A Liceu titka

A rossz előadásokat Magyarországon is ki fogják fütyülni

/ 2009.11.20., péntek 05:54 /

A nemzetközi opera élet egyik legrangosabb kitüntetését, a legendás barcelonai operaház, a Liceu aranyérmét kapta Marton Éva világhírű szoprán, aki lapunknak a műfaj aranykoráról és torzulásairól is beszél. Szerinte Magyarországon is hamar eljön az idő, amikor a rossz előadásokat kifütyülik.

- Mikor állt először a Liceu színpadán?

- 1983-ban, A végzet hatalma Leonórájaként, és az az előadás felejthetetlen élmény marad számomra, csakúgy, mint a többi barcelonai fellépésem. 2008-ig tizenhét produkcióban énekeltem, többek között Giocondát, Toscát, Elektrát, Turandotot - háromszor is -, Salomét, Ortrudot, a Fidelio Leonóráját, a Jenufa Kostelnickáját. Utoljára 2008 tavaszán Klütaimnésztrát alakítottam. Ha belépek a Liceu kapuján, azzal fogadnak: "Isten hozta a művésznőt idehaza!"

- Klütaimnésztra előtt alakította már az Elektra másik két női főszerepét is. Azt hiszem, egyedülálló, hogy valaki a pályája során egy operából három szerepet is elénekeljen.

- Nagyon ritka. Olyan gyakrabban előfordul, hogy kettőt. Érdekes ez, mert az ember háromféle nézőpontból is átélheti ugyanazt a darabot. És mindig valami újat tud benne felfedezni.

- Mi egy jó operaház, például a Liceu titka?

- A hagyomány, és talán az, hogy a spanyolok rendkívül büszkék, és nagyon odafigyelnek rá. Mint Európa egyik vezető operaháza, amely a híres sétányon, a Ramblán áll, ugyanolyan jelképe a katalán fővárosnak, mint a Barca, a focicsapat, vagy Gaudí temploma. Az 1886-ban épült Gran Teatre del Liceu mögött ott áll az ország kulturális minisztere, a város polgármestere, és persze a fantasztikus közönség, de a Liceut mindig is magánemberek tartották fenn. Nem az épület adja ennek a szentélynek az igazi értékét, hanem az opera műfajáért, a művészetért rajongó emberek, akik oda járnak, és akik ott dolgoznak. A páholyait például családok vásárolják meg, évtizedekre, gyakran egy életre, és nemzedékről nemzedékre adják át a legjobb helyeket.

- Amíg 1994-ben ki nem égett. Sokkolta a hír az operavilágot.

- Engem is, éppen Londonban voltam, és a maszkmester újságolta, sajnos előadás előtt... Akkor mindenki összefogott az újjáépítéséért. Újabb bizonyítékaként annak, hogy a Liceu olyan operaház, amely azon kívül, hogy csodálatos előadásokat mutat be, összehozza az embereket. Engem is hívtak, hogy segítsek, azonnal igent mondtam. Az olimpiai város területén adtunk jótékonysági gálaelőadásokat. Öt év alatt fel is építették, 1999-ben adták át újra. A Turandottal nyitották meg, amit én énekeltem. A tízéves születésnap alkalmából ítélték most oda az aranyérmeket.



- Nem osztogatják minden évben, és ráadásul volt egy nagy szünet. Utoljára harminc éve ítélték oda, nem is akárkinek, Plácido Domingónak.

- Az egyik legrangosabb díj, amit egy operaénekes kaphat - és nem csak Spanyolországban. A közönség is beleszól abba, hogy kit jutalmaznak. Korábban ötévenként ítélték oda, megkapta Victoria de los Angeles, Giacomo Aragall, Montserrat Caballé, majd Domingo. Most felélesztették a hagyományt, és hatan vehettük át, velem együtt Edita Gruberova szoprán, Jelena Obrazcova és Dolora Zajick mezzo, José Carreras tenor és Juan Pons bariton.

- Nem akármilyen névsor.

- Tombolt a közönség, a laudációkat alig lehetett végigmondani. Carreras teljesen meghatódott. Kérdezte, emlékszem-e, amikor a nyolcvanas években ezen a színpadon Piero Cappuccillivel Giocondát énekeltünk? Ránéztem: "Hát el lehet azt felejteni?"

- A nyolcvanas éveket az opera műfajának aranykorszakaként emlegetik. Mára miért halványult el ez a csillogás?

- A vasfüggöny leomlása után Keletről százával, ezrével jöttek a szép hangú énekesek, és viszonylag olcsón leszerződtek a nyugati operaházakhoz. Felhígult a szakma. Ezenkívül ma már nincsenek nagy "tanító" karmesterek. De a legdöntőbb, hogy az operaházakat a rendezők uralják. Nem az az érdekes, hogy milyen a hangja az énekesnek, hanem hogy kövér vagy sovány, esetleg hajlandó-e levetkőzni a színpadon vagy nem. Budapesten is volt nemrég olyan operapremier, amely semmi másra, mint betanult "gegekre" és polgárpukkasztásra épült. Valami eltorzult. Egy színház akkor jó, ha különböző stílusok, rendezői felfogások ütköznek. Ma nincs vita, mindig mindenki elfogadja, amit a rendezők diktálnak.

- Azért nem egészen, a barcelonai, mely a világ egyik legértőbb és legszenvedélyesebb operaközönsége, sok énekesért rajong, másokat pedig gyűlöl. Vannak művészek, akik nem is veszik a bátorságot, hogy a Liceuban lépjenek fel.

- A katalánok vérmérséklete kicsit hasonlít a magyarokéra. Fel tudnak pörögni egy pillanat alatt. A Liceu közönsége gyakran táborokra bomlik, amelyek hevesen vitatkoznak. Valóban vannak híres-neves énekesek, akik nem tehették be a lábukat Barcelonába, mert tudták, hogy kifütyülik őket. Először én is megrémültem, tudván, hogy milyen indulat, micsoda szenvedély van ezekben az emberekben, aztán rájöttem, hogy nem tesznek mást, mint együtt élnek a színházzal. És aki kellő alázattal tudása legjavát nyújtja, azt ugyanúgy megszeretik, mint a dalszínházukat. Ha őszinte valaki, őszintén reagálnak. De akkor is, ha nem tetszik valami.

- Ma már nem divat kifütyülni senkit. Legalábbis Magyarországon nem.

- Előbb-utóbb itt is el fogja kezdeni valaki. Külföldön azért még bátrabb a közönség. A New York-i Metropolitanben épp nemrég bukott meg egy Tosca, sivár, modern díszletek között. Csak úgy huhogott a közönség, ami itt igencsak ritka! Bár kétségtelen, egyre gyakrabban ülnek a nézőtéren olyanok, aki azt mondják, ez az előadás biztosan jó lesz, mert a jegy kétszáz dollárba került. Ilyen a Liceuban nem fordulhat elő.

- Az viszont igen, hogy az igazgatóságot is kifütyülik. Hogy is történt ez?

- A Jenufa bemutatóján a második felvonás után nem engedtek meghajolni minket. A nézők felháborodtak. A szünetet végigordították, nem mentek ki, és amikor megjelent a vezetőség, megkapták, hogy szégyelljék magukat. A második előadáson aztán már kijöhettünk a függöny elé.

- Néhány éve vállalta el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének tanszakának vezetését. Úgy hírlik, ezerrel harcol a növendékeiért. Mi hajtja?

- Érzem, hogy szeretnek, és hogy szükségük van rám. Hamar el tudnak keseredni, mert keserű a világ, amely körülveszi őket. Ha nem sikerül egy koncert, fel kell ismerni, hogy nem valami jóvátehetetlenül rossz dolog történt, hogy csak a rossz koncertekből lehet igazán tanulni. Ilyenkor lehet felfedezni a hibákat, a hiányosságokat, és van mód javítani. Véleményt alkotni magamról, a képességeimről, arról, hogy hol a helyem, hol tartok - ez a legnehezebb feladat egy fiatal művész számára.

- Meg az, hogy ha végez, jó szerződéshez jusson, amiből meg is tud élni. Ez még akkor sem egyértelmű, ha nagyon tehetséges.

- Na, ez a legnagyobb baj. Hiába tanítom ki a lelkemet, elmennek a tanítványaim operettet énekelni, mert a hakni jól fizet. Itt semmi nem változott, ebben az országban ugyanazok a problémák évtizedek óta. A mai fiatalok másképpen állnak az élethez, mint ahogy mi tettük. Minden azonnal kell, karrier, jólét. A konzumvilág pedig efelé sodorja őket. Az igazi tehetség éppen ott mutatkozik meg, hogy felismeri az értéket, és bánni tud vele. Vagy hagyja, hogy megfelelően irányítsák.

- Férjével, Marton Zoltánnal együtt korábban pályáztak a budapesti Operaház igazgatására is. Mi kellene ahhoz, hogy a mi dalszínházunk mondjuk a Liceuval egy pályán versenyezzen? Több pénz?

- Mi már nagyon sok ötletet adtunk. De a legfontosabb valóban az, hogy biztonságos anyagi hátteret kellene adni az intézménynek, és vissza kellene adni az ott dolgozó művészek és az ott folyó munka becsületét.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.