valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

http://valasz.hu/itthon/itt-a-madaras-adidas-eletkepes-lehet-e-egy-nemzeti-sportmarka-129214

Szeresd a nőt!

/ 2014.12.17., szerda 15:46 /

Létezik-e konzervatív feminizmus, vagy ez a baloldali, liberális jogvédők felségterülete? Miért sértő, ha a nő legszentebb hivatásának az anyaságot mondjuk, és kinek használnak a Femen-aktivisták vallásgyalázó meztelenkedései? Kérdések és válaszok kiszolgáltatott asszonyokról, pelenkázó apukákról és mosogató fiúkról.

A Femen mozgalom tagjai nemrég rátörtek a Brüsszel főterén álló betlehemre, és agyba-főbe verték József és Mária szobrát – terjedt el a rémhír az interneten. Holott a szélsőséges feministák valójában nem dúltak szét semmit, hanem a belga kormány szegényellenesnek nevezett intézkedései miatt tiltakozva, rendőrnek öltözve csupán imitálták, hogy bottal ütlegelik a Szent Család tagjait, mondván: ez várna Józsefre és Máriára, ha az EU szívében töltenék a karácsonyt.

A gender két arca

Ez a performansz meghökkentő, de még elfogadható módja a politikai tiltakozásnak. Az Ukrajnában alapított Femen azonban nem mindig ennyire tapintatos: tagjaik Európa-szerte rendre behatolnak templomokba, és ott meztelen felsőtestükre festett obszcén feliratokkal küldik melegebb éghajlatra a hívőket. Novemberi videójukon azt látjuk, hogy elrabolnak egy papot, mondván, addig tartják fogva, amíg a katolikus egyház nem hagy fel a „nők elnyomásával”, Ferenc pápa európai parlamenti látogatása ellen tiltakozva pedig a római Szent Péter téren három amazon a fenekéhez dörzsölt feszülettel pózolva okozott feltűnést.

Ilyen akciók nálunk még nem borzolták a kedélyeket, a nőüggyel kapcsolatos világnézeti botrányok – legutóbb egy rendőrségi videó a nemi erőszakról – viszont igen, s e vitákban leginkább liberális jogvédők hallatják a hangjukat. Ezért is kelthetett meglepetést novemberben egy, a különféle világnézetű nőszervezetek együttműködését sürgető vendégpublicisztika a HVG-ben. „Mi, konzervatív feministák, elfogadjuk ugyan a családformák sokféleségét, de az alkalmi kapcsolatok helyett a tartós párkapcsolatot támogatjuk, előnyben részesítjük a nő és férfi között kötött házasságot az együttélés más formáival szemben. Az életet páratlan ajándéknak tekintjük, amely egyszeri és megismételhetetlen. Ezért az élet tiszteletet és védelmet érdemel, a fogantatástól a természetes halálig” – fogalmazott Gerberné Farkas Zsuzsanna, a European Institute for Gender Equality nevű, a nemek egyenlőségéért küzdő uniós háttérintézmény szakértője.

A cikk – mely jelezte: az abortusz, a melegházasság és az eutanázia kérdésében áthidalhatatlanok a különbségek – bizonyára váratlanul érte a liberális lap törzsolvasóit, de alighanem a konzervatívokat is. Utóbbiakat leginkább azért, mert a feminizmus sokuk számára szitokszóvá vált. A fenntartásokban szerepet játszhatnak az imént idézett akciók, illetve a szélsőséges mozgalmárok egyéb megnyilvánulásai, melyek nyomán a hagyományos család hívei közül sokan úgy élik meg, hogy az alapértékeik kerültek veszélybe. Különösen amiatt aggódnak, hogy a biológiai hovatartozásunkat jelölő „sex” helyett egyre inkább teret nyer a társadalmi nem, vagyis a „gender” szó. Ám miként a feminizmusnak, e megkülönböztetésnek is van legitim értelmezése, illetve vadhajtása. Ha arra utal, hogy biológiai sajátosságaik miatt a nők ne szenvedjenek hátrányt, és a mai világ megváltozott társadalmi szerepei újfajta együttműködést kívánnak meg, nincs gond. Ha viszont az a cél, hogy már az óvodától kezdve eltöröljük a nemek sajátosságait, akkor a természetjog alapján állók okkal hördülnek fel.

Pápai bocsánatkérés

Érdekes módon hazánkban mindkét tábor úgy érzi, ő áll vesztésre. Konzervatívok azt panaszolják, hogy mindent elborít a „genderizmus”, s tavaly többen elrettenve újságolták, hogy európai jogvédők immár bűncselekménnyé akarják nyilváníttatni a feminizmus bírálatát. Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem gender tanszékének docense ellenben májusban önkritikusan úgy értékelte a Magyar Narancsban, hogy a liberális nőmozgalom „elvesztette egyedüli normaadó szerepét Magyarországon”, és erősödnek a genderről hallani sem akaró, „a szélsőjobboldallal is összefonódó”, „gyűlöletet szító keresztény fundamentalisták”, ami szerinte kihívás elé állítja a konzervatív nőmozgalmakat is.

Pedig napjaink kereszténysége, azon belül is a katolikus egyház nem ellenséges a témával. Már II. János Pál pápa pozitív összefüggésben emlegette az „új feminizmust”, és sajnálkozását fejezte ki azért, hogy az egyház a korábbi századokban bűnöket követett el a nők ellen, olykor rabszolgasorsra kárhoztatva az asszonyokat. Emellett szentszéki dokumentumokban a nemek egyenlőségéről, az azonos munkáért járó azonos bérezésről, a közhivatalok betöltésének jogáról, férj és feleség egymást kiegészítő természetéről, sőt a „női géniusz” elismeréséről olvasunk. És, bár egyes szélsőséges feministáknak nehéz lehet elképzelni, konzervatív családokban ma már egyre természetesebb, hogy a férj kiveszi részét a házimunkából, bevásárol, ő fürdeti a kisbabáját, így segítve, hogy hitvese ne csak anyának, hanem nőnek is érezhesse magát, megbecsült – kezdetben akár csak részmunkaidős – civil hivatással.

Igaz, amikor egy keresztény, konzervatív feminista példaképet keres, nincs könnyű dolga, hiszen napjainkban a mozgalom ateista, sőt marxista pionírjaira irányul a közfigyelem. Nem is szólva a feminizmus inkonjáról, Simone de Beauvoir francia filozófusnőről, aki a nők felszabadítását a család lerombolásával, az anyaság elutasításával és a korlátlan nemi élettel gondolta kezdeni, s mindehhez a maga részéről azzal járult hozzá, hogy – vállaltan biszexuálisként – a Jean-Paul Sartre filozófussal folytatott „nyitott kapcsolatába” olykor diáklányokat is bevont.

Szerencsére több ellenpéldát lehet említeni; főként a magyar Slachta Margitot, aki a Szociális Missziótársulat tagjaként 1918-ban megszervezte a Keresztény Női Tábort a nők választójogáért, tanulási lehetőségéért, A keresztény feminizmus lapja alcímmel újságot szerkesztett, majd 1920-ban a Keresztény Nemzeti Egység Pártja jelöltjeként az első magyar női országgyűlési képviselő lett, és számos törvényjavaslatot terjesztett elő nőtársai érdekében. Mivel rendje nem fogadta el, hogy politikusnak állt, távoznia kellett közösségéből, ám hamar megalapította a ma is működő Szociális Testvérek Társaságát.

Pénz is múlik rajta

Napjainkból pedig a két éve elhunyt Kopp Mária magatartáskutató lehet minta, aki az egészségügyi világszervezetben, a WHO-ban is képviselte a gender ügyét. „A legveszélyesebbnek azt tartom, ha átengedjük ezt a terepet a szélsőséges liberális köröknek. […] Már csak azért is fontos ez, mert a genderkutatásokra a nemzetközi szervezetek komoly pénzeket szánnak. És nem mindegy, hogy ezeket az összegeket a férfiak idő előtti halálozásának megelőzésére, a gyermeket vállaló fiatalokkal szembeni diszkrimináció csökkentésére, vagy a transzszexualitás támogatására fordítják” – magyarázta lapunknak 2011-ben.

Az utóbbi időben egyébként több fórumot hirdetnek az eltérő világnézetű nőszervezetek párbeszédének jegyében. Jó példa a német szocdem Friedrich- Ebert-Stiftung hazai szervezete, mely a következő témában szervezett októberben konferenciát Budapesten: milyen válaszokat lehet adni az anyasággal kapcsolatos társadalmi kihívásokra, ideértve a természetes szülést, a munkaerőpiac és a bérezés kérdéseit, valamint az egyedülálló anyák szükségleteit; és beszélhetünk-e az anyaságról anélkül, hogy érintenénk az apaságot.

Csupa olyan kérdés, aminek már a felvetése zene lehet akár konzervatív füleknek is.

Fürdővízzel a gyereket

– Katolikus, négygyermekes édesanyaként mennyire fogadják el nézeteit balliberális körökben? – kérdezzük Gerberné Farkas Zsuzsannát.

– Több fórumon vettem részt liberális, baloldali nőszervezetekkel, és gyakran beszélek különféle világnézetű nőkkel a European Institute for Gender Equality szakértőjeként Brüsszelben vagy New Yorkban. Kölcsönösen tiszteljük egymást, mert azokat a pontokat keressük, amelyek összekötnek, és nem azokat, amelyek elválasztanak.

– Saját köreiben díjazzák ezt a nyitottságot?

– Amikor 2013-ban a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének akkori elnökeként a liberális és baloldali társszervezetekkel a női kvóta érvényesítését kértük a pártoktól, többen megróttak, mondván, a balliberálisok csak legitimálni akarják magukat velünk. Persze, megfontoltnak kell lenni az együttműködésben, de továbbra is hiszek a párbeszédben. Sokszor úgy érzem, „a mi oldalunk” jobban tart a dialógustól, és – mert sok negatívum tapad a feminizmushoz és a genderhez – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük.

– A vadhajtások miatt jogos az aggodalom, nem?

– Igen, ezért kell visszaállítani a két szó hitelét. Jó példakép ehhez Slachta Margit mint az első női országgyűlési képviselő vagy Kopp Mária, aki így üzent az apukáknak: „Pelenkázz, tovább élsz!” Hiszen az arányosabb munkamegosztás következtében a nők jobban kiteljesedhetnek a civil munkájukban, a férfiakat kevesebb stressz éri, tehát később halnak meg, a gyerekek mindennapjaiban pedig kiegyensúlyozottabban lesz jelen az édesapjuk és az édesanyjuk.

– Az ön férje egyébként feminista?

– Házasságunk kezdetén, külföldi kutatómunkája idején én voltam a támogató háttér, de nekem is volt félállásom az egyetemen a gyerekek mellett. Reggelente felváltva jártunk tornázni, míg a másik a gyerekeket készítette elő az iskolába induláshoz. Igyekeztünk családilag vacsorázni akkor is, ha éjszakára még visszament a laborba. Aztán évekkel később eljött az én időm, amikor ő segített abban, hogy programozó matematikusból átképezzem magam mentálhigiénés szakemberré, szervezetfejlesztő trénerré. Amikor pedig férjem az anatómiai intézet igazgatója lett, női helyettest választott maga mellé, mely döntésében elmondása szerint megerősítette a tőlem kapott szemlélet. Remélem, mindezzel olyan példákat mondtam a feminizmusra, amelyek konzervatív közegben is jól értelmezhetők.

– A gyerekeit is beavatja a feminizmusba?

– Igen, sőt az érzékenyítést már kinek-kinek a maga családjában érdemes elkezdeni. Amikor például a negyedik gyermekemet vártam, és mosogatás közben majd’ leszakadt a derekam, egyszer leraktam a szivacsot, és közöltem: holnaptól nem mosogatok. Onnantól beosztottuk, melyik nap melyik gyereké a konyha – és ez így van a mai napig. A karácsonyi bejglit pedig 30 éve a férjem süti a gyerekekkel, lassan már az unokákkal is.

 

Tisztelni egymás érzékenységét

– Nem vitatja el a konzervatív feministák létjogosultságát? – faggatjuk Kováts Esztert, a német szociáldemokrata párthoz közeli alapítvány, a Friedrich-Ebert-Stiftung Nemek közti igazságosság Kelet-Közép-Európában című projektjének vezetőjét.

– Ha azt a gondolatot vallják, hogy egy férfi és egy nő méltósága, társadalmi helyzete között nem lehet különbség, mi jogon tenném?

– Pedig a balliberális szakirodalom nemigen emlékezik meg róluk.

– Ennek oka az lehet, hogy idehaza én sem látom mozgalomként tevékenykedni őket; mostanában ugyanakkor egyre több helyen megemlékeznek róluk. Fórumsorozatunkra mi is hívunk liberális, konzervatív nőszervezeteket; az is célunk, hogy meghaladjuk ezt a kettős felosztást, mert ez csak akadályozza a párbeszédet.

– Nem bánja, hogy sok konzervatív például a Femen miatt idegenkedik a feminizmustól?

– Konzervatív értelmezési keretben lehet bántó, amit egyes radikális jogvédők tesznek, sőt tőlem is távol áll a Femen némely akciója. Mást viszont az sért, hogy úgy érzi, egyes konzervatívok szülésre akarják kötelezni, amikor a nőről csak mint anyáról beszélnek. Több ismerősöm is a gyermeke születése után vált feministává, mert akkor szembesült azzal, társadalmi értelemben mekkora hátrány az anyaság.

– Csak nem tartja egyenértékűnek a vallásgyalázást azzal, hogy az anyaságról mint a nők legszentebb hivatásáról beszélünk?

– Dehogy. Csak arra gondolok, hogy emberi jogi keretben a nő méltóságát – a férfihoz hasonlóan – az adja meg, hogy ember, ha van gyermeke, ha nincs. A női test mint a provokáció formája pedig régóta jelen van a kultúránkban. És én hálás vagyok dühös és provokatív elődeimnek, mert nélkülük ma nem szavazhatnék, nem végezhetnék fizetett munkát, nem volna saját bankszámlám, és nem mutatkozhatnék ebben a tejivóban magával, aki nem a férjem.

– A párbeszédhez alkalmasint önkritika kell minden oldalon. Lát erre hajlandóságot baloldali, liberális közegben?

– Igen. Egyik fórumunkon például egy lengyel feminista azt vetette fel: miközben arról beszélünk, milyen igazságtalan, hogy a gyermekvállalás társadalmi, munkaerő-piaci hátrányokkal jár, van-e pozitív mondanivalónk is az anyaságról?

– Mely témákban tud együttműködni a konzervatív feministákkal?

– Rengetegben. Esélyegyenlőség a közéletben, a nők elleni erőszak felszámolása, anyaságról és apaságról együtt beszéljünk; a feminizmus férfiaknak szóló pozitív üzenetei, ne állítsuk szembe a családot és a karriert; munkaügyek. Tudja, sok helyen miért szeretik alkalmazni az elvált, gyerekét egyedül nevelő, eladósodott anyát? Mert ő a legkiszolgáltatottabb, akivel mindent meg lehet tenni. Remélem, ez baloldalinak, liberálisnak, jobboldalinak egyaránt közbotrány.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.