valasz.hu/kultura/a-millennium-bora-21876/?orderby=csokkeno&numPerpage=20&hozzaszolas_oldal=1

http://valasz.hu/kultura/a-millennium-bora-21876/?orderby=csokkeno&numPerpage=20&hozzaszolas_oldal=1

Anton, az életművész

/ 2011.05.04., szerda 19:41 /

Kilenc év után újra Budapesten láthatóak Anton Molnár festményei. A Franciaországban élő magyar művész kiállítása a Váci utca 70. alatt nyílt Gefrodinspex Galériában látogatható május 15-ig.

Zeuxis és Parrhasius görög festők ókori története juthat eszünkbe a zavarba ejtően valóságszerű képrészletek láttán. A piktorok vetélkedőjén Zeuxis festett szőlővel csapta be a madarakat, hogy a képtáblára szálljanak gyümölcsöt csipegetni, majd ő lett Parrhasius tréfájának áldozata azzal, hogy el akarta húzni vetélytársa képe elől az odapingált függönyt. Az idősebb Plinius által rögzített anekdotát a szépművészet legendájaként szokták idézni, ám valójában a mesterségbeli tudást dicséri. Francia szóval "trompel'oeil"-nek, a szem becsapásának hívjuk azt a technikát, amely két dimenzióban oly élethűen adja vissza tárgyát, hogy térbelinek látjuk. Anton Molnár is szívesen él ezzel a trükkel, a vászon felületét olykor úgy patinázza, hogy öreg, szúette fatáblának látszódjék, vagy repedéshálót fest az olajképre, máskor pedig mintha tubusból kinyomott, jókora festékcsomók kerültek volna a felületre. De fest síkbeli szobrot is: az ínycsiklandozó francia reggeli szinte lebeg a levegőben.

Külhoni karrier

Molnár Antal a Képzőművészeti Főiskolán Sváby Lajos növendékeként végzett 1983-ban, majd évekig plakátokat és lemezborítókat tervezett. 1988-ban még kevesen hittek abban, hogy hamarosan összeomlik a szocialista rendszer; ő is úgy gondolta, jobb, ha új életet kezd Franciaországban. Ma már eldönthetetlen, mi lett volna belőle, ha itthon marad: feladja-e festői ambícióit és alkalmazott grafikus vagy reklámfotós lesz, netán a neoavantgárd konceptualizmus felé fordul, esetleg videoművésszé válik, vagy itthon is sikert sikerre halmoz fotorealista képekkel. A franciáknál mindenesetre hamar rámosolygott a szerencse: alig egy év múltán már önálló tárlatot rendezett Dijonban. Azóta meghódította Párizst, az Egyesült Államokat és a Távol-Keletet, képeit múzeumok őrzik Monacóban, Miamiban, Hongkongban, gyűjtői milliárdosok, bankok és luxusszállodák. Ő maga az egykori barbizoni iskola mitikus környezetében, Fontainebleau-ban él egy kis kastélyban. Valóra vált álom, békés családi háttér, hírnév, jólét. Anton Molnár azonban próféta akar lenni saját hazájában is, ezért hozták létre gyermekkori barátjával, Molnár Györggyel a Gefrodinspex Galériát.

A Váci utca felső szakaszán, a 70-es számú kapu mögött megbúvó kiállítóhely önmagában is megkapó látvány. A nyüzsgő turistaforgalomból belépve a látogató aprócska kerten át sétál a lejárathoz, bévül a téglával kirakott boltívek borospince hangulatát keltik, a hátsó kijáraton át pedig újra a szabadba érve kis mellvédre juthat, ahol a közeli szerb templom tornya köszönt rá. Így szép idő esetén a festmények egy része a szabadban, természetes fény mellett látható, csak eső elől menekítik őket a fedett helyiségekbe. A galéria, a maga nosztalgikus romantikájával, mintha direkt Anton Molnár képeihez készült volna. Egy korábbi albumában a festő így fogalmazta meg ars poeticáját: "Magánügy. Ez egy Útinapló, se több, se kevesebb. Olyan, mint egy nap, egy év, egy élet; egyszerű, bonyolult, boldog, boldogtalan, fekete, fehér, színes, derűs, drámai, világos, sötét, igen, nem, fent, lent, hajrá és nem hajrá..." Talán nem is magánügy, inkább magánmitológia. Gyakori szereplői a francia borok, a drága szivar, az elegáns kalap, varrott bőrcipő, jóízű étkek, a hajdani nyaralásokat idéző képeslapok.

Emléklenyomatok

Anton Molnár hedonista művész. Nem úgy, mint a Satyriconból ismert Trimalchio, a vagyonában féktelenül tobzódó római újgazdag, hanem miként Krúdy hőse, Szindbád, az utazó. Nem duhaj habzsoló, hanem szemlélődő ínyenc. Az ízek és illatok, a női szépség feltétlen csodálója, benyomások gyűjtője. Életképek, emlékek lenyomata kerül a vászonra. Saját élmények-e vagy inkább a nézők vágyai? Nem fontos. Utazunk korokon át a középkortól a Monarchia fürdővilágáig, a hatvanas évek gyermekjátékaitól a mai metropolisok villódzásáig. Utazunk tájról tájra, a magyar pusztától New Yorkon át a Csendes-óceán szigetvilágába. Utazunk stílusok között a reneszánsz és barokk pompájától a pop art célzott reklámvilágán keresztül a tasizmus fröcskölt, csurgatott technikájáig.

Ám ami a legszembetűnőbb, az a színes magazinok látványvilága. Anton Molnár fotorelizmusában nyoma sincs a photoshopnak, a pixeleknek vagy az internetes grafikus felületeknek. Anzikszai nem a Windows ablakai, hanem a levelezőlapokéi. Műveit így sajátos - ma úgy mondjuk - retrohangulat hatja át. Az amerikai álomé, amely oly elérhetetlenül távolinak tűnt, amikor festőnk még kamasz fiú volt, s amit Magyarországon csak "nyugatról" becsempészett képes újságokból, esetleg hollywoodi filmekből ismerhettünk. Leginkább talán Jeff Koons látásmódjával rokon ez a festészet - csak közép-európai perspektívából, és irányított botrányoktól mentesen -, amely a legpopulárisabb ízlést emeli az úgynevezett magas művészet rangjára.

Egyben persze idézőjelbe is teszi. Molnár trompe-l'oeil-vonzalmának megfelelően a képek keretei is csak festve vannak. E fautánzatot öregíti, antikolja, majd egy újabb csavarral szövegeket, rajzokat karcol rájuk, akárha régi graffitik lennének. Szavak, mondatok, verstöredékek, emlékfoszlányok kerülnek így a "keretre", értelmezik és átértelmezik a képet, mintha csak azt akarnák sugallni, semmi sem az, aminek elsőre látszik.

Megmaradt magyarnak

Bár tulajdonképpen a teljes festői életmű külföldön született, Anton Molnár sosem tagadta meg magyar kötődését. Ott volt a megörökített jelenetekben, az Ady-idézetekben, a montázsmotívumként felhasznált hajdani szakácskönyvek, újsághirdetések, üdvözlőkártyák magyar nyelvű szövegeiben. Néhány éve egész sorozatot szentelt százéves fényképekről ránk tekintő erdélyi és kun parasztarcoknak, alföldi betyároknak. A magyar filmnek és Latinovits Zoltánnak állít emléket az az installáció, amely az Oldás és kötés egy képkockájából készült festményhez piros műbőr fotelt, idejemúlt televíziót és magát a képernyőn pergő Jancsó-filmet rendeli.

És csak ha már valóban elmélyedtünk Anton Molnár különös világának mélyrétegeiben, olvassuk el az először a francia nyelvű albumába - majd a magyarban is megismételt -, kalligrafikus tükörírással írt önvallomást: "Tükörírásban olvashatják, mert nem tartozik mindenkire, hogy amit alkotok, nem egészen a Nagy Művészet, de sajnos, mint a fuldokló, ez az egyetlen megoldás a túlélésre. Nincs választásom, nem élünk könnyű világban; olcsó, sztereotipizált, tudatlan, önmagukba szerelmes "zsenik", műanyag szuperemberek műanyag szuperagyukkal gyakorolják az ítéletet."

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.