valasz.hu/kultura/ez-a-szabolcsi-ciganybanda-juthat-ki-az-eurovizios-dalfesztivalra-117314

http://valasz.hu/kultura/ez-a-szabolcsi-ciganybanda-juthat-ki-az-eurovizios-dalfesztivalra-117314

A sasról és az angyalról

/ 2014.06.25., szerda 17:11 /
A sasról és az angyalról

Minden reggel ötkor kel, és a Lukács uszodában kezd. Dávid Katalin művészettörténész a mai napig évi néhány hetet Rómában kutat, s a lelkiismerete és a hivatásszeretete a 91. életévében is arra készteti, hogy időnként megszólaljon. Most megtudtuk, mit írt a Szabadság téri emlékműről Orbán Viktornak, amely feljegyzését a miniszterelnök nem hagyta válasz nélkül.

Élete során a munkája mellett közéleti szerepeket is vállalt. Miért?

Mindig olyan feladatot vállaltam, ami számomra morálisan fontos volt, vagy olyan helyzet alakult ki, amelyben állást kellett foglalni. A korszakból fakadóan, amelyben éltünk, mindig olyanok vettek körül, akik nem azt a világnézetet vallották, amelyet én, de nekem fontos volt, hogy megértsük egymást. Az egyetemen például 1946-tól 1948-ig a katolikus Mária-kongregáció, amelyhez tartoztam és az akkori kommunista ifjúsági szervezet között a szociális kérdés volt a közös pont: az egyetemisták borzasztó helyzetén kellett segíteni.

Napjainkban mintha nem lehetne közös pontokat találni.

Ma elvadultabbak vagyunk, pedig a közös pontok adottak: rengeteg téma van, amibe bele kellene kapaszkodni jobbról is, balról is. A klasszikus angol demokráciafelfogás szerint, ha valaki igazat mond, akkor is igaza van, ha az inasom. Szerintem egy embernek igaza lehet akkor is, ha mást mond, mint én.

Azért is vagyunk „elvadultabbak”, mert nem értjük – s ez már a szakterülete – a közös jelképeket sem?

A szimbólumoknak van egy ördögi tulajdonságuk: ha elfelejtjük őket, akkor kiüresednek. Hiába mutatok valamit, ha te nem érted. A nyakamban függő keresztről mondhatod, hogy helyes kis ékszer, de ha tudod, hogy ez a IV. századtól a mennyet és a földet összekötő életfa, akkor neked ez többet mond. A jelképek gazdagítanak, lehetőséget adnak, hogy ember és ember között humánus viszonyt teremtsünk. De ha kiüresednek, akkor idollá válnak, s ha rossz kezekbe kerülnek, akkor meg lehet tölteni őket gonosz eszmével. Itt van a szvasztika, ami hindu, kínai, japán, indián napjel. A legnemesebb segítő, támogató, útmutató jel. És mi lett Hitlerék kezében? Gyilkos erő. Vagy ott a csillag. Jogosan tiltották be a vörös csillagot, mert gyilkos eszközzé vált, pedig a csillag vezérjel, Istenhez vezető útmutató, ami világít a sötétben. Amikor pusztítás van a világban, akkor mindig találsz mögötte egy olyan szimbólumot, amivel komiszul bántunk.

Mikortól üresedtek ki a jelképek?

A felvilágosodás korától. Szabadság, egyenlőség, testvériség – ezek szent szavak, és igény volt rá, hogy ezeket a szavakat megújítsuk, mert az úgynevezett keresztény Európa évszázadok óta megtagadta őket. Egyetlen módon nem lett volna szabad, úgy, ahogy a francia forradalom tette: az egyház ellenében. Hiszen ezek a szavak a keresztény hitből jönnek, ez a krisztusi tanok alapja! Ezeket megtagadtuk, s amikor a francia forradalom ezeket a szavakat feleleveníti, meghirdeti az egyházüldözést is. Ezt nem lett volna szabad. Lehet, hogy sok butaságot csinál az a párt, amelyikre a voksomat adom, de nem lehet antiszemita és nem lehet egyházellenes. Így lettem Fidesz-szavazó.

Míg ön római katolikus örmény családból származik, a férje zsidó, s otthon békében megférnek egymás mellett a zsidó és keresztény ünnepek.

Elmeséljem, hogyan ismerkedtünk meg 1950-ben? Amikor láttam, hogy udvarolni szeretne, megkérdeztem: mondja, kérem, maga hisz a Jóistenben? Azt mondta, igen. Megvolt a közös pont, a többit csak építeni kellett.

Ezt az integráló szemléletet képviseli a közéletben is?

Nem integrálok senkit, és párbeszédet sem folytatok: dolgozom és írom a könyveimet. De hozzám mindig lehet jönni beszélgetni. Nagyon kedves barátaim voltak a szocialisták között, Levendel László, a kiváló orvos például. Ma is szeretettel gondolok rá, remélem, odaát ő is rám. Tudom, hogy a mennyországba került, mert ha valaki csak egy emberrel jót tesz, már odakerül, és ő rengeteg emberrel tett jót.

A jelképekkel ma is meggyűlik a bajunk: most a német megszállás áldozatainak emlékműve okoz botrányt. Ön írt is erről Orbán Viktornak, de eddig csak a választ ismertük.

Nem vagyok emlékműpárti, mert már sok van belőlük, de ha az állam emléket akar állítani 1944. március 19-ének, akkor joga van hozzá. Kezembe került viszont a művész leírása, amely szerint Gábriel arkangyal Magyarország jelképe, amit a német sas megtámad. Gábriel arkangyal Magyarország szimbóluma? Hát ebbe nem engedhetem belemenni azt, akit szeretek! Készítettem ezért egy feljegyzést – nem Orbán Viktornak, hanem olyanoknak, akikről tudtam, hogy eljut tőlük a miniszterelnökhöz. Megírtam, miért nem lehet Gábriel Magyarország jelképe: azért nem, mert minden arkangyal Isten nevét viseli. „El” – az izraelitáknál ez a legősibb neve Istennek: Mika-el, Gabri-el, Rafa-el. Ők segítik Istent a világgal „kommunikálni”. Szent Ágoston szerint ezeket nem szimbólumként, hanem patrónusként kell használni.

És ha egy angyal nem Magyarországot, hanem a magyar – köztük a zsidó – áldozatokat jelképezi, amint Orbán Viktor értelmezi?

Akkor most megváltoztatjuk a műleírást? Az angyal sok mindennek a szimbóluma lehet, az áldozatoknak is. De mit jelent az, hogy áldozat? Sokat gondolkodtam ezen – nem úgy, ahogy a tüntetők, akik nem azt nézik, hogy lehetne ebből valami jót csinálni. Az áldozat szent szó, ami nélkül nincs Isten–ember-kapcsolat, nincs igazán Isten felé fordulás. 1944. március 19. után ki volt áldozat? Én, Dávid Katalin az uralkodó osztály részeként biztos nem voltam az. Bajcsy-Zsilinszky Endre és a magyar zsidóság az volt. Mind egy szálig; az is, aki megmenekült, mert voltak, aki segítették. És azok a keresztények is áldozatok voltak, akik harcosan szembefordultak a nácikkal. Akkor ez az emlékmű kinek készül? Ne használjuk azt a kifejezést, hogy ártatlan áldozat, mert az áldozat ártatlan. Krisztus, Isten báránya a legszentebb áldozat.

És aki a bombázások, a nélkülözések áldozata lett?

Akkor az egész világ folyton áldozat. Bizonyos fogalmakat érdemes tisztázni. Az emlékirataim részeként most megjelent Soah – Emlékeim a vészkorszak idejéből című könyvemben leírom, hogy az igazi áldozatokat menteni – ez volt a mi feladatunk. Másképp látom az áldozat fogalmát, de erről meg lehet győzni. A szoborról írt feljegyzésemben azt írtam: nem megyek bele a tartalmi kérdésekbe, hiszen nem tudom, mi volt a megrendelő szándéka. Lehet, hogy okos intenciót adott, és tisztázza az áldozat fogalmát.

A sas mint jelkép rendben van?

A sas embléma rengeteg helyen címerállat: a cseheknél, a spanyoloknál, a lengyeleknél, az osztrákoknál, a németeknél, emellett nagy családi címerekben is helyet kap. Emblémát pedig sose sérts meg, mert közösséget képvisel. Nekünk például ősi emblémánk a turul – ne sértsd meg, mert a magyarság ősi gyökereibe vágsz bele. Hitlerék átvették a birodalmi sast, és a fejére tettek egy hatalmas horogkeresztet. Azt kell megkeresni, hogy a gonosz milyen jelképpel működött, és az nem a sas volt: a nácizmus szimbóluma a horogkereszt. Miért kell a történelmi németség jeléből gyalázatot csinálni?

Erre a történelmi napra egyébként fontos lenne emlékeznünk?

Ha valaki emléket akar állítani, akkor ne romantikus emlékművet csináljon, hanem emlékeztetőt. Nagyon szeretem ilyen esetekben a monolitot: ez a legősibb emlékeztető. Rá lehet írni, jeleket lehet tenni rá, melyek az emberekhez szólnak. Ha én lennék a magyar állam, külföldi segítséget is elfogadnék ehhez, és felkérném a világ legnagyszerűbb szobrászát.

A tiltakozóknak tehát igazuk van a jelképeket illetően?

Ugyan, dehogy, az politika! Régen nincs szó szoborról, meg zsidóságról, meg túlélőkről! A szívem szakad meg azokért, akiket oda lehet csalni, és akik tényleg áldozatok voltak.

A szobrot jobboldalról is bírálók szerint a mű elkendőzi Magyarország – egyébként a magyar kormány által többször elismert – felelősségét.

A felelősség megvolt. 1944. március 19. után viszik el a magyar zsidókat: a német megszállás lehetőséget adott erre, de akkorra már össze voltak írva. Az együttműködők nem voltak sokan, de ez nem menti a társadalmat: ha ki tudott belőle termelődni egy ilyen kis csoport, akkor nem tudom felmenteni magamat. A strukturális, társadalmi bűnben én is benne voltam, pedig én mentettem. A strukturális bűn nem kollektív bűn; abban ártatlan is lehetsz, de részesedtél benne. Ahogy akkor is strukturális bűnre adtuk a voksunkat, amikor 1950 után elmentünk szavazni. A magyar nem bűnös nép. A magyar tiszta nép, de valamiért engedte kitermelni azt a borzalmat, ami a holokauszthoz, a Rákosi-rendszerhez vagy ’56 leveréséhez vezetett. Az a legnagyobb bűne azoknak, akik 1945 után Magyarországról beszéltek, hogy a magyar népet bűnös nemzetnek tartották. Volt egy kisebbség, amelyik csúnyán az ország fölé kerekedett – lehetőséget kapott erre a német megszállással is. De olyan sok szent, mint amennyi itt élt ez alatt az idő alatt! Magyar szentek sorát tudnám felsorolni, többet, mint bűnöst. Miért nem ezekről beszélünk?

Olyan, mintha élő lelkiismeretként mondaná ezeket…

Ó, nem! De tanú vagyok. Beszélő tanú, ezért semmi olyan gonoszat nem engedek, amit átéltem. Nekem ne jöjjön se az antiszemita, se az egyházellenes! Az egyiket úgy hívják, hogy szélsőjobb, a másikat úgy, hogy szélsőbal.

A Magyar Művészeti Akadémia tagja, és az egyébként semmire sem kötelező alkotmánybírósági döntés után azt mondta: lelkiismeret-vizsgálatot kellene tartani.

Az alkotmánybíróság kimondta, hogy az akadémia működése nem áll összhangban a művészeti alkotás szabadságát biztosító semlegesség követelményével. S mivel a döntésnek nincs jogi következménye, a közgyűlésen azt mondtam: minden szakosztály vizsgálja meg, milyen szempontok szerint vesz föl új tagokat. Nem a művészi érték a döntő, hanem a magyarság? De hát jó művet magyar ember nem tud alkotni, ha magyarellenes – hiszen az már nem művészet! Aquinói Szent Tamás azt mondta: nem illeti dicséret a művészt azért, hogy milyen szándékkal állt neki a munkának. Csak azért illeti dicséret, hogy milyen a mű, amit alkotott. Ezt egy XIII. századi domonkos mondja, de a legliberálisabb XXI. századi esztétika sem tudná ilyen tisztán megfogalmazni. Bízzunk abban, hogy a művészet isteni, és nem lehet gonosz! Tisztelem Fekete Györgyöt, óriási érdeme van abban, hogy az akadémia intézményesült. De amikor megalakultunk, azt mondtam Makovecz Imrének: szégyellem, hogy a legnagyobb magyar író, Esterházy Péter nincs közöttünk. Gondolja, hogy eljönne? – kérdezte ő. Sajnos, igaza van: a szekértáborok miatt nagyszerű emberek maradtak ki.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.