Szigorúan titkos fertőzések

/ 2018.07.17., kedd 15:30 /
Szigorúan titkos fertőzések

A kórházi fertőzések hamarosan több halálos áldozatot követelhetnek Európában, mint a rák. Magyarország különösen veszélyeztetett a húsok kiugró gyógyszerszennyezettsége, a kórházi vizesblokkok elhanyagoltsága és a tények titkolása miatt. Korszakhatár lehet a kormány új rendelete?

Kórház mint veszélyes üzem? Abszolút, ám itt nem fűrészek vagy fogaskerekek veszélyeztetnek, hanem láthatatlan kórokozók. Mint annak a háromgyermekes asszonynak az esetében, aki körömvágó ollóval megvágta a lábujját, majd – miután egy alföldi kiskórházban hosszú ideig nem kezelték antibiotikummal a fertőzését – mérhetetlen szenvedések közepette vérmérgezésben elhunyt. A kórháznak a jogerős ítélet szerint 9,5 millió forintot kellett fizetnie a család számára. 2016-ban több mint ezren betegedtek meg ugyanattól a kórokozótól, mint ez a beteg, és átlagosan 50 napot voltak kórházban. Ha a kormány új rendelete hatályba lép – és azt be is tartják –, akkor a fertőzések száma jelentősen csökkenhet. De ezután is lesznek végzetes esetek, és ez nemcsak a kórházak működésével függ össze, hanem az antibiotikumfogyasztási szokásokkal is.

Gyógyszerrel hizlalt baromfi

Sokan gondolhatják, hogy biztonságban vannak, mert soha nem vesznek be antibiotikumot, ismerik ugyanis egy ilyen kúra veszélyeit. Valójában fogalmunk sincs arról, milyen gyakran fogyasztunk a baktériumfertőzések kivédésére szolgáló készítményeket – jó eséllyel hetente többször, ahányszor csak húst eszünk. Magyarország Európa negyedik legnagyobb hússzennyezője: mezőgazdaságunk nemcsak a megbetegedett állatokat gyógyítja antibiotikumokkal, hanem megelőző jelleggel is adagolja a gyógyszert. Az OECD még azt is meglebegteti, hogy a gazdaságok a tiltás ellenére vélhetően az állatok növekedését is gyógyszeres úton segítik elő. Mindez azért érinti érzékenyen az emberi egészséget, mert 40 éve nem fejlesztettek ki külön antibiotikumot a mezőgazdaság számára, az állatokat ugyanazzal etetik, amit baj esetén nekünk is rendelnek az orvosok.

A „húsgyárak” gyakorlata váratlan helyen üt vissza, a kórházakban, mert az egészségügy fegyvertelen marad a fertőzések ellen. A parányi egysejtűek gyorsan alkalmazkodnak a kiirtásukra szánt gyógyszerek hatásához, és minél többet használunk belőlük – például egy kisebb betegségnél –, és minél oktalanabbul – például idő előtt abbahagyva a kúrát –, annál védtelenebbé válunk ellenük. A második világháború idején a gyógyítást forradalmasító antibiotikumokból ugyanis évről évre kevesebbet fejlesztenek. Az 1983-tól 1987-ig terjedő öt esztendőben még 18 új készítményt szabadalmaztattak az Egyesült Államokban, 1993 és 1997 között már csak tíz új baktériumölőt dobtak piacra. A 2008 utáni öt évben ez csökkent kettőre.

Miközben megjelent az új rém, a multirezisztens kórokozó – vagyis az olyan baktérium, amely ellenáll a gyógyszereknek. Az országok kiszolgáltatottságát két mutatóval mérik, egyrészt a kórházi fertőzések számával, másrészt a gyógyszernek ezen belül ellenálló kórokozók arányával. Az adatokkal óvatosan kell bánnunk, mert a kórházak szeretik elhallgatni a fertőzések tényét. Mindenesetre intő jel, hogy amíg Európa legjobb egészségügyében, a hollandban a köznyelv által húsevőnek nevezett MRSA-fertőzések kevesebb mint tíz százaléka áll ellen a gyógyszeres kezeléseknek, nálunk ez az érték 25 százalék feletti. Romániában pedig annyira rossz a betegek gyógyulási esélye, hogy a kórokozók több mint felénél nem hatnak a gyógyszerek.

Gyerekes közvélemény

A hallgatásnak oka van: a pártállami időkben a kórházi fertőzéseket imperialista átoknak tartották, amely nem érhet fel a szocialista egészségügyhöz. A közvéleményről pedig úgy gondolták, nem elég felnőtt ahhoz, hogy megértse, a kórházi baktériumok Semmelweis Ignác kora után is az egészségügy velejárói, melyek ellen küzdelmet kell folytatni. A titkolózás máig megmaradt, részint azért, mert a kórházak ebben érdekeltek, mivel a fertőzések miatt indított kártérítési perek a legkönnyebben megnyerhetők közé tartoznak. (A cikkünkben idézett nő ügyében például azzal védekezett a kórház, hogy a beteg elhízott volt, cukorbeteg, és magas vérnyomásban szenvedett, ám ezzel lényegében önmaga ellen vallott, mert így még hamarabb meg kellett volna kezdeni az antibiotikumos kezelését.)

Így jön létre az a furcsa kettősség, hogy noha az új egészségügyi kormányzat egyik legfontosabb feladatának gondolja a kórházi infekció elleni fellépést, a minisztérium maga is titkolózik, és hiába veszített az ügyben jogerősen pert, képes a Kúriáig is elmenni, hogy harcoljon a fertőzések intézményi szinten való nyilvánossága ellen. (Az adatokat csak regionálisan adják meg.)

A helyes magatartás pedig nem a titkolás, hanem a nyílt kommunikáció lenne. Még akkor is, ha közben gunyoros címek jelennek meg arról: a kormány a kézmosást népszerűsítő plakátokkal küzd a fertőzések ellen, pedig sok kórházban szappan sincs. Tényleg mindennapos, hogy a fertőzések melegágyául szolgáló kórházi vécékben, kórtermekben elmulasztjuk a kézmosást, egyszerűen azért, mert nemhogy a kéz fertőtlenítésére szolgáló alkoholos szer, de a filléres szappan is hiányzik. A magyarázkodás szerint azért, mert a látogatók ellopják, ennek azonban ellentmondani látszanak a kirívóan alacsony kézfertőtlenítő-felhasználási adatok.

Pedig miután egy kórokozó elszaporodik a beteg legyengült szervezetében, már az orvostudomány minden tudását bevetve, milliókat rááldozva is nehéz kiirtani. Ugyanazon baktériumok viszont a testünkön kívül olyan védtelenek, hogy a háztartásban is elérhető olcsó és egyszerű módszerek is hatékony fegyverként használhatók ellenük. A kormány rendelettervezete ezen úgy próbál változtatni, hogy ősztől az összes kórházi belépési ponton lesz kézfertőtlenítő.

Mikor gyanakodjunk?

Nem történhetne jobb dolog Magyarországgal, mint ha a statisztikákban emelkedne a kórházi fertőzések száma. A meghökkentő kijelentés mögött az áll, hogy mindez azt jelezné: az intézmények hajlandók szembenézni a tényekkel, és nem hallgatják el azokat az eseteket, amikor például egy idős szívbeteg már egészen jól van, ám egyszer csak „komplikációk jelentkeznek nála”, mégpedig hasmenés formájában, amibe néhány napon belül belehal. Vagy azt közlik a hozzátartozóval: a műtét sikerült, utóbb a súlyos állapot azért alakult ki, mert szepszis (véráramfertőzés) lépett fel. Valójában mindkét közlés mögött kórházi fertőzés áll. Távolabbról pedig a nővérhiány, ami miatt például a kanülöket és a katétereket kényszerűségből ritkábban fertőtlenítik és cserélik, veszélyeztetve ezzel a betegek életét.

A helyzet súlyosságát jelzi a több hullámban visszatérő toxintermelő baktérium, a CDI példája. Ez a kórokozó 2003 előtt nem okozott kórházi járványt Magyarországon, nem követelt halálos áldozatokat. Az ezredforduló környékén előbb Amerikában „vadult meg”, 2009-ben pedig már nálunk is: a 2011-ig eltelt három év alatt 24 járványért lett felelős, 3200 embert, köztük több mint 700 egészségügyi dolgozót is megfertőzve, 18 halálesetet okozva. A közvélemény előtt ismeretlen, görcsös hasmenést okozó kór 2016-ban egy év alatt már ötezer embert betegített meg a kórházakban, közülük 1500 halt meg. A tisztiorvosi szolgálat szerint a halálesetek felét biztosan nem a baktérium okozta (ami annyit jelent, hogy súlyos betegségük miatt fertőzés nélkül is meghaltak volna, csak talán kevesebb szenvedéssel), viszont 175 esetben bizonyosan ez volt a halál oka.

A fertőzésveszély miatt a nővéreknek minden beteg ellátása után kesztyűt kellene cserélniük, és a fertőzötteket el kellene különíteni. Mondani sem kell, hogy ez évi ötezer esetnél milyen gondokat okoz, ezért jó részüket továbbra is nagyobb kórtermekben kezelik.

Pedig a helyzet nem reménytelen; ezt bizonyítja a húsevő baktérium példája (ebben betegedett meg a cikkünk elején említett asszony is). Az elmúlt években Európában sikerült jelentősen csökkenteni a fertőzések számát miután az egészségügy egyik prioritásává tették a védekezést. Nálunk továbbra is nő a szám, de ez vélhetően annak az örömteli folyamatnak a része, hogy a mikrobiológiai vizsgálatok száma egy év alatt 36 százalékkal nőtt. Ami nagyon is ránk fér, az európai járványügyi hivatal szerint ugyanis a CDI-fertőzések terén például 2016-ban mi végeztük (a horvátokkal együtt) a legkevesebb vizsgálatot az uniós országok között.

Figyelmeztető az is, hogy a magyar adatok szerint regionálisan óriási a szórás a kórházi fertőzéseket tekintve. A legjobb értékeket a Nyugat-Dunántúl adja, az ottani kórházakban kevesebb mint feleannyi fertőzés jut 10 ezer ápolási napra, mint a legrosszabbul álló Észak-Alföldön, ami elég hihetetlenül hangzik. Különösen annak fényében, hogy a fertőzések terén a központi régió áll a második legrosszabb helyen. Félő, hogy a helyzet vidéken sem jobb, mint a fővárosban, de az is lehet, hogy a Nyugat-Dunántúlon az Ausztriába ingázó orvosok miatt nagyobb az ellátási fegyelem.

A rendelet tervezete igyekszik súlyán kezelni az ügyet, külön hangsúlyozva, hogy nem büntetni kell az intézményeket, hanem érdekeltté tenni őket a fertőzések megelőzésében. A szabályozás egészen részletesen írja le, melyik testbe épített eszközt mikor, hány másodpercig, mivel kell törölgetni, hány nap után kell cserélni, és mely betegekre kell különösen odafigyelni. Mindez macerás, sokkal több nővért igényel, és a látogatóktól is nagy fegyelmet követel. A fertőzéseket ugyanis csak nemzeti összefogással lehet megelőzni, amelyben nem a miniszternek van a legfontosabb szerepe, abban az állattartóktól a háziorvosokon keresztül a hozzátartozókon át a kórházi takarítónőig mindenkinek részt kell vállalnia. A helyzet súlyos, még ha nem is tudjuk, pontosan mennyire. 2016-ban volt olyan magyar intézmény, ahol minden 43. beteg érintett volt a fertőzésben, amelynek komolyságát jelzi, hogy átlagosan hét hétig voltak kórházban vele. Országosan közel 1500 fertőzött halt meg, közülük minden tizedik bizonyítottan a kórokozó miatt.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.