„Beálltam pékinasnak”

/ 2018.05.16., szerda 17:15 /

Néha elvonul egy badacsonyi pékhez inasnak, közéleti akciókat szervez, és mindenkit boldogember-nézőbe küldene Magyarszovátra. Szalóki Ági legközelebb a Budapest Folk Festen énekel, május 27-én, a Várkert Bazárban.

– Nehezen találtunk időpontot, hiszen zsúfolt a naptára. Azt mondta: hamarosan betölti a negyvenet, amiben az is jó, hogy megtanulta védeni a határait. Mit ért ezen?

– Ha van is ilyen célkitűzésem, nem feltétlenül jelenti azt, hogy sikerül is mindig betartanom. Amikor csak tehetem, emlékeztetem magam arra, hogy képviseljem az érdekeimet. Mert sokáig nem tettem.

– A határok védelméhez tartozik az is, hogy időnként elvonul egy badacsonyi pékhez?

– A Búzalelke pékséget Kisapátiban kedves barátnőm viszi, a zeneművészetit végzett Kovács Beáta. Néhány éve a háta mögött hagyta a budapesti életét, és a Szent György-hegyre költözött. Azon újrakezdők közé tartozik, akik sikereket értek el, ennek ellenére egyszer csak úgy gondolták, hogy szeretnék újrafogalmazni az életüket – Bea pékséget nyitott. Egy hétre beálltam hozzá inasnak. Megtapasztaltam, hogy péknek lenni valóban nehéz, hiszen kicsi az üzem, sok a megrendelés, keményen kell dolgozni nem nagy bevételért. Nagyon becsülöm azokat, akiknek van egy álmuk, és azt tűzön-vízen keresztül megvalósítják. Nem könnyű pálya a kisvállalkozóké Magyarországon, de Bea nem adja fel.

– Mit adott önnek ez a munka?

– Színpadi emberként sok figyelem irányul rám. Ilyenkor azonban – vagy amikor önkéntes munkát végzek – nem a személyem a fontos. Visszahúzódom, és valami újat tanulok. Ráadásul szép foglalatosság kenyértésztával dolgozni: más a habkönnyű ciabatta, a fehér vagy a magos kenyér, és megint más a kalácstészta textúrája. Meditációként, töltődésként fogtam fel ezt a hetet, ami után még jobban tiszteltem azokat, akik fizikai munkát végeznek. Különleges a pékség abból a szempontból is, hogy csak nők dolgoznak ott. Négyen voltunk, több szólamban énekeltünk naphosszat, Bea tanított nekünk dalokat. Már tervezem, hogy visszamegyek.

– A fizikai dolgozókért még tüntetett is. Hogyan kötött ki ott?

– Tüntettem értük, ők pedig ezért kitüntettek engem, amire nagyon büszke vagyok. Világos volt a számomra: látni, láttatni kell ezeket az embereket, meg kell hallani, hallgatni őket, akik nagyon sokan vannak, de arra sincs idejük, hogy a családjukkal legyenek, nemhogy kiálljanak az érdekeikért. A demonstráció olyan eredményes volt, hogy érdemes lenne az egyetemi tanárokért is tüntetni, mert már-már ők vannak hátrányos helyzetben.

– Mi viszi ezekbe a helyzetekbe? Tavaly két egymást követő napon is utcai verekedésbe avatkozott. Rendőrt hívott, tanúskodott.

– Szerintem ez a felelős állampolgári magatartás. Úgy is lehet élni, hogy becsukjuk a szemünket, de én hiszek abban, hogy a hétköznapi helyzetek megoldása változást hozhat társadalmi szinten is.

– Mi vitte rá, hogy anno állást foglaljon a vasárnapi boltzár ügyében is?

– A szakszervezet sokáig küzdött azért, hogy kapjanak egy szabadnapot, amit aztán egyik napról a másikra elvettek tőlük. Nem lett népszavazás a kérdésből, és lehetett sejteni, hogy miért: Magyarországon kezdeményezést indítani azért, hogy vasárnap lehessen vásárolni, olyan, mintha arról szavaznánk, hogy mindenkinek járjon ingyen sör. A politikusok egy ilyen ügyet könnyen fel tudnak használni. Közben ott lebegett a következő referendum a kötelező betelepítésről. A kormány a kvótanépszavazásra fókuszált, ezért beáldozta a kereskedelmi dolgozók szabadnapját – amit az elvileg szociálisan érzékeny baloldal torpedózott meg. Az első tüntetésen nem voltak jelen a szociáldemokrata szellemiségű baloldaliak, hanem csak az az alig néhány száz kereskedelmi dolgozó, akik még nem voltak beosztva a vasárnapi munkára. A másodikon ott volt Schiffer András, Misetics Bálint és Szabó Rebeka is. A dolgozókkal együtt akkor nagyjából százan demonstráltunk.

– Mi a tanulság?

– Bizonyos helyzetekben érdemes az árral szembemenni.

– A Milla-tüntetésről viszont úgy jött el: soha többet pártpolitikát!

– A nagy tömeg hisztériakeltésre alkalmas. Természetesen fontosnak tartom, hogy a polgárok kifejezhessék véleményüket. Nagy tömegek skandálják is, hogy „diktátor”. Más kérdés, hogy ki mit gondol vagy érez diktatúrának. Én például azt gondolom, hogy Magyarország demokratikus ország. Örülök, hogy itt élek, és van lehetőségem tenni azért, hogy jobb legyen – merthogy van mit tenni! A mindennapokban ugyanis sok tisztességtelenséget tapasztalok, politikai hovatartozástól függetlenül. Sokan vannak, akik csendben és cinikusan építik a tisztességtelenség várát. Saját pecsenyéjüket sütögetik, Magyarország érdekét nemigen tartják szem előtt.

– A politika végtére is nem Grál-lovagok küzdőtere.

– Igaz, de nem a politikusokra gondoltam, hanem a közemberekre. A választókra. Túl sok itt a gerinctelen, a svihák. Fájdalmas, hogy akik a megújuláshoz szükséges szemléletet képviselhetnék, nagy számban hagyják el Magyarországot. Tehetséges, szorgalmas, bátor, nyitott, cselekvő emberek. Kérdés, hogy valaki feláldozhatja-e a saját és a családja jólétét egy szerényebb életért cserébe, aminek az lehet a haszna, hogy a tudását Magyarország jövőjéért áldozza.

– Itthon lenni áldozat? A hazához való kötődés elsősorban anyagi kérdés lenne?

– Sok esetben igen. Például tisztességes orvosnak, ápolónak lenni évtizedek óta áldozat Magyarország oltárán. Kérdés, hogy a diplomás, képzett emberekben van-e valamiféle romantikus hazaszeretet, és ha van, meddig képesek még áldozatot hozni. Akik ezt meghozzák, bizonyára hisznek abban, hogy a tudást nemcsak pénzre lehet váltani, de magként is el lehet vetni. Volt osztálytársaim banki felső vezetők, közgazdászok Svájcban, Angliában, Franciaországban – nem bélyegezhetem meg őket azért, mert megkapják azt, amit a tudásuk megérdemel. Attól még, hogy én itthon jól érzem magam, nem élek Csipkerózsika-álomban. Problémák halmazát látom, de az ország szépségét, a pozitív változásokat is. Rengeteg negatív impulzus ömlik ránk, érzelmekkel játszanak felettünk. Igyekszem ezeket, mint valami bozótosban, jobbra-balra félretolni, és haladok az utamon.

– Legutóbbi lemeze, a Fújnak a fellegek az első tisztán népzenei albuma, de mintha nem is ugyanaz az egy személy énekelné a rajta szereplő dalokat. Mi az oka?

– Más hangképzéssel, erőteljesen torokhangon énekelek, miközben a gyereklemezeimen és a Karády-albumon levegősebb énekhangot használok, ami jobban közelít a valódi hangomhoz. Ugyanakkor nemcsak az én hangomat hallani a lemezen, hanem azoknak a néniknek a hangját is, akiktől az adott dalokat tanultam. Ez kis tűnődésre késztetheti a hallgatót, mert nehéz eldöntenie, kit is hall tulajdonképpen. Mert hallja ugyan Szalóki Ágit, de a hangjában ott van azon asszonyok nemzedékeinek sora, akik ezeket a dalokat átadták egymásnak. Ha lesz egyszer gyerekem, akinek énekelhetek, vagy lesznek jó fülű kisgyerekek, akik a lemezemről tanulnak dalokat, úgy viszik majd tovább a dallamot, hogy keverik a személyiségüket és hangjukat az én személyiségemmel és hangommal. Bognár Szilvia egyik lemezének címe fogalmazza meg ezt nagyon szépen: Ének őrzi az időt.

– Gyűjtött Magyarszováton – miért járt ott, mit keresett? Hiszen a népzene utolsó óráját már elütötték, a gyűjtés terén pedig az utolsó utáni pillanatnál tartunk.

– Hiller István miniszteri támogatásának köszönhetően Kluzsán Róberttel 40 órányi film- és hanganyagot vettem fel Ördöngösfüzesen és Magyarszováton. Nem azért mentem oda, mert abban reménykedtem, hogy új kincseket találok, és még soha fel nem jegyzett dallamokkal térek haza, hanem hogy időt tölthessek azok között, akiknek még a mindennapjaik része a népzene és néptánc. Korábban több alkalommal is volt módom gyűjtő-utakon részt venni, és olyankor azt tapasztaltam, hogy rövid a rendelkezésre álló idő, emiatt nagyon célratörő a gyűjtés és olykor kicsit erőltetett a tempó.

– Énekeljen, néni, aztán továbbszaladunk?

– Valahogy így. Bár az erdélyi falvakban élők – különösen az olyan helyeken, mint Ördöngösfüzes, Magyarszovát vagy Buza – „szokva vannak ahhoz”, hogy időnként felbukkannak pestiek, benyomják a magnót, aztán továbbrohannak. Ezért vagyok hálás, hogy három hónapot tölthettem itt. Sokan ismerik a Szerelem, szerelem kezdetű dalt, amit Sebestyén Márta Az angol beteg című filmben énekelt – az is szováti ének. Gazdagon díszített dallamok, virtuóz énekesek jellemzik ezt a vidéket. A néhai Kallós Zoltán szerint Magyarszovát egész Erdély leggazdagabb dalkincsű falva. Nyolc éve, amikor ott jártam, még élt néhány olyan nótafa, akiktől ő még a ’60-as, ’70-es években gyűjtött.

– Mi ragadta meg Magyarszováton?

– A hétköznapok rendje, ahogy Zsigmond János bácsi és a felesége, Zsuzsika napjai teltek az ébredést követő imádságtól a lefekvést követő imádságig, amiben volt sok munka, beszélgetés, énekszó, olykor spontán tánc is a szoba közepén. Bekapcsolódtam a ház körüli munkákba: paradicsomot főztünk be, kenyeret sütöttünk – jó volt így velük lenni, miközben folyamatosan be volt kapcsolva a felvétel gomb. A hangjuk visszhangzik a fülemben, és megszólal a hangomban. Ugyanakkor tiszteletre méltó az a puritánság, ahogy élnek, és ahogy magukat az univerzumban elhelyezik: a fenntartható élet, a környezettudatos szemlélet valódi szakértői ők. Számukra nem kérdés sok minden, amibe belenevelődtek, és amit mi, városiak próbálunk újra feltalálni. Életük mentes minden sallangtól, valamiféle esszencia az, amit ők élnek.

– Mentesek minden sallangtól? Pedig övék a legdíszesebb népdalkincs.

– A szépség utáni vágy kifejezése más, mint a giccs vagy a tobzódás. Körbeveszik magukat a szépséggel: szép a kertjük, a faragott gerenda a tornácon, az is, ahogy énekelnek, a kendő, amit megszőnek, szép a mosolyuk is – s ez a sok szépség mind gazdagság. Ezzel a gazdagsággal megelégszenek. Ha valaki boldog emberekkel akar találkozni, menjen Magyarszovátra!

– Nemrég tartott egy, a régi zene és műzene kapcsolatát bemutató koncertet a Zeneakadémián. Ez is azt jelenti, hogy inkább a gyökerek felé fordul, mint más kultúrák felé? Netán leáldozott a crossowernek?

– Jó kicsit mélyebbre ásnom, elmélyítenem a népzenei tudásom. 2014-ben jelent meg az utolsó gyereklemezem, amin pigmeus zene éppúgy hallható, mint hagyományőrző cigány dallam – a gyerekzenekarom nagyon is aktív, velük világzenét játszom. Nem szűnt meg a kíváncsiságom, de valóban, revelatív élmény, amikor nyersebb, de csendesebb tradicionális zenét hallok. Amikor Bolya Mátyás kísér kobzon vagy citerán, érzem, milyen erős az, amit oly könnyen kevésnek gondolunk. Ugyanakkor örülök, hogy a közönség megengedi, hogy szenvedélyesebb, urbánus gyökerű dalokat is énekeljek: Karády Katalint, Édith Piafot meg portugál fadót Amália Rodrigueztől – olyanok ezek a repertoáromban, mint néhány rózsaszál egy orgonacsokor közepén.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.