valasz.hu/kultura/leonard-bernstein-megirta-a-bevandorlok-romeo-es-juliajat-129163

http://valasz.hu/kultura/leonard-bernstein-megirta-a-bevandorlok-romeo-es-juliajat-129163

Amikor a Csallóköz vérben tocsogott

/ 2018.06.25., hétfő 07:15 /

Durica Katarina új, A rendes lányok csendben sírnak című könyvében a kilencvenes évek Szlovákiájának mini-maffiaállamát idézi meg.

Szinte elfelejtettük, hogy a kilencvenes évek végén Magyarország határainak közvetlen közelében két háború is dúlt. A balkáni „igazi” háborúról persze időről-időre beszélünk, már csak a tőlünk déli fekvő országok azóta is tartó krónikus instabilitása miatt. A másik konfliktust – igaz, nem volt olyan kiterjedt, mint a másik – elfelejtettük.

Pedig a kilencvenes évek közepén-végén Szlovákiában, a Csallóközben és Dunaszerdahelyen még a szétesett Kelet-Európa mércéjével is megdöbbentően brutális maffiauralom volt. Tömeges nemi erőszak, bosszúból levágott és közszemlére tett fej, egy rossz szóért kivégzett emberek – ezek voltak a hétköznapok a színmagyar vidéken.

A „nagy” déli és „kis” északi háború szimbolikusan is összekapcsolódik – 1999. március 25-én, miközben a dunaszerdahelyiek jelentős része a televízióban a Szerbia bombázásáról szóló híradót nézte, három maszkos fegyveres tíz embert mészárolt le a helyi Fontana bárban. A kivégzettek egytől-egyik a rettegett Pápay-klán tagjai voltak, akik a gyilkosságot megelőző időszakban védelmi pénzekből, csempészésből és minden egyéb elképzelhető bűncselekményből tettek szert hatalmas jövedelemre. A bosszú-ellenbosszú ördögi köre szinte máig eltartott: a gyilkosságok elkövetésével gyanúsítottak szintén erőszakos halált haltak.

Ezt az időszakot mutatja be nekünk Durica Katarina új regénye, A rendes lányok csendben sírnak. A somorjai születésű szerző korábbi regénye is részben a szlovákiai magyar félmúltról szólt, s ha lehet, a mostani még a kommunista korszak titkainál, elhallgatásainál is megrázóbb témát dolgoz fel.

„Évekkel ezelőtt kozmetikusnál voltam az egyik csallóközi településen. Miközben a szemöldökömet formázták, a mellettem levő ágyon egy hatvan körüli nő feküdt, és az arcát masszíroztak. A nő az unokairól mesélt, hogy a hétvégén mind eljönnek hozzá a családi ünnepre, aztán pár mondatban említette a fiát, aki »áldott jó gyerek volt«. Így mondta, én meg döbbentem hallgattam, hiszen tudtam én is, a kozmetikus is, a helyiségben és a régióban mindenki, hogy az ő fia a környék egyik haramiája volt, egy igazi vadállat, akiről csomó legenda kering a mai napig” – írja a könyv előtörténetéről A rendes lányok csendben sírnak utószavában Durica Katarina.

Regényét a rendszerváltás után túlélni próbáló emberek hétköznapi élete és a félelmetes maffiavalóság közötti feszültség teszi izgalmassá. A három női főhős – Hilda, a gimnazista tinilány; Júlia, a rossz házasságában vergődő fodrász; Erzsi, a fia bűnözővé válásával szembesülni képtelen idős asszony – boltba megy, bevásárol, főz, kinéz a reménytelen panellakás ablakán, örül a Törökországból hozott bőrkabátnak, szerelmes vagy iszogat. Közben pedig, mint egész Dunaszerdahely, a főhősök is rettegnek. Attól, hogy egy kisgyerekkel robban fel valamelyik nagy fekete autó (a bűnözők pár koronát adtak gyerekeknek a slusszkulcs elfordításért cserébe, tartottak ugyanis a pokolgépektől), hogy bárkit megerőszakolhatnak, eltehetnek láb alól, a tehetetlen és korrupt rendőrség pedig asszisztál az ámokfutáshoz.

Hogyan lehet így élni, miért nem csinált valaki végre valamit? A felelet nemcsak a rendszerváltás, hanem a huszadik századi közép-európai sors metaforája is lehetne: lesütött szemmel. „A más városban élő rokonaink mindig azt kérdezték, hogy tudunk olyan városban élni, ahol a maffia uralkodik. Hát így, lesütött szemmel. Hogy nem nézünk oda” – szól a regény egyik kulcsmondata.

Bár Durica Katarina regényt írt, története a bűnözők által megerőszakolt nők tucatjainak meghallgatásán alapul. Ez teszi igazán nyomasztóvá a könyvet: a sorokat olvasva végig ott motoszkál bennünk, hogy a történet sajnos nem pusztán az írói fantázia műve. Igazán kár, hogy a megrázó szöveget egy kis odafigyeléssel elkerülhető pongyolaságok tarkítják, mint amilyen a mečiari „nemzeti nacionalizmus” emlegetése. Vagy a maffiaügyek kapcsán meggyilkolt fiatal szlovák rendőr, Róbert Remiáš egy oldallal később már Rohácként szerepel – pedig ő az a szlovák bűnöző, aki a mai napig magyar börtönben ül.

Ezek  a hibák azonban nem változatnak az összképen: Durica Katarina fontos és elgondolkodtató könyvet írt.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.