Vakondok és sasok

/ 2001.04.13., péntek 07:39 /

"Ki ünnepli őt ma, mikor a vágy, a gond / messze az övétől, mint sastól a vakond" - írja Petőfiről Babits a Petőfi koszorúi című versében. A következőképpen értelmezi ezt a két sort egy jó nevű irodalmár egyik napilapunk irodalom írásbeli érettségi mintaelemzésében: "A sas-vakond ellentétpárban mintha a szárnyaló szabadságvágyat és a múlt nemzeti értékeivel szembeni vakságot ütköztetné a költő." Úgy vélem, nem azt ütközteti. Nem jó tanács ez tanuló vakondoknak. Nem az a baj, hogy nem akarnák szeretni Petőfit, vélte Babits 1923-ban, hiszen még ünnepelik is, az a bökkenő, hogy kissé változott a szellemi létforma meg a szellemi horizont Petőfi kora óta, egy szavát sem érthetik meg; mert az, ahogyan, és az, amit ő látott, számukra el sem magyarázható. S különben is, mi földlakók vagyunk, ő meg a "LEVEGŐ URA" (lásd Esterházynál: Petőfi, a légtornász). Az elemzés tehát alighanem hiányos. De hogy is lehetne elemzést írni úgy, hogy azt egy diák akár be is magolhassa, és leírhassa az érettségin, mintha ő írná. Az irodalmárnak ehhez meg kell feledkeznie irodalmár önmagáról. És egyáltalán versszerető és versolvasó önmagáról is. S persze a diákokról is, akiket ismer, hisz egy absztrakt diák a címzett. El kell feledkeznie Petőfiről, akit (amit) épp mostanában hurcolnak ide-oda egy bőröndben, s akinek a verseivel mostanában eléggé megkínlódnak a tanárok, míg megkülönböztethető lesz az utálatos spenóttól. El kell feledkeznie Babitsról is, akinek buzdítása bizony, bármily sajnálatos, "nem mentes a trianoni eseményeket felidéző aktuális utalásoktól sem", bármennyire rendes, jóravaló költő volt különben. És persze mindenekelőtt el kell feledkezni a versről, amiről szó van, mert hát Babits számára Petőfi jelen idő, a fiatalság és a szabadság örök jelen ideje, nem "a múlt nemzeti értéke". Ha tehát ezt a verset elemezzük diákok számára, alighanem arról kellene beszélnünk - amiről nem szabad, mert megró az érettségi elnök: "hagyjuk kérem a szubjektivitást, ez nem szerelemes levél, hanem értekező dolgozat" -, hogy vegye észre, szabad észrevennie a vers révén önmaga fiatalságát, gondolhat magára, mint címzettre, saját Petőfi-ábrándjaira, saját szabadságvágyára.

Alighanem jobb volna békén hagyni a verset, mely az üres emlékezés ellen, a hazug koszorúk ellen emel szót. Mert azoknál a vak ünnepeknél nem sokkal jobb a halott verselemzés, amikor "bilincses ajak rab szavakat hadar" ugyanúgy.

Apró kis ügy ez, kötekedés szóvá tenni, hisz a szegény iskola vízzel főz, ráadásul itt most nem is az az iskola a ludas, hanem egy másik, egy "kisegítő" iskola, mely a napilap érettségi előkészítő sorozatának gazdája, az "ország legnagyobb egyetemi előkészítő szervezete", ahol tudják, mi kell az érettségire, mi kell a felvételire, hisz ebből élnek, a tanár meg közszolga, neki mindegy, neki a bér, a bérecske így is, úgy is jár. Apró kis ügy, épp mint a többi ezer, s éppúgy mint azok, ez is az égig ér. Ha az érettségit így kell megírni, akkor erre kell készülni. Akkor minden irodalomtanári lélek merő haszontalanság, sőt kolonc. Akkor az a diák lesz sikeres, aki nem merül bele az irodalomba, csak megtanulja. Akkor ő jut be a legjobb egyetemre. Akkor az általános iskola is tárgyiasít, hogy elérhető legyen a legjobb, vagyis legsikeresebb középiskola...

Az apró kis ügyek tehát az égig érnek, már látni sem lehet tőlük az iskolában, már látni sem lehet tőlük az iskolát. Már kilátni sem lehet miattuk az iskolából, már nem látja magát az ügyek tornyaitól a tanításra szegődött ember. És nem hisszük el, hogy ezek az ügyek mind közügyek. Nyilvánosan kellene intézni, megtárgyalni őket, hiszen minden pedagógiai szabály nemzetkarakterológiai jegy lesz holnap. Minden jó tankönyv szellemi F-16-os. Minden iskolai mulasztás, butaság egy kis Mohács. Az emberi jog sérelme.

Szóvá kell tenni ezeket az ügyeket, elnyomni az ásítást, ami iskolai problémák tárgyalása során szokott fenyegetni, emlékezni kell, mi történt velünk az iskolában, milyen rettenetesen fontos, hiábavaló, nagyszerű, gyalázatos volt, hátha egyszerre csak értjük és megértjük azt is, ami most, a mai fiatalokkal esik meg. Mindez nem azon múlik természetesen, hogy nekem a Babits-verselemzés kérdésében igazam van-e vagy sem. Nem múlhat ezen. Mert nem erről van szó, hanem a nyílt vitáról, a közösség érdeklődéséről és elkötelezettségéről, melyet soha nem élhetett még meg a magyar közoktatás.

A mai pedagógiai nemzedékek szellemi ereje meglepően nagy, aligha lehetett rá számítani. Az elmúlt tíz év során ennek a váratlan és létfontosságú közvagyonnak a jelentős része ráment arra, hogy közoktatási stratégák új és új szabványainak megfeleljen. (Implementálódjék, mint a NAT, ha értik, mire gondolok.) A tartalékok azonban már kimerülőben. A legjobbak is elveszítették ártatlanságukat, áruba kellett bocsátani magukat a fennmaradásért. Ha nem érkezik gyors szellemi támogatás, ha nem lesz vége ezeknek az iskolai sáskajárásoknak, nem tudom, mi lesz. Nem tudom, milyen lesz, ami túléli. A lenyúlt, a privatizált, a digitalizált, globalizált, a deszekularizált és renacionalizált iskola diákjai nem tudom, értik-e majd, amit Babits kér tőlük: "légy virág, légy vigasz! / Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz / az ő ünnepségén". Vakondok voltunk mostanáig, ez az igazság, sasok már nem leszünk, ez tény, de még van egy dobásunk.

("2005-től, a kétszintű érettségi bevezetésével megváltozik a magyar írásbeli is, a jelenlegi esszéírás helyett tárgyilagosabban értékelhető ismereteket kérnek a diákoktól, hogy a felsőoktatás számára egységesek és összehasonlíthatóak legyenek az érettségi eredmények" - friss sajtóhír az Oktatási Minisztériumból.)

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.