A nap kultúrsokkja a Tankcsapda-sör
Már kapható a nyári fesztiválszezon új terméke: a Tankcsapda-sör. Reggel a sarki közértben szúrtam ki. Kicsit utánaolvastam, elvileg a zenekar egyedi ízlése alapján készült a Soproni gyárában, kábé spinoff-sörként
.
A lázadáshívő rajongókat nyilván birizgálja, hogy vajon mennyire rock'n roll a zenekarnak beállni az egyik legkommerszebb sörmulti alá. (Pedig volt már Tankcsapda-pálinka is, tehát a jelenség sem új!) Az önazonos rockerséget követelő mozgalomnál vannak megunhatatlan témák (Tényleg sátánhívő a Marilyn Manson/a Slayer/akárki? Tud-e dobolni Lars Ulrich? stb.), amiket aztán gyilkossági kísérletekig fokozva tárgyalnak egy-egy vidéki motoros találkozón. Vagy a Szigeten. A Tankcsapda elkurvulása
is ilyen slágertopic, tessék megnézni bármelyik vonatkozó kommentfolyamot a videóik és a róluk szóló hírek alatt.
Pedig húsz évig színpadon állni, közben valamilyen drog- vagy alkoholtúladagolásban nem elhalálozni, sőt mindig újat mutatni, zenélésből meg is élni önmagában is teljesítmény az átlag rockzenésznek, így ez a vita alapvetően hülyeség. Még akkor is, ha tényleg bután fest a Mol hirdetése az új klip intrójában:
Aki pedig Lukácsék régi énjére vágyik, hallgassa meg mondjuk a Fekszem földönt, 1992-ből. Ott még valódi rock-életérzés tapad a sörhöz:
A falhoz vágott üveget nézem,
Innék még, ha lenne pénzem.
