A hatalom és a pénz démonai

/ 2018.06.06., szerda 17:17 /

A jobboldalt is bírálva szólt hozzá a Magyar Időkben kirobbant vitához Száraz Miklós György, akinek nemrég jelent meg Osztozkodók című kisregénye. Szerinte a saját portánk előtt kell söprögetni.

– Valós eseményen alapul az Osztozkodók című regénye, amely egy „mellékesen” ellopott, majd milliárdos nyereményt hozó lottószelvény körül bonyolódik?

– Sok éve megkeresett egy ember, hogy tud egy érdekes történetről, amit aztán egy budai borozóban el is mesélt nekem két férfi. Nem mutatkoztak be, többé nem is láttam őket. Történetük a pszichokrimim magja. Szereplői nehéz sorsú, kemény fiatalemberek, akik nem abban az értelmiségi közegben mozognak, amit én vagy az olvasók többsége ismer. Izgalmas bűnügyi történetet akartam, kopogó mondatokkal, pendülő, feszes párbeszédekkel, a világukhoz illő köznapi szóhasználattal.

– A regényből kiderül, mit tesznek a pénz és a hatalom démonai az emberrel. Van ebben társadalomrajz is?

– Rablólovagok, emberek tüneményes meggazdagodása – ez örök téma. A hatalom és a pénz démonai a bibliai történetek óta itt keringenek körülöttünk. Nem akartam olyat írni, amiben az olvasó párhuzamosságokat keres, de azok ettől még létezhetnek.

– A műről a könyvfesztiválon Karafiáth Orsolyával beszélgettek, a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) jelenleg zajló Margó Irodalmi Fesztiválra viszont nem hívták meg. Van jelentősége, hova hívják, kikkel szólal meg?

– Nem is kicsi. Az író meghal, ha nincs jelen. Az elmúlt négy évben négy kötetem jelent meg, köztük az Apám darabokban című család- és kortörténeti regény. Ez elég lehetne arra, hogy tévében, rádióban, újságokban szerepeljek. Nem panaszkodom, az apakönyvemről rengetegen írtak – de történetesen az úgynevezett konzervatív oldalinak mondott irodalmi folyóiratok nem. Az ATV-be és a Klubrádióba többször is hívtak, az Élet és Irodalomban kétszer is írtak a regényről. Most akkor kit szidjak? Hova tartozom és hova nem?

– Lovak a ködben című regénye Trianon máig tartó hatásáról szól, amit jobboldali témának tartanak. Az érettségi nélkül, priusszal szerkesztővé, Kossuth-díjas íróvá váló édesapja, Száraz György múltja után kutató könyve pedig inkább baloldali tematika, elég, ha Esterházy Péter Javított kiadás című művére gondolunk.

– Jobboldali téma meg baloldali téma. Ez képtelenség. Az ok, persze, világos. A ballibes írók vergődnek a bűnös fölmenőikkel, a jobbosok ezt megússzák, hisz ott, ugye, minden fölmenő becsületes, elnyomott, szenvedő keresztény volt. Az Apám darabokban tényregény. Minden igaz, amit írok. Az 1956-os budapesti utcák, a kémkedés, a vád – államellenes szervezkedés, robbanóanyag rejtegetése –, a vándorcirkusz, a világháborúk, az idegenlégió, egyiptomi hastáncos nagynéném, Buffalo Bill és Kurt Vonnegut. Édesanyám naplóiból, családi feljegyzésekből, levelezésből dolgoztam. Feltúrtam levéltárakat, rendőrségi és ÁVH-s jegyzőkönyveket. És eldöntöttem, nem rettegek, vajon mivel szembesülök majd. Nem ítélkezni, haragudni vagy megbocsátani akartam, hanem megérteni. Egy biztos, apám nem volt ügynök. Ha valami, akkor katonai hírszerző volt. Nem tudom, ez jobb vagy rosszabb: másfajta tény. Sok minden csak gyanú maradt, hiszen a hírszerzés dokumentumaihoz máig nem lehet hozzáférni. Azt viszont tudom, hogy amit íróként, szerkesztőként csinált – a román vita, a zsidóságról szóló tanulmánykötete, történelmi drámái –, az hasznos volt, kemény és nehéz. Önmarcangolást igénylő.

– A Heti Válaszban Osztovits Ágnes azt írta, az Apám… könyv „nem kellőképpen értékelt”, a Lovak... pedig „nem lett a kánon része”. Ön is így érzi?

– Kánon és kánonok? Nem mondom, hogy nem bánt, ha nem vesznek tudomást rólam. De azért az olvasó jobban izgat. Hogy van vagy nincs. A Lovak a ködben 2001-es első kiadása után inkább a fiatalabbak lelkesedtek, a 2015-ös megjelenés után pedig idősebb pályatársak fedezték fel: Kabdebó Lóránt, Ferdinandy György, Ács Margit. Amúgy ez legalább annyira zsidókönyv, mint Trianon-tematikájú, mert a főszereplő lány egy felvidéki magyar zsidó család leszármazottja.

– Kabdebó szerint ön a legjelentősebb magyar írók közé tartozik, a Lovak a ködben pedig az általa olvasott legjobb regények egyike. Viszont az Apám… könyvéért kapott nívódíjat a Magyar Művészeti Akadémiától. Hol helyezi el magát a magyar irodalmi életben?

– A balliberálisok közt biztosan sokan jobboldalinak tartanak. Miért? Mert olykor, szinte kíváncsiságból, adtam ugyan írást a Népszabadságnak vagy az ÉS-nek is, de tárcát húsz éve az Új Magyarországba, a Magyar Nemzetbe, most meg a lefasisztázott Magyar Időkbe írok. Trianonról és Erdélyről készítettem képeskönyvet, több albumot a magyar históriáról. A jobboldaliak egy része pedig már a 31 éve halott apámmal sincs vagy volt kibékülve, tehát nem úgy ölel keblére, mint legkedvesebb gyermekét. A középen állásnak számos előnye van, de érzem a hátrányait is.

– A Magyar Időkben azt írta, ha a konzervatív irodalom nem érvényesül, akkor lehet, hogy hozzá nem értő szerkesztők, kiadók az okai. Nem lehet, hogy a balliberális oldalt régi kapcsolatok is segítik? Az ön könyvét Karafiáth Orsolya mutatta be…

– Mert ő is a Scolar szerzője, ahogy Ferdinandy is. Scolaros szerzőkként ültünk a színpadon. Szokatlan? Mert nem világos, melyikünk melyik tábor katonája? Ez jó. Ezért is szeretem a Scolart – szabad kiadó, szabad emberekkel. Tudom, hogy azért adnak ki, mert bíznak bennem. Kockázatot vállalnak, mert ha bizonyos példányszámban nem adnak el, akkor más könyvük haszna tart el engem, nem az állami támogatás. Különben a baráti segítség mindig mindenhol működik. Nem ez a baj. Hanem az, hogy van-e koncepció, felépítem-e a szerzőimet. Irigykedve nézem az Indexen, hogy időről időre megszólaltatnak írókat, mi van velük, min dolgoznak. Az Origo ezt miért nem teszi? Miközben fel vannak háborodva, hogy a PIM-et elfoglalják a balliberális szerzők.

– Ön szerint bírálhatja a kormányt az, aki közben állami támogatást kap?

– Egy művésznek nem az a dolga, hogy ajnározza a kormányt. De akkor sem vetek rá követ, ha megteszi. Hosszan sorolhatnám, ami a balliberális oldalon nem tetszik. Valaki épp csak felmarkolja a támogatást, máris lohol Berlinbe, hogy feljelentse a kormányt. De ez mégis nehezebb ennél, hiszen azt a pénzt, mondjuk, filmre kapta, és hátha nagy filmet csinál belőle. Nagy magyar filmet. Nem várok lojalitást, legyenek szabadok az emberek, a művészek meg különösen. A tehetség az első, mert különben Honfoglalás színvonalú grandiózus borzalmak születnek rengeteg pénzből. Tőlem nevezhetnek egy filmest balliberálisnak is, ha képes világszínvonalú Trianon-filmet forgatni. Ki tudja ma, Fellini kommunista vagy keresztényszocialista volt-e?

– Van olyan konzervatív szerző, aki ma nem jut lehetőséghez?

– Nem tudom. A megmutatkozás mindig küzdelem is. A külföldi megjelenés, a fordítás viszont tényleg le van tenyerelve. Amíg azoknál volt a lóvé, akiket balliberálisoknak neveznek, addig értettem. De most jó ideje az úgynevezett konzervatívoknál a hatalom. Na de ki fogja felismerni a jó művet, majd megtalálni azt a német, angol, spanyol kiadót, amelyik a saját piacán jó, vagyis nemcsak kiad, hanem remekül terjeszt is? Azok, akik állami segítség nélkül itthon sem tudnak megállni? Akik a magyar terjesztőknél sem képesek elhelyezni ötszáz példányt? „Mert a terjesztés is balliberális kézben van”, mondják. Ha igen, akkor miért van így? Wass Albertet mint embert becsülöm, de a nagyon jó író Gion Nándor volt. Miért nem fordítjuk le húsz nyelvre, miért nincs Gion-szobor, -ösztöndíj, -alapítvány? Amit nem a hivatalnok-írók, hanem a ténylegesen legjobbak kapnak? A szabadság nehéz ügy. Akik most balról hörögnek, és igazságtalan elosztásra, elherdált adópénzre, értelmiségi felelősségre hivatkoznak, meg sem nyikkantak Horn meg Gyurcsány idején, az erdélyi bezárt magyar iskolák miatt vagy Malina Hedvig kálváriájakor. De ne vesszünk el ebben. Mindkét oldal túlhajtotta és buta vagy rosszindulatú üzenetekké egyszerűsítette saját történelmi sérelmeit. Képtelenek vagyunk árnyaltan gondolkodni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.