valasz.hu/itthon/farkashazy-havasnak-ne-szorakozz-velem-mindig-mikor-egyutt-vagyunk-120811

http://valasz.hu/itthon/farkashazy-havasnak-ne-szorakozz-velem-mindig-mikor-egyutt-vagyunk-120811

„Unalmas”, „idegesítő”, „faszányos” – gimnazisták a Saul fiáról

/ 2016.02.11., csütörtök 13:35 /
„Unalmas”, „idegesítő”, „faszányos” – gimnazisták a Saul fiáról

A budapesti Szent Margit Gimnázium tanulójaként, 10. évfolyamos osztályommal a napokban lehetőséget kaptunk, hogy a fővárosi középiskolások közül elsőként és ingyen megnézzük a Saul fiát. Választhattunk, hogy moziba megyünk, vagy helyette az iskolában nézünk meg egy másik filmet. A Saul fiát iskolaidő alatt adták az Urániában, ezért mindenki örömmel élt az alkalommal.

Amilyen semleges érzelmekkel ültünk be az előadásra, olyan vegyes érzésekkel távoztunk. Előzetesen a mozitól a tartalomról sajnos semmiféle felkészítést nem kaptunk, amit utólag a többség hiányolt. (Ezért másnap az egyik órán átbeszéltük a filmet. Szerintem ez mindenkinek jót tett, mert a tanár sok összefüggésre felnyitotta a szemünket.) A Válasz.hu felkérésére körbekérdeztem osztálytársaimat, illetve édesapámon keresztül néhányuk szüleit, hogy mit gondolnak a látottakról. Az alábbi – főként a kezdeményezők, illetve az utánunk következő osztályok számára bizonyára tanulságos – vélemények születtek:

– „A sztori jó ötlet lett volna, de nem lett jól megcsinálva, és idegesítő volt, hogy amikor futkároztak az emberek, rángatták a kamerát. Oké, hogy művészfilm, de egy idő után bántó a szemnek, hogy három méterről egy ember fejére vagy hátára van fókuszálva, és a többi tiszta homály. Unalmas volt, végig vártam, hogy valami elkezdődjön.”

– „G.-nek nem tetszett, unalmasnak találta, nem is akart sokat beszélni róla, pedig meglepően tájékozott a filmvilágról, és elég sok filmet megnéz, amikről szokott is beszélni.”

– „Értem, hogy a rendezőnek mi lett volna a célja, hogy testközelből, lássuk, mi volt akkor. A kameraállás is azért volt, hogy olyan legyen, mintha ott lennénk. Nem jött át a mondanivalója, nem tudtam, miről szól, amíg a suliban át nem beszéltük. Unalmas volt, a fejem megfájdult a kamera mozgásától és a hangeffektektől. Mikor vége volt, nem gondolkodtam a filmen, mint egy vígjátéknál, hogy ez vagy az milyen vicces, vagy egy horrorfilmnél, hogy ez vagy az milyen rémisztő. Hanem azon gondolkodtam, melyik busszal menjek haza.”

– „Mivel sokkal unalmasabbra számítottam, azt mondom, – nem volt rossz. Tényleg nem láttam még ilyen szempontból bemutatva a koncentrációs táborokat. Az viszont igaz, hogy nem a mi korosztályunknak való, és a 12-es karika helyett 18-as kellett volna, mert egy ilyen korú ember jobban megérti a film lényegét, mint egy 15-16 éves.”

– „G. nem nagyon akart beszélni a filmről, és a válaszai is zavarosak voltak. Az a gyanúm, hogy sok mindent nem értett, és »bealudt a felénél« – ő mondta így. Konkrét kérdésemet hárította, nem szívesen idézte fel a filmet. Lehet, hogy ez csak védekezés a borzalmak ellen.”

– „Nagyon jó, szép volt a film, csak a történet kicsit unalmas és vontatott volt. A 12-es karika kevés, de no problemo, mert a vége jó volt.”

– „Én untam. Lehetett volna kicsit mozgalmasabb, és több szögből kellett volna fényképezni, így belefájdult a szemem. És nem gondolom, hogy meg kellett volna néznünk.”

– „N. átérezte a mondanivaló súlyát, de rettenetesen zavarta az újszerű kamerás megoldás. Unalmasnak találta a filmet, és az sem tetszett, hogy olvasnia kell a szöveget. Egyszóval, unalmasnak és nyomasztónak titulálta.”

– „Szerintem full jó volt, jól, bántak a kamerával, jól átadta a bezártság érzetét, és a vége is faszányos volt.”

– „Nem tetszett, unalmas volt, és zavart, hogy csak egy ember feje volt ennyire kiemelve, és a háttér homályos volt. Hiányzott, hogy legyen valami értelme, meg annyira fura volt az egész film.”

– „Azt bírtam, hogy csomószor elhalványultak a holttestek. Jól bántak a kamerával.”

– „M. a moziból hazafelé felhívott, és kb. 40 percen keresztül online »dolgozta fel« a látottakat – amíg gyalog hazaért. Nem volt kedve tömegközlekedni; nem elsősorban a lelkét, inkább a zaklatott kamerakezelés okán a gyomrát kavarta fel a film. A brutális képsorok is megviselték, és az is felháborító, hogy csak 12-es a film. Nagyon várt bennünket haza, mert ki akarta beszélni a részleteket, tartott tőle, hogy este nem fog tudni elaludni. A történetet meglepően összefüggően és plasztikusan mondta el, számára megrendítő és izgalmas volt, bár a naturálisan ábrázolt hullahalmozást sokallta. Tanulságként azt emelte ki, hogy a gyerek mégis élt, és az apja ezzel a tudattal halt meg(?), és a biznisz a koncentrációs táborban is működik, végül is mindenki a maga életét menti.”

– „Szerintem ez a film nem a mi korosztályunknak volt címezve, mert nem igazán jött át a lényege, ezért nem is nagyon értem, hogy miért néztük meg. Illetve az egész film egy bevezetésnek tűnt, és vártam, hogy elkezdődjön a bonyodalom vagy a megoldás, de erre nem igazán került sor. Ezen kívül kicsit idegesítő volt, hogy állandóan közelről mutatták a főszereplőt, de az audio jó volt.”

– „Szerintem rossz volt ez a film. Untam, mert sokszor voltak olyan részek, amikor több percig nem történt semmi. Ezt a filmet inkább a felnőtteknek és a történelem szerelmeseinek javasolnám. Nem volt baj a 12-es karika, mert durva jelenetek alig voltak benne. A mozilátogatás nem hagyott nyomot bennem.”

– „Nem tetszett sem a történet, sem ez a művészi kamerázás. Unalmas volt, szerintem felesleges volt még egy filmet készíteni erről a témáról. Az zavart leginkább, hogy homályos volt a háttér, és nem láttuk az ott történő dolgokat.”

– „L.-nak nem tetszett, pedig várta. Ő is majdnem bealudt már a felénél. A durvább jelenetek nem borították ki, bár igaz, hogy a Keresztapa a kedvenc filmje.”

– „Rossz volt, mert a kamera folyton az ember arcába lógott, és nem tudták úgy megoldani, hogy ne mozogjon, hanem ezzel a térhatást akarták tükrözni, de nem jött nekik össze. Meg unalmas és vontatott volt, ezért a harmincadik perc után elaludtam rajta, és az utolsó tíz percére ébredtem föl.”

– „A Saul fia szerintem ennek a korosztálynak elég trágya volt. Már mindenki látott jobbat. A téma is elcsépelt volt. Ráadásul a megközelítés és a kivitelezés se volt a topon. Inkább maradtam volna matekórán.”

– „Érdemes lenne a diáksággal például ofőórán beszélgetni a filmről. B. azt emelte ki, hogy tartottak az erős részektől, de számára ezek nem váltak borzalmassá a vásznon. A kameramozgások újszerűen hatottak B.-ra, és ez tetszett neki, amellett, hogy a film témája igen erős. Az is tetszett neki, hogy a főszereplő feje körül zajlott az esemény, így jobban bele tudta magát élni.”

– „Nem tetszett, mert unalmas és vontatott volt, a történet zavaros volt, nem mindig tudtam, hol van és mit csinál. Az is zavaró volt, hogy mindig homályos volt a háttér, csak a főszereplő arcát láttam élesen. Viszont nekem egyáltalán nem volt megrázó.”

– „Nincs nagyon története, de amúgy jó film, csak nem a mi korosztályunknak, amúgy remekül visszaadja azt a kort.”

– „A téma unalmas volt, és rossz volt, hogy nem voltak benne érzelmek. Minden olyan egyhangú volt, és a kameraállás is zavaró volt.”

– „Jó volt a rendezés, csak egy kicsit unalmas volt a film. (Az, hogy fiunk unalmasnak találta, talán jelzi, hogy még ráért volna kicsit később megnézni, mert a film egy percig sem volt unalmas.) A kameramozgás ötletes volt, és az osztálytársaim nem jöttek rá, hogy az direkt van. Jól át lehetett érezni a helyzeteket, mert közelről vették az embert, mintha ott lettem volna. Az ember végig ugyanazzal az ábrázattal figyelt. Nem volt nagy színészi játék. Tény, hogy durva volt, de holttestek csak homályosan látszódtak, és ez jó ötlet volt, mert így levihették a korhatárt. Csak egy gyilkosság volt szörnyű, amikor az orvos megfojtotta a gyereket. (Azért a hullák között is volt, amire ráfókuszált a kamera, és a gyilkosság is élesben látszott a háttérben.) Érthető volt az események sora. Arról szólt, hogy Saulnak fontosabb a hite, mint a körülötte zajló kegyetlen események, és el akarta temetni a fiút zsidó szertartás szerint, akit a kiválasztottnak vélt. (Persze S. nem tudta-tudhatta, hogy miért olyan fontos egyben eltemetni a halottat.) Már mindenki látott életében durva filmeket és vért, aki nem, menjen ki az utcára.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.