Töretlen tisztesség a halál árnyékában is - ettől azért elcsendesedünk néhány percre
„Lamberg szivében kés, Latour nyakán/Kötél, s utánok több is jön talán” – írta Petőfi 1848 végén, ami azért aktuális ma, mert a Latour-os részt éppen az akkori október 6. ihlette: aznap gyilkolták meg Bécsben a császári hadügyminisztert a felkelők. Kitört ugyanis a forradalom, az udvar el is iszkolt Olmütz-be, hogy mentse az irháját. Koszorús költőnknek igaza lett a mondat második felében is. Több is jött utánuk. Csak nem úgy. Napra pontosan egy évvel később. Csak sajnos Pesten és Aradon. Megtanultuk, tudjuk az iskolából, de ezen a napon, október 6-án minden évben ismételjük azért át a vértanúk nevét.
Batthyány Lajost (1807-1849), országunk első miniszterelnökét Pesten végezték ki.
Az aradiak pedig:
 |
1. Aulich Lajos (1793 – 1849)
2. Damjanich János (1804 – 1849)
3. Dessewffy Arisztid (1802 – 1849)
4. Kiss Ernő (1799 – 1849)
5. Knezić Károly (1808 – 1849)
6. Lahner György (1795 – 1849)
7. Lázár Vilmos (1815 – 1849)
8. Leiningen-Westerburg Károly (1819 – 1849)
9. Nagysándor József (1804 – 1849)
10. Poeltenberg Ernő (1814 – 1849)
11. Schweidel József (1796 – 1849)
12. Török Ignác (1795 – 1849)
13. Vécsey Károly (1807 – 1849)
Az ő áldozatuk nélkül ma nem lenne mindaz, amit szépnek tarthatunk Budapesten. Ha ők nincsenek, elképzelhetetlen lett volna a nagyjából egyenrangú Magyarország a Monarchián belül, ahogy az a fejlődés sem, amely a század végére, a huszadik elejére végbe ment az országban. Persze nem is ez a fő ok, amiért emlékeznünk kell. Hanem az a borzongató nagyság, amely a hit, a szó legszebb értelmében vett nemesség és ami ezekből következik: a meggyőződésért vállalt halál elegyéből áll össze és taglóz le ma is. A síron túl is tartó tisztesség, amely a tartozásait halála után is rendezni kívánó Leiningen-Westerburg Károly búcsúleveléből ennyi év elteltével is árad, elcsendesít azért néhány percre.
Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.
Köszönjük nekik.
