Átnevezték a rasszistának titulált képeket

/ 2016.01.05., kedd 16:34 /
Átnevezték a rasszistának titulált képeket

Nem lehet többé a címben néger vagy eszkimó. Gőzerővel folyik a történelem átretusálása a világhírű amszterdami múzeumban.

Tíz évig tartó, eurószázmilliókat felemésztő rekonstrukció után 2013-ban nyílt meg újra a világ egyik legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, az amszterdami Rijksmuseum. A Rijksmuseum a hagyományos európai művészet olyan világhírű temploma, mint a madridi Prado vagy londoni National Gallery.

A múzeum most újabb nagy vállalkozásba fogott: a „gyarmati terminológia kiigazítása” projekt keretében átvizsgálják az óriási gyűjtemény összes képének címét, és átneveznek mindent, ami sértheti a 21. századi látogatók kulturális érzékenységét. Martine Gosselink, a történeti részleg vezetője ez azzal indokolta, hogy megváltozott a látogatók összetétele: „Ez méltóság és a látogatókhoz való modern közeledés kérdése, mivel közönségünk már nemcsak fehér közönség.”

Márpedig, ha egy fekete látogató, például egy amerikai turista meglátja a festmény címében a néger szót, menten szívinfarktust kap, ez a szó ugyanis Amerikában olyan mértékben tabunak számít, hogy semmilyen kontextusban nem szabad kimondani. És maga Hollandia is multikuli ország, ahol rengeteg fekete, indonéz, suriname-i és muszlim él, akiket mindenféle régebbi elnevezés sérthet.

Értelemszerűen tiltólistára kerül tehát a néger, de Gosselink tájékoztatása szerint az olyan kifejezések is, mint az eszkimó, a lapp, a mohamedán, az indián, a törpe – ezek mind politikailag inkorrektnek számítanak.

Mijtens és Simon Maris festménye

Konkrét példaként említik Simon Maris holland festő Fiatal néger lány című művét, amiből Legyezőt tartó lány lett. A képek alatti magyarázó szövegeket is átírják, és törlik belőlük az olyan kifejezéseket, mint „néger szolgáló”, például Johannes Mijtens Margaretha van Raephorst portréja című képe alatt.

Az utóbbi egyébként még akár indokolt is lenne, mivel ezek mai szövegek, szóljanak a mai kor nyelvén. Viszont egy festmény címe integráns része a műalkotásnak: a festő eredeti szándékát, illetve az adott kor világát tükrözi. A képek átnevezése egyszerű történelemhamisítás: úgy teszünk, mintha az elmúlt századok emberei ugyanúgy gondolkodtak volna, mint a jelenkor látogatói, noha a múltban a ma dehonesztálónak tekintett kifejezéseket természetes módon használták.

Ezt elég egyszerű belátni az irodalmi szövegek vagy a Biblia kapcsán. Szóljon arról a prédikáció, hogyan gyógyította meg Jézus a fogyatékossággal élőt? Költsék át Arany János művét nagyidai romákká?

A Rijksmuseum példáját nyilván követni fogják a világ nagy képzőművészeti gyűjteményei. Mondhatnánk, hogy teljesen mindegy, mi van a festmények alá írva, ha ettől a mai látogatók boldogabbak. A régi képcímeket úgyis megőrzik az archívumban a kutatóknak.

Csakhogy mindez része egy aggasztó trendnek, ami a nyugati egyetemi világból indult el: a 21. századi politikai korrektség harcosai „biztonságos tereket” követelnek. A safe space olyan hely, ahol az állítólag hátrányos helyzetű csoportok tagjait semmilyen érzelmi bántódás nem érheti, nem találkoznak sértő gondolatokkal, gesztusokkal, mondatokkal, szobrokkal, ételekkel.

A diákmozgalmárok azt követelik, hogy az egyetemek legyenek „biztonságos terek” – és most a jelek szerint a Rijksmuseum is safe space lesz, vagy minimum trigger warningot, tartalmi figyelmeztést kellene első lépésként rányomtatni a belépőjegyekre. Borítékolható, hogy a mozgalom nem áll meg itt, és egyre több mindent kell „biztonságossá” alakítani.

Csakhogy a történelem maga és annak minden nyoma ellentétes a biztonságos terek igényével. Ahol múlt van, ott nincs safe space – mert a történelem minden volt, csak nem biztonságos tér.

A 21. századi érzékenységek próbáját a hagyományos nyugati kultúrából végső soron szinte semmi nem állja ki. Ezért követelik a diákmozgalmárok a régi szobrok eltávolítását (pl. Cecil Rhodes-ét az oxfordi egyetemen), vagy a történelmi személyekről elnevezett épületek átnevezését. Könnyen belátható, hogy a Rijksmuseum festményeinek nemcsak a címe sértő, hanem tulajdonképpen maguk a képek is „rasszisták” – a kisebbségeket hátrányos, elnyomott helyzetben ábrázolják. Kíváncsi leszek, ki veti fel először, hogy raktárba kell őket helyezni.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

„Odafurakodnak, de Kocsis Zoltán tüze fogja elégetni őket”

Kocsis Zoltánt üstökösnek nevezi, és bizalmas barátja volt. Rácz Zoltánt, az Amadinda együttes tagját a Presser Gáborral közös szilveszteri bulikról és a kortárs zenéről kérdeztük, de közben üzent a kritikusoknak is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Kiszámoltuk: ezért nem jó ötlet az óraátállítás eltörlése

Elsőre gumicsontnak gondolnánk, pedig több mint egy évszázada világszerte politikai csaták tárgya a nyári időszámítás. Hány világos téli reggelt áldoznánk fel a kevésbé sötét estékért a parlament elé kerülő javaslat szerint? A friss Heti Válaszból kiderül.

Gyurcsány Ferenc már diadalmas visszatérésről álmodik (2022-ben)

Az előző ciklus felénél a baloldal erősen bízott abban, hogy a Fideszt leválthatja 2014-ben. Most az önbizalom megcsappant, és az innováció is hiánycikk. Gyurcsány Ferenc viszont 2022-es diadalmas visszatérésről álmodik. Minden, amit a magyar baloldalról tudni érdemes – a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb törvénnyel kényszerítik ki a gyerekeiktől szüleik eltartását

Angliában tavaly óta már nem az infarktus és a rák a legfőbb halálok, hanem az idősek szellemi leépülése. A hír azért drámai, mert a demencia kezelési költsége nagyobb, mint a ráké és az infarktusé együttvéve. Gondolt vajon a magyar parlament erre, amikor újabb törvénnyel kényszerítik ki a gyerekeiktől szüleik eltartását? Részletek a csütörtöki Heti Válaszban.

Meg fog lepődni: a piaristák építik Budapest legdrágább luxuslakásait

Prémiumkategóriás irodát terveztek a piarista gimnázium tetejére, luxuslakásokat építenek a rend telkén, és társadalmi hasznosságú befektetési alapot gründolnak. Interjú Eszter Elemér és Wildner Ágost katolikus üzletemberekkel a friss Heti Válaszban a profitminimalizálásáról.