A popkultúra trónján

/ 2013.12.18., szerda 17:50 /

Egyetlen dologról érdemes írni: az önmagával harcban álló emberi szívről - mondja William Faulknert idézve George R. R. Martin, a Trónok harca című sikersorozat irodalmi alapanyagának szerzője. A magyar sajtóban először lapunknak nyilatkozó bestsellerírót arról is kérdeztük, merített-e ihletet a magyar történelemből.

George R. R. Martin fejében 1991-ben játszódott le az a jelenet, amely elültette hétrészesre tervezett - most ötnél tartó - regényciklusa magját. A tűz és jég dala az egyik legsikeresebb fantasysorozat lett: kötetei több mint 15 millió példányban keltek el és 33 nyelvre fordították le őket. A regények nem csak a zsáner hagyományos közönségét fogták meg, de a fantasytól idegenkedő olvasók körében is népszerűek lettek. A negyedik kötet, a Varjak lakomája az első fantasyregény, amely az első helyre került a New York Times bestsellerlistáján.

Martin számos fantasytoposszal leszámolt: a jó és a rossz eposzi harca nála nem ronda orkok és szép hősök között zajlik, hanem a szereplőkben. A legjobb szándékú királyfi gyarlósága is veszélybe sodorja családját, a legálnokabb királyné bűneit is menti a gyermekei iránti szeretete. A természetfeletti nem uralja el a történetet, mely végig a hatalomért folyó intrikus harcról, a becsület és az érzelmek konfliktusáról szól.

A siker szagát megérző hollywoodi stúdiókat Martin elzavarta, mivel félt, hogy a szereplők százait felvonultató sztorit nem bírja el a mozivászon. De amikor két rajongója, David Benioff és D. B. Weiss tévésorozatot javasolt, évadonként egy regény adaptálásával, rábólintott. Így jött létre 2011-ben a Trónok harca, mely a kalózoldalakon azóta is a világ legnépszerűbb sorozata.

- Előszeretettel merít a történelemből: ami a rózsák háborújában a York-és Lancaster-ház harca, az önnél a Stark- és Lannister-házé. A lovas íjászatban jártas dothraki népet látva felmerül: a magyar történelem is megihlette?

- A dothrakikat több pusztai lovas-nomád népből gyúrtam össze. Elsősorban a mongolokból merítettem, de a hunokat, alánokat és, igen, a magyarokat is felhasználtam, sőt még a csejen és sziú indiánokat is. De sajnos nem sokat tudok a magyar történelemről. Ismeretterjesztő történelmi irodalom ugyanis angolul szinte csak az angolszász történelemről áll rendelkezésre, és kicsit a franciáról, mivel összefonódik a középkori angollal.

- Sorozata olyanokat is megfogott, akik korábban viszolyogtak a fantasytól. Mi lehet ennek az oka?

- Szeretném azt hinni, hogy a szereplőim. A jó történetek egyetemesek, mindegy, milyen zsánerben mondják el őket. Akár fantasyt, akár sci-fit, akár szépirodalmat olvasunk, a karaktereken keresztül lépünk a történetbe. Az ő küzdelmeiket vívjuk, az ő tragédiáikat éljük át. William Faulkner, amikor átvette az irodalmi Nobel-díjat, ezt mondta: "A ma író fiatal férfi vagy nő elfeledkezett az önmagával harcban álló emberi szív problémáiról, márpedig egyedül erről lehet jól írni, mert ez az egyetlen, amiről érdemes írni, ami megéri a gyötrődést és a verejtéket." Ez a krédóm.

- Ezért mellőzi a fantasy toposzok zömét és tartja takaréklángon a mágiát?

- Mi mind a modern fantasy atyja, Tolkien árnyékában alkotunk. Bár az általa megálmodott Középföldét áthatja a mágia, megdöbbentő, hogy a cselekményben milyen csekély a szerepe. Gandalf varázsló, de nem repked varázsszőnyegen és nem szór villámot a kezéből. Lóháton közlekedik és karddal harcol. A mágiának éppoly titokzatosnak kell lennie egy fantasyben, mint amilyen a mi világunkban lenne. A varázslat erős fűszer, de ha túl sokat teszünk belőle a műbe, elrontja az ízét. Nem lehet mágiával feloldani - varázsütésre - a drámai konfliktusokat. A szereplőknek kell nehéz döntéseket és áldozatokat hozni, mert ha bármikor előránthatnak egy varázskönyvet a zsebükből, az a dráma vége.

- Az áldozat önnél sokszor hiábavaló. A tiszta hősök elbuknak, és a világa kegyetlen: csecsemőket ölnek, csak mert a halott király fattyai, s egész falvakat mészárolnak le. Nem kellene a művészetnek felemelőbbnek lennie ahelyett, hogy mindent lehúz?

- Akik azt hiszik, hogy Westeros túl sötét hely, semmit sem tudnak a történelemről. Ha megnézzük a középkort, a keresztes hadjáratokat és a százéves háborút, a népirtásokat, gyilkosságokat és árulásokat, akkor az én világom a valóság közelébe sem ér. A történelmet nagyrészt vérrel írták, és ha olyan fantasyt alkotok, ami a valóságban gyökerezik, akkor ezt csak őszintén szabad megtennem. Nem festhetek fel egy Disneylandet, ahol kizárólag szép hercegnők és kastélyok vannak, mert ez a világ sosem létezett.

- A harmadik kötet - a Vörös Násszal - mégis túllépett egy határt: több főszereplő halálával sokkolta a közönséget.

- A Vörös Nászt is valós események ihlették. Skócia királya 1440-ben a Douglas klánnal harcolt, és meghívta a klán earljét az edinburghi kastélyba. A lakoma végén emberei dobolni kezdtek, és behoztak egy letakart tányért, mely egy vaddisznófejet rejtett. Az earlt és kíséretét az udvarra vonszolták és lemészárolták. Ez volt a fekete vacsora. A glencoe-i vérengzés még véresebb volt. A Campbell klán vendégül látta a MacDonald klánt. A vendégjog szent volt a középkorban, de a Campbellek felálltak, és halomra gyilkolták a MacDonaldokat. Nem tudok olyat kitalálni, aminél szörnyűbb ne történt volna meg a valóságban.

- A Trónok harca-láz bizarr megnyilvánulásaként sok rajongó, aki olvasta a könyvet, videóra vette tévéző szeretteinek reakcióját a Vörös Nászra. Élvezi, ha fájdalmat okozhat?

- Szeretném, ha olvasóim nevetnének, amikor mulatságos történik a szereplőkkel, és sírnának, amikor tragikus. Dicséretnek veszem, ha olyan szereplőket gyászolnak, akik sosem léteztek, csak papíron. Ez azt jelenti, hogy sok százezer ember fejében életre keltek. Érintse csak meg őket a haláluk! Ha szó nélkül továbblapoznak, az író megbukott. Sok könyvben a jófiú elnyeri jutalmát, és az olvasó újra elkönyvelheti, hogy van igazság. Én nem ilyeneket írok. Szerintem az a jó fikció, ami a teljes fényében és sötétségében mutatja be az életet.

- Gyakran él olyan eszközökkel, amilyenekkel a sorozatok függővé teszik a nézőt, szívesen zárja a fejezeteket például talányos véggel. Készült rá, hogy megfilmesítik történetét?

- Ellenkezőleg. Meggyőződésem volt, hogy nem lehet megfilmesíteni. Tíz évig dolgoztam forgatókönyvíróként, de a producerek folyton frusztráltak. "Nem rossz, George, de tízszer ekkora költségvetés kellene hozzá!" Mindig ki kellett vágnom pár csatát és szereplőt. Elegem lett, és azt mondtam: most írok valami olyasmit, amiben van több száz szereplő, sárkányok és vérfarkasok, kastélyok és csaták. De jött David Benioff és D. B. Weiss, és kitalálták: ne filmet, hanem tévésorozatot csináljunk. Az országos tévéadóknál nem jöhetett volna létre a Trónok harca, az HBO és a többi kábeltévé viszont az utóbbi években teljes művészi szabadságot biztosít a készítőknek. A nagy adóknál ügyeltek, hogy ne sértsünk meg senkit. Ha a tesztvetítésen a fókuszcsoportnak nem tetszett egy szereplő, átírtuk. A kábelcsatornák mernek kockáztatni, márpedig csak így születhet jó sorozat.

- Most miért kaptak rá a nézők a fantasyra?

- A fantasy az irodalom legrégibb tematikája: a Gilgamesig, Homéroszig nyúlik vissza. Ám a tévében korábban gyerekműfajnak könyvelték el. Nem készült felnőtteknek szóló, kifinomult fantasy, csak pár kardozós sorozat. Ha készült is - mint a Szépség és a szörnyeteg, amin a '80-as években dolgoztam -, azt este nyolckor vetítették, mondván: biztos gyerekeknek szól. Emiatt egy sor kompromisszumot kellett kötnünk. Ez a szemlélet most megváltozott.

- Az irodalomban viszont a fantasyt még ma is a szórakoztató műfajokhoz sorolják. Az ön céljai túlmutatnak a szórakoztatáson?

- A jó sztorikat lehet pusztán szórakozásként is olvasni, de az újabb olvasások során mélyebb rétegei bontakoznak ki. Pár évente újraolvasom A Gyűrűk Urát, és mindig felfedezek benne új mondanivalót. Remélem, az én műveim is ilyenek.

- A Gyűrűk Urában sokan keresztény allegóriát látnak. Az ön ciklusának is van egy tömör üzenete?

- Nem gondolom, hogy A Gyűrűk Ura keresztény allegória. Tolkien katolikus volt, és világnézete áthatotta a műveit, de tiltakozott volna ez ellen a gondolat ellen. Én is katolikus családba születtem, de egyetemista korom óta nem járok templomba. Ám a vallásról sokat írok. Vagyis kérdéseket teszek fel a vallásról és arról, hogy milyen szerepet játszik az életünkben. Kérdéseket teszek fel a kormányzásról is. Ha az olvasó válaszokat vár, csalódni fog, mivel kérdezni szeretek, és bemutatni egy problémát nemcsak két, de legalább hét oldalról.

- Az irodalomban kikerülhet valamikor a fantasy a műfaji karanténból?

- Egy ideje antológiákat szerkesztek. Nemrég jelent meg a legújabb, Veszélyes nők címmel; az elsőt Harcosok néven adták ki. Megjelölünk egy témát, és felkérünk írókat, hogy írjanak róla sci-fit, fantasyt, történelmi fikciót, krimit és szépirodalmat. Úgy vélem, a szépirodalom nem valamiféle fősodort képvisel, hanem maga is egy zsáner a maga szabályaival és korlátaival. Minden zsánerben vannak briliáns írók és kutyaütők. És valamennyiünknek van mondanivalója a másiknak. New Jersey-ben, Bayonne-ban, munkáscsaládban nőttem fel. Nem volt felénk könyvesbolt, gyerekként minden olvasnivalót a vegyesbolt előtti forgóállványról szereztem be. Ott voltak ömlesztve Shakespeare drámái Doc Smith űroperái mellett, E. M. Forster regényei Robert E. Howard fantasyjei mellett. Mindenféle történetet olvastam a klasszikusoktól a legolcsóbb lektűrig. Ezt a hagyományt éleszteném fel az antológiával. A könyvesboltok azért különítik el a zsánereket, mert növelni akarják az eladást. Ez üzleti szempontból érthető, de az olvasónak rossz. A forgóállvány jobb volt, mert a krimirajongó nem csak a krimipolcról válogatott, a sci-fi-rajongó nem csak a sci-fi-polcról. Ki tudja, milyen könyvek maradnak ki az életünkből? Mindenkinek tanácsolom, hogy mindenfélét olvasson. A zsánernek nevezett címkék, amiket a történetekre aggatunk, korlátoznak. Valamennyien történeteket mesélünk, és mindegy, hogy űrhajókon, kastélyokban vagy a valóságban játszódnak - ha az emberi szívről szólnak, maradandó művek lesznek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.