valasz.hu/itthon/itt-a-nap-leleplezese-123316?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201712

http://valasz.hu/itthon/itt-a-nap-leleplezese-123316?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201712

Újraegyesíteni Budapestet

/ 2018.05.09., szerda 17:04 /

A széttagolt főváros újraegyesítését és a széttartó állami fejlesztéseket összehangoló kormánybiztosság felállítását javasolta Gerő András. A történész szerint a mostani rendszer a közjogi hagyományoktól is idegen.

– Sokan találgatják, hogyan alakul a választások után Budapest helyzete. A kormány kétharmados győzelme és viszonylagos fővárosi gyengesége miatt politikai szándék is lehet az önkormányzati rendszer valamiféle átalakítására. Miért kezdett mostanában foglalkozni ezzel a kérdéssel?

– A főváros Magyarország egyetlen nemzeti értéke, amely a világ számára értelmezhető és eladható, egyszerre nemzetközi és magyar brand. Elsősorban azért kezdtem foglalkozni az állam és Budapest viszonyával, valamint a városigazgatás kérdéseivel, mert úgy látom, a tagadhatatlan fejlődés ellenére az elmúlt majd’ harminc évben nem sikerült a maximumot kihozni Budapest helyzetéből. Mint a főváros történetének kutatója és a város szerelmese, írtam erről egy cikket februárban. A politikai eseményekhez ez a megszólalás csak annyiban kötődik, hogy egy demokráciában minden választás az új kezdet lehetőségét jelenti. Úgy látom, hogy eljött a pillanat, amikor sok mindent lehet és érdemes újragondolni Budapest ügyében.

– Mi nem működik jól Budapesten?

– Igazán jól semmi nem működik, rengeteg példát sorolhatnék a logikátlan parkolási rendszertől a körutakon uralkodó vizuális zűrzavaron át a bulinegyed problémájáig. Mindez már-már törvényszerűen következik az 1990-ben létrehozott önkormányzati rendszerből, amely Budapestet 23 önálló város föderációjává tette. Történelmileg soha nem irányították a fővárost a maihoz hasonló modellben, ami szerintem nem véletlen. A másik súlyos probléma, hogy az állam jelentős részt vállal a város fejlesztésében, de nincs olyan szervezet, amely ezt a tevékenységet összefogná. Minisztériumok, kormány- és miniszteri biztosok dolgoznak párhuzamosan sokmilliárdos projekteken, miközben senki nem foglalkozik a munkájuk összehangolásával. Minden szereplő megy a feje után, és ez változó eredményeket szül, miközben a távlatos célok és szempontok nem feltétlenül érvényesülnek.

– Felfoghatjuk akár a verseny egy sajátos formájának.

– Aminek megfelelő keretet adna egy Budapest Kormánybiztosság. Javaslataim közül ez a legkönnyebben megvalósítható, mert az önkormányzati rendszert nem érinti. Csupán arról lenne szó, hogy az állam Budapestet érintő városfejlesztő tevékenységét hatékonyabban és észszerűbben szervezné meg. A koncepcióm másik lábának megteremtése nagyobb beavatkozást feltételez, mert felvetem, hogy térjünk vissza ahhoz a modellhez, amelyben Budapest 1872 és 1950 között működött. Vagyis legyen újra egységes város, mint történelme legsikeresebb időszakaiban. A demokratikus részvétel és a hatékonyság finom egyensúlyát kellene újra megtalálni. Az 1990-es rendszer a demokratikus elemet túlzott mértékben kiterjesztette azáltal, hogy minden kerület önálló önkormányzat lett polgármesterrel, képviselő-testülettel és költségvetéssel. Azt javaslom, a kerületek alakuljanak át a városvezetésnek hierarchikusan alárendelt elöljáróságokká.

– Egy kormányzati túlhatalomtól sújtott országban nem kellene az önkormányzatiság minden morzsáját védelmezni?

– A demokratikus részvételi elemet nagyon fontosnak tartom: a közvetlenül választott főpolgármester és a közgyűlés megmaradna, sőt pozíciójuk erősödne. Az elöljáróságok mellett ugyancsak működnének választmányok, melyek korlátozott hatáskörrel rendelkeznének helyi ügyekben. Ebben a modellben lett Budapest sikeres világváros és alakult modern értelemben vett szolgáltató várossá.

– Harminc év alatt mindegyik kerület kialakította a maga központját, identitását, megcsináltak olyan utcákat, tereket, amelyek túlzottan magasról nézve talán észrevétlenek maradtak volna.

– Az összvárosi érdekek háttérbe szorulásával ezek az eredmények nem állnak arányban. A város az elöljáróságok korszakában sem volt egyszínű. A Monarchia korában a Két szerecsen – ma Paulay Ede – utcában bordélyházak zónája alakult ki, a Nagymező utcában mulatók sorakoztak. Nem kellett ahhoz kerületi önkormányzat, hogy a városfejlődés törvényszerűségei életre hívjanak sajátos identitással bíró alközpontokat. Vagy akár a mai bulinegyed: nem a kerületi önkormányzat álmodta meg, hanem csak úgy létrejött, és – legalábbis az ott lakók számára – már-már elviselhetetlenül sikeres.

– Időről időre fölbukkan a citykoncepció, vagyis a városmag egyesítése a peremkerületek önállóságának megőrzésével. Ez nem lehet észszerű kompromisszum?

– Fölbukkan és mindig le is kerül a napirendről, mert nem ad választ egy sokkal fontosabb problémára: mi legyen az agglomerációval? Budapest ugyanis valójában hárommilliós város: 1,7 millió lakóval a közigazgatási határain belül és másik 1,2 millióval azon kívül, akik naponta ingáznak és használják a főváros infrastruktúráját. Nonszensz, hogy kiegészítő jegyekkel és bérletekkel kell bajlódni, amikor a várossal összeépült Budakeszire vagy Solymárra utazunk, mint ahogy az egész térség fejlődésének szabályozatlansága is. Hozzáértők szerint legalább egy regionális közlekedésszervező felállítására szükség volna, ami összhangot teremtene a fővárosi irányítású BKK és a városkörnyék „érhálózatát” működtető állami cégek, a MÁV és a Volánbusz között.

– Budapest történetében az egyik legsikeresebb intézmény a Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt. Ezt nem volna érdemes visszaállítani?

– A közmunkatanács valóban kulcsszerepet játszott a városépítés hőskorában, de már a két háború között veszített a jelentőségéből. Mire 1948-ban megszüntették, eljárt felette az idő, és manapság – az önkormányzatiság alkotmányos alapelve miatt – elképzelhetetlen, hogy egy ilyen testületet a mindenkori miniszterelnök vezessen. Arra azonban szükség lenne, hogy állandó egyeztető fórum jöjjön létre a választott városvezetés és az állami fejlesztéseket irányító kormánybiztosság között.

– Miért kellene az államnak jobban belefolynia Budapest életébe, mint más települések esetében?

– Budapest attól Budapest, hogy a nemzet fővárosa. Nem szerves fejlődéssel növekedett királyi székhelyből nagyvárossá, nem volt városállam vagy büszke régi kereskedőváros. Budapest azért lett, mert a reformkorban kiváló emberek kitalálták, hogy Magyarországnak szüksége van Béccsel egyenrangú fővárosra, és mert a Monarchia idején más kiváló emberek ezt a tervet megvalósították. A város látképét a nemzeti intézmények idetelepülése határozta meg. El sem lehetne képzelni Budapestet az Országház, a királyi palota, a minisztériumok, az emlékművek, a múzeumok vagy az Operaház nélkül. Még a hidakat is – a Lánchíd kivételével – az állam építette, mert a városnak nem lett volna rájuk pénze. És látjuk, hogy most is az állam épít a városban új múzeumokat, állítja helyre a Várat, állami koncepció alapján épülnek sportlétesítmények, és az olimpiarendezés kormányzati szándékának köszönhetően készülhet el előbb-utóbb a két, évtizedek óta hiányzó Duna-híd. Az elmúlt harminc évben ugyanúgy az állam volt Budapest fejlődésének valódi motorja, mint korábban, és nem az összesen 24 – vagyis 23 kerületi és a mellettük-fölöttük működő fővárosi – önkormányzat. Az állam kiemelt szerepe Budapest életében történelmi adottság, amit tudomásul kell venni, és amit az intézményrendszernek is vissza kellene tükröznie. Az államnak pedig azt kell megértenie, hogy Budapest nem egy város a sok közül, hanem az ország szíve és arca, amiért különleges felelősséggel tartozik. És ez sokba kerül.

– Vidéken sokszor úgy érzik, az ország többi részéhez képest túl nagyra nőtt Budapest már így is mindenhonnan elszívja a forrásokat, az életet.

– Budapest valóban nagyobb súllyal van jelen a magyar gazdaságban, mint amennyi a közigazgatási terület lakossága, hiszen itt termelődik a GDP több mint harmada, itt van bejegyezve az országban működő külföldi vállalatok 60 százaléka. Budapest viszonylagos túlsúlya összefügg Trianonnal, mert előtte mégiscsak több regionális központ létezett az országban. Az utókornak ezzel a helyzettel kell együtt élnie, de nemzetközi összehasonlításban Budapest „vízfejűsége” nem rendkívüli. Mindenre van példa, lehetne mondani sikeres országokat GDP-arányosan sokkal kisebb, ugyanekkora vagy még nagyobb fővárosokkal is. Ez nem döntő tényező.

– A legutóbbi választás a régóta lappangó Budapest–vidék ellentétet minden korábbinál jobban kiélezte, és ez a kormány viszonyát is meghatározhatja a „hálátlan” fővároshoz. Honnan eredeztethető ez a szembenállás?

– Budapest felépítése a Monarchia korszakában nagy nemzeti projekt volt, mégpedig példátlanul sikeres projekt, és erre az emberek akkoriban büszkék voltak. A félmillió ember által meglátogatott millenniumi kiállítás idején vidékről eljöttek megcsodálni az épülő fővárost. Budapest megtekintése legalább olyan szívmelengető élmény volt sokuk számára, mint a nemzet sikereit, eredményeit bemutató kiállítás. A Horthy-korszakban részben politikai, részben kulturális okok miatt a fővárost bűnösnek bélyegezték, ami persze nem zárta ki, hogy ennek hangoztatói itt akarjanak lakni, és a város összes előnyét élvezzék. Politikai stigmatizáció történt, mivel a város bűnösségének gondolata korábban is megfogalmazódott. Budapesten – mint minden nagyvárosban – látványosan jelen volt a prostitúció, nagy számban lehetett látni csavargókat, koldusokat, ami a falusi ember számára szokatlan volt. A kulturális különbség tehát létezett, de politikai téma csak a Horthy-korszakban lett. A szocialista rendszer Budapestet a proletariátus fellegvárának tekintette, ezért is növelte meg a területét és a lakosságát 1950-ben Nagy-Budapest megteremtésével, majd a vidékiek beáramlását elősegítő lakótelep- és iparfejlesztésekkel. Budapestnek a rendszer szemében volt egy rejtett „polgári stichje”, de ezt igyekeztek a szocialista nagyváros létrehozásával eltakarni. A rendszerváltás után Budapest vitalizálódott, lerázta magáról a szocialista szürkeséget, megint polgári város lett.

– És a vidék számára megint idegen.

– Más. A nagyváros egyszerűen más, mint a vidék. Ahogy Molnár Ferenc írta, nem leng a kalász az Andrássy úton. Valóban nem leng, hát mit csináljunk? A városi ember kultúrantropológiai értelemben is különbözik a vidékitől, ami olyan hétköznapi apróságokban nyilvánul meg, mint az időtöltésként és szórakozásként felfogott séta szokása, ami falun gyakorlatilag nem létezik, hanem a világon mindenhol tipikusan nagyvárosi jelenség. A rendszerváltás óta időnként előkerül, hogy ezt a különbséget politikailag is artikulálni akarják, ami szerintem rettentően improduktív ötlet. A másságon érdemes lehet gondolkodni, például azért, hogy tudatosítsuk magunkban, miben vagyunk mások, és esetleg átvegyünk egymástól dolgokat, de város-vidék ellentét alapján politizálni sehova nem vezet. Meghirdetni csak olyan harcokat érdemes, amelyekben lehetséges a győzelem, de egy Budapest–vidék háborúban egyik fél sem arathat diadalt. A győzelem azért fogalmi képtelenség, mert a város és a falu különbsége ontológiai különbség, egyik sem tud soha más lenni, mint önmaga.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette, hogy a Miniszterelnökségen létrejön Fürjes Balázs vezetésével egy új szervezeti egység, amely Budapest és az agglomeráció ügyeivel foglalkozik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.