valasz.hu/itthon/kinszenvedes-es-pusztulas-a-platon-1256/?cikk_ertekel=1&ertekeles=2

http://valasz.hu/itthon/kinszenvedes-es-pusztulas-a-platon-1256/?cikk_ertekel=1&ertekeles=2

SZÓLNI KELL

/ 2006.03.30., csütörtök 11:54 /

Dalt írt a Fidesznek, amit előad a párt Kossuth térre szervezett, hét végi rendezvényén is. Miért vesz részt a kampányban? - erről kérdeztük az idén hatvanéves Demjén Ferencet.



- Rendelésre is tud dalt írni?

- Nem vagyok úri szabó, aki leveszi a méretet, aztán szállítja az árut. Nem tudok dalt írni, csak ha belülről jön. A Föld könnyei sem rendelésre készült, hanem a nemsokára megjelenő új lemezemre írtam Menyhárt János barátommal. Már készen volt, amikor a Fidesztől megkerestek. Boldogan adtam oda.

- Azon kevesek egyike, akik évente megtöltik a BS-t. Igaz, a Kossuth tér még nagyobb...

- Amikor az ember végigtekint a zsúfolásig megtelt sportcsarnokon, büszkeség tölti el. A Kossuth térre viszont egyszerű kis szereplőként megyek, nem az én személyem és sikerem számít, hanem az, hogy sokan hallják a dalt, és hasson rájuk a hangulata, higgyék el, hogy most óriási lehetőség előtt állnak, amelyet meg kell ragadni.

- Bővebben?

- Egyszerű: ha ez az oldal kormányozhat tovább, jó esélye van, hogy berendezkednek - mondjuk húsz évre -, hogy kirobbanthatatlanná teszik magukat a hatalomból. Az érkező uniós pénzekkel egyszerűen a saját képükre formálhatnak mindent, tényleg megteremtik azt a bizonyos új Magyarországot, amelynek ígérete úton-útfélen ott virít minden plakátjukon. Én pedig úgy látom, hogy az ő új Magyarországuk nem a mi Magyarországunk lesz.

- Rózsi, a konzervatív polgár?

- Szó sincs róla! Mindig az újat kerestem a zenében is, azok a formák, amelyekkel a hatvanas években próbálkoztunk, forradalmiak voltak. Tehát nem vagyok konzervatív abban az értelemben, ahogy ezt a szót pejoratívan használni szokták: nem akarok régi világot, egy helyben toporgást, én igenis szeretem az újat. Azt viszont csöppet sem, amit újnak kiáltanak ki, holott nagyon is elaggott már, ráadásul semmi köze a demokráciához: ki nem állhatom a Kádár-érát, még ha felpolírozták is kissé. Konzervatív vagyok viszont abból a szempontból, hogy a becsületet, a tisztességet örök értéknek fogom fel. Nem vagyok vallásos, azt viszont vallom, hogy a tízparancsolatnál jobb kódexre ma sincs szükség.

- Egy baloldali is ugyanígy vallhatja ezt. Mi köze ennek a pártpolitikához?

- Nem lenne semmi - egy normális országban. Én viszont ismertem olyan egykori KB-tagot, aki a rendszerváltás után csak úgy hányta magára a keresztet, amikor elhaladtunk egy pléhkrisztus előtt. A világ nem kősziklákból és tölgyfákból áll. Gyerekkorom óta látom, ahogy megtévesztik az embereket. Tízéves voltam 56-ban, tehát ahhoz már épp elég nagy, hogy lássak. Lássam, hogy az emberek mást akarnak, együtt, kivétel nélkül. Ma is előttem vannak azok a mosolygós, reménnyel teli arcok. És azt is láttam, ahogy a bukás után egyesek kiegyeztek a hatalommal, karriert futottak be a KISZ-ben és a pártban, rúgtak lefelé és nyaltak fölfelé, szajkózták Marx tanait, ha hitték, ha nem. Minden le volt fedve, a régi ávósok helyet kaptak mindenütt. Volt onnan átigazolt tanárunk, brutális figura - az első pofonomat tőle kaptam -, de a hanglemezgyárba, az Országos Rendező Irodába is jutott belőlük.

- Nem nagyon ágált. A Szerelemvonatban legalábbis nehezen találjuk a politikai töltetet.

- Szórakoztató zenét szereztem, valóban elsősorban a szerelemről írtam dalokat, amelyekbe azért belecsempésztem a szabadság utáni vágyamat is. Persze finoman. A Sajtból van a holddal például megpróbáltam kifejezni: nem hiszem el, amivel etetnek, hogy semmi szépben nem lehet hinni, hogy mindent az anyag, a lélektelenség ural. De nem lett volna értelme nagyon hőzöngeni. Cenzúra volt, igaz, szabad sajtónak hívták. Vajon hazamentek volna az oroszok, ha én egy dalszövegben elküldöm őket? El sem jutott volna a közönséghez, én pedig búcsút mondhattam volna a pályának, és annak a kevés kis szabadságnak is, amely megvolt. Akkor kell szólni, ha lehetőség van a változásra. Ma ilyen a helyzet.

- Kilencvenben azt mondta: nem szükséges, hogy bárhová is tartozzon politikailag. Mikor változott meg a véleménye?

- Kilencvenben egy új világban reménykedtünk, azt hittük, hogy a rendszerváltással eljött a szabadság nagy pillanata. Hogy nem kell pártok mellé odaállni, elég szavazni rájuk. Én az első pillanattól kezdve a Fideszre szavaztam egyébként, vagy ha nekik nem volt jelöltjük, az SZDSZ-re. Utóbbiak az első négy évben ügyesen megtévesztettek engem is. Az utódpárt visszatérése - az ő hátukon - aztán felnyitotta a szememet, sőt sokkolt. Attól fogva egyértelműen a Fidesz mellett álltam szimpatizánsként - de csak úgy. Sosem voltam és ma sem vagyok párttag. Csak érzem, hogy most szükség van mindenkire. Én dallal tudok segíteni, amely talán hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen érezzék át: fel kell ébredni, el kell menni szavazni, a saját érdekükben.

- Korábban azt is mondta: bármily szépet ígér a politika, szükségképpen hazudik. Most, hogy egy párt mellé állt, visszavonja állítását?

- Nem. Ezen nincs mit sopánkodni: a politika küzdelem, amelyet nem mindig Grál-lovagok vívnak, a stratégiába pedig sok minden belefér - az ígérgetések is. Naivitás vagy álszentség lenne, ha ezen problémáznék. Én viszont nagyon rossz politikus lennék. Nehezemre esik mást mutatni, mint amit gondolok - ha úgy tetszik, hazudni. Dalszerzőnek lenni tisztább ügy: nem csak ígéred a szépet. Ha egy kis tehetséggel meg vagy áldva, létre is tudod hozni.

- Miért, mi a playback, ha nem hazugság?

- Kényszer. Tetszik, nem tetszik, én abból élek, hogy a színpadon állok. Feleannyi helyen tudnék fellépni nélküle. A zenekart nem tudják megfizetni, a hangosítás nincs megoldva. Milliárdos összegekről szólt a fáma a PANKKK program ügyében, amelyből kiépül majd a vidéki klubhálózat. Nem épült ki, rettenetes állapotok uralkodnak. Másrészt én végigéneklem a playbacket is, már csak ezért sem lehet szó hazugságról. A nagy koncertjeimen pedig élőben szól minden.

- Nem tart tőle, hogy kikezdik majd? Például hogy Kossuth-díjért megy a Kossuth térre?

- Az én díjaim a jogdíjak. Azokért dolgoztam meg. Megtisztelő, ha gondolnak az emberre, de nem vágyom kitüntetésekre. Hatvanéves vagyok. Nem fogom már olyan sokáig taposni ezt a földet. De ehhez a nemzethez tartozom, ezért nem közömbös számomra a sorsa. Az már most látszik, hogy a globalizáció szakmunkásainak kezében már ott a drótkefe, s alig várják, hogy ledörzsölhessék az ország névtábláját. Ezért nem szeretném, ha az ő segédmunkásaik maradnának hatalmon. Azok, akik a köztársaság megfoghatatlan ideáját a nemzet élő valósága fölé helyezik, nem képviselhetik utóbbit hitelesen. A köztársaságba nem férnek bele a határon kívül rekedt magyarok sem - főleg, hogy a baloldal december 5. előtti kampányával elérte, hogy kirekesszük őket abból. Amin nincs is mit csodálkozni olyanok esetében, akik máig az Internacionálét énekelgetik rendezvényeiken - ami lássuk be, elég nevetséges 2006-ban.

- Jó páran radikáljobbos irányt vettek zenészgenerációjából. Ön miért nem?

- Csak rontották a jobboldal esélyeit, hitelét, akik radikalizálódtak. Nem régi világok utánzására van szükség. Árpádsávos zászlókat lengetők, régi náci jelvények büszke viselői ellenszenvet keltenek bennem is. Arról nem beszélve, hogy alapot adnak a másik oldalnak, hogy összemosson minket velük. Kaptak is mindig az alkalmon, hogy miközben jókora reklámot csaptak az éppen aktuális kétszáz neonácinak, az antiszemitizmus vészes előretöréséről szónokoljanak a mímelt aggodalom remegő hangján. Holott itthon nincs antiszemita veszély.

- Pedig a városi legenda szerint még híres beceneve is antiszemita gúnyolódás eredménye, s annyit tesz: "rohadt zsidó". Így van?

- A Rózsit ilyen értelemben a nyilasok használták először, ezért nagyon rossz emlékű ez. Rám azonban már csak gyerekes gúnyolódásból ragadt: szintén zsidó származású barátaim hívtak így még kölyökkoromban, mert mindnyájunk közül nekem volt a legnagyobb orrom. Ettől függetlenül nagyon nem szeretném, ha másra is használni kezdenék ezt a gúnynevet. Nem mindenki lenne olyan szerencsés, mint én: esetemben az eredeti jelentés elhalványult, és ezen a ragadványnéven annyi szeretetet kaptam az elmúlt negyven évben, hogy nincs okom panaszra. Soha semmilyen támadás nem ért egyébként. Jobboldali körökből sem. De a kommunisták számára a cél szentesítette az eszközt, s ez az utódoknál sincs másképp, rásütnék a bélyeget bárkire, aki nem az ő köreikbe tartozik. Ha agymosás kell, sosem riadtak vissza: nem véletlen, hogy Oroszországban ma is élnek olyanok, akik a saját szerencsétlenségüket, Sztálint ünneplik minden évben. Itthon is vannak, sajnos. Negyven évet nem lehet kitörölni a zsigereidből. A mi nemzedékünkéből sem. Azt, hogy egy pillanatra mindig hátrafordulsz, mielőtt mondasz valamit. Hogy elgondolkodsz, mit vállalhatsz a neked fontos értékekből mások előtt. Én is érzem ezt, de úgy döntöttem, legyőzöm, és odaállok a mellé az oldal mellé, amely ezekért kiáll.

- Mikola István a múlt héten fülbevalós, hosszú hajú fiúkról szólt elítélően. Mégis, hogy férnek majd meg egymás mellett a Kossuth téri színpadon?

- Ő azokról az Andrássy úton vonuló fülbevalós fiúkról beszélt, akik nem is biztos, hogy fiúk.

- Elvonultan él a farmján, medence, saját halastó, ménes is van itt. Nem hitelteleníti ez a magyar szolidaritás eszméjét?

- A szolidaritás nem attól függ, hol él az ember, de az lehet, hogy a birtokot sokan úri huncutságnak látják. Pedig nem az. Mindig vágytam a természetbe, s azért dolgoztam, hogy ezt egyszer megengedhessem magamnak. Nem a luxus, hanem a nyugalom és a szabadság érzete miatt. Ráadásul a városból nem látszik Magyarország. Nekem itt Dióspusztán pontos képem van a helybéliek lehetőségeiről és lehetetlenségeiről. Egyelőre utóbbiakból van több. Persze tudom, hogy egy kormányváltástól még nem jön el a Kánaán. De talán a lehetőségek veszik át a vezetést.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.