Új kezdet a magyar őstörténet kutatásában

/ 2013.04.19., péntek 17:02 /
Új kezdet a magyar őstörténet kutatásában

Minden bizonnyal új kezdetet jelent a legkorábbi magyar történelem vizsgálatában az április 17-én és 18-án (szerdán és csütörtökön) a Magyar Tudományos Akadémián zajlott Magyar őstörténet: tudomány és hagyományőrzés című konferencia, ahol a kutatásban kompetensnek tartott történészek, nyelvészek, régészek, néprajzosok mellett most először hagyományőrzők is felszólaltak. A kutatók harminc előadásban tisztáztak több vitás kérdést és kijelölték a Magyar Őstörténeti Munkacsoport tevékenységének további irányait is.


„A magyar őstörténetről mindenkinek van véleménye” – érzékeltette köszöntőjében Pálinkás József, az MTA elnöke, hogy miért van szükség a mostanihoz hasonló tudományos összejövetelekre. Pálinkás szerint az aktuális konferencia nem egy vita állomása, hanem egy új együttműködés kezdete.

Az elnök szóhasználata nem véletlen: a fiatal, 2012-ben létrejött MTA Magyar Őstörténeti Munkacsoport (MŐT) nyitása a hagyományőrzők felé ugyanis korszakos vállalás; eddig nem nagyon adódott ugyanis beszédhelyzet az őstörténet különböző akadémiai művelői (történészek, régészek, nyelvészek) és „rekonstruktőrei” (magyarul: a kézműves és katonai hagyományőrzők) között.

Vásáry István, a MŐT elnöke „állapotfelmérő, feladatkijelölő” jelentőségűnek nevezte saját nyitóelőadását és a konferencia egészét is. „Mi az őstörténet? Mi az őstörténet és a szaktudományok viszonya? Nemzeti tudomány-e az őstörténet és mik a hazai perspektívái?” – tette fel a kezdő kérdéseket Vásáry.

Az elnök úgy értékelt, a tudomány – lehetőségeit tekintve – több szempontból elérte határait: nyelvészeti, filológiai kérdésekben már biztosan nem várható látványos előrelépés (ezt később Zsoldos Attila történész is megerősítette); ilyet egyedül a régészet produkálhat, például az oroszországi leletek mélyebb feldolgozása nyomán. Hozzátette: az őstörténész az, aki interdiszciplináris szemmel közelíti meg a vizsgált kérdéseket, tárgyakat.

Vásáry szerint a magyar őstörténet-kutatásra korábban jellemző belterjesség kezd oldódni; ez a tendencia leginkább az idegen nyelvű publikációk számának növekedésében ragadható meg.

Régészet: komoly eredményeket várnak

Türk Attila, a PPKE BTK Régészeti Tanszékének munkatársa az archeológia fejlődéséről is szólt előadásában: szerinte az újabb keletű idegen nyelvű szakirodalom korábban csak elszórva jutott el a magyar kutatói műhelyekbe, ez azonban az utóbbi években megváltozott. Türk – erősítve Vásáry István korábban idézett állítását – arról is beszélt, hogy komoly eredmények várhatók az Urál és Kárpátok közötti régióban feltárt leletcsoportok feldolgozásával. (Itt a kutatás egyébként a fémdetektorral dolgozó kincsvadászok okozta károk miatt nem végezhet száz százalékos munkát.)

Türk Attila kiemelte – ahogy őt követően más tudományterületek képviselői is – hogy a korábban már több fontos történelmi összefoglalóban megfogalmazott, Levédia, mint a vándorlás során önállóan megkülönböztetett állomás létét cáfoló állítás ma már visszavonhatatlanul bebizonyosodott. „Régészetileg nem lehet számolni Levédia nevű szállásterülettel” – jelentette ki.

Fodor István régész-szakmuzeológus, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója szakterületének kritikájaként elmondta, a datálást illetően a régészet soha nem lehet eléggé biztos saját eszközeiben. „A radiokarbonos kormeghatározás sem megoldás mindenre, mivel túlságosan rövid időről van szó. Ott, ahol egy-két évtizednek is nagy tétje van, a hibahatárok miatt óvatosnak kell lenni” – mondta.


Ugyanezzel a problémával foglalkozott Révész László, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének professzora is. Szerinte más korokkal összevetve rendkívül forrásszegényes időszak ez, így a legproblematikusabb kérdés még mindig a keltezés. „A Kárpát-medence történeti régészeti kutatásának nincsen még egy ilyen korszaka, ahol évtizedpontos keltezési kényszer lenne” – mondta, majd hozzátette: a datálás sokszor még mindig inkább megérzés eredménye. A Révészt követően felszólaló Takács Miklós a településrégészet fontosságát hangsúlyozta.

Természettudományok: egyszázalékos ázsiai népség vagyunk

Új szempontokat, módszereket ismertettek a konferencia biológus-antropológus felszólalói. Fóthi Erzsébet, a Természettudományi Múzeum munkatársának legfontosabb következtetése, hogy a magyar etnogenezis soktényezős folyamat, vagyis nem egyszerűsíthető le egy vagy két típus kiragadásával, abszolutizálásával. „Az antropológiai adatok elemzése nyomán nem látok esélyt annak az elméletnek a tarthatóságára, hogy a magyarok a vándorlás kezdetekor egy tömbként elindult, majd kisebb-nagyobb odacsapódások után megérkezett nép lennének. A magyar nép véglegesen (már amennyiben ilyen fogalom létezik az etnogenezisben) a Kárpát-medencében alakult ki a honfoglalókból és az itt talált népelemekből” – mondta Fóthi Erzsébet.

Fóthi szerint az avarok továbbélését leginkább a Dunántúlon lehet igazolni. A kutató szerint az avar mogolid típusú nép volt. A kunbábonyi kagán-leleten például zsuan-zsuan eredetű antropológiai nyomokat lehet felfedezni. Fóthi szerint az „avar öves” leletekben fehér-hun (heftalita) leszármazókat azonosíthatunk.

Raskó István a Genetikai Intézet (Szeged) képviseletében beszámolt régóta tartó, honfoglalókat érintő genetikai vizsgálataikról, mely munka – ahogy előadása legelején elmondta – torzó maradt, hiszen pénzhiány miatt nem tudták befejezni.

Raskó kutatásai szerint az ázsiai eredet a mai magyar emberekben 1 százaléknyira, a székelyeknél 3 százaléknyira mutatható ki. A honfoglaló sírokból vett adatok alapján ez a X. századi magyarságnál kb. 20 százalékra tehető.

A mai minták alapján a honfoglalókhoz legközelebb a moldvai csángók állnak. A gyimesi csángókban ugyanakkor érdekes módon nem mutatható ki ugyanez.

Székely írás: nem reneszánsz kamu

Benkő Elek régész és Sándor Klára nyelvész (SZTE BTK) közös előadásukban cáfolták a székely írás humanista kori eredetének elméletét. A tézis a XVI-XVII. századi rovásemlékekből kiindulva állítja, hogy a rovott betűkből álló írás székely írásként nem is kora középkori (esetleg régebbi), hanem humanista szellemi termék, hiszen ez az időszak magával hozta a múlt felé fordulás és a szkíta-hun reneszánsz vonulatát is. Vagyis a székely rovásírást patrióta meggondolásokból a XVI. század körül hozhatták létre.

Benkő szerint ez a döntően irodalomtörténészek által képviselt állítás biztosan nem tartható, egyszerűen azért, mert egyre több lelet ismert a X. és a XVI. Század közötti időszakból is. (Noha számok még mindig nagyon kevés, az ismert szövegek pedig nagyon rövidek.)

Benkőék szerint továbbá nem tartható az a hobbitörténészek által képviselt elmélet sem, mely szerint az egyházak üldözték a rovásírás használatát. Ennek bizonyítéka, hogy sok feliratot éppen templomok falán lehet elolvasni.

Hagyományőrzők: új kezdet az együttműködésben

A konferencia kétségtelenül legtöbb újdonságot jelentő része a hagyományőrzők felszólalása volt. Vásáry István MŐT-elnök már nyitóbeszédében elmondta, hogy a legkorábbi magyar történettel foglalkozó tudománynak ezentúl nem szabad figyelmen kívül hagynia a komoly történeti rekonstrukción alapuló hagyományőrzést. „Hagyományőrzés szavunk azonban megtévesztő, mert itt a legtöbb tevékenység nem megszakítatlanul szállt nemzedékről nemzedékre; vagyis felélesztett hagyományokról beszélünk” – fejtette ki.

A hagyományőrzők szekcióját levezető Sudár Balázs (MTA TTI) beismerte, hogy talán sokakban rosszallást kelt az akadémia „sáncain” túlról érkező kézműves és fegyveres hagyományőrzők megjelenése az akadémiai környezetben, ám ennek oka leginkább az, hogy korábban semmilyen párbeszéd sem volt a tudomány és a hagyományőrzés között. „A két fél kölcsönösen keveset tud egymásról, így tekintsük ezt a mostani alkalmat egyfajta kezdetnek” – mondta Sudár.

 

Fotó: Emese Park

A problémára Bíró Ádám régész is reflektált; szerinte az őstörténet felé fordulás a kétezres évek első felében terjedt el nagyon. A kialakult tömegbázis pedig kereskedelmi igényt is jelent, így rengeteg rossz minőségű középkori fegyver jelent meg a piacokon, hagyományőrző boltokban.

Bíró szerint az íjak terén például meg kell különböztetni kézműves rekonstrukciókat, replikákat és részben mesterséges anyagokból készült darabokat. A tudománynak csak az első kategóriával van dolga.

Bíró Ádám Bencsik Péter íjkészítővel közösen végzett kutatásai alapján azt mondta, hogy a tudományos rekonstrukciónak igenis nagyon komoly szerepe van a történelmi múlt megismertetésében. Ennek alapja azonban csakis régészeti anyag, valamint külső és belső forráskritika lehet.

Bíró és Bencsik közös munkájának eredménye egy kizárólag természetes anyagokból (agancs, ín, szaru, fa, enyv) készült tudományos íjrekonstrukció, melynek fázisait bemutatták a konferencia résztvevőinek. (A fegyver a magyarhomorogi leletanyag alapján készült.) „Ez első zárt szerkezetű (agancs oldallemezes és szaru hátlemezes), háromszög szarvátmetszetű leletrekonstrukció a világon” – mondták.

A konferencián Igaz Levente képviselte a tudományos világ és a hagyományőrzők világának „metszéspontját”. A Szegeden medievisztika doktori fokozatot szerző kutató elmondta, ma már a tudományosság számára sem megkerülhető probléma az a társadalmi igény, mely a hobbitörténészeket és a szerepjátékot játszó hagyományőrzőket is létrehozta.

„A magukat gyakran hagyományőrzőknek nevező személyekkel és csoportokkal valóban csak abban az esetben szükséges tudományos oldalról foglalkozni, ha a meglevő valamilyen speciális tudás mellett hajlandóak szakmai kritériumok szűrőjén is megméretni magukat. Ha nem teszik, akkor valójában egy történelmi díszletek között zajló szerepjáték az egész” – mondta Igaz Levente.

A kutató szerint ugyanakkor hiba elhatárolódni valakitől csak azért, mert más módszereket használ.

Igaz Levente szerint Európa nyugati felén már nagyon jól működnek a tudományos alapokon felépített régészeti parkok; ezek mintául szolgálhatnak Magyarországnak is.

A szekció utolsó felszólalója Magyar Attila, az Őskultúra Alapítvány elnöke volt. Magyar szerint a magyar hagyományőrzés fejlődését kizárólag hazai eszmei és politikai folyamatok határozták meg; nem követ más, jól működő mintákat. „Fel kell ismernünk a különbséget egy hobbiból működtetett íjászegyesület és egy történelmi életmód-rekonstrukciós gyakorlat között” – hívta fel a figyelmet.

 

 
Az elhangzott egyes előadások szövegei a Magyar Tudományos Akadémia, Magyar Őstörténeti Témacsoport, Tudomány és hagyományőrzés konferencia honlapjáról, egyenként letölthetők pdf-ben.
 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.