méltó életet is ellehetetlenítse. Közben pedig kiszámíthatóságra, stabilitásra, gazdasági növekedésre, beruházásra, működő bankokra van szükség, különben egyre kevesebb pénz lesz, amit közösen tudunk fontos dolgokra elkölteni, mert kevesen dolgoznak, nincs értékteremtés, nincs fejlődés.

Ha önazonos baloldaliságról beszélünk, akkor miért nem támogatják a válságadókat, a multiadókat, a rezsiköltségek 10 százalékos csökkentést, a vízközművek visszavételét? Nem érzi úgy, hogy nehéz baloldalinak lenni, amikor ilyen témákat személyesen Orbán Viktor „stoppol”?

Ezek nem baloldali intézkedések. A rezsicsökkentések 10 százalékos csökkentése például populista demagóg és kifejezetten jobboldali lépés, hiszen a díjak mérséklése többet spórol a gazdagoknak, és kevesebbet a szegényeknek, kizárja azokat, akiknek olyan otthonuk van, ahol nincs vezetékes gáz, hogy azokról ne is beszéljünk, akiknek nincs otthona. Ráadásul fenntarthatatlan, mert az energiaárak „begyűrűznek” – hogy ismét csak rámutassak egy hasonlóságra a Kádár-rendszer és a jelenlegi kormány politikája között. A szolgáltatók nem ruháznak be, az infrastruktúra lerohad, ezt is a szegényebbek fizetik majd meg. Hazugság ez is.

A jobboldalisággal nem vádolható Ferge Zsuzsa többször kiállt az alanyi jogú támogatások, juttatások mellett.

Nem attól lesz valami baloldali, hogy alanyi jogon jár. Akkor járunk jó úton, ha hozzáférhetővé tesszük mindenki számára a felemelkedés lehetőségét. Mindez ott kezdődik, hogy nem hagyunk embereket fázni és éhezni, majd pedig lehetőséget teremtünk arra, hogy legyen munkájuk, emberhez méltó életük, biztonságos környezetük, gyarapodást ígérő jövőjük. Azoknak, akiknek több van, nagyobb terhet kell vállalni – erről szól a progresszív adózás – , és kisebb részt kell kivenni a közösből – erről szól a rászorultsági alapon járó családtámogatás vagy az ösztöndíjjal kiegészített tandíj.

Az a baj, hogy az MSZP ellenzékben rendszeresen igazságosságról, szolidaritásról beszél, aztán kormányra kerülve képes a legcsúnyább megszorításokat, érdemi egyeztetések nélkül végrehajtani, kezdve a Bokros-csomagtól a Bajnai-féle intézkedésekig. Neoliberális alapokon.

Ismét: ha csak két oldal van, akkor a növekedést generáló Bokros vagy Bajnai csomag jobb, mint a recessziót okozó Matolcsy-féle megszorítás. De a világ megint csak sokszínűbb ennél, sokféle gazdaságpolitikai megoldás van. Jelzem, hogy a Bokros-csomag GDP-arányosan a Matolcsy-féle megszorítások harmadát sem tette ki. Annak idején a rendszerváltás utáni évtized legnehezebb gazdasági helyzetére kellett választ adni; nem érdemes a baloldalt a Bokros-csomaggal vádolni, miközben a legsúlyosabb megszorításokat éppen Matolcsy György és Orbán Viktor hajtja végre. Ráadásul a Bokros-csomag növekedést generált, eközben a Matolcsy-csomagok stagflációt okoztak. Ez magas adóssággal keveredve halálos gazdasági elegy. Ennek hatásait még generációk fogják nyögni.

Bokros és Matolcsy nem ugyanaz: utóbbi fogyasztási adókkal, különadókkal válaszol a válságra, Bokros klasszikus elvonásokat alkalmazott.

Tisztelem a tudatlanságát, de jó lenne érteni, hogy miről beszélünk. A fogyasztási adók, különadók is nagyon súlyos megszorításokat jelentenek. Az Áfa-emelés a lakosság zsebéből szed ki súlyos pénzeket – megint a szegényebbeket sújtva, hiszen nekik az összes pénzük fogyasztásra megy. Ahogyan a különadók terheit is mi fizetjük. Kevesebbet költeni, ha nincs miből: helyes. A baj nem ez, hanem a növekedés hiánya, a gazdaság megbénítása, a reménytelenség és kilátástalanság. Ez az elmúlt két év mérlege.

Baloldaliként legalább a bankadót ismerje már el!

Sem a multiadó, sem a bankadó nem baloldali lépések. Ezek hibás lépések. Ha valami baloldali, akkor attól az, hogy segíti a társadalmi igazságosságot, a kevésbé jómódúaknak többet ad, a jobbmódúaktól több felelősséget vár. Nyitott, hozzáférhető oktatást kínál, hogy több tudás, képzettség birtokában jobb álláshoz, magasabb fizetéshez lehessen jutni. Következésképpen minden ennek ellentmondó intézkedést, kezdve az egykulcsos adótól egészen a gazdagoknak kedvező 10 százalékos rezsicsökkentésig jobboldalinak nevezünk és mást javaslunk.

Elérkeztünk az utolsó ponthoz, mely arról szól, hogy a baloldal esetleges hatalomra kerülése után mit kíván kezdeni az országgal. A gazdasági programjukról Szanyi Tibor a fent említett fórumon elmondta, hogy még nem tartja eléggé baloldalinak.

Ha az a kérdés, hogy van-e baloldali gazdasági gondolkodás az MSZP-ben, akkor a válaszom az, hogy van. A piac láthatatlan keze helyett az állami szabályozást tekintjük alkalmasnak arra, hogy a társadalmi igazságosság elveit érvényesíteni lehessen. Kiszámíthatóságot, stabilitást, párbeszédet valamennyi érintettel, demokratikusabb viszonyokat, részvételt a döntéshozatalban, vállalaton belül és kívül. Emellett én személy szerint olyan gazdasági rendszerben hiszek, mely a GDP helyett a jóllétet, vagyis a pénzben, fogyasztásban kifejezett gyarapodás helyett az életminőség javulását szeretné a jó politika mérőeszközévé tenni. A programunkról még annyit, hogy a 2014-es választások győztes baloldalának nem szabad olyat ígérni, amit nem tud megvalósítani. Realistának kell lenni; szerintem ezt a kritériumot a gazdasági programunk jelenlegi formájában is megerősíti, és alkalmas a bizalom visszaszerzésére is. Márpedig ez kulcskérdés, mert a gazdaságban nem a pénz a legfontosabb tőke. Pénz van bőven. A bizalmat kell visszaszerezni, ez a legfontosabb valuta.

Ahhoz először választást kell nyerni. Lesz ellenzéki megegyezés?

A jelenlegi politika a szakadék felé vezeti az országot. Ennek tudata olyan összekötő erőt jelent a demokratikus ellenzéknek, amely a megegyezés fontosságát mindenek elé helyezi. Az egyelőre még csak elképzelt ellenzéki megegyezésnek pedig szavazói támogatottsága miatt nyilvánvalóan az MSZP lesz a vezető ereje. Vagyis azok az elvek, amikről az imént beszéltünk, biztosan meghatározóak lesznek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.