Visszaperelt múlt

/ 2003.08.15., péntek 08:14 /

A hét könyve

Schmidt Mária a magyar közélet ismert személyisége. A Terror Háza Múzeum főigazgatója, s a mai történészek közül talán az ő neve hangzik el a legtöbbször a magyar médiában. Komoly szakmai kritika alig jelent meg munkásságáról, ám a szerzőt és munkáit a posztkommunista elit a kilencvenes évek közepe óta folyamatosan pellengérre állítja. A támadások intenzitása csak fokozódott ellene, amikor az Orbán-kormány alatt a miniszterelnök közvetlen munkatársaként dolgozott. Schmidt morális érzékű történész, aki nemcsak kitört a közelmúltunk értékelésére még a Kádár-rendszer alatt készült sémákból, hanem rámutatott arra is, hogy kinek és miért érdeke fenntartani a régi, hamis történelemszemléletet.

Új tanulmánykötetében három fejezetbe (Emberirtás tervszámokban; Elmulasztott igazságtétel; Sémák és tabuk) rendezve az elmúlt tizenöt év során publikált 27 történelmi és politikai esszéje, tanulmánya szerepel. Az írások mind kapcsolódnak a történésznek a kettős erkölcsi mércéről szóló központi gondolatához.

Az első, a "Holokausztok" a huszadik században című tanulmány arról szól, milyen nagy szerepük volt a politikai döntéshozóknak és a nyugati értelmiségnek, hogy a XX. század nagy genocídiumai, de főleg a holokauszt és a Szovjetunió által végrehajtott népirtások megtörténhettek. E tanulmány azért is kiemelendő, mert itt olvasható az a mondat, amit - rendszerint megcsonkított formában - első megjelenése óta szinte folyamatosan felemlegetnek a szerző közéleti és történészi munkásságát bíráló újságírók, politikusok. A "hírhedtté" tett idézet a következő: "...a holokauszt, a zsidóság kiirtása vagy megmentése mellékes, mondhatni, marginális szempont volt..." Schmidt valójában azt állította, hogy a zsidóság kiirtása nem szerepelt a német hadicélok között, vagyis a zsidóság megsemmisítését a hadiesemények alapvetően nem befolyásolták, az a náci ideológiából következett, és megkezdődött már jóval a háború előtt. A tanulmány józan olvasójának tehát eszébe sem juthat arra gondolni, hogy a szerző - akinek legtöbb munkája épp a vészkorszakkal foglalkozik - bagatellizálná a zsidóság szenvedéseit. Viszont kétségtelen, hogy mára a holokauszt védjegy lett, ugyanakkor a sztálini népirtások emléke teljesen elhalványult.

Mi az oka ennek a kettős mércének? Schmidt Mária szerint "súlyos érdekek szabják meg a múltról való gondolkodás kereteit". A nácizmus felett aratott győzelem erkölcsi értékét csökkenti annak hangsúlyozása, hogy a nyugati hatalmak sikeréhez hozzájárult az a Szovjetunió, amely háborús bűnök sorozatát követte el, és amelynek politikai rendszere sok hasonlóságot mutatott a nácizmussal. Ráadásul a nyugati baloldal a szovjet rendszert a nagy európai forradalmak, elsősorban a francia forradalom folytatásának gondolta, és a terrort szükséges rossznak, egyszerű üzemi balesetnek tartotta.

A náci és a szovjet totális rendszer finom, árnyalt összehasonlítása áll a Tony Judttal folytatott hosszú beszélgetés középpontjában. A brit történész szerint a szovjet kommunizmusnak nem lesz "nürnbergi pere", már csak azért sem, mert a legszörnyűbb bűnöket a 30-as, 40-es, 50-es években követték el, és a tettesek nagyrészt meghaltak már.

Schmidt szerint azonban nagy szükség lenne az igazságtételre. Három tanulmányt szentel e téma hazai vetületének, s így a kettős mérce itthoni alkalmazásának bemutatására. Az Eichmann-per tanulságai című írásában kiemeli, hogy a per hatására a fiatal Izrael Állam polgárai, a meggyötört generációk felemelték a fejüket, és jogos önbizalom töltötte el őket. Erre a magabiztosságra szüksége van az új Magyarországnak is, írja a szerző a rendszerváltás hajnalán, 1991-ben. Schmidt a szovjet csapatok beavatkozását kérő, 1956. október 26-i dokumentum aláírójának, Hegedűs Andrásnak a bíróság elé állítását javasolta, így képletesen a volt miniszterelnök mellé került volna az ország többi vezetője, Rákosi, Gerő, Farkas, Révai, Vas, Piros, Kovács stb. A javaslat éles vitát váltott ki. A szerző az Elmaradt igazságtétel, mérgezett közélet című tanulmányában részletesen kifejti, hogy a rendszerváltás kezdetén még élesen antikommunista retorikájú SZDSZ és holdudvara miként és miért fordult a történelmi igazságtétel ellen.

A magát "szociálliberálisnak" nevező, identitásválsággal küzdő értelmiség a rendszerváltás ellenére is megőrizte befolyását a szellemi életre. Történelemszemlélete nagyjából azonos maradt. Utóvédharc a múltért című tanulmányában a szerző azt írja, hogy tovább tart a leszámolás a Horthy-korszakkal, a "kirekesztő", "urizáló" keresztény középosztállyal. A baloldal szerint a kommunista Magyarország vezetői 1948-tól a rendszerváltásig, sőt azután is alapvetően igazságos célokért küzdöttek, és bár előfordultak torzulások, azokat ők vették észre először, és ők is kezdték kijavítani őket. A posztkommunisták szerint a rendszerváltás gyökerei a hetvenes évekbe nyúlnak vissza, amikor a mai szocialista pártelit karrierje indult. Szerintük a demokráciába való átmenet azóta fokozatos és folyamatos volt, azt ők, technokrata, pragmatikus szakemberek vezényelték le.

A posztkommunista elit és a velük szövetségre lépő SZDSZ provokációt látott a Terror Háza Múzeum létrehozásában, mert ezzel a múlt birtoklásának baloldali monopóliuma megtört. Ez az oka annak, hogy a múzeum első pillanattól kezdve a balliberális kritika kereszttüzében áll, s erről az ostromról szól a kötet leghosszabb tanulmánya.

A kötet hiteles látlelet közelmúltunkról és a magyar értelmiség állapotáról. Ezért Schmidt Mária történelmi munkája valószínűleg alapvető forrása lesz a jövő mával foglalkozó történészeinek.

(Schmidt Mária: Egyazon mércével. Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 2003. Ármegjelölés nélkül)

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.