A nagy finnugor háború

/ 2018.03.07., szerda 16:17 /
A nagy finnugor háború

Egy kutatás nyomán a kormányszóvivő is temette az Árpád-ház finnugor származását, pedig a „szenzációs” tanulmány nem erről szól. Az őstörténeti fronton történt mozgások mögött a Fidesz–Jobbik-múltcsata jelei is kimutathatók.

„Azonosította az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t III. Béla király csontmaradványaiból az Országos Onkológiai Intézet vezette kutatócsoport. Kásler Miklós professzor elmondta, vizsgálataik alapján az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek” – robbantotta a hírt a Magyar Idők február 21-én. A hatás nem maradt el: a székesfehérvári bazilika romjai között a XIX. században feltárt csontokról szóló bejelentés a finnugor rokonságról szóló tollharcba torkollt.

Pedig régész és történész szakfórumokon már a Magyar Idők-írás megjelenésének másnapján jelezték: a cikk alapját jelentő, az Archaeological and Anthropological Sciences című folyóiratban megjelent többszerzős tanulmány jó és fontos, hiszen egy Árpád-házi uralkodó génszekvenciájának azonosítása nagy eredmény, de nem azt a következtetést lehet levonni belőle, amit a lap Káslerre hivatkozva írt. Az új kutatási eredmények segítségével ezentúl bármely, férfiből származó csontleletről meg lehet állapítani, hogy Árpád-házi volt-e, ám ebből sehogy sem lesz a finnugor nyelvi származáshoz kapcsolható „szenzáció”.

Béla, az eurázsiai

Egyrészt a finnugor fogalom nyelvi, nem genetikai kategória, következésképp „finnugor gén” létezését sem állítja senki. Másrészt a finnugor nyelvet beszélő népek Eurázsiában élnek, tehát utóbbi kategóriával már csak logikailag sem tagadhatjuk az előbbit. Ez olyan, mintha azt mondanánk, a halászlé nem paprikás étel, hanem leves. Harmadrészt a kutatók III. Béla király apai öröklődésű Y kromoszómájának DNS-ét olyan nagyobb genetikai csoportba (szakkifejezéssel: haplocsoportba) sorolták, amely a ma finnugor nyelven beszélő népek között is előfordul; igaz, jórészt az észtek és a magyarok révén.

Később Kásler Miklós pontosította a Magyar Idők cikkét. Az Echo Tv-ben és a Mandinernek nyilatkozva inkább a teljes tanulmányt ajánlotta az olvasók figyelmébe, és már csak azt hangsúlyozta, hogy a finnugor nyelveket beszélő népekre jellemzőbb az N1b kód alatt ismert genetikai csoport. Az onkológus ezekben az interjúkban beszélt arról is, amit az első cikk kritikusai leginkább hiányoltak: hogy nyelv, nép és régészeti kultúra nem azonosak egymással. Ezt hangsúlyozza Szabados György, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum szakértője, a Kásler-féle kutatócsoport történésze is: „Vajon mi határoz meg inkább egy embert, a nyelv vagy a gének? Nos, a kettő közül a harmadik: a tudat, a kultúra. Bonyolult dolog ez” – mondja lapunknak. Szabados állítja, lényegi mondanivalójuk, vagyis az, hogy sikerült meghatározni az Árpád-ház génállományát, „minden zavaró körülmény ellenére” átment az olvasóknál.

De nem az ország második hírportáljánál. Az Origo.hu Tudománytörténeti tévedés lehet a magyarság finnugor eredete címmel közölt cikket, mely a kutatásra építve állít tudománytalan, önellentmondásos badarságokat. Már a cím sem stimmel: az, hogy „finnugor”, nem „tudománytörténeti” kategória. Az írás hálószaggató öngólt rúgva egyszerre állítja, hogy a) az egész „finnugor eredet” tévedés, és b) hogy „mindez természetesen a nyelvrokonság tényét nem érinti”. A cikk használja a „finnugor vérvonal” kifejezést is, ami nagyjából olyan, mintha egy énektanár „kék hangról” értekezne. A tetőponton feltűnik az ódon összeesküvés-elmélet is, miszerint azért nincs megírva úgymond rendesen a korai történelmünk, mert a „Habsburg-hatalom betiltotta az oknyomozó őstörténet-kutatást”. Az Origo írása egyvalamire jó: hogy ne csak alternatív oldalakon, hanem a fősodratú sajtóban is legyen lista a finnugor nyelvrokonsággal kapcsolatos tévtanokból.

Fél éven belül ez már a második fellángolás a „finnugrizmus” ellen. Tavaly októberben egy, a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszékén készült disszertáció híre vert fel nagy port, mely igyekszik cáfolni a „finnugor-honfoglaló genetikai kapcsolatot”. A dinamika akkor is hasonló volt: született egy jó kutatás (a szegediek határozták meg először nagyszámú honfoglalás kori csontváz teljes anyai ági DNS-ét), amiből aztán sikerült téves nyelvészeti következtetéseket levonni.

Gyűlölt finnugrizmus

Honnan ered az utálat a finnugor nyelvrokonsággal szemben? Az ügyben masszív felelősségük van maguknak a nyelvészeknek. A XVIII. században, amikor a naiv szófejtések és a héber–magyar, arab–magyar rokonítási kísérletek után megszülettek az első tudományos nyelvhasonlítások (Sajnovics János, Gyarmathy Sámuel), a történészek egyeduralma megtört az eredetről szóló gondolkodásban. Többen úgy látták, hogy a nyelv rétegeiből a rokonság, az őshaza helyszíne és a vándorlás útvonala is kiolvasható. Hunfalvy Pál 1876-os monográfiájában már ott tartott, hogy az „ethnográfiában a nyelv tanúsága az egyedül biztosan világító kalauz”.

Ebből az önhitt következtetésből kiolvasható, hogy az összehasonlító nyelvészet messze tovább nyújtózott, mint ameddig a takarója ért. A magyar nyelv hang-, alaktörténet és grammatika szerinti finnugor jellegéről az ugor–török háború – a főként Vámbéry Ármin és Budenz József között zajlott vita – döntött a XIX. század végén. A török nyelveredet tézise vereséget szenvedett (nem tagadva a tényt, hogy nyelvünkből török réteg is kimutatható), de a polémia arra is jó volt, hogy kételyt ébresszen a nyelvészet mindenhatóságával kapcsolatban. Marczali Henrik történész a millenniumra megjelent írásában rögzítette: a nyelv eredete „nem deríti fel a nemzet eredetét”. Ennek szellemében dolgozott később a magyar őstörténet kutatását meghatározó Hóman Bálint és Németh Gyula is, akik szintén nem vitatták nyelvünk finnugor alapjait. A „nyelvészdiktatúra” ellen 2018-ban vívott harc tehát árnyékboksz, és az a gondolat is több mint százéves, hogy a néprokonság és a nyelvrokonság nem ugyanaz.

A Habsburgok által erőszakolt finnugrizmusra pedig nincs bizonyíték. A témáról átfogó tudománytörténeti munka ugyan nem született, de néhány tényt rögzíthetünk: a labancnak elkönyvelt Hunfalvy Pál az 1849-es trónfosztó debreceni országgyűlés jegyzője volt, 1864-ben pedig éppen az osztrák Helyhatósági Tanács utasította el a pesti finnugor tanszék létrehozását. Arany Jánost költőként a Kézai-féle huntörténet foglalkoztatta (hozzá is kezdett Csaba-trilógiájához), ám akadémiai főtitkárként többször nyilatkozott elismerően a finnugor nyelvészetről. Mely amúgy később tökéletesen megfért a közép-ázsiai gyökereinket hirdető turanizmussal – a Kalevalát fordító Vikár Béla például a Turáni Társaság névadója volt –, és a hiedelmekkel ellentétben nem az osztrák időkben, hanem 1945 után lett a kollaboráció szinonimája.

„A két világháború közötti turanisták radikálisabb része emigrációba kényszerült. [...] Akik itthon maradtak, legfeljebb könyvcserehálózatban, baráti társaságokban teljesíthették ki magukat, miközben a hivatalos finnugrizmus egyetemi diszciplína maradt. Így vált az összehasonlító finnugor nyelvészet a kollaboráció szinonimájává, főként az emigrációból nézve; el lehetett mondani, hogy ezek lepaktáltak a szovjetekkel” – mondta a Heti Válasznak korábban Ablonczy Balázs történész.

A legideálisabb helyzet, ha az egyes tudományágak csak egymás meghallgatása után hirdetnek ítéletet népünk korai történetéről. A látszólag különböző eredmények ráadásul nem is zárják ki egymást: őseink finnugor alapnyelvű népként hordoztak sztyeppei, íjfeszítő kultúrát. Az ilyen eredetű népek közül ráadásul csak a magyarság alapított nyugat-európai típusú államot.

Kormányszóvivői szinten

A III. Béla-kutatás első tálalása szokatlan helyről is visszaköszönt. „Eurázsiaiak! Egy úttörő DNS-kutatás a magyar Árpád-dinasztia eredetét azonosítja” – címezte angol nyelvű blogbejegyzését Kovács Zoltán az About Hungary című kormányzati honlapon. A kormányszóvivő megismétli a téves értelmezést: „az Árpád-dinasztia eurázsiai, nem pedig finnugor eredetű”. Mindezt február 28-i keltezésű írásban, ugyanazon a napon, amikor Kásler Miklós a Mandiner-interjúban maga rögzíti, hogy a finnugor nyelvű népek is Eurázsiában vannak. Kovács írása lényegében az első Magyar Idők-cikk fordítása, de talányos zárómondattal: „További történelmi eredményekért maradjanak velünk!”

Hogy a szóvivő mire célzott, nem tudhatjuk. Annyi biztos: jól azonosítható a fideszes törekvés, hogy az őstörténet iránt érdeklődő tömegek ne a Jobbik (és sajtója) felé gravitáljanak. Ennek jele lehet a Magyar Idők- és Origo-cikk, valamint az is, hogy Lezsák Sándor kormánypárti országgyűlési elnök az utóbbi években felkarolta a Kurultáj – Magyar Törzsi Gyűlést és a belőle kinőtt ősök napját. 2012-ig főként a Jobbik és azóta megszűnt lapja, a Barikád tolta a Kurultájt, és Pörzse Sándor jobbikos politikus kapott helyet a színpadon, 2012 óta azonban a rendezvény fővédnöke Lezsák, aki 2016-ban a Parlamentbe is bevitte „12 ország 27 hun és türk tudatú képviselőjét”.

A Magyar Idők tavaly nyáron azonosította a pontot, amikortól a Kurultáj végleg levált a Jobbikról: „Immár a múlté a Magyar Turán Alapítvány rendezvényeit övező jobbikos hírverés. Vona Gábor pártja azzal bünteti a szervezetet vezető Bíró András Zsoltot, hogy médiafelületein nem reklámozza az ősök napját, s a szimbolikus anyagi támogatást is megvonták tőlük” – írta a lap augusztusban. Tény, hogy Lezsák megjelenése óta a „hun és türk tudatú nemzeteknek” szóló Kurultáj sokat szelídült. Kezdetben tobzódtak az Arvisura-hívő és szkíta–magyar folytonosságot hirdető csodabogarak, de pár éve előadói között több lett a szaktudós, sőt akadémikus is feltűnt. Főszervezője azonban továbbra is Bíró András Zsolt, akinek antropológiai kutatásait, a „27 turáni nemzet” rokonságáról szóló gondolatát – mely köré a Kurultáj épül – vitatják, és kétes érdemei vannak abban is, hogy a tömegek szemében menthetetlenül összekeveredett a tudományos rekonstrukció és a jelmezes történelmi szerepjáték.

Akad más hír is az őstörténet kutatásában. Létrejött és információink szerint hamarosan megkezdi munkáját a László Gyula Intézet nevű új állami őstörténeti műhely – szintén Lezsák Sándor vonzáskörzetében. (Lásd keretes írásunkat!) Hasonló terveket korábban a Jobbik és képviselője, Novák Előd szorgalmazott; előző programjaikban szerepelt egy „Magyar Őstörténeti Intézet” nevű szervezet alapítása. A fenti fejleményekkel a Jobbik mellett – amit éppen kiszorítanak egyik identitásképző témájából – rosszul járnak az alternatív őstörténészek is, mivel a László Gyula Intézet vezetője kizárta dilettánsok befogadásának lehetőségét. Ám az még a jövő zenéje, hogy az új állami műhely milyen pozíciót foglal el az MTA 2012-ben alakult Magyar Őstörténeti Témacsoportja mellett, melynek a szakmai munka mellett egyik eredménye éppen az ismeretterjesztés, valamint a nyitás a tudományos igénnyel dolgozó hagyományőrzők felé.

* * *

Béla vagy Kálmán?

Vajon nem is III. Béla maradványait vizsgálta a Kásler-féle kutatócsoport? Tóth Endre régész vetette fel, hogy a III. Bélaként 1848-ban, a feltáráskor azonosított csontváz Könyves Kálmáné lehet. Szabados György azonban biztos abban, hogy Bélát vizsgálták: „A férficsontváz szokatlan nagysága egybevág azzal a kortárs leírással, amely III. Béla magas termetét hangsúlyozza. Ráadásul a könyves királyt fülgyulladás gyötörte, ami nyomot hagy a csontokon: a koponya néhai tulajdonosa viszont nem szenvedett Kálmán betegségében. A király mellett talált női csontváz is Béla mellett szól, mert a királyné maradványa sokszori szülés lenyomatát őrzi: Kálmán első felesége három, Béláé hét gyermeknek adott életet ” – mondja.

* * *

Jön a László Gyula Intézet

A 2017. december 29-i Magyar Közlönyben olvassuk, hogy 80 millió közforintot különítettek el az Emmi alá sorolt, az „őstörténeti kutatások rehabilitációjával foglalkozó” László Gyula Intézet alapítására. A „kettős honfoglalás” elmélet – mely tudományos, de nem bizonyított gondolat – nyomán ismert régészről elnevezett állami intézményt ugyanakkor eddig nem jelentették be, működésének nincs nyoma. Információink szerint az intézet megalapításában Lezsák Sándornak, az Országgyűlés fideszes alelnökének és a hozzá köthető Nemzeti Művelődési Intézetnek volt kulcsszerepe, igazgatója pedig Szabados György történész lett, aki a Kásler Miklós-féle kutatócsoport tagja is.

Szabados lapunknak a posztjáról szóló információt megerősíti. „A csendes építkezés szakaszában vagyunk, csapatunk is formálódóban van, de egyelőre bármilyen konkrétumról felelőtlenség lenne nyilatkozni – mondja. – A politikai kérdéseket nem kommentálom, ilyen dimenzióban elhelyezni sem akarom magam. A felkérést bizonyítási lehetőségnek tartom, amivel élni szeretnék, nem pedig visszaélni.”

A jelek szerint tehát az intézmény hasonló modellben fog működni, mint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum vagy a Veritas Intézet, melyek egymásnak is versenytársai. Kérdés, hogy milyen hangot kíván megütni egy „őstörténeti kutatások rehabilitációjával foglalkozó” állami műhely, ha már az MTA BTK-n belül is létezik hasonló témacsoport. „Korrekt tudományos együttműködésre fogunk törekedni, és mi nem elefántcsonttoronyba zárkózva kívánunk kutatni” – mondja Szabados. Amikor visszakérdezünk, hogy az MTA-ra célzott-e, azt mondja, ott és az egyetemeken belül is vannak, akik így működnek, de „sok jóravaló és értékes kollégánk is van, akikre ez nem jellemző”. Az igazgató azt mondja, intézetük nevét nem ő adta, de a legnagyobb mértékben azonosul László Gyulával mint a „a dilettantizmustól és a dogmatizmustól magát egyaránt távol tartó tudóssal”.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.