Tasnádi nem Medgyessy!!! El a kezekkel az Államtitkár Úrtól!

A jelenlegi államtitkár 1989. augusztus 16-án, III/II-esként Orbán Viktort védte. Tasnádi László a magyar demokrácia szülőatyja. Még egyszer: el a kezekkel!

Azért az szomorú, hogy a gyarmattartó ellenség már a CÖF-be is beszivárgott. Talán a norvégok ajánlottak nekik pénzt, nem tudom. De tessék, támadják a kormányt, a frissen kinevezett államtitkáron, Tasnádi Lászlón keresztül támadják. A Bayer is. Még ő is. "Et tu mi fili, Zsolti" - mondhatja most elcsukló hangon a miniszterelnök, tanakodva, hogy ő, mármint Zsolt, ugyan mit kaphatott és kitől, hogy ezt az árulást elkövesse. A Kehi talán majd kideríti. Talán nem. 

Akárhogy is, az aljasságnak ezt a szintjét nem lehet szó nélkül hagyni. Amikor tényeket kevernek össze, külön-külön valóban tényeket, ám az összefüggést nem értve kavarják őket össze, mintha kakaót öntenének a sörbe, olyan ez. Külön-külön mindkettő remek, összeöntve katyvasz. Mocsár. Ilyen ez a rágalommocsár is, most, Tasnádi államtitkár úr ellen. 

Mert igaz ugyan, hogy 1989. június 16-án III/II-es tiszt volt az államtitkár úr. Az is igaz, hogy alaposan felkészült az állambiztonsági szolgálat Nagy Imre újratemetésre, akit csak tudtak, bevetettek, nehogy nyílt párt- és rendszerellenes tömegtüntetéssé váljon a megemlékezés. Bizonyíthatóan 181 hálózati személy kapott ilyen feladatot - ez is stimmel. Ők dolgoztak, Orbán Viktor közben mondta híres beszédét. Az is igaz, hogy az államtitkár úr akkor, operatív tisztként több titkos megbízottal is tartotta a kapcsolatot, tőlük jelentéseket kért, amint ezt a Heti Válasz már öt évvel ezelőtt meg is írta.  

De mit tett Tasnádi László? Mi is volt ő? Nem III/III-as volt, nem spicli! Kémelhárító, az volt. És terrorelhárító. Maga mondta múlt héten. 

Mit tett tehát? Egyértelmű: szakemberként arra ügyelt, nehogy az IRA vagy a Hamász kalamajkát okozzon, nehogy terroristák fel találják robbantani a pódiumot ott, a Hősök terén. Na, felrobbantották? Nem. Tasnádi László tehát jó szakember? Igen.

És ezzel kit, mit védett Tasnádi? Kinek az életét mentette meg? Igen. Bizony. Orbán Viktorét. S vele a demokrácia reményét, a remegő testű, épp csak születő szabadságot, amellyel egy ország vajúdott akkor, s még két zavaros évtizeden át.  

Köszönet járna neki. Nem pocskondiázás. Meg olyan felvetések, hogy Medgyessy Péter is ezt mondta, hogy terrorelhárító volt. Nem látják, akik ilyet mondanak, mekkora a különbség? Medgyessy szigorúan titkos tiszt volt! Tasnádi nyílt állományú. Nyílt, egyenes, tiszta magyar ember. Nem úgy, mint a D-209-es, aki suttyomban tett-vett, miközben már kommunistaként is bankárokhoz dörgölőzött. 

Szégyellje magát mindenki, aki párhuzamba állítja a két férfiút.  

A fenti eszmefuttatás baromság, elhatárolódom tőle. Csupán azért írtam meg, mert nem született ilyen írás. Egy sem. Köszönet ezért mindazoknak, akik nem írták meg. Azoknak meg különösen, akik nevén nevezték a gyereket. Igen, a CÖF-nek is, Bayer Zsoltnak is, aki azt írta tegnapelőtt:  Valaminek azért muszáj maradnia. Nemigen hiszem, hogy a politika visszatáncol majd, s belátja, hogy ez azért tényleg nem fér bele - arrafelé a hűség jellemzően nem elvekhez kötődik. De mi, nempolitikusok, ne gondolkodjunk a politika fejével. Most senki sem tette. Zsolt, ennyi maradt. Nem sok. Kevés. De azért valami.