Búcsú a műemlékvédelemtől

/ 2017.09.13., szerda 18:05 /

A kormány szereti a műemlékeket, de nem szereti a műemlékvédelmet – Európában egyedülálló módon teljesen megszűnt a kulturális örökség intézményes védelme. A művészettörténész kutatókat a Miniszterelnökség átirányítja borítékot címkézni.

Súlyos földrengés pusztított 1977 márciusában Romániában. Bukarestben számos műemlék, köztük a XVIII. század eleji Enei-templom súlyosan, de nem menthetetlenül megsérült. Április végén megjelent egy munkásbrigád a templomnál, és elkezdték összedönteni az épületet – állítólag az elnök felesége, Elena Ceausescu utasítására. A Művészettörténeti Intézet diákjai puszta kézzel szedegették a freskótöredékeket a törmelék közül, miközben a munkások slaggal locsolták a romokat, hogy ne legyen akkora por. Az Enei-templom elpusztítása azonban csak az előhang volt. Ceausescu a földrengésben alkalmat látott arra, hogy egész Bukarestet átszabja, és ehhez újabb templomoknak, palotáknak kellett pusztulniuk, olyanoknak is, amelyeknek a földrengésben semmi bajuk nem lett.

Még abban az évben megjelent egy elnöki rendelet, amely egy tollvonással megszüntette a Műemlékvédelmi Igazgatóságot. Románia lett Európa egyetlen országa, ahol nem létezett intézményes műemlékvédelem. A Kárpátok géniusza ezalatt nemcsak Bukarest történelmi központját tette tönkre, hanem a vidéki, köztük az erdélyi városok jelentős részét is „szisztematizálta”.

Soha ennyit

Ma Magyarország Európa talán egyetlen állama, ahol nem létezik intézményes műemlékvédelem, nincs a történelmi kulturális örökség megóvására szakosodott hivatal. Pedig valaha Magyarország élen járt az örökségvédelem megszervezésében: az 1881. évi XXXIX. törvénnyel létrehozott Műemlékek Országos Bizottsága a művelt világ egyik első ilyen szakintézménye volt, amely többszörös névváltozások és átszervezések ellenére 2016 végéig működött, fennállása utolsó szakaszában Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ néven.

Érthető, ha a mai helyzet sokakban megidézi az egykori romániait, és cikkek jelennek meg, konferenciákat tartanak a „műemlékvédelem végéről”. De a párhuzam sántít. Magyarországon nem azért nincs műemlékvédelmi hivatal, mert a kormány templomokat akar rombolni és városokat akar szisztematizálni. Éppen ellenkezőleg, az elmúlt hét évben több pénzt fordítottak örökségvédelemre, mint a rendszerváltást követő két évtizedben bármikor. Van nemzeti vár- és kastélyprogram, a kormány emblematikus fővárosi beruházásai műemlékeket állítanak helyre (ilyen a Kossuth tér, a Várkert bazár, a Ludovika felújítása), az uniós idegenforgalmi fejlesztések sok esetben jelentős örökségi értékeket mentenek meg. Zajlik a Szépművészeti Múzeum, és nemsokára kezdődik az Iparművészeti Múzeum felújítása, a vasúti beruházások során ma már mintaszerűen állítják helyre a régi állomásokat. Hosszan lehetne sorolni a jó példákat az értékőrző beavatkozásokra – a műemlékvédelem intézményi bázisát azonban a kormány kíméletlenül megszüntette. Miért?

Lővei Pál akadémikus, a hazai műemlékvédelem meghatározó személyisége augusztus végén az Élet és Irodalomban hosszú cikkben temette el az örökségvédelmet. Az „állami intézményrendszert az elmúlt hét év során fokozatosan szétverték, hogy napjainkban utolsó szakembereit is elüldözzék, munkájukat és életüket ellehetetlenítsék” – összegzi az általa közelről látott, átélt folyamatot. Ez a 2011-ben az addig intakt – az első Orbán-kormány által létrehozott – Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szétverésével kezdődött, majd 2016 végén a hatósági jogkörökkel már alig rendelkező, de mégiscsak létező utód, a Forster Központ felszámolásával zárult.

Felszámolóbiztosok

A Forstert a területért felelős miniszter, Lázár János szüntette meg a „bürokráciacsökkentés” jegyében. Ugyanennek az évnek a nyarán Lázár menesztette az örökségvédelemért felelős államtitkárt, L. Simon Lászlót, és helyére nem nevezett ki utódot. Örököse Puskás Imre helyettes államtitkár lett, aki politikailag szinte semmilyen érdekérvényesítő képességgel nem rendelkezett, bár a műemlékvédelem ügyéhez jó szándékúan viszonyult. A Forster élére fél évre kinevezett utolsó elnök, Varga István szelíd felszámolóbiztosként ügyködött azon, hogy a hivatalnak legalább az árnyéka megmaradjon. A Forsterben dolgozó tudományos kutatók a Miniszterelnökségre kerültek, a tekintélyes állami ingatlanvagyon kezelésével foglalkozó munkatársakat a vagyonnal együtt kiszervezték egy új állami cégbe, a Budavári Nonprofit Kft.-be. A műemléki tervtanács még hamarabb szűnt meg: 2014. december 23-án ülésezett utoljára. A hosszabb szünet után létrejött „műemléki tanácsadó testület” már nem rendelkezik vétójoggal.

Ebek harmincadjára jutott az egykori örökségvédelmi hivatal felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye, a terv-, fénykép-és könyvtár is, mivel a hivatal Táncsics Mihály utcai épületét a vári kormányzati negyed megvalósításához ki kellett üríteni. A gyűjtemények kisebb része kikerült az új bázisra, a Daróczi utcai – jelen állapotában a feladatára teljesen alkalmatlan – volt katonai ruharaktár épületébe, sok minden azonban a Táncsics utcában maradt, ahol januárban az iratok egy része elázott, miután a fűtést is kikapcsolták.

Puskás Imre akkor azt ígérte, nyárra elkészül a korszerű raktárbázis a gyűjteményeknek a Daróczi utcában, ez azonban máig nem történt meg, így az iratokhoz a tervezők, kutatók azóta sem férhetnek hozzá. Tulajdonképpen ma lehetetlen szakszerű helyreállítást végezni egy műemléken, mivel a korábbi beavatkozások dokumentációja nem ismerhető meg. Megbukott viszont Puskás Imre, aki június 1-jén csendben lemondott posztjáról. Lázár János már azzal sem vesződött, hogy utódot nevezzen ki – a területet átadta Latorcai Csabának, aki azóta a társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkár titulust viseli.

Először tehát az önálló hivatal szűnt meg 2011 és 2016 között, majd a kormányon belül is egyre csökkent az örökségvédelem reprezentációja. Híreink szerint a következő állomás a helyettes államtitkárságon belüli tudományos részleg megszüntetése, ami már el is kezdődött azzal, hogy augusztus elején hat kutatót „átirányítottak” egy másik részlegre adminisztratív munkára.

Borítékozás

„Nagy tudású, tapasztalt kollégák, kiváló művészettörténészek borítékokat nyomtatnak, neveket rendezgetnek betűrendbe, miközben pár hónapja még a bécsi magyar nagykövetség épületének felújításához készítették elő a tudományos dokumentációt – meséli forrásunk. – Az örökségvédelmi törvényben meghatározott állami feladatok jelentős részét már régóta nem látja el senki, de eddig legalább a kastélyprogramban lehetett értelmes munkát végezni, mert a nagy felújításokat nem lehet tudományos kutatás nélkül elindítani. Ezt a feladatot talán majd kiszervezik magáncégeknek” – teszi hozzá. Úgy tudja, a Miniszterelnökségen maradt körülbelül húsz kutatót sem sokáig tűrik már meg, ők állítólag a Magyar Művészeti Akadémiára kerülhetnek át.

Hogy mindez miért történik, mindenki csak találgatja. Korábban a Kulturális Örökségvédelmi Központ leépítésénél még léteztek észszerű magyarázatok, mint a műemlékvédők állandó konfliktusai az egyházakkal, illetve a régészeti nagyberuházások kormányzatot idegesítő elhúzódása. A hatósági jogosítványok nélküli Forster megszüntetése, a gyűjtemények tönkretétele és a művészettörténészek átképzése borítékoló segédmunkássá azonban értelmetlennek látszik. Valószínű, hogy a műemlékesek már csak mellékes gyalogáldozatok a Miniszterelnökségen belüli belharcokban. A Forster központ Lázár János és L. Simon László személyes konfliktusának esett áldozatul, a művészettörténész kutatók mellőzésében pedig szerepet játszhat, hogy a szakma hagyományos elitje rendre megtámadta a kormány kedvenc projektjeit, például a budai királyi palota háborús pusztítás előtti állapotának visszaállítását.

Kialakult tehát az a helyzet, hogy 2017-re Magyarországon létezik műemlékvédelem abban az értelemben, hogy állítanak helyre – jól és rosszul egyaránt – műemlékeket, az épületek meghatározott köre jogi védelem alatt áll, de nincs valódi hatósági felügyelet, amely a jogszabályokat betartatná. Aki műemléket akar rombolni, szinte büntetlenül megteheti, aki műemléket akar felújítani, átépíteni, azt a saját jó ízlése, építészek esetében szakmai elkötelezettsége vezérelheti, semmi más. Az intézményes műemlékvédelem nélküli állapot Romániában 15 évig tartott – valószínű, hogy Magyarországon sem lesz sokkal rövidebb.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.