Városligeti felfordulás: szót kér az alváskárosult polgár

Most már tényleg gőzerővel épül a Liget-projekt – írtuk másfél hete, a beruházásról szóló áttekintő cikkünkben. A Dózsa György út mentén hatalmas munkagödör lett, de a park belsejében is mindenfelé fekete palánkok emelkednek. A projekt már néhány elkészült – egyelőre kisebb – elemmel is dicsekedhet, de a Liget még inkább rémisztő képet mutat. Erről ír alkalmi szerzőnk, Mészáros Márton is, aki helyi polgárként alapvetően örül a Liget-projektnek, de azt is tapasztalja, hogy „a gigaberuházás szakemberei nagyjából semmibe vették az itt élők jogait és igényeit”. Most az ő sorai következnek.

*

Egyik este, amikor éppen a Vas Gereben utcában ültem, felhívott az édesanyám. Világháborús bombát találtak az Ötvenhatosok terén (leánykori nevén: Felvonulási tér), ezért másnap reggel tíz óráig mindenkinek el kellett hagynia a lakását, hogy hermetikusan lezárhassák a Dózsa György út egyik szakasza mellett a Damjanich, a Peterdy és a Dembinszky utcákat. A lakók, vendéglátósok, cégek alkalmazottai, a nyugdíjasotthon néhány tucat lakója pár órán belül visszatérhetnek az épületekbe, ígérték. Csak ez hiányzott: egy újabb lezárás, amelyből mostanában nincs hiány a Városliget környékén.

A tenyérnyi méretű repesz-kumulatív gránátot akár zsebben is el lehetett volna szállítani, de persze előbb tűzszerészek hatástalanították, darabjaira szerelték, csak úgy szállítmányozták el. A rendőri egységek tömegesen, tizennégy-tizennyolcasával mentek az érintett társasházakba, négy órán belül felszívódtak, mindenki visszamehetett oda, ahol éppen dolga akadt, a forgalmat is megnyitották. Csakhogy az intermezzo újfent rávilágított arra a problémára, hogy egy kétszáz milliméteres, nagyjából nyolcvanéves szerkezet képes felborítani egy kerület álmos hétköznapját. Akkor mi lesz itt, ha feltúrják a Dózsa György út másik felét, meg a Városligetet? (Nem csak kisméretű, akár zsebben elférő robbanórepeszek, gránátok vannak a föld alatt, a Dunából nemrég kiemelt bomba százkilós volt.)

A forgalomtereléssel még el van az ember, egy-egy buszjárat megváltozott útvonalon közlekedik, néhány sávot átfestettek, így azok, akik előszeretettel vezetnek a buszsávban, a terelés alatt felhatalmazással tehetik. Az viszont, hogy az Ötvenhatosok terén eddig felszíni parkolóként működő területen június elejétől szinte kizárólag egyetlen River Bau munkagép tartózkodhat, több szempontból is aggályos.

Munkagödör az Ötvenhatosok terén

Nem tősgyökeres, de mégiscsak gyökeres erzsébetvárosiként örülök a múzeumi negyednek, de azért gondom van azzal, hogy a keresztségben Liget Budapest nevet kapott százplusz milliárdos gigaberuházás szakemberei nagyjából semmibe vették az itt élők jogait és igényeit. Néha jól esne a szokásosnál egy órával tovább aludni, erre viszont mostanában nagyjából annyi esélyem van, mint vízilónak célba érni az ascoti derbin. A munkagép és a nagy tömegű beton romantikusnak nem nevezhető melódiája ébreszt, nyugodt természetű vagyok, ezt kibírom. De azzal nem lehet mit kezdeni, hogy az egykor ingyenes, utóbb horror drágává tett parkolószakaszt lezárták és feltúrták, megteremtve az autós helyvadászok tömeges jelenségét.

Naponta négy-ötszáz autó szokott volt ott ugyanis állni. Most pedig bolyonghatnak – ott, ahol tudnak. Helyet szinte sehol nem találnak. Ha egy-egy őrzött parkolóház elvétve akad másfél kilométeren belül, azokban alig van férőhely. A helyvadászok, akik gyakran negyvenöt percet köröznek azért, hogy kiszállhassanak az autójukból, írtak már petíciót Erzsébetváros Önkormányzatának, többször betelefonáltak a Polgármesteri Hivatalhoz. Szeretnék, ha lenne parkolóhelyük: akármilyen, csak legyen. A közterületesekhez irányították őket, onnan a Liget Budapest Projekt sajtóirodájához. Utóbbiakat én is felkerestem, de a „mindenkinek a türelmét kérjük” mondat után nem sok jóra számítottam. Miután előadtam a problémát, a sajtóosztály vezetője azzal nyugtatott, hogy a parkolásnak fizikai korlátai vannak a hetedik kerületben. Miután megállapodtunk abban, hogy a Liget tövénél lévő parkolóhely mégiscsak sokat lendített a nehézségen, arról beszélt, hogy akkor, ha elkészül a földalatti autótároló az Ajtósi Dürer út felőli részen, ott nyolcszáz férőhely lesz.

Már csak az érdekelt, mikortól lehet használatba venni. Év végétől, jött a biztató válasz. Idén? – kérdeztem félve. Jaj, elnézést, 2019 végétől, azt hittem a jövő évre kérdez – kaptam meg. De lehet, 2020 tavaszán adják csak át, így ért véget a beszélgetés. Addig meg, ugye, mindenki álljon meg ott, ahol tud. Vagy hajtogassa össze a járgányát, s vigye fel magával a harmadik emeletre.

Mészáros Márton