Szülők harca – amikor a gyerek a fegyver

/ 2017.12.11., hétfő 19:00 /
Szülők harca – amikor a gyerek a fegyver

Érzelmi manipuláció, zsarolás és fenyegetés, s a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől – Szaniszló Csaba, az Apák az Igazságért Egyesület elnöke szerint gyakori, mégis kevésbé közismert jelenségről van szó. Interjú.

Szülői elidegenedés
A szülői elidegenítés az a jelenség, amikor az egyik szülő a másikat értéktelenné akarja minősíteni a közös gyermekükön keresztül, és ezért mindent megtesz; akár hamis vádakat is felhoz, vagy akár büntető eljárást is kezdeményez a másik féllel szemben. Jellemzője az érzelmi manipuláció, a zsarolás vagy fenyegetés, amely eredményeképp a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől. Az elidegenítés és az eltávolodás között egyébként az a különbség, hogy az előbbi mindig külső hatásra, harmadik fél – jellemzően a gyermeket gondozó szülő vagy annak családja – hatására történik.

Mi történik ilyenkor a gyerekekkel? – kérdezzük Szaniszló Csabától.

Sajnos a személyiségük torzul. A gyermek szemében az egyik szülő csak rossz és csak rosszat tud tenni, a másik csak jó és csak jót tud tenni. Szélsőséges esetben a gyermek ugyanazt a tettet az egyik szülőnél pozitívan, a másik szülőnél negatívan éli meg. Egy példa: ha az elidegenítő – jellemzően a nevelőszülő – viszi el az orvoshoz, akkor a gyermek úgy éli meg, hogy törődik vele, ha pedig a másik, akkor meg úgy, hogy fájdalmat akar neki okozni. Aztán ott vannak a külső szemlélő számára is könnyen felismerhető jelek: a kapcsolattartás korlátozása, az érzelmi zsarolás, a szeretetmegvonás az elidegenítő szülő részéről. De ismerjük az úgynevezett „független gondolkodó jelenségét” is: a gyermek úgy tesz, mintha az elidegenített szülővel kapcsolatos összes negatív gondolata a sajátja lenne, miközben a szóhasználtból kiderül, hogy ismétli az elidegenítő szülőt. A gyermek viselkedése, szóhasználata igencsak árulkodó.

Mit jelent az, hogy árulkodó?

Képzeljük el, hogy a gyámhatóságon hallgatják meg a gyermeket, aki a szülői kapcsolatairól idegen szavakat, jogi kifejezéseket használva beszél. Mindeközben az elidegenített szülőt bagatell indokokkal tagadja meg: „Nem megyek apához, mert túl gyorsan vezet”, vagy: „Nem megyek anyához, mert piros a konyhája”.

Mennyire okoz ez bűntudatot a gyermekben?

Ha „jól” végezték az elidegenítést, akkor nem okoz. A szülői elidegenítés egy másik árulkodó jele éppen a bűntudat hiánya. A gyermeknek nincs lelkiismeret-furdalása attól, hogy rendszeresen bántja az elidegenített szülőt, csúnyán beszél vele, stb. Ráadásul ezt az elutasító, bántó viselkedést sokszor kiterjeszti az illető családjára – tehát saját nagyszüleire – is, vagy akár a munkájára is. Innen már csak egy lépés, hogy elkezdi rágalmazni a szülőt. Erre viszont már van jogi megoldás, hiszen az ilyen magatartást a Btk. is bünteti. Az én álláspontom az – és ezt támasztja alá egy egészen friss bírói határozat is –, hogy ha az elidegenített gyermek már elérte azt a szintet, hogy megtagadja, rendszeresen bántsa, méltóságában megsértse a másik szülőt, akkor megvalósul a kiskorú lelki és szellemi veszélyeztetésének jogállása. Egyrészt, mert a kiskorú szellemi és erkölcsi személyiségfejlődése egy olyan szintre érkezett – torzulást szenvedett –, ami nem felel meg a társadalmi normáknak, a családi elvárásoknak. Másrészt, mert ezzel bűncselekményre – rágalmazás és becsületsértés – vesznek rá egy kiskorút.

Az Önök első szakmai konferenciáján nemrég elhangzott: „A folyamatnak súlyos mentális hatásai is lehetnek a gyerekre nézve, egyfajta mentális gyermekbántalmazásnak is minősítik”.

Valóban, viszont fontos kiemelni, hogy a szülői elidegenítés esetén nem a klasszikus értelemben vett valós gyermekbántalmazásról van szó, hanem egy kiskorú nem valós élményeken alapuló szellemi és erkölcsi veszélyeztetéséről. Valós élményeken alapuló bántalmazás esetén nem is beszélhetünk szülői elidegenítésről, fogalmilag kizárt, hiszen az előbbi esetén a gyermek-szülő kapcsolatot maga a bántalmazás rontja meg, nem pedig egy harmadik fél hatása – ami pedig az utóbbi feltétele. Hogy mégis sokszor keveredik ez a két fogalom, az azért van, mert az elidegenítő szülő sokszor hivatkozik arra, hogy gyermekbántalmazást akar megelőzni, fedezni, de ez sokszor egyszerűen nem igaz. A másik fontos és elgondolkodtató különbség az, hogy a bántalmazott gyermek jellemzően nem utasítja el az őt bántalmazó szülőt, az elidegenített szülőt viszont igen. 

Mi ennek a pszichés háttere?

Az abúzuson átesett gyermek inkább saját magát vádolja, és nem fogja elmondani az őt ért sérelmeket, mert szégyelli. Ezzel szemben az elidegenített gyermek alig várja, hogy önkéntes elmondhassa, hogy milyen rossz az ő egyik szülője.

Mit lehet ez ellen tenni?

Látszólag szinte semmit, mégsem szabad feladni. Sokan összetörnek, mert rosszul tűrik a megaláztatásokat, de mivel fontos számukra a gyermekük, részt vesznek ebben az aljas játszmában. Fontos, hogy jelen legyenek gyermekük életében, eljárjanak például a gyermek iskolai ünnepségére, a szülőértekezletekre, a különóráira, hogy tudjanak arról, mi történik a gyermekükkel. Egyrészt azért, mert joguk van hozzá, másrészt, mert a szülő gyermek iránti felelőssége nem szűnik meg a válással vagy különéléssel, és az is fontos, hogy a gyermek – és környezete – is tudjon az apáról. Több olyan esetet ismerünk, ahol a gyermek eleinte elhúzódott az iskolában megjelenő apjától, de aztán egyre jobban örült neki.

És mi lenne a valódi megoldás?

Például, hogy az elidegenített szülő elérje, hogy hozzá kerüljön a gyerek. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, az elidegenített szülő a hozzá került gyermekkel egy-két hónap alatt rendezni tudja kapcsolatát. Ennyi idő alatt a gyermek szembesülni tud a valósággal. Mivel nincs valós bántalmazási élménye, visszaáll a bizalom.

A gyermek váltott elhelyezése segíthet?

A váltott elhelyezés nagyon jó megoldás, hiszen a gyermek így mindkét szülő életét egyformán megtapasztalja, tehát sokkal kevésbé befolyásolható. Csak hát a magyar válási gyakorlat nem igazán kedvez ennek, hiszen a gyermekek a legtöbb esetben az édesanyjukhoz kerülnek.

Szóval inkább az anyákhoz köthető ez a jelenség?

Nem, sokkal inkább személyiségfüggő, bár az is igaz, hogy a nők követik el döntő többségben. Viszont a jelenség kimutatható férfiaknál is.

De a válással kezdődik?

Még csak ezt se mondanám. Kulcsfontosságú az, hogyan beszélnek egymással a szülők, hogyan viszonyulnak egymáshoz. A gyermek a szülők közötti konfliktusban mindig valamelyik oldalra helyezkedik, és ha rendszeresek a viták, automatikusan eltávolodik a másik szülőtől. Egy házasságon belül is vannak momentumok, amit a szülők egyedül töltenek a gyermekkel, és ha ezalatt szidják a másikat – „az a hülye anyád már megint nem mosogatott el”, „az a hülye apád már megint nem vitte le a szemetet” stb. – azzal a gyermeket a másik ellen hangolják. Ha ez rendszeres, akkor már beszélhetünk szülői elidegenítésről. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a párkapcsolatok oktatását az iskolákban. Ahogy a szülői elidegenítés, mint jelenség felismerésének és kezelésének oktatását is a szakemberek számára. Többek között ezen dolgozunk az Apák az Igazságért Egyesületben, amelyet érintett apák alapítottak.

Mi a helyzet külföldön?

A szülői elidegenítésnek nincs egységes jogi háttere, egyes bíróságok elismerik a gyermekekkel való visszaélés egyik formájaként, máshol még a jelenséget se nagyon ismerik. Brazília és Mexikó az a két ország, ahol nemcsak bevezették a büntető törvénykönyvbe a szülői elidegenítés fogalmát, hanem akár börtönnel is büntetik. De nemrég hallottam egy amerikai esetet, ahol börtönre ítéltek emiatt egy nőt, tehát ott is történt elmozdulás ebbe az irányba. Európában a legszigorúbban Skóciában lépnek fel ellene, de Romániában, Franciaországban és Ausztriában is látható elmozdulás. A vonatkozó külföldi jogszabályhelyeket, indoklásokat mind lefordítottuk, elérhetőek a honlapunkon.

És Magyarországon?

A szülői elidegenítés fogalma nincs benne a gyermekvédelmi törvényben, és a módszertani útmutatók se ismerik, viszont az azt alkotó tünetegyüttes benne van, továbbá a gyermek befolyásolását vizsgálni lehet és kell. De ez azért jóval gyengébb helyzet, mintha törvényi szinten el lenne ismerve, mert akkor nemcsak az lenne rögzítve, hogy mi a fogalom és hogyan lehet felismerni, hanem a feloldás is. Ez utóbbit oktatni kellene szakembereknek – elsősorban pszichológusoknak –, mert kevesen vannak Magyarországon, akik ebben jártasak. De nemcsak őket, minden gyermekkel dolgozó szakembernek – a gyermekjólétiseknek, a védőnőknek és a pedagógusoknak, stb. – magává kellene tennie e bántalmazási forma megismerését, hogy hatékonyan tudjanak segíteni, mind a megelőzésben, mind a feloldásban. Az egyesület indítvánnyal élt annak érdekében, hogy a szülői elidegenítés a gyermekvédelmi, gyermekbántalmazás felismeréséről és megelőzéséről szóló 2018. évi módszertani útmutatóba bekerüljön.

Egyáltalán tudható, hány családról, esetről beszélhetünk?

A 2014-ben alakult Apák az Igazságért Egyesület tagsága változó, félezer körül van, ennek 10%-a nő, 4%-a nagyszülő, és 95%-uk érintett. Csak a tagság tehát olyan 600 gyermeket jelent. De ez csak a mi tagságunk, az érintettek száma országosan – a gyámügyi hivatalokkal való kapcsolataink alapján megbecsülve – akár százezres nagyságrendűre is tehető.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.