Az Oscar és a politika

/ 2012.02.26., vasárnap 16:19 /
Az Oscar és a politika

Az idei Oscar-gála előtt egy középszerű, provokatív komikus, Sacha Baron Cohen mindent megtett, hogy a díj várományosaitól elvegye egy percre a rivaldafényt, amikor bejelentette, hogy következő filmje főszereplőjeként arab diktátorként jelenik majd meg a vörös szőnyegen.

 

Ha valami, akkor a botrány és a politizálás nem kívánatos az Oscar-díj átadásán. Az amerikai filmakadémia változatlanul a hollywoodi mozi éves nagy csillogó ünnepeként akarja eladni az Oscart szerte a világon, még akkor is, ha a huszonnégy órás hírszolgálat botrányain nevelkedett közönségnek lassan a sztárparádé kevés lesz. Az Oscar ebből a szempontból konzervatív felfogású.

A médiát ellenőrző szervezet esetleges büntetésétől félve magát az ünnepséget félperces késedelemmel közvetítik, nehogy trágár megjegyzés, a nagyközönség számára sértő mozdulat zavarja meg a műsort. A politikai jellegű állásfoglalás tilos a vörös szőnyegen és a színpadon is. Néhány évvel ezelőtt, Vanessa Redgrave a palesztinok jogaiért állt ki, Richard Gere a tibetiek szabadságát követelte, Michael Moore Bush elnök politikáját ítélte el. Nem hívták őket vissza.

2003-ban, alig az iraki háború kezdete után több filmes is mélyen elítélte az inváziót, de magán a díjkiosztón csak fekete ruhájukkal tüntethettek. A kivételt egyedül Sean Penn 2009-es beszéde jelentette, aki a homoszexuális vezető, Harvey Milk megformálásáért a legjobb férfi alakítás díját kapta. A színész hosszasan érvelt az egyneműek jogai mellett. Nem keverték le. Többek szerint azért tettek kivételt, mert a szórakoztató iparban meghatározó szerepet játszanak a homoszexuálisok.

Magát a versenyt sem jellemzik az európai fesztiválokhoz hasonló politikai, ideológiai csatározások. Így a sajtó kénytelen a legkisebb ügyből is politikát csinálni. A fehér és színes bőrű asszonyok sorsán keresztül bemutatott 60-as évekbeli polgárjogi küzdelem a Segítség című filmben többek szerint azért is fontos, hogy a kisebbségi jogok ismét előtérbe kerüljenek. Bár Viola Davis és Octavia Spencer minden szempontból kiváló alakítása jogosan kaphat Oscar-díjat, ezt az elnyomott színes bőrű művészek jutalmaként is igyekeznek egyesek beállítani.

Idén örömmel tölthet el többeket, hogy a két nagy rivális, az Egyesült Államok és Franciaország ezúttal nem egymást gúnyolja, hanem dícséri. Woody Allen Éjfélkor Párizsban című alkotása valóságos szerelmi óda a „fény városához" és annak kulturális örökségéhez. A nagy esélyes The Artist - A némafilmes pedig egy francia rendező, Michel Hazanavicius hódolata a 20-as évek Los Angeles-e és az amerikai némafilm előtt.

Az igazi politikai harcot azonban a külföldi filmek kategóriája körül igyekszik a média felkorbácsolni. Közel-keleti leszámolás, Irán vagy Izrael? A nagy esélyesnek kikiáltott iráni Egy elválás története izgalmas, sokrétű, mély családi dráma, amiben mindenáron politikai metaforákat akarnak keresni. Többek között a férj Alzheimer-kóros édesapját a gyógyíthatatlan beteg iráni rezsimmel kívánják azonosítani, amit a rendező a karakter leegyszerűsítése miatt utasított vissza.

Az Amerikában tartózkodó Ashgar Farhadi rendezőtől igyekeznek politikai állásfoglalást kicsikarni az iráni kormány ellen, vajmi kevés sikerrel. Az Aranyglóbuszon is csak feleségét, családját és a békeszerető iráni népet dicsérte. Ugyancsak kitért az iráni cenzúra bírálata elől azzal, hogy vannak okos, és vannak ostoba cenzorok. A Los Angeles Times még a városban élő nagyszámú iráni közösségét is felkereste, akiknek a többsége a film feleségének szemléletével értett egyet, aki saját karrierje és lánya érdekében az országból való távozás mellett érvelt.

A New Yorkban született izraeli rendező, Joseph Cedar Lábjegyzet című filmje generációs összecsapás. A jeruzsálemi egyetem Talmud tanszékének két tudósa, apa és fia a világot, az érvényesülést, a tudomány, a kutatás szerepét gyökeresen másként látja. A rendező egy családi összetűzésen keresztül emberi problémákat akart vizsgálni, állítja, hogy többről van szó, mint napjaink izraeli politikájának két vonulatáról.

A közel-keleti politikává alakított filmes versengésben csak a két rendező, Ashgar Farhadi és Joseph Cedar nem akar részt venni. Tisztelik és elismerik egymás alkotását.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.