valasz.hu/itthon/en-dontom-el-milyen-mezt-huzok-25199/?cikk_ertekel=1&ertekeles=3

http://valasz.hu/itthon/en-dontom-el-milyen-mezt-huzok-25199/?cikk_ertekel=1&ertekeles=3

SZABADSÁGFOKOZATOK

/ 2006.02.16., csütörtök 12:09 /

Nem bánta meg az elmúlt évek kirekesztettségét Dörner György, aki a lapunk megjelenésével egy időben bemutatott Kútfejek című akcióvígjáték egyik főszerepét alakítja. A színművész a Heti Válasznak elmondta: ha meghívják, idén is részt vesz a MIÉP rendezvényein.



- Az utóbbi években - sokak szerint politikai meggyőződése miatt - háttérbe szorult, alig kapott filmszerepet. Most megtört a jég?

- Nem tudom, megtört-e. Hogy az elmúlt években kevesebb filmben játszom, mint mondjuk a nyolcvanas években, annak egyrészt az az oka, hogy jóval kevesebb magyar film készül, mint akkoriban - az idei év talán kivétel, gazdagnak mondható a termés, még nekem is jutott szerep. Az viszont még ma is biztos, hogy erős cenzúra érvényesül a nemzeti radikális érzelmű színészekkel, művészekkel szemben.

- Akkor minek köszönhető, hogy a Kútfejekben főszerepet kapott?

- Kapitány Ivánnak. Régebben is dolgoztunk már együtt, nagyjából tíz éve készítette a Rádioaktív BÚÉK című filmet, annak a munkálatai alatt pedig nyilvánvalóvá vált, hogy szakmai, ízlésbeli kérdésekben is egy húron pendülünk. Nem álltam sorba a szerepért, egyszerűen megcsörrent a telefon. Készítek egy filmet, Kútfejek lesz a címe, te lennél benne Vili, a benzinkutas - mondta Iván. Elolvastam a forgatókönyvet, és azt mondtam, rendben.

- Visszanézve hogy látja: megérte cenzúrázott helyzetbe hoznia magát?

- Ez olyan, mintha azt kérdezné, hogy megéri-e a tomboló tűzvész elől bemenekülni a tajtékzó tengerbe. A XX. század végi, XXI. század eleji Magyarországon - számomra legalábbis - így vetődik föl ez a probléma. Magyarán: nincs jó megoldás. De hogyan is lehetne úgy élni, hogy az ember nem vállalja a gondolatait?! Belebetegednék, ha nem mondhatnám ki, amit gondolok, ha nem tehetném azt, amihez kedvem van. Természetesen a jó ízlés határain belül. Ettől viszont nem fáj a fejem: jó esélyem van rá, hogy ezt a határt nem lépem át, hiszen amikor én kissrác voltam, a gyerekeket még nevelték, tanították, nem csupán oktatták, mint manapság. Ez a nevelés kijelölte az ember határait, s meghatározta számomra is, hogy meddig terjed a szabadságom. A korlátlan szabadság ugyanis semmit sem jelent.

- Furcsa ezt egy színész szájából hallani. Nem a művészi szabadság az egyik legféltettebb kincs?

- Nem. Ez alapvető tévedés, olyan hiba, amelybe minden fiatal színész beleesik. De jól van ez így: végig kell járni a szabadság fokozatait, legjobb, ha mindenki a maga bőrén tapasztalja meg, hogy rend nélkül nincs szabadság sem. A tisztelet a szabad élet alapja. Ahhoz, hogy az én szabadságomat elismerjék és tiszteletben tartsák, tisztelnem kell mások szabadságát. A szakmára vetítve ez annyit tesz: ha a szerző megír egy színdarabot, tisztelem azt a munkát, amit belefektetett. Tisztelnem kell a zeneművet, a zeneszerzőt, először képessé kell válnom, hogy jól eljátsszam a partitúrát, csak ez után gondolkodhatom azon, hogy eltérjek tőle. Ha nem így teszek, ha felkészületlenül belevetem magam az álszabadságba, az semmi jóra nem vezet. Tudom, hiszen annak idején, mint minden fiatal, én is lázadoztam, például a tanulás ellen. Végtelenül tehetséges színésznek hittem magam, gondoltam, minek felkészülni a főiskolai felvételire. Nem is vettek föl. Csak harmadjára, amikorra már benőtt a fejem lágya. Azaz nem nőtt be, csak úgy tettem, mintha benőtt volna. Jókorát röhögtem a markomba, hogy konszolidált külsőmmel sikerült átvágnom a bizottságot, miközben ugyanaz vagyok, aki két évvel korábban voltam. Lehet, hogy ez ma is így van. Valójában megmaradtam lázadónak.

- Kétségtelen: lázadni, kitaszítottnak lenni legbiztosabban radikáljobbos társaságban lehet.

- A lázadás nem öncélú. Arról van szó, hogy nem vagyok hajlandó lemondani a progresszivitásról. Márpedig a XXI. század eleji Magyarországon egyetlen valódi haladó gondolat létezik: a hagyományos értékek, viselkedésmódok képviselete. Egészen apró dolgokról van szó. Komótosan meginni egy csésze teát - nem pedig energiaital-nyeldekléssel pörgetni fel magunkat - ma iszonyatos progresszió. Gulyáslevest enni, nem pizzát meg hamburgert. A hurkáról, sült kolbászról már ne is beszéljünk, ezek már túlmutatnak a haladás kategóriáján, szinte az eretnekség körében a helyük. Sőt, már a magyar beszéd is ide sorolható: vannak szórakozóhelyek, bálok, fogadások, ahol ellenszenvet vált ki, ha az anyanyelvemen szólalok meg, csak mert épp a társaságba keveredett egy külföldi is.

- Ez a magyar vendégszeretet, nem?

- Nem, ez a magyar hülyeség.

- Ön mennyire vesz részt a kampányban? Március 15-én például ott vendégeskedik majd a Hősök terén?

- Ha meghívnak, és rá is érek, természetesen.

- Az elmúlt évek testvérharca sem szegte kedvét? Hogy majdnem szétesett a MIÉP, hogy Harmadik Útként indul a Jobbikkal.

- A Harmadik Út ugyanaz, mint a néhány évvel ezelőtti MIÉP, csak most az egyik felét Jobbiknak hívják. Hála Istennek, összefogtak, így remélhetőleg legalább olyan erősek lesznek, mint korábban. Egyébként természetes, hogy egy elveszett választás után felerősödik az elégedetlenek hangja. Főleg, ha erősen kétes, hogy tiszta volt-e az a négy évvel ezelőtti választás. Sok fideszes is pengette ezt a lantot, holott az ő belügyminiszterük vezényelte le az akkori voksolást. A saját vezetőiken kellett volna számon kérniük, hogy képtelenek voltak számolni az egyszerű ténnyel: a másik oldal nem tud kibújni a bőréből. Mert ne higgyük, hogy a kék cédulás választások óta olyan rengeteg idő telt el. Jól néznénk ki, ha a farkas egyszer csak füvet kezdene enni, mert most az a divat. Nem, a farkas sosem lesz vegetáriánus. Mondja persze, hogy a tehénnél bevágódjon, de azért biztosra vehetjük, hogy ragadozó marad.

- Színészként az átlagnál könnyebb dolga van, ha bele akarja élni magát egy liberális vagy szocialista szerepébe. Próbálta valaha?

- Mi az hogy, nagyon is! Ettől még nem értek egyet velük. Egyébként az én életem is liberális mederben csordogál, ám ez jól megfér azzal, hogy büszkén vallok nemzeti radikális elveket. De egy valódi liberális sem nézheti jó szemmel a kultúra hanyatlásának megannyi jelét. A kultúra nem csak a művészetekből áll. A hanyatlás jele például az is, hogy a mai orvosok, történészek, jogászok már nem tanulnak meg latinul, és még csak a szándék sem érezhető, hogy a dolgok visszakerüljenek a régi jó kerékvágásba.

- Hova kellene visszakerülniük?

- Engem a nagymamám nevelt fel, aki egyidős volt a XX. századdal: 1901-ben született. Ő azt mondta: ha nemcsak ő dolgozna, hanem a nagyapám is - ahelyett, hogy a lóversenyre hordja a pénzt -, akkor lehetne akár két házunk is. Így viszont elment minden pénz a gyereknevelésre. De a nagymama így is fölnevelt három gyereket, és egyiküknek sem kellett nélkülöznie. A húszas-harmincas években tehát volt rá lehetőség, hogy valaki a munkájából tisztességesen megéljen, s a kultúra is virágzott, óriási fejlődés volt az országban. Ma iszonyatosan kemény feltételekhez kötik a munkát. Elég csak az adózást említeni. Van egy kis papírom, amire a könyvelő rávezeti az aktuális adónemeket és az összegeket, amelyeket át kell utalnom. Végigszámoltam: több mint tízféle adónemet kell teljesítenem, hetet-nyolcat havonta. Ez tarthatatlan. Életellenes. Visszasírom a Werbőczy-féle hármaskönyvet. A szerint szívesebben adóznék. De ezt ne vegye panaszkodásnak.

- Hát minek?

- Nekem minden időszak jó. Dolgozom, rendesen keresek, harmonikus életet élek. Sosem magam miatt ágáltam. Csak látom, hogy az ágálni képtelen milliók helyett meg kell szólalnom. Tudom, hogy mit éreznek ők.

- Honnan tudja?

- Mondjuk onnan, hogy tulajdon apám is közéjük tartozott. Nem volt sem tanár, sem pap, sosem volt a feladata, hogy beszéljen. Alig-alig szólalt meg. Ha el kellett mennie valamilyen hivatalba, órákig forrongott előtte. Félt, hogy nem tudja megfogalmazni a mondandóját, és attól is, hogy a botor megfogalmazás miatt nevetség tárgyává válik. Szerintem nyolc-kilencmillióan vannak ilyenek Magyarországon, s ezzel sokan visszaélnek. A színésznek épp ezért feladata beszélni. Önkéntelenül is érezni kezdi a késztetést, hiszen a darabokból ráragadnak gondolatok, meglátások. Ha csak ezeket szajkózza, már művelt, bölcs embernek látszik.

- Ön mint szakmabéli és régi barát, azon kevesek közt van, aki megkísérelhette volna rávenni Csurka Istvánt, hogy cikkek és beszédek helyett színdarabokat írjon. Meg sem próbálta?

- Minek írjon? Kinek? Az asztalfióknak? Nekem sem az a dolgom, hogy vaktában tanuljam a szerepeket, aztán ne játsszam el őket! Tizenhat éve nincs orosz katona Magyarországon, s egyeseket politikai meggyőződésük miatt még mindig indexre lehet tenni. Csurkát istenítették, amikor a főiskolára jártunk. A legünnepeltebb drámaíró volt. Ezért nem értem én ezt a fránya színésztársadalmat. Mennybe mentek az általa írt szerepekben, elsősorban a Vígszínházban és a Pesti Színházban, de a Nemzetiben is. Tizenhat éve egyetlen Csurka-darabot sem játszanak. Épp azok tagadják meg, akik annak idején istenítették nekünk a főiskolán. Ehhez mérhetetlen stupiditás és bornírtság kell, és még valami: gyűlölet. De hogy miért gyűlölik ennyire a kultúra- és politikacsinálók, azt nem értem.

- Pár napja jelent meg a Harmadik Út választási karikatúrája: Gyurcsány fején kipa, Orbánén széles karimájú fekete kalap. Talán ezért.

- Ez nem indok, csak mellébeszélés. Miért sértés az, ha egyikre is, másikra is azt mondják, hogy zsidóbarát?! Ez vagy így van, vagy nem. Ha így van, miért nem vállalják büszkén? Ha nincs így, akkor meg miért e heves reakció? Más dolog van a háttérben: vélhetőleg a hatalomhoz való kóros ragaszkodás.

- 2002-höz képest most nyugalom honol-e színházi berkekben, vagy folynak már a késhegyig menő értelmiségi dulakodások a kampány hatására?

- Ha folynak is, nem érdemes velük foglalkozni, hiszen itthon nem beszélhetünk valódi értelmiségről, csak sunnyogókról. Nincsenek írástudók, legfeljebb betűvetők. Előbbinek ugyanis elengedhetetlen feltétele a felelősségvállalás, annak pedig már régóta nincs nyoma: Arany János kivonult a Magyar Tudományos Akadémiáról, mondván, a kutyáját sem bízná rájuk. A helyzet azóta sem változott. Egy normális országban nem lehetne segédkezni ahhoz, hogy olyan politikai erő legyen hatalmon, amely ellensége a kultúrának. Amely ahelyett, hogy pénzt teremtene, eladósít. Mi gyerekkoromban elég szegények voltunk, de sosem kértünk kölcsön. Tudtuk, hogy az eladósodás rosszabb életet vetít előre, ráadásul megfoszt a szabadságtól. Ahogy a mindenkori magyar kormányzat a hitelfelvétel lehetőségével él, azt le kellene állítani. Normális helyen bukott ember lenne, aki eladósít gyarapítás helyett. Nem szeretném, ha az unokáim is fizetnék azt a kölcsönt, amelyről azt sem tudom, hol van, csak azt, hogy fölvették. Ha ilyen fontos kérdésekről nem esik szó, ha nincs biztosíték ennek megállítására - márpedig nincs -, akkor nem érdekel a kampány. Mert semmi másról nem szól, mint ellenszenvről: egyiknek a narancssárga, másiknak a vörös visszataszító. Én pedig - bár nem fedi hályog a szememet - mindkettőt szürkének látom. Talán emlékszik egy iskolai fizikakísérletre: adott egy korong, az egyik oldalán a teljes színskálával. Ha elkezdjük pörgetni, rövidesen az egész szürkének látszik. Valahogy így pörgetik a hazai ügyeket is. Én meg nem leszek a szürkék hegedűse.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.