Vérszomjas, pogányfaló zsarnok volt Szent István?

/ 2014.09.12., péntek 10:15 /

Augusztus 20. után semmilyen szezonja sincs már a Szent István-vitáknak, ám a Heti Válasz eheti lapszámának Visszhang rovatában helyet kapott egy olvasói levél Ludwig Emiltől, a Magyar Nemzet (és a Magyar Nemzet Magazin) újságírójától, amit fontosnak tartok.

Ludwig a Szörényi Leventével készült, két héttel ezelőtt megjelent interjúra reagál. Pontosabban a korai magyar történetre rendkívül fogékony zenész-dalszerző egyetlen mondatára, mely Szent Istvánra vonatkozik.

Itt a teljes levél:

Arról valóban nem tehet Szörényi Levente – amint a vele készült interjúban fogalmaz –, hogy ezer esztendeje István király megölette Koppányt, és idegen lovagoknak, papoknak adta a földjeit. Az ősi vallást irtották, a magyarság akkor történt megosztása máig hat – panaszolja, immár régóta és rendületlenül. Bevallom, nekem is kedvenc történelmi hőseim a honfoglaló magyarok és Árpád fejedelem leszármazottai, akik egyedüli keletről jött nomád népként meg tudták vetni a lábukat Európában – pedig kései bajor jövevények vére csorog az ereimben. Bizony nagy hőstetteket hajtottak végre a magyarok, megtanították a nyugati szomszédokat kesztyűbe dudálni, azonban az utolsó, 955. augusztus 15- én az Augsburg melletti Lech mezőn megvívott mérkőzésükön olyan zakót/zekét kaptak a bajoroktól, amihez csak a magyar futballválogatott legutóbbi történelmi veresége (1–8 a hollandok ellen) hasonlítható. Abba is hagyták a kalandozást, mert Géza fejedelem – akik legalább olyan okos ember volt, mint a fia, István király – felmérte a nyugati szomszédság erejét, felismerte a végzetes veszélyt, amely minden addigi keleti elődjüket – gepidákat, hunokat, avarokat – felmorzsolta és szétszórta. Géza halála után István is megtanulta a leckét (Attila fiainak példájából) hogy nem lehet két ura egy uruszágnak, ami kétségkívül nem kedvezett az István anyja kezére pályázó Koppánynak.

Ludwig Emil mondanivalójával kapcsolatban nekem is közeli tapasztalatom van. Úgy alakult, hogy az utóbbi években többször is írtam a Szent István- és az államalapítás-problémáról (például itt és itt), és rendre megdöbbentett, milyen visszajelzéseket kaptam, akár kommentben, akár olvasói levélben. „Idegen érdekek miatt kényszerítette kereszténységre a magyarokat!”; „Kiirtotta az ősmagyar vallást és az ősmagyar tudást!”; „Feudális maffiózó volt, aki tűzzel-vassal kényszerítette a népét!” – ilyesmik. Persze ennél Szörényi – ha fogalmazhatok így – jóval intellektuálisabb; csupán annyit akarok mondani, hogy fent is, lent is találni indulatokat az államalapító királlyal kapcsolatban.

A levélíró megközelítése viszont nagyon szimpatikus. Korábban kötelezettségből, később érdeklődésből olvastam el egy vagonnyi írást Szent Istvánról, politikájáról, szervező munkájáról, hadviseléséről, és úgy látom, hogy annak a történelmi szereplőnek a „mintafigurája”, akit most is, későbbi kutatások során is kizárólag a tettei alapján fogunk tudni megmérni. A legnagyobb István-értők (Györffy György, Kristó stb.) sem mertek meredek, nagy ívű kijelentéseket tenni lelki alkatával, érzelmeivel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudjuk megmondani, milyen ember volt, hogyan bánt a hozzá közeli emberekkel, hogyan beszélt, mit érzett, mert erről nincsen megbízható történeti forrás. (A legendákat nem lehet ilyesmire használni.) Mint ahogyan arról sem, hogy pontosan hogyan nézett ki. (Utóbbi kérdésről, részletesebben.)

Ha pedig a tettek mérik meg, akkor egyetlen dolgot nem lehet eléggé nagyra értékelni: a Kárpát-medencébe íjfeszítő népként keletről érkezés, majd fényes győzelmek után irtózatos bukás „modellje” elvileg nem kecsegtetett sok jóval (ezt az utat járták a hunok és az avarok), így nem lett volna előkép nélküli, hogy a modern korban a magyarok is csak lábjegyzet legyenek a Kárpát-medencébe vándorló, később felszívódó érdekes népekről szóló történeti összefoglalókban. Géza diplomáciai munkájának, István szervezésének, majd Kálmán és László tetteinek köszönhetően viszont ez nem következett be. Jó politikusok voltak.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.