Trump-sztárok Budapesten

/ 2018.05.23., szerda 16:33 /

A kormánypárti sajtó ajnározza, a baloldali kiütést kap Milo Yiannopoulostól. De ki ez a „veszélyes köcsög”, és van-e érvényes üzenete Magyarországon? És Steve Bannonnak, Donald Trump volt kampányfőnökének, vagy Peter Thielnek, a Szilícium-völgy egyetlen jobbos nagyágyújának?

Kevés költségesebb előadó van manapság az amerikai egyetemeken Milo Yiannopoulosnál. Nemcsak több tízezer dolláros gázsija miatt, hanem mert fellépései olyan hisztériát váltanak ki a baloldali, minden provokációt érzékeny lélekkel fogadó „hópehelynemzedék” egyes tagjaiból, hogy a fogadó intézményeknek vagyonokat kell költeniük a rendezvény biztosítására. A legtöbb előadást így is tüntetések és összetűzések kísérik.

Yiannopoulos pénteken hazánkban lép fel. A Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet hívta meg, a magyar V4-elnökség keretében rendezett, Európa jövője című konferencia sztárvendége lesz. Igaz, nem a Várkert Bazárban beszél a rendezvényen, hanem a Bálnában tartott „afterpartyn”. Meghívása ugyanis a kormányt is megosztja: amikor decemberben először került szóba, Gulyás Gergely Fidesz-alelnök szalonképtelennek nyilvánította. Nem úgy Steve Bannont, Donald Trump volt kampányfőnökét, aki a konferencián adhat elő. Egy héttel a V4-esemény után az amerikai elnök egy harmadik jelentős támogatója is tiszteletét teszi hazánkban: Peter Thiel, a Szilícium-völgy egyetlen jobboldali nagyágyúja a Design Terminal Brain Bar Budapest című jövőkonferenciáján szólal fel.

Zavaros kezdetek

A Milo Budapesten nevű eseményre több mint ezren próbáltak regisztrálni, de csak feleennyien férnek be. Tüntetőkre azonban itt aligha kell számítani. Magyarországon még a legliberálisabb campusokon sem fordulnak elő tömegesen a politikai korrektséget túltoló „social justice warriorok” („a társadalmi igazságosság harcosai”), akik eltüntetnék a tantervből a fehér keresztény férfiak alkotásait, sikítórohamot kapnak, ha valaki megkérdőjelezi a 72-féle nem létezését, és kataton skandálásba kezdenek, amennyiben valaki kétségbe vonja a kisebbségek áldozatmentalitásának hasznát. Nem állítjuk, hogy ez a gondolatvilág nincs jelen a magyar közéletben, csak azt, hogy nem foglal el olyan uralkodó pozíciót, mint a közelmúltig az angolszász világban. Ez önmagában felveti a kérdést: van-e érvényes mondanivalója egy Milo-féle liberálispukkasztónak Magyarországon?

Először próbáljuk meg helyre tenni őt, mivel egyfelől a „közbeszédet lezüllesztő, pedofil náci pojácának”, másfelől a „píszí dogmát kikezdő, briliáns provokátornak” tartják. A harminchárom éves fiatalember apai ágon görög–ír, anyai ágon brit zsidó felmenőkkel bír. Görög vezetéknevét anyai nagyanyja iránti szeretetből vette fel, aki voltaképp felnevelte, mivel rossz kapcsolata volt anyjával és nevelőapjával. Mint később kiderült, 13 és 16 éves kora között két idősebb férfi is molesztálta (az egyik pap volt). Az egyetemre már nyíltan homoszexuális, de hívő katolikus fiatalemberként került. Volt cambridge-i magyar iskolatársa lapunknak felidézte: helyét kereső, félszeg fiú volt, aki e két identitását nehezen tudta összeegyeztetni.

Később újságíróként kezdett dolgozni, de nem politikával foglalkozott, hanem a techvilággal. Karrierje a 2014-es Gamergate-botránnyal kezdett felívelni. Feministák egyre hangosabban bírálták a videójáték-ipart a női főhősök kis száma és a női karakterek lenge öltözete miatt. Egy ma már jelentéktelen szexbotrány után elszabadultak az indulatok: a frusztrált gémerek női játékfejlesztőket és kritikusokat zaklattak az interneten, a fősodratú média szexizmusról harsogott. Milo a feminista befolyás és a lejárató média ellen küzdő játékosok szemszögéből tálalta az eseményeket – visszatekintve kísérteties, egy szubkultúra ügye mennyire előrevetítette a később nagyban lejátszódó folyamatokat.

Milo 2015-ben a Breitbart nevű jobboldali hírportál techszerkesztője lett, és egyre többet hallatta hangját közéleti kérdésekben. Pimasz, sziporkázó, de intelligens vitastílusa miatt már korábban is sokat hívták tévéműsorokba; ilyenkor lehengerlően beszélt arról, miért mítosz a „gender pay gap” (vagyis hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak), vagy miért rossz ötlet az azonos neműek házassága. Donald Trump stílusa magával ragadta, az elnököt csak „daddynek”, vagyis apunak nevezi. A„Veszélyes köcsög turné” keretében a kulturális marxizmus melegágyának számító amerikai egyetemeken kezdte hirdetni „eretnek” gondolatait. Nemcsak vállalta, de extravagáns öltözködésével kifigurázta homoszexualitását, saját fegyverét fordítva az identitáspolitikát hirdető baloldal ellen.

2016-ban barátságos hangnemű ismertetőt írt a Breitbart című újjobboldali portálra az alt-right nevű internetes szubkultúráról, mire a fősodratú média az alt-right zászlóvivőjének kiáltotta ki. Ezzel a kifejezéssel azonban érdemes csínján bánni, mert azóta mindenkit, aki kikezdi a politikai korrektség dogmáit, ezzel a címkével igyekeznek hitelteleníteni, esetleg hozzátéve a szélsőjobboldali jelzőt. Az alt-rightra utóbbi talán igaz is. Egy olyan, a 4chan és az 8chan nevű internetes fórumokból kinőtt szubkultúráról van szó, ahol burjánzik a nyugati civilizációt a fehér fajjal azonosító, a nőkben ellenséget látó gondolkodás. Valódi vezéralakja nem Milo, hanem egy Richard Spencer nevű, a kapitalizmust, a zsidókat, sőt a kereszténységet is rossz szemmel néző neonáci, illetve a röhejes összeesküvés-elméleteket hirdető Mike Cernovich, aki szerint például Hillary Clinton pedofil páholyt tartott fenn egy washingtoni pizzéria alagsorában.

Kritika jobbról

Az alt-right gyakran bántó, gonosz mémjeit Milo úgy fogta föl, mint a szülők nemzedékét provokáló, ártatlan vicceket. És ahogy ívelt fel a csillaga, vele is elszaladt a ló. A jobboldalon egyre kevesebben gondolták menőnek „fekete farkak szopkodásának” emlegetésével küzdeni a píszí uralma ellen. Egyik fő kritikusa egykori breitbartos szerkesztőtársa, Ben Shapiro. A baloldalt ő is engesztelhetetlenül és szellemesen támadja, de az ő konzervativizmusába nem fér bele az öncélú trollkodás. Mivel Trumpot is csak erős fenntartásokkal támogatta, Milo „cuck”-nak kiáltotta ki (a felszarvazott férfi jelzője, a magyar Milo-rajongók „konszarvatívként” hozták be közbeszédünkbe), és gyermeke születése napján egy fekete bőrű csecsemő képét küldte át neki. Shapiro szerint Milo fiatalok ezreiben ülteti el a hamis képet, hogy a politikai inkorrektség egyenlő a sértegetéssel.

Álszentnek tartja ugyanakkor azokat, akik mindezt elnézték Milónak mindaddig, amíg rá nem vetült a pedofília mentegetésének árnyéka. Napvilágra került ugyanis egy videofelvétel, amelyen saját zaklatásán élcelődve a felnőtt férfiak és tinédzserfiúk közötti intim viszonyról áradozik. „A konzervatívoknak magasabb mércét kellene állítaniuk annál, mintsem hogy elfogadnak mindenkit, aki bosszantja a baloldalt, míg csak azt nem mondja, hogy jó ötlet 30 éveseknek 13 évesekkel szexelni” – fogalmazott Shapiro. A 2017-es eset után Milót kirúgták a Breitbarttól, könyve kiadója visszalépett, és egyre inkább csak külföldi fellépésekre hívják.

Jordan Peterson kanadai pszichológus – aki világszerte azzal lett elismert konzervatív körökben, hogy szellemes válaszaival zavarba hozta a BBC feminista riporternőjét, és elutasította a „semleges nemű” névmások kötelező használatát – árnyaltabb véleményen van. „Minden rossz igaz, amit elmondtak róla: egomániás provokátor. De látni kell: az udvari bolond archetípusának szerepét játssza el. Az udvari bolond kimondhatta az igazságot, mert eleve megvetés tárgyát képezte. A válságos történelmi időszakok ilyen figurákat termelnek ki.”

Milo magyar rajongói körében nyoma sincs az árnyaltságnak. Míg a régi vágású jobbos véleményvezérek fenntartásokkal fogadják (Tóth Gy. László politológus decemberben „gyakorló elmebetegnek” nevezte), a 888.hu és a Figyelő háza táján feltűnő fanok – mindenekelőtt Megadja Gábor közíró és a budapesti fellépését moderáló Jeszenszky Zsolt „politikai hobbista” – feltétlenül tisztelik. (Utóbbi az Echo Tv-n imitálni is megpróbálta kedvencét, de a „jól szopó fideszes lányokról” szóló „viccén” a műsor szereplőin kívül valószínűleg kevesen nevettek.) Azokat pedig, akik Yiannopoulost kritizálják, liberális hisztigépnek vagy konszarvatívnak bélyegzik.

Milo amúgy változtatott melegházasság-ellenes álláspontján, sőt nemrég hozzá is ment afroamerikai barátjához. Ha a családpolitika nem is, az illegális bevándorlás ellenzése közös pont lehet a magyar kormánnyal – korábban „Tíz dolog, amit gyűlölök az iszlámban” címmel is tartott előadást. Bár nálunk aligha tud majd felszólítani egy muszlim lányt, hogy ne viseljen hidzsábot, mint tette egy amerikai jelenésén.

Orbán, a hős

A bevándorlásellenességet tűzte zászlajára Steve Bannon is, amióta székhelyét Európába tette át. Az ógörög szerzőket idéző, klasszikus műveltséggel felvértezett Bannon más stílust képvisel, mint volt alkalmazottja, de részben az ő portálja tette lehetővé Milo – és Trump – felemelkedését. A szélsőliberális Hollywoodban producerként dolgozva ő ismerte fel: ahhoz, hogy a politikában változás jöjjön, először a kultúrát kell átalakítani. Ezért alapította meg 2007-ben Andrew Breitbart konzervatív újságíróval az utóbbiról elnevezett hírportált. Jól tudta azt is, mekkora a közösségi média jelentősége: ezért látott fantáziát abban a brit adatbányász cégben, amely később Cambridge Analytica néven szerepet játszott Trump kampányában is, és amely több millió Facebook-felhasználó adatait lopta el.

Bannon kampányfőnökként vett részt a Trump-kampányban, majd főtanácsadó lett, de hét hónap után távozott a Fehér Házból, mert úgy látta, az elnök egyre több globalista tanácsadóval veszi körbe magát. Azóta Európában igyekszik segíteni a nemzeti önrendelkezést hirdető mozgalmakon. Olyan pártok környékén tűnt fel eddig, mint a francia Nemzeti Front, az Alternatíva Németországért, az Osztrák Szabadságpárt, a Svéd Demokraták, a holland Szabadságpárt és az olasz Északi Liga. A színtér „legfontosabb játékosának” azonban Orbán Viktort tartja, aki szerinte „nagy hazafi és nemzeti hős”. Budapesti fellépése így jól illik a magyar kormányfőnek abba a törekvésébe is, hogy a bevándorlást ellenző álláspontjával európai, sőt világpolitikai szereplőként tűnjön fel.

* * *

A sokszínűség mítosza

Noha Peter Thiel nem politikai rendezvényen lép fel, hanem a Brain Bar Budapest nevű technológiai konferencián, személyében is tabudöntőt üdvözölhetünk. Olyan közegben állt ugyanis ki egyedül Trump mellett, amely még Hollywoodnál is liberálisabb: a Szilícium-völgyben. Ott, ahol elbocsátottak egy programozót a Google-től, mert le merte írni, hogy különbségek vannak a férfiak és nők agyműködése között. „A Szilícium-völgy egypártrendszer” – mondta a német származású üzletember, aki már Ron Paul, John McCain és Mitt Romney kampányait is jelentős összegekkel támogatta. Tavalyelőtt Trump kaliforniai delegáltja volt a republikánus elnökjelölő gyűlésen, sőt beszédében nemcsak Amerika újjáépítésének szükségességéről beszélt, de magát „büszke melegként és büszke amerikaiként” jelölte meg, tapsvihart váltva ki a közönségből.

Thiel ötödikes volt, amikor szülei az Egyesült Államokban telepedtek le. Sakkzseniként indult, majd Elon Muskkal megalapította az internetes fizetést forradalmasító PayPalt, melynek eladásakor 55 millió dollár ütötte a markát. A pénzzel jól gazdálkodott: 2004-ben elsőként látott fantáziát a Facebookban, és félmillió dolláros befektetéséből egymilliárd dollárt csinált. Azóta főleg induló cégeket segítő angyalbefektetőként ismert. Mivel A Gyűrűk Urát tízszer olvasta, cégeinek Tolkien világából kölcsönöz nevet (Arda Capital, Valar Ventures stb.), a Középfölde látókőiről elnevezett Palantir például pénzügyi műveleteket elemezve terroristagyanús csoportokat leplez le, egyik fő befektetője a CIA. Thiel rögeszméje az emberi élet meghosszabbítása: támogatja az öregedés lassításának kutatását, növekedési hormont szed, és 120 évig szeretne élni.

Bár a jó hírű Stanfordra járt, Thiel kritikus az amerikai egyetemekkel. A nevével fémjelzett ösztöndíj például azzal a feltétellel ad százezer dollárt 20 év alatti fiataloknak vállalkozási ötleteik megvalósítására, hogy legalább két évig hátrahagyják az iskolapadot, szerinte ugyanis ott sok pénzért kevés tudást kapnak. A sokszínűség mítosza című könyvében azt is kifejtette, miért: szerinte a politikai korrektség előtt behódoló amerikai egyetemek a pozitív diszkriminációval lezüllesztették az oktatás színvonalát, az ellenvéleményeket pedig cenzúrázzák.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.