Átnevezték a rasszistának titulált képeket

/ 2016.01.05., kedd 16:34 /
Átnevezték a rasszistának titulált képeket

Nem lehet többé a címben néger vagy eszkimó. Gőzerővel folyik a történelem átretusálása a világhírű amszterdami múzeumban.

Tíz évig tartó, eurószázmilliókat felemésztő rekonstrukció után 2013-ban nyílt meg újra a világ egyik legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, az amszterdami Rijksmuseum. A Rijksmuseum a hagyományos európai művészet olyan világhírű temploma, mint a madridi Prado vagy londoni National Gallery.

A múzeum most újabb nagy vállalkozásba fogott: a „gyarmati terminológia kiigazítása” projekt keretében átvizsgálják az óriási gyűjtemény összes képének címét, és átneveznek mindent, ami sértheti a 21. századi látogatók kulturális érzékenységét. Martine Gosselink, a történeti részleg vezetője ez azzal indokolta, hogy megváltozott a látogatók összetétele: „Ez méltóság és a látogatókhoz való modern közeledés kérdése, mivel közönségünk már nemcsak fehér közönség.”

Márpedig, ha egy fekete látogató, például egy amerikai turista meglátja a festmény címében a néger szót, menten szívinfarktust kap, ez a szó ugyanis Amerikában olyan mértékben tabunak számít, hogy semmilyen kontextusban nem szabad kimondani. És maga Hollandia is multikuli ország, ahol rengeteg fekete, indonéz, suriname-i és muszlim él, akiket mindenféle régebbi elnevezés sérthet.

Értelemszerűen tiltólistára kerül tehát a néger, de Gosselink tájékoztatása szerint az olyan kifejezések is, mint az eszkimó, a lapp, a mohamedán, az indián, a törpe – ezek mind politikailag inkorrektnek számítanak.

Mijtens és Simon Maris festménye

Konkrét példaként említik Simon Maris holland festő Fiatal néger lány című művét, amiből Legyezőt tartó lány lett. A képek alatti magyarázó szövegeket is átírják, és törlik belőlük az olyan kifejezéseket, mint „néger szolgáló”, például Johannes Mijtens Margaretha van Raephorst portréja című képe alatt.

Az utóbbi egyébként még akár indokolt is lenne, mivel ezek mai szövegek, szóljanak a mai kor nyelvén. Viszont egy festmény címe integráns része a műalkotásnak: a festő eredeti szándékát, illetve az adott kor világát tükrözi. A képek átnevezése egyszerű történelemhamisítás: úgy teszünk, mintha az elmúlt századok emberei ugyanúgy gondolkodtak volna, mint a jelenkor látogatói, noha a múltban a ma dehonesztálónak tekintett kifejezéseket természetes módon használták.

Ezt elég egyszerű belátni az irodalmi szövegek vagy a Biblia kapcsán. Szóljon arról a prédikáció, hogyan gyógyította meg Jézus a fogyatékossággal élőt? Költsék át Arany János művét nagyidai romákká?

A Rijksmuseum példáját nyilván követni fogják a világ nagy képzőművészeti gyűjteményei. Mondhatnánk, hogy teljesen mindegy, mi van a festmények alá írva, ha ettől a mai látogatók boldogabbak. A régi képcímeket úgyis megőrzik az archívumban a kutatóknak.

Csakhogy mindez része egy aggasztó trendnek, ami a nyugati egyetemi világból indult el: a 21. századi politikai korrektség harcosai „biztonságos tereket” követelnek. A safe space olyan hely, ahol az állítólag hátrányos helyzetű csoportok tagjait semmilyen érzelmi bántódás nem érheti, nem találkoznak sértő gondolatokkal, gesztusokkal, mondatokkal, szobrokkal, ételekkel.

A diákmozgalmárok azt követelik, hogy az egyetemek legyenek „biztonságos terek” – és most a jelek szerint a Rijksmuseum is safe space lesz, vagy minimum trigger warningot, tartalmi figyelmeztést kellene első lépésként rányomtatni a belépőjegyekre. Borítékolható, hogy a mozgalom nem áll meg itt, és egyre több mindent kell „biztonságossá” alakítani.

Csakhogy a történelem maga és annak minden nyoma ellentétes a biztonságos terek igényével. Ahol múlt van, ott nincs safe space – mert a történelem minden volt, csak nem biztonságos tér.

A 21. századi érzékenységek próbáját a hagyományos nyugati kultúrából végső soron szinte semmi nem állja ki. Ezért követelik a diákmozgalmárok a régi szobrok eltávolítását (pl. Cecil Rhodes-ét az oxfordi egyetemen), vagy a történelmi személyekről elnevezett épületek átnevezését. Könnyen belátható, hogy a Rijksmuseum festményeinek nemcsak a címe sértő, hanem tulajdonképpen maguk a képek is „rasszisták” – a kisebbségeket hátrányos, elnyomott helyzetben ábrázolják. Kíváncsi leszek, ki veti fel először, hogy raktárba kell őket helyezni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Sürgető kihívások előtt a magyar gazdák

Az idei PREGA Konferencia és Kiállítás az agrárium digitalizációjával kapcsolatos kihívások kérdéseivel foglalkozott. 90 hazai és nemzetközi előadó, 30 szakmai kiállító és több mint 500 résztvevő – ez a III. PREGA számokban.

Amit álmunkban sem gondoltunk volna: egy év, két magyar Oscar

Egy évvel a Saul fia Oscarja és alig másfél héttel a Testről és lélekről Arany Medvéje után itt az újabb elképesztő magyar filmsiker: Deák Kristóf Mindenki című alkotása kapta a legjobb rövidfilmnek járó díjat vasárnap este a 89. Oscar-gálán Los Angelesben.

Népesedési csőd szélén az ország – mutatjuk az okokat

Legutóbbi évértékelőjén Orbán Viktor elismerte: egy, ám annál életbe vágóbb területen, a demográfia katasztrófa megállításában nem sikerült az áttörés. A friss Heti Válaszban áttekintjük, hogy miért vagyunk népesedési csődhelyzetben.

Magyarország adóparadicsom lett

A jelen körülmények között az a gazdaság jár jól, amely fel tudja hívni magára a tőke figyelmét; Európa országai ezen a téren is elkényelmesedtek – véli Pankucsi Zoltán, a Deloitte igazgatója. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Hamarosan a mozikban a Kincsem-film!

Március 16-tól látható a minden idők legdrágább magyar filmjeként beharangozott Kincsem. Herendi Gábor rendező a korszerű történelmi moziról, a nézőkért folyó versenyről és arról, mit keres a XIX. századi történetben Flour Tomi Mizuja. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Uralkodj, Britannia! – Újra összeáll az angolszász tengely?

A brit kormányfő nemrég arról beszélt Donald Trumpnak: ismét az angolszász országoknak kellene vezetni a világot. A Brexit után London új birodalmat akar létrehozni, és az unió elől elhalászná a nagy piacokat, például Amerikát, Indiát. Részletek a friss Heti Válaszban.

Hogyan csúszott félre az olimpia ügye?

Bezárkózó kommunikáció, az aláírók sértegetése, a vizes világbajnokság beruházásai körüli anomáliák: így vált közel egységes támogatottságú ügyből megosztó belpolitikai kérdéssé az olimpia. Részletes elemzésünk a csütörtöki Heti Válaszban.