Végre itt az első hazai családbarát genderbiblia!

/ 2017.05.25., csütörtök 15:30 /

Méghozzá Kovács Ákos, Puzsér Róbert, Ókovács Szilveszter, Skrabski Fruzsina, Süveges Gergő és mások ajánlásával. Ezer hála, hogy olyan ügyhöz adták a nevüket, amiből még bajuk is lehet.

„Szinte minden mondatában vitára ingerel. Szerzője vagy már megkapta érte a magáét, vagy majd most fogja megkapni. Egyvalamit azonban senki nem állíthat: hogy nem vállalta fel azt az értékrendet, amelyért az életét is odaadná.” Süveges Gergő kolléga írja ezt annak a kötetnek az ajánlójában, amely csütörtök reggel jött ki a nyomdából Föltámadott a gender – Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról címmel.

A Heti Válasz Kiadó legújabb kötete darázsfészekbe nyúl. A téma egyik hazai szakértőjeként Szőnyi Szilárd a feminizmus, a női és férfiprincípium, a társadalmi nemek, a homoszexualitás, a gyermekvállalás, illetve az abortusz kérdéséhez szól hozzá. Miközben a könyv írásai vállaltan keresztény, konzervatív értékrend alapján születtek, a szerző keresi, és néha meglepő helyeken meg is találja a közös pontokat a más világnézetet vallókkal.

A könyvhöz a fenti személyiségek és további társaik írtak előszót. Külön köszönet nekik, hogy – még ha nem feltétlenül értenek is egyet a szövegek mindegyikének mindegyik állításával – nevüket adták a témához.

A nagy genderbiblia a Heti Válasz Kiadóban kedvezménnyel megvásárolható (lásd a következő linket), és a jövő héttől a boltokba kerül. Addig is, Budapesten a Szent István Könyvhéten a Kairosz Kiadó standján, szombaton pedig a margitszigeti Keresztény Szigeten egész nap kapható. Utóbbi helyen a szerző 17 és 18 óra között médiakerekasztal-beszélgetésen vesz részt, és utána igény szerint dedikálja a művet. És mi sem természetesebb, hogy a kötet mutatványpéldánnyal és megrendelési lehetőséggel jelen van a most kezdődött családi világtalálkozón is a budapesti Kongresszusi Központban.

Az alábbiakban a könyvhöz írt előszavakat közöljük.

Útikalauz a gender rengetegében

„Irigylem a problémáit!” – feleli az egyszeri diák a tanárnak a sztálingrádi csata időpontját firtató kérdésre. A fejlődő világból nézve a Nyugat problémái is irigylésre méltónak tűnhetnek fel. Errefelé nem a háborúk vagy az éhezés gondjait kell orvosolni. Az emberek többsége biztonságban él, és még azok is védelemre, szociális hálóra számíthatnak, akik képtelenek gondoskodni magukról.

A nyugati világ jómódjában nemcsak a nagy bajok elhárítására szorítkozik, de olyanokéba is belefog, amelyek csak keveseket érintenek, vagy éppen konstruáltak. (Lásd, hová vigye a szükség azokat, akik sem férfinak, sem nőnek nem érzik magukat.) Teszi mindezt azzal a felkiáltással, hogy a társadalom egyetlen tagja se szenvedjen hátrányt, ne érezze magát kiközösítve. Amely törekvés úgy általában méltányolandó, de kifejezetten káros, ha extremitásba hajlik.

Minden határ nem léphető át.

Helyes akadálymentesíteni a közösségi intézményeket és az együttélés minden formáját. De fontos tudni, hogy mindennek ára van. Az pedig múlik a közösség teherbíró képességén, mentális állapotán, és nagy kérdés, hogy az akadályok túlbontása nem okoz-e több kárt, mint hasznot.

Szőnyi Szilárd könyve a nagy gendervitát foglalja keretbe. A fenntarthatóságra építő, családközpontú, konzervatív megközelítésből. A megértés szándékával, ugyanakkor határozottan jelezve, hogy ha a közösség az elfogadott kivételből divatot kreál, ha a nemi identitás megválasztását erényként tünteti fel, és a hagyományos világot leszólja, akkor saját létét teszi kockára.

Jelen kötet útikalauz a genderrengetegben. Aki nem akar eltévedni, jó, ha elolvassa.

Borókai Gábor

főszerkesztő, kiadóigazgató, Heti Válasz

 A jövőért aggódva

Örömmel vettem a felvetett tematikát: „Megmondások a női és férfiprincípiumról”. Izgalmas kérdés. Európa jövője múlik rajta.

Gondolatmozaikok jutnak eszembe. Ratzinger bíboros még a Hittani Kongregáció elöljárójaként gyönyörű tanulmányt írt a férfi és a nő egymást kiegészítő, egymást gazdagító szerepéről.

Egy világkongresszus állásfoglalása él emlékezetemben. A férfi és a nő különbsége az emberiség leggazdagítóbb valósága. Belőle új minőség fakad: az apaság és anyaság, nagyanya és nagyapa, nagybácsi, nagynéni és egyéb kategóriák. Férfi és férfi, nő és nő egyesülése sohasem tudják eredményezni ezeket a minőségi változásokat. Egyesülésükből sohasem fakadhat új élet, amelyen jövőnk nyugszik.

A nemek összemosásának zavaros ideológiáját naiv tévedés táplálja. Ebben a gondolkodásban összekeveredik az egyformaság és az egyenlő méltóság igazsága. Az egyformaság eszméje szeretné eltüntetni a teremtésen nyugvó különbözőségeket. Az egyenlő méltóságtudat viszont tisztán látja, hogy az emberi méltóság egyenlősége a létből ered.

Ennek fölismeréséből fakad az életvédelem alapja. Egyenlő védelmet kell hogy élvezzen a megfogant és elaggott lét, az egészséges és beteglét. Szörnyű veszélyeket hordozhat magában, ha az emberlétet szelektálni kezdjük. A történelem már sok szomorú példát produkált ezen a téren (rabszolga vagy szabad, árja vagy nem árja). Házasság és család nélkül nincs jövő, ezen jövő védelme a nemek egészséges védelmén nyugszik.

Bíró László

a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense

Alapmű konzervatív debattőröknek

Végre egy magyar közéleti alapmű konzervatív debattőröknek! Személyes, mivel átüt a sorain egy felkészült, művelt, értékrendjében biztos ember érzés- és gondolatvilága, ugyanakkor közérdekű, mert Szőnyi Szilárd elemzései és véleménycikkei közéleti eseményekre reflektálnak. Olyan jelenségeket vizsgál és elemez, amelyek kikezdik a konzervatív és keresztény értékeket, és amelyek az ő munkája nélkül talán nem kapnák meg a szükséges figyelmet. Nem hisz összeesküvés-elméletekben, de átlátja és megmutatja a társadalmi jelenségek közötti összefüggéseket. Józanul szókimondó. Nincs benne személyeskedő bántó szándék: törekvéseket ítél el, nem embereket döngöl sárba. Nem szégyell tanulni másoktól, és nyitott az emberséges kezdeményezésekre. Véleményét nem önti betonba, képes formálódni, ami megnyugtató. Lassan talán a konzervatív feminizmus létjogosultságát is elfogadja… Örülök írásainak, ajánlom mindenféle értékrendű, igazságkereső embernek, aki szeretné közéleti tájékozottságát bővíteni.

Kölnei Lívia

a Képmás magazin online változatának felelős szerkesztője, a talita.hu keresztény női portál szerkesztője

Szüntelen progresszió, változtatható identitások!

„Csak tessék, csak tessék! Itt látható a csodálatos amazonaszi kígyóember! Katonáknak féláron! A belső sátorban indiai fakír levitál! Salto mortale a bolhacirkusz mikroporondján! Fantasztikus látnivalók, óriási meglepetések, életreszóló hatás! Maud, a szakállas nő! Párdon, műsorváltozás, új művészneve van az úrnak. Azaz a hölgynek. Forgószínpad, ringlispíl, szédületes attrakciók! Szüntelen progresszió, változtatható identitások! Lehet ön is bármi! Vagy már az? Transzélmények: a lényeg a transz! Személyre szabott mámorok, privát kéjek, életvezetési tanácsok sikerszerzőinktől! Csak tessék, csak tessék! A legtrendibb trend, a leghaladóbb haladás: élőkép Hieronymus Bosch festményeiből! Legyen ön is képben! Ne szalassza el a kínálkozót! És főleg: ne tiltakozzon. Ez ugyanis megállíthatatlan, feltartóztathatatlan, -tlan, -tlan. Csak tessék, csak tessék...!”

Kovács Ákos

dalszerző, énekes

Háborít és bátorít

Szőnyi Szilárd felháborító tabutémákról ír. Mármint felháborító, hogy ezek tabuk. Amikor feminizmus helyett – Kopp Mária nyomán – a „familizmust” vezeti be, és arról beszél, hogy a női egyenjogúság épp nagycsaládokban valósul meg, mert ott lehetetlen a hatalmas (ún. láthatatlan) feladatra csak az anyát kárhoztatni, rólunk szól.

És persze sok minden fontos, de semmi sem egyformán az: életünk lényege a priorizálás. A priori...

Nem állíthatom, hogy származás, nem, életkor, bőrszín, szexuális irányultság, vallás, egzisztencia (társadalmi osztály) vagy politikai hovatartozás ne volna lényeges, de ebben kinek-kinek saját sorrendje lehet – az viszont biztos, hogy például az Operában ezek egyformán lényegtelenek. Sem szerintük dönteni, sem ezeket propagálni vagy tiltani nem szabad egy munkahely vagy akár hivatás helyszínén: a színpadon és a backstage-ben viszont teljesíteni kell. Megugrani a kombinációt, kiénekelni a hangot, eljátszani a futamot, jelre világítani, pontosan számfejteni: nincs helye megkülönböztetésnek.

Az Operán kívül azonban minden más újra előtérbe kerül: számomra apaság, férji mivolt, magyarság és az istenhit a legfontosabb. Fontosabb mások saját sorrendbe foglalt (más?) értékeinél, s ezen meggyőződésem arra épül, hogy a világot, s benne gyermekeinket e sor tartja meg (már ha én is meg tudom tartani). És ezt senki, semmilyen kordivat meg ne kérdőjelezze.

Engem Szilárd „háborító” könyve erre bátorít – fel!

Ókovács Szilveszter

a Magyar Állami Operaház főigazgatója

Ideológiai darázsfészek

Bátorság kell ma ahhoz, hogy valaki kiadjon egy ilyen kötetet – csupa-csupa forró téma, ideológiai darázsfészek, közéleti, sőt, politikai lövészárok sejlik fel, amelynek mentén az olvasók értelmezni fogják az írásokat. De Szilárdban megvan ez a bátorság, már-már vakmerőség – anélkül, hogy le akarná gyűrni azokat, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy ő.

A feltárás, megértés, elfogadás, támogatás jegyében ír. A kötet gazdag válogatását végigpörgetve örömmel látom, hogy mi, nők is igen gyakran előfordulunk benne – akár véleményalkotóként is. Szeretem azt is, ahogy frissen reagál mindarra, amivel találkozik – ahogy azt egy vérbeli újságíró teszi.

Kóczián Mária

a talita.hu keresztény női portál szerkesztője

Veszélyes terepen

Vannak emberek, akik még felnőttként is azt hiszik, lehetséges, hogy mindenki szeresse őket. Ezért aztán vért izzadnak, hogy soha olyasmit ne mondjanak, amivel bárkit megbántanak, amiért bárki támadhatja őket. Aztán vannak olyanok, akik beleállnak, véleményt mondanak, értékrendet mutatnak. Meg is kapják érte a magukét.

Vannak témák, amelyekről kedélyesen el lehet csevegni bárkivel, bármikor. Veszélytelen terepet jelentenek. Aztán vannak olyanok, amelyekről vagy csak semmitmondó, vagy csak támadható mondatokat lehet mondani. Amelyek felborzolnak, összezavarnak, mélyen érintenek. Megmutatnak valamit abból, ki hogyan gondolkodik, milyen ember valójában.

A második típusú ember második típusú témaválasztásának gyümölcse ez a könyv. Szinte minden mondatával vitára ingerel. Szerzője vagy már megkapta érte a magáét, vagy majd most fogja megkapni.

Egy valamit azonban senki nem állíthat: hogy nem vállalta fel azt az értékrendet, amelyért az életét is odaadná.

Süveges Gergő

újságíró

Kultúrharc helyett párbeszéd

Szőnyi Szilárd írásai rámutatnak valami rendszerhibára, és minket, feministákat is arra invitálnak, hogy önkritikusan feltegyük a kérdést: a napirendünk kívülről miért tűnik olyannak, amilyennek. És hogy találhatunk-e közös pontokat, például a diagnózisban.

Bár az enyémtől nagyon eltérő ideológiai megközelítést képvisel, egyet kell értenem az írásokban például azzal, hogy különböző piaci szereplők nőjogi elkötelezettsége gyakran mennyire álságos, hogy nem a munkaerő-piaci teljesítményünk adja értékünket, vagy hogy az egyéni sikerre és teljesítményre fókuszáló szemléletmód szem elől téveszti gondoskodásvágyunkat és egymásrautaltságunkat. A jó hír azonban az, hogy ezeknek bizony kiterjedt baloldali feminista irodalma is van. Ahogy annak is, hogy a társadalmi nemi identitások naponta bővülő bevásárlólistája nem arat osztatlan sikert köztünk sem, sőt vérre menő viták folynak róla.

Ha valamit megtanultam az utóbbi években az alapítványunknál szervezett párbeszéd-fórumokból, akkor az az, hogy a kultúrharcos felfogás – jók vs. rosszak, értékőrzés vs. dekadencia, progresszió vs. lemaradás –, űzze bármelyik oldal, nem visz minket közelebb a valóság megértéséhez. Elfedi az emberek döntései mögött álló strukturális korlátokat, ellehetetleníti a differenciált vitákat, elmossa a homogénnek feltételezett „másik” csoporton belüli különbségeket.

Viszont egyik oldalon sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az emberek általában koncepcionális vitáinkon kívül élnek, materiális gondokkal küzdenek, itt és most Magyarországon. Legyen szó a szülészeti ellátórendszer nők méltóságát szisztematikusan sértő anomáliáiról, a munkaerő-piaci kiszolgáltatottságokról, az idősgondozás társadalmi meg nem becsültségéről, a nők politikai képviseletének hiányáról, a nők elleni erőszakról, köztük a pornográfia tovagyűrűző hatásairól: ezek közös ügyeink. És bár naiv dolog lenne ideológiai vitáink lezárását várni, egy politikai közösségként létezve közös érdekünk, hogy véleménykülönbségeink ellenére megőrizzük (megteremtsük) a szolidaritás minimumait, és fenntartsuk a lényeges kérdésekről ezeket a lényeges, egymás méltóságát tiszteletben tartó vitákat.

                                               Kováts Eszter

a Friedrich-Ebert-Stiftung Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában című programjának vezetője

Ortodox és haladó

A szerző az igaz értékek szenvedélyes és kérlelhetetlen kutatója, aki nem elégszik meg az élet és az interjúalanyai felszínes, sablonos válaszaival. Kérdéseit nemcsak másoknak szegezi, hanem valódi értelmiségiként saját magát és a világról alkotott nézeteit is állandóan mérlegre teszi.

Igazi szabadelvű konzervatív. A két világnézet pozitív tulajdonságait előnyösen ötvözi hétköznapjaiban. Egyszerre ortodox az értékekben és haladó gondolkodó, ha az évszázados értékek elérésének módjáról van szó.

Frivaldszky Edit

az Emberi Méltóság Központ igazgatója

Emberségesen bánni mindenkivel

A genderideológia jobboldali kritikájának legnagyobb része kimerül az afelett való szörnyülködésben és gúnyolódásban, hogy aktuálisan hányféle szexuális és nemi identitásnál jár az LMBTQIA… mozgalom, és hány különféle vécét kíván üzembe helyezni ennek a sokszínűségnek a kiszolgálására. Ilyenkor természetesen érvelésük igájába fogják mind az anyatermészetet, mind az egyetemes „normalitást”, annak ellenére, hogy a természet úgy alkotta meg az életformákat, hogy azok számtalan módon tudják megélni a nemiségüket, minthogy a homoszexualitás például számos állatfaj körében megfigyelhető. A heteroszexualitás nem írja le sem a természetet, sem a normális működést, ennek megfelelően épp olyan nevetségesek azok a konzervatívok, akik ezzel a gondolattal operálnak, mint azok a feministák, akik szociológiai vegykonyháikban már a hetvenedik új társadalmi nemet állítják elő.

A melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek valamennyien a világunk részei, s bár a genderkurzus tagjai lépten-nyomon nyilvánvaló túlzásokba esnek, itt létező kisebbségekről és sérelmekről, joggal elvárható kulturális nagyvonalúságról és elfogadásról van szó. Emberségesen kell bánnunk mindenkivel, olyan diskurzusra kell törekednünk, ahol a lehető legkönnyebben kerülhető el a sérülés – a nagy elvi viták során mindkét fél erről felejtkezik meg a legkönnyebben. Nem akarunk a politikai korrektség terrorjában élni, de olyan világban sem, ahol büszkén vagyunk kegyetlenek a gyengébbel szemben.

Puzsér Róbert

publicista

Család és/vagy karrier

Örülök, hogy Szilárd összeszedte, kibogozta a gendervita konzervatív értelmezését, ugyanis a gender fontos. A társadalmi szerepek változását mutatja, női jogokat véd, és ma is lehet harcolni az olyan jogainkért, hogy mindenkinek lehessen családja. Kapja meg ehhez mindenki a kellő családi, társadalmi, állami támogatást!

Állandó vitánk azonban Szilárddal, hogy egy nő tud-e egyszerre családot és karriert is építeni. Egyértelműen tud, de ne legyen kötelező. Azt tehesse a nő, amiben jobban érzi magát, ő dönthesse el, hogy mennyit dolgozik és mennyit van a gyerekekkel. Ne bélyegezze meg a társadalom azt se, aki karriert is épít gyerekek mellett és azt se, aki otthon marad.”

Skrabski Fruzsina

a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője

Olvassunk sokfélét!

Amikor emberként és/vagy rabbiként a női és férfi princípiumról beszélek, akkor (is) az általam annyira szeretett Mózes öt könyvéhez fordulok. Ám a Talmud bölcsei egy szubjektív (objektív?) megjegyzést tesznek: „a Tórának 70 arca van”, éppen ezért az ember egyik legnagyszerűbb feladata, hogy a leírt törvények mellett mindig megvizsgálja a valóságot és az emberi lelket.

Első ajánlásom: ismerjük meg judeokeresztény gyökereinket, és fedezzünk fel más olvasatokat!

Szerintem kezeljük tényként, hogy a férfi és a nő képezi a világ alapját. A zsidó misztika szerint a nő: a végtelen, a befogadó, ezért is képes életet adni. A férfi – ezzel párhuzamosan – a tevőleges és a hódító, ezért nála minden véges. A férfiban és a nőben tükröződik a világ, a végtelen teremtő és a véges emberi. Adunk és kapunk.

Második ajánlásom: tanuljunk meg adni és kapni, mert így leszünk teljesek!

Homoszexualitás... Egyesek félve, mások büszkén vállalják érzelmeiket és vonzalmukat az azonos neműek irányába. Ehhez tényleg bátorság kell, hiszen napjainkban is vannak országok, ahol ez halálos bűn.

Elgondolkodtató, hogy a hagyomány mily’ szélsőséges kifejezéseket használ a promiszkuitás, házasságtörés, homoszexualitás stb. megítélésére.

Hová tűnik a szabad akarat elve, amikor a szerelem kérdését érintjük?

Harmadik ajánlásom: merjünk feltenni kérdéseket!

Természetesen lehet mantrázni, hogy a melegség ellentétes a világ érdekeivel, szemben a heteroszexuális kapcsolattal, aminek csúcsa a házasság szentségében egyesülő férfi és nő megnyilvánulása. Ám a XXI. században ez már összetettebb kérdés, mintsem egy mondattal elrendezhetnénk. Orvosi, pszichológiai, szociológiai és még ezernyi aspektusa van.

Szőnyi Szilárd könyvében szembetalálkozunk önmagunkkal. A mibennünk is élő görcsös igyekezettel vagy kényszeres viselkedéssel, ami csakis egy dologról szó: a minden oldalon kitapintható megfelelési vágyról.

Negyedik ajánlásom: Olvassunk sokfélét! Fedezzük fel a színeket a világban!

Radnóti Zoltán

főrabbi, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Rabbitestületének elnöke

A Nyugat felszámolja önmagát

Az LMBTQ- és gendermozgalom futónövénye három gyökérszálon kapaszkodik és egyszersmind táplálkozik modern nyugati civilizációnkból: individualizmus, materializmus és a túlnépesedéstől való félelem. Míg a keleti kultúrák a közösséget védik elsősorban az egyéntől, az egyén értékét csupán abban látva, hogy a közösséget szolgálja, a nyugaton egyre inkább az egyént védelmezik a közösség és szervezetei (főként az állam) túlkapásaitól. Ez vezetett oda, hogy a minden tekintetben támogatandó első generációs emberi jogok óta, a második és harmadik generáció után oda jutottunk, hogy a közösségre nézve improduktív, sőt sokunk szerint káros egyéni „jog”-okat a nemzésképtelen házasságokhoz és a nemi identitás megváltoztatásához követelik.

Ezen az egyensúlyvesztésen, amely a közösségek feldúlásához vezethet, talán az a felfogás segíthetne, amely a közösség és az egyén egymással szembeni érdekeit egyenlő mértékben védelmezve strukturálja a jogalkotást és a politikai filozófiát. Érdekes, hogy a legtávolabbi Keletről (Japán, Kína) a legtávolabbi Nyugat (San Francisco, Hollywood, Szilícium-völgy, Kalifornia) felé haladva a nap mozgásával a legszélsőségesebb kollektivizmustól a legszélsőségesebb individualizmusig, éppen a szinte mértani középen, a Szentföld delelőpontján adatott az emberiségnek az a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, amely egyensúlyban képes kezelni a közösség és az egyén védelmét: a Biblia.

Ugyanez a Könyv tanít arra is, hogy a közösséget romboló tényezők hatásmechanizmusa nem követhető pusztán materialista alapon, mert sok olyan bűn is létezik, amelynek közösség- és végső soron egyénromboló végkifejletei spirituális szinten érvényesülnek. A bálványimádás, az okkultizmus vagy a homoszexualitás bűnöknek minősülnek éppúgy, mint a gyilkosság, noha szemmel nem látható, miként vezetnek éppúgy emberek halálához, mint amaz. A Nyugat materializmusának vaksága látja, hogy a testbe hatoló kés megöli az embert, de nem képes vagy nem akarja látni, hogy az LMBTQ- és gendermozgalom által követelt cselekedetek hogyan vezetnek az emberi lényeg elvesztéséhez, vagyis az ember szellemi halálához. Ezzel a Nyugat felszámolja önmagát mint kultúrát és civilizációt – amit, meglehet, meg is érdemel.

Ruff Tibor

filozófus, a Hit Gyülekezete teológusa

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.