A Wagner-vallás

/ 2013.05.22., szerda 17:21 /

Richard Wagner kultusza egyedülálló a klasszikus zene történetében. Bizonyos értelemben jobban hasonlít a popsztárok iránti rajongáshoz, miközben a május 22-én kétszáz éve született zeneszerző tábora igencsak eltérő karakterű.

Bachnak, Beethovennek vagy Verdinek is vannak elkötelezett tisztelői, de Richard Wagneréhez fogható kultusszal egyikőjük sem dicsekedhet. Talán Mozart az egyetlen, aki ezen a téren megközelíti, köszönhetően annak, hogy Salzburg ügyesen lovagolja meg nagy szülötte nevét, és ebben szerepet játszanak a Mozartkugeln néven forgalmazott marcipános csokigolyók is. A salzburgi nyári fesztivál bizonyos mértékig a Bayreuthi Ünnepi Játékok mintájára jött létre, ám a két szomszédvár hőseinek tisztelete közt a különbség mégis jelentős. És nemcsak azért, mert Bayreuthban kizárólag Wagner operái hallhatók, Salzburgban viszont Mozart mellett széles a repertoár, hanem mert a Wagner iránti elköteleződés a Mozarténál sokkal zártabb közösséget teremtett. Nevük is van, ők a "wagneriánusok", miközben mozartiánusokról (verdiánusokról, csajkovszkijániusokról stb.) nemigen hallani. Más komponistához köthetően általában nem emlegetünk "specialistákat" sem olyanformán, ahogy a "Wagner-tenor" vagy a "Wagner-karmester" ismert fogalom.

Kimódolt rítusok

Richard Wagnert már életében is szinte vallásos rajongás vette körül, és ez a fajta népszerűség a halála után is töretlen maradt. Még a néhai popsztárok: Elvis Presley, John Lennon vagy Michael Jackson milliók által tisztelt emlékét sem ápolják hasonlóan kimódolt rítusrendszeren keresztül. A wagneriánus zarándokokat emlékhelyek sokasága várja szerte Európában, mivel Wagner sokfelé megfordult, ráadásul operáinak ihletésére kastélyok emelkedtek Bajorországban. A kultusz Mekkája azonban Bayreuth. Itt látogatható a Mester egykori lakhelye, a mára múzeummá nemesült Wahnfried-villa. Kertjében nemcsak Wagner sírjánál van mindig friss virág, de még a komponista kutyájának hantján is. A városszéli Zöld Dombon magasodik a szentély: a Festspielhaus épülete. Minden wagneriánus álma, hogy legalább egyszer e különleges akusztikájú színházban hallhassa a szerző valamelyik remekművét, melyre földi halandónak egyébként átlag tíz évet kell várakoznia, olyan nagy a túljelentkezés az öt hétig tartó nyári zeneünnepre. A nyitó rendezvényen koronás fők, politikusok és a celebvilág jelesei parádéznak, akár egy Oscar-gálán. Az egyszerű hívek gyülekezetét szerte a világon a Wagner Társaságok hálózata hivatott szolgálni. A hierarchia tetején pedig a Wagner-dinasztia tagjai ülnek.

Már a szertartásrend alapjainak kidolgozása is a zeneszerző özvegyének, Cosimának volt köszönhető, ő határozta meg, hogy férje 13 dalműve közül csak az utolsó tíz szerepelhet itt műsoron. A Wagner-operákhoz egyedüliként Beethoven 9. szimfóniája társulhat, az is csak bizonyos, ünnepélyes évfordulók alkalmával. Az 1901-re megszilárdult rendet a későbbi nemzedékek fenntartották: így örökölte a fesztiválvezetést anyjától a zeneszerző egyetlen fiúgyermeke, Siegfried, majd annak özvegye, a nácibarát angol Winifred, később pedig az unokák: Wieland és Wolfgang. Jelenleg két dédunoka, Katharina és Eva igazgatja az Ünnepi Játékokat.

Wagner, az ősceleb

Hiba lenne azt gondolni, hogy ez a siker pusztán holmi rafináltan megszervezett családi vállalkozásnak köszönhető. Kétségtelen, hogy a Wagner-klán mindig szolgáltatott muníciót a botrányra éhes sajtónak, és már Wagner életrajza is egyfajta őscelebet sejtet. Hiszen volt anarchista forradalmár, száműzött nincstelen, majd udvari kegyenc egy különc uralkodó, II. Lajos bajor király pártfogoltjaként. Házasságai, nőügyei ma is felrepítenék a bulvárlapok címlapjára. Utóélete sem kevésbé sikamlós, különösen a Winifred Wagner és Hitler közötti plátói szerelmi és nagyon is valóságos politikai kapcsolat miatt. Ám mindez önmagában nem lenne elegendő ahhoz, hogy zenerajongók bálványozzák a nevét. Sokkal inkább arról van szó, hogy Wagner muzsikája szinte hipnotikusan hat azokra, akiket egyszer megérintett. Nietzsche az Ecce Homóban hasishoz hasonlította, amely nélkül képtelen lett volna elviselni ifjúságát. Thomas Mann is így érezhetett, hiszen fiatalon egyetlen Trisztán-előadást sem mulasztott el végigülni Münchenben. Arthur Rubinstein, a nagyszerű zongorista pedig ekként írja le a találkozás élményét: "Bayreuthban különös varázs alá kerültem, mintha egy titokzatos erő kerített volna hatalmába. Egy ideig sírtam. [...] Olyan volt, mintha betegség vett volna erőt rajtam, amit később úgy neveztem: ez az én wagneritiszem."

Wagner, amikor a hagyományos opera helyébe a zenedráma eszméjét állította, olyan módszert igyekezett kidolgozni, amely egyszerre veszi célba a befogadó érzékszerveit, pszichéjét és értelmét. Ezt Gesamtkunstwerknek, azaz összművészeti alkotásnak nevezte, melynek során a zene, a költészet és a látvány egyenrangú módon és együttesen kell hogy hasson. Ezért nemcsak a muzsikát komponálta és hangszerelte, de ő írta a szövegkönyvet, melybe beleszőtte a rendezői utasításokat is. A színpadi kivitelezés is az ő instrukciói alapján jöhetett csak létre, amely aztán évtizedekig szigorú mintát jelentett minden előadásnak. Sőt az Ünnepi Színházat is Wagner akusztikai és látványtechnikai tervei alapján építették, hogy minél tökéletesebben szolgálja művészi elképzeléseit. A germán-kelta mitológiából választott hősök misztikus történeteihez a színpad alá süllyesztett, láthatatlan zenekarból bonyolultan kidolgozott, mégis könnyen megjegyezhető zenei kódrendszer árad. Bár színpadi jelenetei hosszúak és statikusak, a motívumokból szerkesztett, végtelen folyamként hömpölygő muzsika a befogadást érzékivé, borzongatóvá teszi.

Wagner művei oly' korban születtek, amikor a német egység épp megvalósulóban volt, és az európai kultúrnemzetek a hősi múltban kerestek önigazolást. Nem volt ez másként nálunk sem, elegendő csak Ipolyi Arnold Magyar mythológiájára vagy Arany János epikai műveire gondolnunk. Nem csoda, ha Wagner Magyarországon is szinte azonnal lelkes követőkre talált. Az elsők közt alakult meg a Budapesti Wagner Egylet, hogy segítse Wagner színházának felépítését, amely aztán Richter János karmester vezényletével nyitotta meg kapuit 1876-ban. Azóta is számos magyar karmester és énekes öregbítette az Ünnepi Játékok hírnevét.

Abszurd ötletek tárháza

A nemzeti eszme, amely oly progresszívnek számított a XIX. században, veszélyes eszközzé vált a totalitárius rendszerek idején. Hitler rajongása Wagnerért és a Wagner család rajongása Hitlerért jó időre beárnyékolta a Wagner-kultuszt. Olyannyira, hogy a Bayreuthot 1945 áprilisában megszálló amerikai hadsereg fontolóra vette a Festspielhaus lerombolását. Végül megelégedtek azzal, hogy kifosztották, majd "deszakralizálták" Wagner templomát, olcsó revüt nyitva benne katonáik szórakoztatására.

A színház 1951-ben kerülhetett vissza eredeti funkciójába. Winifredet háborús bűnösként eltiltották az Ünnepi Játékok vezetésétől, a családi vagyon pedig a város kezelésébe került, de a Wagner unokák irányíthatták tovább is a nyári fesztivált. Az általuk kidolgozott, Új-Bayreuthként emlegetett rendezői stílus szakított a germán hősromantikával, és a leegyszerűsített formákat helyezte előtérbe. A minimalista rendezések persze viták kereszttüzébe kerültek: az ortodox wagneriánusok fújoltak, a modernisták éljeneztek az előadások végén. Mára az új-bayreuthi stílust világszerte felváltotta a "rendezői színház" mindent átíró és mindent megkérdőjelező koncepciója. Élen jár ebben a dédunoka, Katharina Wagner is, akinek sokat kritizált budapesti rendezése a Lohengrin cselekményét a kelet-európai kommunista diktatúrák világába helyezte. De a rendezők által leginkább kedvelt és mára az unalomig ismételt parafrázis a náci Németországgal von párhuzamot. Lassan nincs színház, ahol ne masíroztak volna a színpadon SS-egyenruhás walkürök vagy horogkeresztes zászlót cipelő Grál-lovagok. Idén Düsseldorfban Burkhard C. Kosminski rendező választása egy koncentrációs táborra esett a Tannhäuser helyszínéül, és olyan hatásosan sikerült gázkamrás kivégzésekkel és nemi erőszakot ábrázoló jelenetekkel megtűzdelnie az előadást, hogy a nézőtéren többen rosszul lettek. Az abszurd ötletek tárháza egyébként kifogyhatatlan: a Metropolitan operában most bemutatott Parsifal második felvonása a megsebzett Amfortas be nem gyógyuló, vérző sebében játszódik, a legutóbbi bayreuthi Lohengrinben pedig a brabanti nemesek patkánynak maszkírozva rohangálnak egy kísérleti laboratóriumban. Mindez nem csökkenti a Wagner-előadások vonzerejét, és ki viszolyogva, ki pedig kíváncsian várja, milyen nyakatekert ötletekkel rukkolnak még elő a rendezők az idei bicentenáriumon.

Budapest két premierrel készült az évfordulóra: a Magyar Állami Operaház januárban mutatta be A bolygó hollandit, júniusban pedig az immár nyolcadik Budapesti Wagner Napok során A nürnbergi mesterdalnokok kerül színre a Művészetek Palotájában - a Lohengrin és a Parsifal már korábban is játszott előadásai mellett.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.