SÖTÉTSÉG DÉLEN

/ 2005.10.27., csütörtök 15:02 /

Etnikai tisztogatást, új Koszovót emlegetnek sokan a délvidéki magyarverések idején, holott erről szó sincs. Csak békében élni akaró magyarok vannak egy megzavarodott, kilátástalanságtól rettegő országban. Az atrocitások felderítéséhez, visszaszorításához alaposabb rendőrség, jobb igazságszolgáltatás kellene. És persze türelem. Szabadkán jártunk.

Az Európai Parlamentben is foglalkoznak a "magyarverések" néven elhíresült jelenséggel, nemrég pedig civil szervezetek, vajdasági magyar pártok Szabadkán szerveztek tiltakozó nagygyűlést, amelyen mindössze háromszázan vettek rész. Érdektelenség? Félelem? A sok szempontból határhelyzetben lévő városban élő magyarok úgy látják, hogy gyors és hatékony megoldás nincs, legfeljebb a rendőrség és a bíróság tehetné alaposabban a dolgát. A bizonytalanság, az erőszakban, szegénységben felnőtt fiatalok agresszivitása, a magyarellenes szitkok és verések mögött ott van a Balkán elmúlt tizenöt évének zűrzavaros története.



TRIANON-PSZICHÓZIS

Őszi párába burkolódzik a város. Noha korán sötétedik és hideg van, sokan sétálnak a valahai módosságból, tekintélyességből valamennyit még ma is őrző szabadkai utcákon. A magyar szecesszió egyik csodája, az 1908 és 1910 között épült városháza mögötti utcában ülünk, a Ravel cukrászdában. A kellemesen közép-európai kávéházi zsongásban elgondolkozva kavargatja kávéját Papp Árpád muzeológus, aki a városi végrehajtó-bizottság elnökeként 2003 és 2004 között Szabadka első embere volt. Szerinte először a többségi nemzet tudatát kell megérteni, amikor a támadások hátterét vizsgáljuk.

- A szerbség lelkiállapota az 1920-as évek Magyarországának világára emlékeztet. Valamiféle szerb Trianon-pszichózisról beszélhetünk, ami az elvesztett háborúkból, a gazdasági nehézségekből, a menekültkérdésből, az emberiség elleni bűnökkel való szembesülésből táplálkozik. Gyermekkoromban én is verekedtem a szomszéd utca szerb kölykeivel, de ez bevett dolognak számított akkoriban. A helyzet azonban megváltozott: a rendőrség, az igazságszolgáltatás nem tudja ellátni feladatát, a magyarok kivándorlásával és közel egymillió szerb menekült Vajdaságba telepítésével az etnikai arányok felborultak. Ráadásul felnőtt egy szerb nemzedék, amely kilátástalanságot lát maga körül, és frusztrációját erőszakkal próbálja levezetni - magyarázza a fiatal, négygyermekes apa. Szerinte a demonstráción azért is lehettek kevesen, mert alacsony a támogatottsága azon pártoknak, amelyek a rendezvényen szerepeltek. Az emberek Szabadkán is csalódtak a közügyeket intézőkben. A helyzet kezelhetetlenségének bizonyítékaként felidézi, hogy tavaly májusban, még városi politikusként kimutatást kért a rendőrfőnöktől az etnikai incidensekről. Az eredmény? Beszélgetőtársunk némán széttárja karját.

Szabadkán történt a legtöbb atrocitás az elmúlt években, ami a város központi szerepével, nemzetiségi viszonyaival magyarázható. A nyugat-bácskai vagy dél-vajdasági szórványban a magyar kisebbség jórészt belesimul a többségbe, a Tisza mentén, a döntően magyar lakosságú községekben pedig a számbeli túlsúly miatt volt kevesebb a magyarellenes támadás. Szabadka azonban a térség nagyvárosa, itt kiegyenlítettek az etnikai viszonyok - bár a korábban többséget alkotó magyarság mára kisebbségbe került -, és ide telepítették a legtöbb menekültet.

Sokak szerint a megalázásokra, a verésekre az államhatalom és a civil társadalom, valamint az uniós oktatási programok adhatnának választ, nem pedig a szétszabdalt vajdasági magyar politikai elit, amely sokszor eredménytelenségének leplezésére használja a "magyarverések" kérdését, hogy szavazatokra válthassa aggódását. Így akaratlanul is hozzájárul a polgárháború felé tántorgó Vajdaság képének felmutatásához. Ördögi kör ez, hiszen megnehezíti többek között az anyaországi cégek Szabadkára csábítását, munkahelyek teremtését. A valóság ugyanis összetettebb és békésebb is. Ezt a felemásságot egyre többen teszik szóvá - legutóbb például Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi miniszter több újságcikkében.

TEHETETLEN ÁLLAMAPPARÁTUS

- Igen, van félelem, a magyar szülők azt mondják a gyerekeiknek, hogy kerüljék a konfliktusokat. De mi nem akarunk elmenni, ez a szülőföldünk - mondja Kabók Erika, a Magyar Szó szerkesztője a vajdasági magyar napilap szabadkai szerkesztőségében.

Vendéglátónk szerint Szerbiának nincsenek intézményei a feszültségek kezelésére, politikusai pedig a magyarországi pártokat okolják, amiért a magyarellenes incidensek európai fórumok elé kerültek. Nemcsak a verésekről van szó: a magyar diákokat sokszor megalázó feladatokra kényszerítik szerb társaik, vagy csak a magyar anyjukat szidalmazzák. Kabók Erika is a hatóságok tétlenségét emeli ki. Mint mondja, a városi rendőrség nem ad megfelelő tájékoztatást az ügyekben, nem derül ki, elfogják-e a támadókat. Ha nagy ritkán kézre kerül valaki, könnyen megúszhatja. Előfordult, hogy bár az áldozat a verés után egy hétig véreset vizelt, mivel nem tört csontja, könnyű testi sértés miatt a támadó ezer dinár (körülbelül háromezer forint) kifizetésével távozhatott. A szerb sajtó sem fordít különösebb figyelmet a napvilágra került esetekre, sőt rendszerint a Magyar Szót vádolják, hogy eltúlozza a jelenséget.

- Akkor van remény a megoldásra, ha Koszovó helyzetét végre rendezik; így nagyobb esély lenne rá, hogy a Vajdaság visszakapja autonómiáját, a rendőrség, az igazságügy feletti rendelkezés jogát. E kérdésben azonban megosztottság mutatkozik a vajdasági szerb és a belgrádi szerb elit között is - villantja föl az ésszerű megoldás lehetőségét Kabók Erika. A magyarokról való vélekedést azonban irracionális érzelmek határozzák meg. Beszélgetőpartnerünk felidézi annak a szerb középiskolásnak a szavait, aki vállvonogatva annyit mondott a döbbent újságírónak, hogy igen, gyűlöli a magyarokat, nem is tudja, miért, ez mindig így volt. Majd, a helyzeten javítandó, hozzátette, hogy ő a kisebbséghez tartozik: ahhoz, amelyik nem vesz részt a magyar diáktársak megalázásában, verésében.

Szerettünk volna egy áldozatot is megszólaltatni, próbálkozásunk azonban zátonyra futott. Egy fiatal fiú, akit nemrég vertek meg magyar beszéde miatt, elzárkózik: sem névvel, sem név nélkül nem akar beszélni. Mint mondja, lezárta magában a történteket, nem szeretné újraélni az eseményeket. Fél. Ebben maradunk.

Az otthon maradt magyar fiatalok igyekeznek alkalmazkodni a helyzethez. Ügyelnek rá, hol és mikor szólalnak meg anyanyelvükön, sokan nem a városban, hanem a környező magyar falvakba járnak diszkóba. Ezzel együtt többségük nem akar elmenni, jól érzik itt magukat.

A 23 éves kishegyesi, Szabadkán a közgazdasági egyetemen informatikát tanuló Juhász Bálint szívesen nyilatkozik. Őt még nem érte támadás, igaz, meggondolja, éjszaka melyik utcán menjen végig egyedül, és a szórakozóhelyek között is válogat. Mint mondja, a zenéből meg tudja ítélni, melyik a neki és barátainak való hely. Az egyetemista különbséget tesz az őslakos szerbek - akikkel semmi baj - és a Krajinából, Koszovóból Szabadkára telepítettek között, akikkel annál több.

- Középiskolás koromban is voltak hasonló esetek, de akkor nem ilyen sűrűn. Tény, hogy sok szerb fiatalban munkál a felsőbbrendűségi tudat, zavarja, ha valaki különbözik tőle. Vannak szerb ismerőseim az egyetemen, mégis ki-ki a saját népének társaságát keresi. A vajdasági magyar fiatalnak szebbnek, okosabbnak, gyorsabbnak kell lennie a többségi nemzethez tartozónál, ha érvényesülni akar. Hiába van ugyanis papíron a szerb-montenegrói államközösségben az egyik legliberálisabb kisebbségi törvény, ha nem tartják be, és egy munkahelyen sokszor előbb bocsátanak el egy magyart, mint szerbet - mondja Juhász Bálint. Mint hozzáteszi, sokakat zavar a magyar beszéd, és megjegyzéseket tesznek, de olyan szerb fiatal is akad, akinek tetszik a nyelv, és szívesen tanul néhány kifejezést. A szabadkai tiltakozó gyűlés céljaival az egyetemista egyetért, a módszereken azonban szerinte lenne mit javítani. Különösen azért, mert a vajdasági, szabadkai emberek jelentős része már elfordult a politikától, és úgy véli, nem tüntetéseken kell a gondokat megoldani.

BALKÁNI ÉSZJÁRÁS

Az Európai Unió is egyre nagyobb figyelmet fordít a Vajdaság ügyére, az út azonban még hosszú. Ezt jelzi, hogy a brüsszeli bátorításra létrejött, a Szili Katalin magyar és Predrag Markovics szerb parlamenti elnök által megnyitott palicsi toleranciatábor befejezése után egy nappal két helyi magyar fiatalt azért vertek meg, mert anyanyelvükön beszélgettek.

Kiemelt szerepe lehetne a kisebbségellenes gyűlölet megszüntetésében az oktatásnak, az iskolai nevelés kiépítése azonban - uniós feddés ide, magyar kormányzati javaslatok oda - továbbra sem kiemelten fontos az átmenet gyötrelmeivel küzdő, Koszovó, Montenegró elvesztésétől tartó Szerbiában.

Dr. Gabrity-Molnár Irén szociológus, szabadkai egyetemi tanár úgy látja, négy-öt év kemény munka kellene a változáshoz.

- A balkáni észjárást nem ismerő Európai Unió az aprómunka helyett a gyors lefolyású kampányokat kedveli, holott így nehéz eredményeket elérni. Az uniós vizsgálóbizottság hazamegy, mi viszont maradunk, ezért jobban kellene figyelni rá, mit és hogyan mondanak politikusaink. Előfordult már, hogy egy szerb ismerősöm nekem szegezte: ti albanizálni akarjátok a Vajdaságot. Sajnos eddig nem sok hasznát láttuk Magyarország uniós tagságának, pedig nagy szükségünk lenne tapasztalatokra, támogatásokra. Különösen egy olyan bezárt közegben, mint Szerbia. Diákjaim hetven százaléka még soha nem járt külföldön, soha nem látott az övétől eltérő kultúrát, nem tapasztalta meg más népek szokásait, életstílusát - vélekedik az egyetemi tanár.

Utunk végén az Engels utca sarkán betérünk egy kis pékségbe. Az eladólány magyarul beszél velünk és munkatársával is. Csak akkor vált a többség nyelvére, ha vevő érkezik. Például egy idősebb hölgy, aki még a tapasztalatlan fül számára is érzékelhetően nehezen ejti a szerb szavakat, és vásárlás közben fél szemmel minket, idegeneket méreget. Egy ideig próbálja elmagyarázni, hogy két félbevágott húsos lepényt, burekot kér, aztán az eladó rászól: mondja nyugodtan magyarul. Senki sem kapja föl a fejét, a két szomszéd asztalnál szerb és magyar fiatalok békében majszolják a süteményeket. Szégyenkezve temetkezünk vissza újságunkba, melyből megtudjuk, hogy Újvidéken elfogták a banános rablót, és sörárpából az idén nem lesz hiány.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.