Az elnyomás kalendáriuma
Tabajdi Gábor könnyen átlátható, kézikönyvszerűen szócikkekre tagolt, közérthető nyelven megírt kötete 1962-től kezdve időrendi sorrendben villantja fel a szervezet krónikáját, a nagy port felvert botrányoktól az apró-cseprő esetekig. A történész abban reménykedik, hogy az így felfűzött ügyek megbízható összképet adnak, új összefüggésekre mutatnak rá, és továbbolvasásra buzdítanak.
A könyvből a III/III-asok mindennapjait, "munkahelyi sirámait" is megismerhetjük. Így például 1978-ban az egyik beosztott a rossz technikai ellátottságra panaszkodik, máskor pedig az nem tetszik a dolgozóknak, hogy a Néphadsereg (ma: Falk Miksa) utcai új épületben nem működnek a liftek, a munkaszobában nincsenek hamutartók, és sok asztali lámpa hiányzik. Gondot okozott a parkolás is: az egyik feljegyzésben például azt sérelmezik, hogy az épület előtti helyeket rendszerint magánautók foglalják el. Máskor pedig azt kifogásolják, hogy a legnagyobb nyári melegben arról ismerhető fel az állambiztonsági állomány, hogy "egyedül az idetartozók járnak a városban zakóban, zárt ing-nyakkendővel".
A szöveget hallatlanul izgalmas képanyag teszi teljessé. Akadnak köztük jól ismertek, mint például Kőszeg Ferencről az a legendás képsorozat, amely az utcasarkon beforduló, civil ruhás rendőrök előli menekülését örökíti meg, de jó néhány titokban készült operatív felvételt is láthatunk, melyek "filmszerűen" ábrázolják a polgárai magánéletébe behatoló totális hatalom viselkedését.
Megtudhatunk-e valaha mindent a III/III-as csoportfőnökségről? Aligha. De az biztos, hogy aki végigolvassa Tabajdi Gábor kötetét, képet kaphat a kádári titkosszolgálat mindennapjairól, megtudhatja, hogy akkoriban mennyire hétköznapi, valójában súlytalan cselekedetek válhattak az állam biztonságát fenyegető, üldözendő, titkos megfigyelésre érdemes tetté. És mindezeken túl a kötet rávilágít arra, hogy az ügynökök, a megfigyelők, a nyomrögzítők és a technikusok is esendő, a hatalom szorításában vergődő emberek voltak, azzal súlyosbítva, hogy még a lelkiismeretükkel is el kellett számolniuk - már ha volt nekik egyáltalán.
Tabajdi Gábor: A III/III. krónikája
JAFFA, BUDAPEST, 2013. 3490 FT
A szöveget hallatlanul izgalmas képanyag teszi teljessé. Akadnak köztük jól ismertek, mint például Kőszeg Ferencről az a legendás képsorozat, amely az utcasarkon beforduló, civil ruhás rendőrök előli menekülését örökíti meg, de jó néhány titokban készült operatív felvételt is láthatunk, melyek "filmszerűen" ábrázolják a polgárai magánéletébe behatoló totális hatalom viselkedését.
Megtudhatunk-e valaha mindent a III/III-as csoportfőnökségről? Aligha. De az biztos, hogy aki végigolvassa Tabajdi Gábor kötetét, képet kaphat a kádári titkosszolgálat mindennapjairól, megtudhatja, hogy akkoriban mennyire hétköznapi, valójában súlytalan cselekedetek válhattak az állam biztonságát fenyegető, üldözendő, titkos megfigyelésre érdemes tetté. És mindezeken túl a kötet rávilágít arra, hogy az ügynökök, a megfigyelők, a nyomrögzítők és a technikusok is esendő, a hatalom szorításában vergődő emberek voltak, azzal súlyosbítva, hogy még a lelkiismeretükkel is el kellett számolniuk - már ha volt nekik egyáltalán.
Tabajdi Gábor: A III/III. krónikája
JAFFA, BUDAPEST, 2013. 3490 FT
Az elnyomás kalendáriuma
