valasz.hu/itthon/morvai-krisztina-a-rendorokhoz-tagadjak-meg-a-parancsot-24894/

http://valasz.hu/itthon/morvai-krisztina-a-rendorokhoz-tagadjak-meg-a-parancsot-24894/

Szentesíti-e a cél az eszközt?

/ 2017.08.23., szerda 16:32 /
Szentesíti-e a cél az eszközt?

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az exkülügyminiszter és -nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldalon.

– Szentnek látszik a családi béke.

Jeszenszky Géza: Nem rajtam múlik.

– Akkor is ilyen békés volt, amikor a Figyelőben a fia tollából olvashatta: nemzedéke és ön is hiúságból kritizálja Orbánt, hogy a baloldal végre elismerje önöket?

Jeszenszky Zsolt: Idézni csak pontosan: azt írtam, elégtételként élik meg az elismerést...

J. G.: Megkésett pubertáskori lázadás ez Zsoltnál. Amikor huszonéves volt az Antall-kormány idején, érthető lett volna, ha radikálisabb az apjánál, és mondjuk a Fideszt támogatja. Nem tette. Lojálisan, sőt kitűnően védte az Antall-kormányt. Most, 45 évesen lázad. Nem baj: sem a politikában, sem a magánéletben nincs helye haragtartásnak. Ami pedig az elégtételt illeti: létezik a jelenség. Antall Józsefet ma a baloldalon elismeréssel említik azok, akik annak idején méltánytalanul támadták.

J. Zs.: Rendkívül hiteles ez az elismerés...

J. G.: Jóhiszemű vagyok.

J. Zs.: A jóhiszeműség és a végtelen tisztesség tényleg ott van apám számos erénye között.

– Miért nem váltja ki akkor a végtelen tiszteletet?

J. Zs.: Mert aztán elhangzik, ami az imént is, hogy „megkésett pubertáskori lázadás”. Ez a kicsit leereszkedő, „jól van, kisfiam” attitűd, amely az egész bezzegkonzervatív nemzedéket jellemzi. Hogy mi tudjuk, hogy van az, ti pedig, hülyegyerekek, radikáliskodtok itt...

– Nincs igazuk? Édesapja történészi végzettsége, miniszteri, nagyköveti múltja mellett ön mit tud felmutatni?

J. Zs.: Megkaptam ezt is, persze, a minap ráadásul Antall Györgytől, aki ugye az egykori miniszterelnök fia, ráadásul rokon. Hogy egyetemet sem végzett senki vagyok, aki csak DJ-skedett. Egyrészt végeztem főiskolát, másrészt komoly munkát végzek 25 éve a zeneiparban, ami marhára nem DJ-skedést jelent. Műveltségben, világlátottságban bármikor ki merek állni bármelyik nagyképű, idegenszó-fetisiszta hózentrógeres hólyaggal. A probléma nem csak az enyém: van egy sok esetben nálam is fiatalabb, korszerű és pragmatikus gondolkodású, művelt, tájékozott jobboldali kör, akiket az „igazikonzik” folyton lehülyéznek, elviselhetetlennek neveznek.

– Ön meg fafejűnek nevezte az antallista konzervatívokat, köztük az apját.

J. Zs.: „Kedvesen fafejű”-nek, ami annyit jelent, hogy apám az elvek embere. Az elvszerűség persze szép, de problémás is. Amit ő jól képviselt harminc éve, én ugyanazt a gondolatiságot képviselem ma; az elveket tőle kaptam. Csakhogy az ő eszközeik mellett elment a világ. Az ellenség megváltozott. Akkor a kommunizmus, a Szovjetunió ellen kellett harcolni. Ma a kommunizmus és a fasizmus számos jegyét viselő agresszív és doktriner gondolkodás ellen, amely álságosan liberálisnak nevezi magát. Amely politikai-gazdasági haszonszerzés céljából minden létező vagy mondvacsinált kisebbséget feltüzel a többségi fehér társadalom, a középosztály, a normalitás ellen, s most épp szobrokat dönt le Amerikában.

J. G.: Változnak az idők, persze, és kell, hogy mi is változzunk. Mégis: vannak alapelvek, amelyeket nem szabad semmibe venni. Az egykori Bibó-kollégisták elfelejtették, hogy a politikában sem szabad hazudni. Ha az a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, az én válaszom: nem. Orbán Viktor válasza az, hogy igen. Nem Orbán céljaival van bajom, hanem az eszközeivel. A magyar és európai hagyományokat, értékeket megtartandónak vélő emberként elítélem a közéletet elöntő hazugságáradatot, a közpénzen folytatott agymosást, a pazarlást és a hatalomhoz közeliek vagyonosodását, a rokonok és barátok érdemtelen favorizálását, az egyéni érdeknek a nemzeti érdek elé helyezését.

J. Zs.: Az elhangzottak között van számos jogos felvetés, de épp ezeket hitelteleníti a hét éve tartó vernyákolás. Például a sajtószabadság folyamatos temetése. Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok.

J. G.: Budapesten. Vidéken viszont nem szól sem a Klubrádió, sem a Lánchíd Rádió...

J. Zs.: Ne ezeket a mikroszkopikus ellenzéki felületeket hozzuk már fel, mintha összesen ezek volnának szegénykéknek. A legolvasottabb, legnézettebb felületek mind kormánykritikusak. Közmédia? Húsz éven át a baloldal mellett állt. Most a jobboldal mellett. Az arány tehát 20:7. Nem mondom, hogy elegáns ez a számolási mód, de szükséges, ráadásul sehol nincs pártatlan média. A sokáig etalonnak számító BBC önmagával keveredik ellentmondásba, csak hogy védje a balos narratívát, a CNN pedig rendre a „fake news” minősített esete.

J. G.: Bizonyos elvekből mégsem szabad engedni, különben értelmét, erkölcsi alapjait veszíti és meggyengül a közösség. Sajtószabadságra nem azért van szükség, mert ősz professzoroknak ez a mániája, hanem mert van mögötte egy ideál: a jól tájékozott közönség, amely felelős döntéseket hoz a választásokon. A mai magyar média nemhogy nem teszi ezt lehetővé, de az sem zárható ki, hogy a Habony-művek tudatosan butítja az embereket. Elég a kenyér és a cirkusz. Szép vizes világbajnokságot rendezünk, sportsikerekre törünk, néhány populista intézkedést hozunk a választások előtt...

Fotó: Szabó Balázs

– A Fidesz 51 százalékon áll. Ilyen a sikeres politika.

J. G.: Az agymosás sikeres. A mértéke pedig a kommunista korszakéra emlékeztet. Tudom, hogy ez erős, gondolkodtam is, használjam-e, de akik benne éltünk a kommunizmusban és okunk volt utálni, így éljük meg. Nem csak én. Az Antall-kormány tagjai, támogatói közül sokan.

J. Zs.: Ez a baloldal mai retorikájába illő, kicsit Stockholm-szindrómás megszólalás. A jobboldal nyakába varrni a hazai agymosást; az elmúlt 25 év ismeretében ez abszurd. A „felelős, megfontolt szavazó” pedig mítosz, önbecsapás. És miért is akarjuk megmondani az embereknek valamilyen morális magaslatról, hogy miként kell gondolkodniuk? Rájuk kell bízni, hogy éljék az életüket, ahogy akarják. Ez volna a valódi liberalizmus, amit magam is vallok. Támpontokat persze lehet és kell adni a világ értelmezéséhez, és ezekben nem ördögtől való, ha kicsit konzervatívak is vagyunk, hiszen voltak-vannak évszázadok óta működő, remek fogódzók: a család, az egyház és a nemzet...

– Milyen családot alapított eddig?

J. Zs.: Sajnos még nem jött az a nő, akivel érdemes lett volna. De a meglévő családomat nagyra értékelem.

– Vasárnaponként templomba jár?

J. Zs.: Abszolút. Modern, ökumenikus keresztény istentiszteletre.

J. G.: Ez újdonság számomra.

J. Zs.: Pedig elmeséltem többször is. Úgy látszik, akkor sem figyeltél rám. Amikor pedig agymosással magyarázod a kormány sikerét, épp az a – sajnos rád is ható – agymosás eredménye. Magyarország stabilabb helyzetben van, növekszik, miközben éveken át hallgattuk a károgást, hogy csak szezonális hatás, csak az EU-pénzek, jövőre összeomlás jön...

J. G.: Tájékozott vagy, érted és ismered Amerikát, most mégsem látsz ki a magyar glóbuszból. Az ország lassan megy valamit előre, de közben az a Szlovákia, amelyet az emberek itthon sokáig lesajnáltak, minden mutatóban lehagyott minket. Lengyelország elhúz mellettünk. Az észtek szintén, és már Románia is közeledik hozzánk. Én volnék a legboldogabb, ha védhetném az országot. Védtem is. Oslóban, nagykövetként. Amíg tehettem. Azt viszont már nem lehetett képviselni, hogy oktalanul összeveszünk Norvégia jobbközép kormányával...

J. Zs.: Románia lehagy minket? Ilyen komolytalan állításokat eddig csak a baloldal engedett meg magának.

J. G.: Azt mondtam, közelít hozzánk, s ha eljöttél volna velünk az erdélyi családi útra, saját szemeddel is láthattad volna, hogyan fejlődik az az ország. A mi fejlődésünk pedig... Van-e mértékadó közgazdász, aki cáfolja, hogy kizárólag az EU-támogatások biztosítják a szerény növekedést Magyarországon? Nincs. Csak Zsolt nem hallja meg őket.

J. Zs.: Dehogynem, csakhogy egyetlen közgazdász sem birtokolja a bölcsek kövét. Vannak mutatók, amelyekben jobbak, másokban rosszabbak vagyunk térségbeli versenytársainknál. Románia, pláne Erdély fejlődése pedig nem fáj. Örülök neki.

– És tudja, mit akar: hogy Orbán Viktor vezesse az országot. De mit akar Jeszenszky Géza, aki korábban szintén ezt tartotta jónak?

J. G.: Tragédia, hogy Magyarországnak Antall József után nem volt alkalmas vezetője. Gyurcsány Ferenc működésére nincs mentség, nagyrészt az ő borzalmas kormányzásának következménye Orbán Viktor kétharmada, ami önmagában nem lett volna katasztrófa, de a hatalmas felelősséggel nem tudott élni. Miután nincs esély rá, hogy Orbán módosítsa a politikáját, megálljt parancsoljon az embereinek és neki hasznot hozó, elképesztő mértékű korrupciónak, nem kívánhatom, hogy nyerjen.

Fotó: Szabó Balázs

– De mit kíván?

J. G.: Azt, hogy jövőre semmiképp se legyen kétharmada. Sőt. Többsége se. Évekkel ezelőtt tartottam a lehetőségtől, de ma már úgy látszik, hogy a Jobbikkal nem lépne koalícióra a Fidesz. Olyan kormányt szeretnék látni, amelyben a Fideszt korlátozza egy tisztességes, reményeim szerint valódi jobbközép erő. Ha ez nem működik, jöjjön új választás. Előtte vissza kellene alakítani a választási rendszert kétfordulósra, hogy ne a győztes vigyen mindent.

J. Zs.: Megint az értelmiségi nyünnyögés! Az angol rendszer még igazságtalanabb, bizonyos szempontból az amerikai is. Nem a szabályok változtatásán kell merengeni. Ha valaki ki akarja ütni Orbánt a nyeregből, adjon jó programot, állítson ki hiteles kihívót, és győzze meg a népet!

J. G.: A kérdés az volt, mit szeretnék. Arra válaszoltam. Egy új MDF-et vagy MDNP-t is szeretnék persze, jobbközép alapon álló pártot, kormányzatot. Benne akár egy megreformált Fidesszel.

J. Zs.: Egy jó konzervatív párt. Az kellene. A konzervométer kilengene százig. Csak éppen elvesztené a választást. Azt a gondolatiságot persze, amelyet apám képvisel, nem volna baj erősebben megjeleníteni. Csakhogy erre képesek lehetünk „belülről” is.

– Épp azt írta a Figyelőben, hogy belül nincs helye a kritikának.

J. Zs.: És ez baj. A kormánynak ki kellene nyitnia az ajtót az értelmes, konstruktív belső kritika felé. A kritikusoknak pedig be kellene látniuk, hogy pisztolypárbajra csak a bolond megy késsel. A történelmet a győztesek írják, s a célok, amelyekben nincs vita köztem és apám között, csak úgy valósíthatók meg, ha nyerünk. A világban jelen lévő problémák nagyon is hatnak ránk: a fasiszta tempó, amellyel a magukat liberálisnak hazudók közelednek felénk is.

J. G.: Nem tartom helyesnek a fasizmus szó használatát az amerikai szobordöntögetőkre. Szélsőbaloldaliak.

J. Zs.: Az olyanokra, mint a Black Lives Matter és az Antifa, azt a szót kell használni, amivel ők vádaskodnak folyamatosan, alaptalanul. S ha tetszik a kifejezés, ha nem: fasisztoid módon viselkednek.

J. G.: Fiam az amerikai helyzetet ráfonja a magyarra, hogy diabolizálja az itteni kormány kritikusait is, miközben utóbbi rendkívül heterogén társaság. Vannak benne marginális csoportok, amelyek a szélsőséges politikai korrektséget vagy a genderizmust képviselik, de nem ez a jellemző. Abból pedig semmi jó nem származik, ha a gyűlölet szintjére visszük a politikai vitákat. Zsolt és a kormány ezt teszi, pedig Antallnak volt igaza: a kormányrudat középen kell tartani.

J. Zs.: Ott kell, csakhogy a közép eltolódott. Ma a liberálfasizmus számít annak, s ami ötven éve közép volt, azt ma már szélsőjobbosnak minősítik. Az a jó politikus, aki előre, de legalábbis időben látja a jelenségeket. Itthon a píszíterroristák már ma is vezető publicistái azoknak a médiumoknak, amelyek átvették az ellenzék szerepét. Ez tehát érkezik és gyengíti az önvédelemre már amúgy is képtelen Európát, amely sokmilliós, vallásából eredendően is könnyen fanatizálható muszlim bevándorlóval mégis hogyan tudna védekezni?

Fotó: Szabó Balázs

J. G.: A jövőt nem látja senki, de Nyugat-Európában máris van egyfajta kijózanodás. Nem hiszem, hogy győzni fognak ezek az erők, vagy ha mégis, hogy Orbán Viktor állítja meg őket. Abban nincs vitánk, hogy a muszlim térhódítással szemben fel kell venni a küzdelmet. Ezt mondtam két éve is: a gócpontokat kell felszámolni, akkor megáll az áradat. A Nyugat-Európában elharapózott ostobaságokat sem Orbán Viktor, hanem a kommunizmus béklyójából megszabadult országok együttesen tudják ellensúlyozni. Ahogy II. János Pál mondta.

J. Zs.: Ez történik épp! Közép- és Kelet-Európa egyre inkább összefog.

J. G.: Orbán Viktor megmenti Európát... Putyin segedelmével? Akinél az ellenzéki újságírókat hátba lövik? Ahol a hatalmas nyersanyagkincset az elnök és a hozzá közel állók meggazdagodására, a hadsereg fejlesztésére fordítják ahelyett, hogy az országot emelnék fel?

J. Zs.: Hogy eltűnnek ellenzéki újságírók, politikusok, engem is felháborít, de az orosz nép vagy nyolcszáz éve szereti a tekintélyuralmat. Megfelel neki Putyin.

J. G.: A lényeg, hogy milyen viszonyba kerülünk vele. Az atomenergiát sosem elleneztem, őrültségnek tartom, hogy Németország felszámolta, de Paks2-nek csak akkor volna értelme ezzel a drága orosz hitellel, ha az energia ára jelentősen növekedne. Erre semmi sem mutat. Nincs szükség ekkora beruházásra, számomra ez evidencia. Ráadásul: embert barátjáról. Üzletelni diktatúrákkal is lehet, de hogy ország-világ előtt állítjuk magunk elé példaképként Putyint, Erdogant: gyalázat. Hogy ilyen gyakran látjuk Budapesten az orosz elnököt, ízléstelen. Tagja vagyunk a NATO-nak és az EU-nak: sokkal többet nyerhetnénk, ha lojálisak lennénk azokhoz, akikkel egy csapatban játszunk.

J. Zs.: Az EU-nak, NATO-nak magam is elkötelezett híve vagyok, ám nem esnék abba a hibába, hogy evidenciának tekintsem mondjuk Paks2 ügyét. Nem vagyunk szakértők. Bízom a miniszterelnök döntésében, miközben szeretném én is, ha az ellenérvek elhangoznának.

J. G.: Elhangzottak. Elengedik őket a fülük mellett.

J. Zs.: Ezt meg az értelmiségnek kell elfogadnia: nem mindig fogadják meg a tanácsát.

J. G.: Hallgassunk inkább a műbútorasztalosokra! Biztosan jobb eredmény születik, mint amikor még Orbán Viktor is meghallgatta kitűnő gazdasági tanácsadó testületét. Mára maradt egy megfellebbezhetetlen autoritás, akihez mindenki igazodik. Ha néhány év alatt 180 fokot fordul, mint az oroszokhoz való viszony esetében, akkor is. Én inkább maradok az elvek embere.

J. Zs.: Rendben, csakhogy a politikai akaratot ma így lehet átvinni. Nem pedig akármilyen vének tanácsával.

– Pedig Szent István épp azt tanácsolta az Intelmekben, hogy az uralkodó a vénekre hallgasson.

J. Zs.: Ezt tanácsolta, de nagyon is a saját „programját” hajtotta végre. Elég eredményes is volt a politikája.

Rosta

Ablonczy Bálint

Találkozunk 2016-ban!

Pécs a tönk szélén – hogyan „csúszott be” a város Nyíregyháza alá?

Két évvel azután, hogy a kormány átvállalta az egykori kulturális főváros intézményeinek működtetését, Pécs ismét csődveszélybe került. Tízezrével veszíti el lakóit, gazdasága pedig gyengébb, mint Nyíregyházáé, mégis az ország egyik legerősebb városaként költekezik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Nyír a vasút, vág a MÁV!

A „székely intercity” azonnali megcsonkításától visszalépett a MÁV, decemberben azonban így is sor kerülhet a háló- és étkezőkocsik kivonására. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.