valasz.hu/kultura/szinikritikusok-dija-2014-ok-a-jeloltek-102617

http://valasz.hu/kultura/szinikritikusok-dija-2014-ok-a-jeloltek-102617

„A nők nem festenek túl jól” – botrányos német művész állít ki Budapesten

/ 2017.04.06., csütörtök 19:00 /

Európa nyugati felén kígyózó sorok állnak tárlatai előtt, Keleten most először látható átfogó kiállításon az egyik legjelentősebb élő német festő életműve, a Magyar Nemzeti Galéria jóvoltából. Georg Baselitz nemcsak fejjel lefelé lefestett képeiről híres, hanem szókimondó és polgárpukkasztó nyilatkozatairól is.

Baselitz

Geog Baselitz, aki szerint a női festők nem ütik meg a piac mércéjét

A legnagyobb vihart a női pályatársairól alkotott lesújtó véleményével aratta – hímsovinisztának kiáltották ki, a német sajtóban pária lett. Pedig művészete egyáltalán nem patriarchális, budapesti kiállításának egyik legmegkapóbb képén például, ami egy egymás kezét fogó, idős emberpárt ábrázol, hangsúlyozottan egyenrangúan szerepel férfi és nő.

A Spiegelnek adott 2013-as interjúban azonban „elszólta magát”. Pedig nem is a nőkről beszélt, hanem a műtárgypiacba vetett hitéről. „A piacnak mindig igaza van” – szögezte le. Amikor az újságíró felvetette, hogy a piacnak nem lehet mindig igaza, hiszen alulértékeli a női festőket, Baselitz kijelentette: ez azért van, mert ők nem ütik meg a piac mércéjét.

„A nők nem festenek túl jól. Ez tény. Vannak persze kivételek: Agnes Martin vagy korábban Paula Modersohn-Becker. Mindig boldoggá tesz, ha látom a képeit, de nem egy Picasso, Modigliani vagy Gauguin” – fogalmazott.

Baselitz

Georg Baselitz: Alte Elisabeth (2010)

„A művészetben fontos a brutalitás. Nem másokkal, hanem a tárggyal, a valóságban létező dolgokkal szemben. Amikor Modersohn-Becker lefestette magát, igen rondán nézett ki. De attól már visszariadt, hogy többi alanyát is hasonlóan megsemmisítse, vagy hogy megsemmisítse Gauguint azzal, hogy meg meri haladni a művészetét. Egy férfinak nincsenek ilyen fenntartásai. Szó nélkül megteszi.”

Egy másik interjúban hozzátette: „A piac nem hazudik. Bár a művészeti akadémiákon a diákok 90 százaléka nő, kevesen futnak be közülük. Ennek semmi köze az oktatási rendszerhez, az esélyekhez, a hímnemű galériatulajdonosokhoz.”

Baselitz a politikailag korrekt kortárs művészetről sincs jó véleménnyel. A 2015-ös velencei biennálén azt látta, hogy a kiállított műveknél nem a művészeti kvalitás, hanem a politikai mondanivaló volt a válogatási szempont – a tárlatot a jövedelmi egyenlőtlenségről, a környezetszennyezésről, a kapitalizmusról szóló didaktikus, moralizáló művek uralták.

Baselitz

Georg Baselitz: Az erdő fejjel lefelé (1969)

„Itt, Velencében mindennek, egy egyszerű gömbnek is szociálpolitikai üzenettel kell bírnia, ami engem nem érdekel. Az egész művészet ebbe a fasiszta irányba mozdult el. Az emberek csak ezen a prizmán keresztül tudják látni a műveket. Ez szörnyű.”

„Egy művésznek nem szabadna ilyen kísérletekben részt vennie. Ez olyan, mint amikor az NDK-ban azt mondták, hogy a munkásosztály szolgálatába kell állítanom a tehetségemet” – panaszkodott a Financial Times-nak.

Baselitz Günter Grass Nobel-díjas írót is többször szidalmazta, amiért túl politikailag motiválttá vált a művészete. „Úgy semmiképp sem szabad hozzányúlni az aktuális témákhoz, ahogy Günter Grass. Ahelyett, hogy írt volna egy újabb Bádogdobot, inkább faragott egy verset a görög válságról” – nyilatkozta. De már korábban összerúgta a port az íróval, amiért fiatal korában sarlatánnak nevezte, és azt mondta, sohasem fog befutni. „Grass egy seggfej volt. Pocsék művész. Amikor kiderült róla, hogy SS-tag volt, örültem, bár tudom, hogy nem kellett volna” – vallotta be.

Baselitz

Georg Baselitz: A töviskoszorú (1983)

Baselitz nem absztrakt festő. Miután a szocreál propagandaművészet szorítása elől diákkorában Kelet-Berlinből Nyugat-Németországba menekült, ott is kívülállónak érezte magát. Nem állt be a sorba, ragaszkodott a sajátosan német motívumokhoz, például egyik kedvenc témájához, a birodalmi sashoz, és nem mondott le a figuratív festészetről, az ember, a természet ábrázolásáról sem. Ennek ellenére azzal a meghökkentő kijelentéssel állt elő , hogy egy festőnek nem feltétlenül kell jól rajzolnia.

„A festőnek nincs szüksége tehetségre. Sőt, jobb is, ha nincs neki. A tehetség ugyanis arra csábít, hogy pusztán a valóságot interpretáljuk a képen. A húgom például gyönyörűen rajzolt, de sohasem merült fel benne, hogy festő legyen. Nekem ellenben sohasem volt kiemelkedő rajztehetségem” – fogalmazott.

És hogy miért fest fejjel lefelé? Annak július 2-ig bárki utánajárhat a Magyar Nemzeti Galériában, ahol a két kurátor, Bódi Kinga és Alexander Tolnay nyolcvan festményen és képen keresztül ismerteti meg Baselitz művészetét a Goethe Intézet közreműködésével.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.