„A komponálás néha fájdalmas” | Válasz.hu

„A komponálás néha fájdalmas”

/ 2017.02.15., szerda 16:59 /
„A komponálás néha fájdalmas”

Szinte sohasem ad interjút a világ egyik legmagasabban jegyzett zeneszerzője, Kurtág György. Ám amikor zongoraművész feleségével a Budapest Music Centerben átvette a Borletti-Buitoni Alapítvány életműdíját, a Heti Válasznak elárulta, miért 91 évesen írja élete első operáját.

– Nemcsak születésnapját ünnepli február 19-én, hanem 70. házassági évfordulóját is Kurtág Mártával. Mi a felesége szerepe a művészetében?

– Úgy kell elképzelni az életünket, hogy ülünk egymás mellett egy-egy karosszékben a pianínó előtt, és komponálok. Ha valami a fejemben elkészül, eljátszom magamnak, majd neki is, és ő megmondja, hogy jó vagy nem jó. Ő az első szűrő, akin át kell mennie minden zenémnek. Bárki másnak csak azután mutatom meg, ha az ő tetszését már elnyerte. Márta jobban érti a komponálást, mint én. Megérzi, ha nem jó az énekszólam vezetése, de azt is, ha a zene belső igazsága hamis.

– Immár hetedik éve egy operát komponálnak: Samuel Beckett A játszma vége című abszurd drámáját dolgozzák fel. Miért várt 84 éves koráig, hogy hozzákezdjen első operájához?

– Féltem tőle. Egy opera megkomponálása hatalmas munka. Már az nagyon sokáig tart, amíg a darab valóságára rátalálok. Az eredeti francia szöveggel dolgozom, így láttam a darabot 1957-ben Párizsban, pár hónappal a bemutató után. Ez volt Beckett első műve, amit megnéztem, és egész életemre megjelölt, azóta ő a legfontosabb író számomra. Több rövidebb művét is megzenésítettem, egy opera azonban más lépték. Majdnem két évem ment el csak arra, hogy otthon legyek a francia szövegben, és akkor még szó sem volt arról, miről is szól a darab. A mű mind a négy szereplőjével azonosulni tudok, és törekszem rá, hogy a zenében már azelőtt visszaadjam, ami a lelkükben történik, mielőtt bármit kiejtenének a szájukon. 2010 óta dolgozom az operán, és mostanában kezdem megtalálni a lényegét.

– Korábban is volt operaterve: az ’50-es években Bornemisza Péter Magyar Elektráját akarta színpadra állítani. Mi tartotta vissza?

– Ahhoz a műhöz az vonzott, hogy Bornemisza szövege elmondhatatlanul szép, a legszebb magyarsággal íródott, amit valaha olvastam, minden mondatnak utánozhatatlan íze van. És azon bukott el a dolog, hogy a történet, Szophoklész drámája, a bűnösök megbüntetése nem a szívügyem. De ennek köszönhetem, hogy megszületett a Bornemisza Péter mondásai című concertóm. Miközben az opera szövegén dolgoztam, Nemeskürty István Bornemisza-antológiáját forgattam, amely tele volt idézetfoszlányokkal. Itt láttam olyan mondatokat, hogy „Virág az ember”. Vagy hogy „A halál, mint egy tőr a madarat, megcsap és ellep tégedet is”.

– Ebből egy olyan darab született, amelyet Rachel Beckles Willson brit zenetörténész a Magyarországon komponált legfontosabb műnek nevezett Bartók halála óta. De hogyan tudott a külföldi közönség befogadni valamit, ami a magyar nyelv szépségére épült?

– Majdnem fordítva kellene feltenni a kérdést, hiszen Magyarországon senki sem adta elő a művet azóta, hogy a bemutatón Sziklay Erika elénekelte Szücs Lóránt kíséretében. Külföldi szopránok ellenben többen is elénekelték anélkül, hogy tudtak volna magyarul. Például Rosemary Hardy brit énekesnőnek volt egy nagyon szép előadása Párizsban Pierre-Laurent Aimard-ral a zongoránál. De megbirkózott vele amerikai vagy orosz énekesnő is.

– Hogyan lehet, hogy magyar nem?

– Valószínűleg azért, mert mind az énekesnőnek, mind a zongoristának pokolian nehéz.

– Az közrejátszhatott, hogy a kortárs zene hazánkban kevéssé népszerű? A darabot a darmstadti nyári új zenei kurzuson mutatták be, Németországban, ahol a II. világháború után a kortárs zenével akartak új korszakot nyitni.

– Lehetséges. Hozzáteszem, a művet először Darmstadtban tökéletes idegenkedés fogadta, nyugodtan mondhatom, hogy elbukott. Ez Budapesten is megismétlődött, két különböző koncertteremben. Sőt, itt és ott is ugyanott kezdtek el szállingózni az emberek. Csak egy énekhang és egy zongora nem könnyen fogadható be.

– Ám Nyugaton később elismerték a művet, itthon viszont szinte hiányzik az új zene a játszott repertoárból.

– Azért nálunk is van közönsége a kortárs zenének, de tény, hogy nem vert gyökeret igazán. Szinte azt mondhatjuk, hogy ha új zenét akarunk hallgatni, ki sem kell tenni a lábunkat a Budapest Music Centerből, mivel szinte csak itt kerül műsorra. Ugyanakkor örömteli, hogy itt viszont egyre többször látunk számottevő érdeklődést a nézőtéren.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

– Pályatársa, Eötvös Péter két éve lapunknak azt mondta, a zene nyelv, amelyen sok emberrel lehet kommunikálni, de ha először hallunk valakit idegen nyelven beszélni, semmit sem értünk belőle. Mit lehetne tenni, hogy többen beszéljék az új zenei nyelvet?

– Kodály Zoltán egyszer már felépített valamit, ami megoldást kínált volna erre, a baj az, hogy azt porig rombolták. Egész egyszerűen ma Magyarországon nem létezik olyan zenei kultúra, amely a legkisebb kortól végigkíséri az embert. Ezt kellene visszaépíteni. Hogy legyen közönség, ahhoz zenét kell tanítani. Vannak, akik maguktól is rátalálnak a zenére, de nagyon kevesen; a legtöbb embernek segítségre van szüksége.

– Olyan alapítványtól kaptak most életműdíjat, amely a fiatal zenészek kibontakozását tekinti küldetésének. Önnek, aki évtizedeken át volt a Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének tanára, mit jelentenek a fiatal tanítványok?

– Tulajdonképpen a tanítás a hobbim. A tanítás mindig élvezetet nyújt, a komponálás nem. Az néha fájdalmas. Ott sokkal jobban fáj, ha valami nem sikerül. Most, hogy az opera miatt felhagytam a tanítással, érzem is, mennyire hiányzik.

– Maximalista volt a diákjaival.

– Ez így van. Nem tudok megnyugodni addig, amíg én valamit jobban tudok náluk. Azt várom el tőlük, amit a műveimet játszó zenészektől is: tegyenek meg mindent azért, hogy megértsék, amit játszanak. Ha nem értik a zene struktúráját, csak eljátsszák kottából, semmit sem ér az egész. A zene egy nyelv, megvan a maga szintaktikája – ezt kell megérteni.

– Tavaly emlékeztünk az 1956-os forradalom 60. évfordulójára. Az ön életében miért volt meghatározó '56?

– Mert a forradalom leverése után rettenetes depresszióba kerültem, és egyáltalán nem tudtam komponálni. Csak az ösztöndíj nélkül, a saját, illetve az ott élő barátaim pénzén Párizsban töltött év hozott ki ebből 1957–58-ban, és persze a Marianne Stein művészetpszichológussal folytatott konzultációk. Nem az első elakadásom volt ez – olykor hónapokig, évekig tartó bénultság lett úrrá rajtam. Azokon a napokon, amikor egész délelőtt és délután szenvedtem a komponálással, este elmentem tanítani, akkor viszont úgy éreztem, nincs semmi baj.

– Barátja és pályatársa, Ligeti György az emigrációt választotta a forradalom után. Ön miért maradt szülőhazájában?

– Együtt akartunk disszidálni Ligetivel, csak volt egy kétéves kisfiunk. Amikor elmentünk érte Esztergomba a barátainkhoz, akik vigyáztak rá, felrobbantották mögöttünk az alagutat, így nem tudtunk visszajönni vele Budapestre. Illetve mire visszaértünk, Ligetiék már elmentek. Még egyszer próbálkoztunk vonattal, de Ligeti Vera édesanyja kijött a Déli pályaudvarra figyelmeztetni minket, hogy lebukott az a vonal, amin keresztül emigrálni tudtunk volna. Így leszálltunk a vonatról, és Márta azt mondta, ne próbálkozzunk többet.

– Később, 2002-ben mégis Franciaországban, Bordeaux-nál telepedtek le.

– Igen, mert a fiunk végül 1980-ban disszidált. Most is ott él, és három unokánkból kettő már francia, magyarul sem tud. Végül azonban csak hazaköltöztünk, és most itt, a Budapest Music Centerben kialakított lakásban élünk. Itt szeretnénk befejezni az operát.

* * *

A szégyenlős vulkán

„A zenéjén átsüt a mély szeretet. Ez talán a feleségével való rendkívüli kapcsolatának megnyilvánulása. Aki hallotta a házaspárt négykezest játszani, tudja, hogy mire gondolok.” Mitsuko Uchida japán-brit zongoraművész, a Borletti-Buitoni Alapítvány kurátora

„Kérdés, hogy csupán a leírt kottából egy 2150-ben születő zenész mit fog érzékelni, hogy fogja azokat az üzeneteket dekódolni, amelyek számunkra természetesek, hiszen ismerjük Kurtágot.” Kocsis Zoltán (1952–2016), Kurtág-tanítvány 2016-ban, VS.hu

„Kurtág egy szégyenlős vulkán. Amikor próbát hallgat, és figyel, az ember nem tudja, most ez jó volt vagy sem, aztán egyszer csak elmondja, mi van. Mottója az a Bornemisza-mondat, hogy »Virág az ember«. És nemcsak a szavakban, hanem a zenében is.” Eötvös Péter zeneszerző, karmester, VS.hu

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.