heti-valasz.hu/kultura/az-adatok-jo-resze-a-kutatok-szamara-is-elerhetetlen-44308

http://heti-valasz.hu/kultura/az-adatok-jo-resze-a-kutatok-szamara-is-elerhetetlen-44308

„A pofátlanság kitapintható”

/ 2016.06.01., szerda 17:01 /

Többet költene a zeneiskolák megsegítésére és kevesebbet stadionokra a 64. életévébe lépett Kocsis Zoltán karmester. A Nemzeti Filharmonikusok Zenekar fő-zeneigazgatója beszél a közpénzek elúszásáról, a határon felhúzott kerítésről és a Liget-projektről.

– Nemrég Fair Play Életműdíjat kapott a Magyar Olimpiai Bizottságtól. A teljesítmény megkérdőjelezhetetlen.

– Bocsánat, a mi szakmánkban a teljesítmény is megkérdőjelezhető, hiszen nem mérhetők az eredmények, a munkánk nem erre irányul. Balczó András jobb volt, mint Onyiscsenko, de ki dönti el, hogy Richter zongorázik-e jobban vagy Alfred Brendel?

– A fair play mégis más dimenzióban mozog, mint a Kossuth-vagy a Liszt-díj, hiszen itt becsületről, tisztességről van szó.

– Hosszan beszélhetnék arról, hogy a sportban ezt mennyire figyelik, a mi szakmánkban pedig mennyire nem. Aközött, hogy valaki mit csinál a pódiumon és mit a háttérben, sokkal láthatatlanabbak az összefüggések. A „fúrás” – ha ügyesen csinálják – kevéssé érhető tetten. De ha valakinek az igazságérzetét bántják bizonyos dolgok, és emiatt szót emel akkor is, ha azzal a saját érdekei sérülnek, az már, azt hiszem, méltó arra, hogy ilyen szempontból is felfigyeljenek rá.

– Mi bántja most az igazságérzetét?

– Esetleg egy stadionnal kevesebbet lehetne építeni, és abból helyrehozni például a zeneiskolák, a zeneoktatás ügyét, visszahozni a Kodály-módszert a maga teljességében. Finnországban, Japánban, Kanadában remekül működik, akkor itt miért kellett ellehetetleníteni? A kultúrára kevés pénz jut, mert szükség esetén attól veszik el először, és ez csak keveseket zavar. Sokan minket, a kultúra munkásait ingyenélő naplopóknak tartanak. Ebben a helyzetben mérlegelnem kell, hogy szót emeljek-e egy olyan együttesért, amelyik még nálunk is nehezebb helyzetben van, például a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, hiszen ezzel a saját pozíciómat gyengítem.

– Nemrég levelet írt az érdekükben Balog Zoltán miniszternek.

– Mert az igazságérzetem és a zene iránti szeretetem nagyobb, mint hogy a saját érdekeimet nézzem. A Rádió zenekara nagy múltú együttes, a Müpában, a Wagner-napokon is ők játszanak: Fischer Ádám igazán kitalpalhatna nekik több apanázst. Én szóljak az érdekükben? Megteszem, persze, bár fogalmam sem volt, hogy milyen helyzetben vannak. Kovács János, a jelenlegi vezetőjük hívta fel rá a figyelmemet. De ha az ő érdekében szólok, és felvetem, miért szorul háttérbe a ma vitathatatlanul legjobb magyar operakarmester, akkor azzal megint magam ellen beszélek. Az Óbudai Danubia Zenekar sincs jó helyzetben, vagy ott a Szent István Gimnázium zenekara és maga a tanintézmény, az utánpótlás-nevelés fontos, pótolhatatlan helyszíne. Értük is szólni kellett. Persze, van az éremnek másik oldala is: kiskapuk, joghézagok, amiket egyes zenekarok kihasználnak. Van aztán struccpolitika, s persze vannak érinthetetlen együttesek is.

– Az egyébként jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező Budapesti Fesztiválzenekarra gondol?

– A BFZ-t a mai napig gyermekemnek tekintem, arról pedig az ember nem mond semmi kompromittálót. De többen vannak ilyenek – mi nem tartozunk közéjük. Nem is tudnám megmondani, hányadik felügyelőbizottsági, számvevőszéki és NAV-ellenőrzésen vagyunk túl. De nem lenne jó, ha akár egyetlen zenekar is megszűnne.

– Kamuti Jenő a Fair Play Életműdíj átadása után azt nyilatkozta: a becsületesség és a tisztesség hiánya napjainkban kitapintható.

– A sokat emlegetett – és a választási kampányokban fennen hangoztatott – elszámoltatást egyetlen kormány sem vállalta. Érdekes, ebben a témában mennyire egy hajóban evez a mindenkori kormány és ellenzék. Igen, a tisztességtelenség, nemtelenség, vagy inkább azt mondanám: a pofátlanság valóban kitapintható. Milliárdos nagyságrendben úsznak el közpénzek, lassan már minden napra jut egy leleplezés. A fiatalok előtt nincs perspektíva, a legújabb kori népvándorlás nem csupán a határainkat fenyegeti, abban – akár tetszik ez egyeseknek, akár nem – mi, magyarok is részt veszünk. Mindehhez képest a Nemzeti Filharmonikusok nemrég visszakapott kétszázmilliója homokszem a sivatagban.

– Kamuti Jenő is kiemelte, hogy ön kiáll a véleménye mellett. Viszont a sport, az úszás is botrányoktól hangos.

– Engedjék meg, hogy ne foglaljak állást egy olyan ügyben, amelynek nem ismerem a részleteit. Az eset tagadhatatlanul felvet néhány kérdést. Meddig mehet el a média egy ember meghurcolásában? Azonosíthatjuk-e örökre a bűnöst a bűnével? Ha az áldozat megbocsátott, nem tekinthető-e lezártnak az ügy? Van közünk a tettes lelki vívódásaihoz? Biztos, hogy a szélesebb olvasóközönség hosszabb távon vevő erre a gumicsontra?

– A díjat közösségépítő és karitatív tevékenységéért is kapta. Május 30-án megtartotta szokásos születésnapi jótékonysági hangversenyét a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára.

– 1990 óta tartjuk ezeket a koncerteket: Edvi Péter, a szolgálat alapítója akkor fedezte fel azokat a szörnyű romániai gyermekintézeteket, amelyeknek a képei bejárták a világot. Sajnos Magyarországon is sok gyerek él állami gondozásban. Valami nagyon rossz a társadalmi ellátórendszerben. A bűnmegelőzés, a bűnüldözés nemigen hatékony, igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás folyik, népesedéspolitikánk – és az ezzel összefüggő segélyrendszer – elhibázott, a nép pedig nagy átlagban nem művelődik, a bulvár tombol. Nemhogy a Széchenyi által megálmodott oktatási terv, de még a lenini „Tanulni, tanulni, tanulni!” sem valósul meg. Egyre közönyösebbek az emberek: ha egy galeri engem agyba-főbe verne az utcán, állítom, senki nem segítene. Néhány embernek biztos jobb most, mint a Kádár-rendszerben – amelyet egyébként nem sírok vissza –, és adott esetben én is közéjük tartozom, de megint csak előjön az igazságérzet. És összeszorul a szívem, hogy nem tehetek többet, mint ez a születésnapi koncert, azokért, akik éheznek, fáznak és fenyegetve érzik magukat.

– Ez elég borúlátó vélemény.

– És akkor a migránshelyzetről még nem beszéltünk.

– Ön szerint a kerítés jó döntés volt?

– Említsem most, mások után sokadszor, az amerikai–mexikó határt? Vagy Melillát a hármas drótakadállyal? Nem tudom, az osztrákok miért emberkednek velünk, miután valamivel később ebben az ügyben ugyanazt csinálták, mint mi. Csak hát fűtött szobából, jóllakottan, védett pozícióból, felelősség nélkül könnyű beszélni. Az osztrák sajtó – a némettel egyetemben – többször elismerte, hogy „felsőbb utasításra” másítottak, elhallgattak, csúsztattak, ferdítettek. Mélyen szégyellhetik magukat például a 2011-ben rólam írottak miatt, amiket kizárólag azért kaptam, mert nem voltam hajlandó csatlakozni a Magyarországot kórusban ócsároló hangorkánhoz. De szégyellheti magát mindenki, aki csak azért becsmérli a másként gondolkodókat, azért nem hajlandó az együttműködésre, mert esetleg egy morzsányit is fel kellene áldoznia a világnézetéből. Ez távol áll a demokratikus gondolkodástól. A termékenyítő vita lehetőségétől sohasem álltak messzebb az európai társadalmak, mint napjainkban.

– Megvan a magunk baja, de még az Európai Unióban is páriák vagyunk?

– Azért ez bonyolultabb. Egyrészt irigyelnek minket, mert pillanatnyilag kevés nálunk a migráns, másrészt ott szidnak, ahol tudnak, olyan dolgokért, amelyeket ők is bevezettek. Titkon a leghumánusabb filantróp is fél a földrészünk mindennapi életét felkavaró mozgásoktól, csak hát ez nem lehet publikus. Ha én menekülni kényszerülnék, eszem ágában sem lenne visszaélni a vendégjoggal, kijátszani a fogadó ország törvényeit, no-go zónákat keresni. Ha nem is tudok jelentősen többet a közel-keleti kultúrákról, mint ők a miénkről, megbecsülöm az eredményeiket, tiszteletben tartom a hitüket, nem akarom magamévá tenni az asszonyaikat és felbolygatni az életritmusukat. Mélyen ízléstelennek, mi több, kártékonynak tartom a vallásukat piszkálgatni valamiféle hamis véleménynyilvánítási szabadság ürügye alatt, miközben a közélet a politikai korrektség béklyójában vergődik. És nem utolsósorban: teljes mértékben átérzem, hogy a valódi menekültek milyen idegenül érezhetik itt magukat. Miért nem lehet a szülőföldjükön olyan helyzetet teremteni, hogy békésen és jólétben élhessenek?

– A világbékére gondol?

– Miért oly illuzórikus ez? Az amerikaiak rakétapajzsokkal óhajtják védeni Európát egy – a közeljövőben kevéssé valószínű – orosz támadás ellen, miközben egy nagyon is létező invázió zajlik ugyanott. Nem kellene inkább ez utóbbira figyelni? Félreértés ne essék: földünk előbb-utóbb úgyis globalizálódik, de senki nem számított rá, hogy ez ilyen gyorsan végbemehet – azzal, hogy a diktátorokat likvidálják, és ennek nyomában világrengető anarchia támad. Akik ezt előidézték, maguk is anarchisták. A migráció mögött álló ördögi szándékokat az átlagpolgár persze csak később veszi észre, amikor a folyamat már visszafordíthatatlan. És most nem feltétlenül Soros Györgyre gondolok, hanem arra, hogy a nagyhatalmak bizonyos érdekek nyomására belenyúltak ezekbe a darázsfészkekbe, háborús övezeteket teremtettek, úgy, hogy közben siettek garantálni egyes országok biztonságát. Távol álljon tőlem, hogy az egymást ősellenségnek tekintő Izrael és Irán nukleáris felkészültségének különbségeit firtassam, de nem tudok például arról, hogy Szaúd-Arábiában számottevő menekülttábor létezne. Lehet találgatni, miért nem. De mindezeken kívül is óriási problémák, tűzfészkek tucatjai vannak a világban, a klasszikus családmodell felbomlóban, a felebaráti szeretetnek hosszú időre befellegzett, messianisztikus hajlamú politikusok handabandáznak világszerte, noha egy tisztességesebb erejű cunami ellen sem volnának képesek megszervezni a védekezést. Az én megmozdulásaim, mint ez a jótékonysági koncert, csak nyíllövések a világpusztító tendenciák nehéztüzérségéhez képest.

– Beszéljünk arról, aminek örülni lehet: a születésnapi koncert mellett, amelyen föllépett Kelemen Barnabás is, ilyen a nyári Fesztiválakadémia Budapest rendezvénysorozata, melyet ő és Kokas Katalin indít útjára, és ahol ön is szerepel.

– Ennek lehet örülni, igen. Nem tudjuk, milyen sikere lesz a kezdeményezésnek, kicsit ugrás a sötétbe. Ami a május 30-i koncertet illeti: Kelemen Barnabás mellett fellépett Pasztircsák Polina, akit szintén nagyra tartok. Kiváló énekesnő, Bartók- és Kodály-népdalfeldolgozásokat, illetve egy Rachmaninov-dalt adott elő.

– Hogy áll össze egy ilyen esten a műsor? Mi a fő szempont?

– A szórakoztatás. Nem szabad elfelejteni, hogy erre a koncertre nem vájt fülűek, hanem a zenét szerető és segíteni akaró emberek váltanak jegyet.

– Számos zenész mellett Kelemen Barnabásék is aláírták a Liget-projektet támogató petíciót. Ön szerint is jó, hogy megépül a Magyar Zene Háza?

– Minden kormány demonstrálni akar azzal, hogy mit támogat. Nem mondom, szép a terv, de sokkal fontosabb lenne megsegíteni a zeneiskolákat, hogy mindenütt legyen legalább öt használható pianínó. Nagyon szép a Liget-projekt, ha van kidobni való pénz, akkor tényleg fantasztikus. De mikor fejezik be a körgyűrűt, mi lesz az 1-es gyorsvillamos végállomásával, nem kellene-e meghosszabbítani mindkét irányban a 4-es metrót, nem volna-e fontosabb teljes hosszúságban kiépíteni az autópályákat? Volnának azért még tennivalók.

– Egy zeneakadémiai fesztivál vagy a Magyar Zene Háza nem segíti, nem „húzza fölfelé” a zeneoktatás színvonalát is?

– Optimistán kell hozzáállni, de azt hiszem, ez illúzió. Pedig tehetség van bőven, a Kárpát-medence folyamatosan termeli a kiváló muzsikusokat is. Celeng Máriát nem kell bemutatni, de mit tesz Isten, nemrég megismerkedtem Balga Gabriellával – mindketten ugyanabból a felvidéki faluból származnak. Két csodálatos hangú énekesnő, akik palóc akcentussal beszélnek magyarul. És hányan lehetnek még fölfedezetlenek…

– Lengyelországban – az ’56-os forradalom és a poznani munkásfelkelés 60. évfordulóján – magyar évad kezdődött, melyen ön is több koncertet ad. A gazdag programot látva különösen feltűnő, hogy a magyarországi megemlékezésről egyelőre nem sokat tudunk.

– 1956-ról még mindig és egyre inkább megoszlanak a vélemények. Én már azt is hallottam, hogy antiszemita puccs volt. Nem népfelkelés történt, ahogy Pozsgay Imre mondta? Ennyi embert nem lehet mozgósítani csak úgy!

– Pedig ha közös pontot kellene találnunk, akkor az ’56 lehetne.

– Sajnos egyetlen ilyen közös pontunk sincs: két magyar az három párt. Ez borzalmas.

– Néhány éve komoly szívműtéten esett át: eszébe jut ez, amikor egy újabb születésnapi koncerten van túl?

– Persze. Több műtéten is átestem már életemben – harminc-negyven éve fel vagyok készülve a halálra. Nem fog váratlanul érni. Sajnálom, hogy bizonyos elképzeléseimet nem tudtam korábban megvalósítani, de a jelentősebb terveimet valóra váltottam. Ha befejezném az új Bartók-sorozatot, akkor nyugodt lelkiismerettel tudnék a hátralévő éveimben malmozni. Bár valószínűleg nem bírnám ki munka nélkül. Azt hiszem, egész életemben dolgozni fogok, amíg bírom.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.