Crossover helyett Mozartot!

/ 2018.05.02., szerda 17:16 /

Jó lenne, ha a Magyarországon most kialakuló új arisztokráciának a kultúra támogatása természetes volna – mondja Keller András hegedűművész. A Concerto Budapest művészeti vezetője egy szimfonikus zenekar fenntartásának hátteréről.

– Született muzsikus?

– Erre szántam magam. A zenéért élek. De gondolom, kérdésével arra a doku-realityre céloz, amit a zenekarral forgattunk, s ami nemrég ment az Origón. A Született muzsikusok találó cím.

– Pedig habitusa szerint lehetne akár sportoló is, ha csak azt nézzük, milyen keményen beleáll a szakmai-közéleti ütésváltásokba. Néhány éve nyílt levélben mondott fel a Zeneakadémián.

– Az előző rektor, Batta András kérte fel a Concerto Budapestet a Zeneakadémia rezidens zenekarának, és engem a kamarazene tanszék vezetésére. Nagyszerű elképzelések voltak, de talán nem előzte meg őket megfelelő egyeztetés. Nekem például nem volt doktori címem, így a hazai szokások szerint nem lehettem tanszékvezető. A rezidensi elképzelések lényege az volt, hogy a Concerto rendre a soraiba fogadja a legjobb fiatalokat, akik folyamatosan részt vehetnek a munkában, emellett rendszeres lehetőségük nyílik együtt muzsikálni a Concertóhoz érkező világsztárokkal.

– Miért nem működött ez?

– A Zeneakadémia új vezetése a rezidens zenekarral már a karmester és zeneszerzés tanszak növendékkoncertjeit kívánta elsődlegesen megvalósítani. Elkezdődött a Concerto kiszorítása, ezenkívül a kamarazenét érintő elképzeléseim sem találtak fogadókészségre. Elindult egy folyamat, ami csak így végződhetett. Én is követtem el hibákat, amit sajnálok. Ezt az ügyet lezártuk Vigh Andrea rektorral, aki elfogadta felkérésemet a Mozart-napra, és a nyitó hangversenyen együtt zenéltünk. Nagyszerű koncert volt. Időközben a Guildhall School of Music and Drama hegedűprofesszora lettem Londonban, s a hegedűtanítás mellett minden szemeszterben tartok kamaranapokat is.

– Állítólag szereti a sorozatokat. Innen jött az ötlet, hogy doku-realityt forgasson a zenekarral?

– Kevés időm van kikapcsolódásra, nincs időm se társaságba, se koncertekre járni. Így késő este, inkább éjjel sorozatokba „bújva” engedem ki a gőzt, mielőtt elalszom. A Született muzsikusok Szabó Stein Imre ötlete volt; szinte észrevétlenül forgattak a próbáinkon. A film klassz lett, csak én voltam olykor ellenszenves a fölösleges pattogásaimmal. Még a kritika is felemlegette a mufurcságomat. Most már mindegy, ez van. Pedig nem vagyok mindig olyan morcos, mint amilyennek a sorozat bemutatott. Örülnék, ha folytatódhatna, mert mire a zenészek hozzászoktak és megkedvelték, vége lett. A kerettörténet pedig, hogy ellopják a hegedűmet, még viccnek is rossz. De az ügy érdekében belementem a játékba. Az volt a cél, hogy olyanokhoz vigyük közel a komolyzenét, akiktől az távol áll. A közönségnek nincs tudása arról, mi van egy-egy hangverseny mögött. A sok kín, könny, idegbaj mind egy célt szolgál: hogy szépet, jót, reményt adjunk az embereknek. Az a hivatásunk, hogy másokat gazdagítsunk, de ahhoz, hogy ezt megtehessük, nagy szellemi energiákat kell mozgósítani. Hogy a hangok elnyerjék értelmüket, mélyre kell menni, akár a pokolba is.

– Ahogy egyszer fogalmazott: komoly hátország nélkül lehetetlen világkarriert befutni. A Matáv zenekaraként azt is megtapasztalhatták, hogy a piaci szereplők változékonyak, nem biztosítják a stabil hátországot. Most jobb a helyzet?

– A művészetnek mindegy, ki finanszírozza, csak ne szóljanak bele, mit csináljon. Természetes, ha a magyar állam az akkumulátora, fenntartója a nemzeti kultúrának. Akkor van baj, ha mesterségesen rögzülnek struktúrák: ha fontosabb lesz a státusz a teljesítménynél, vagy ha a támogatás nagysága eleve meghatározza a teljesítményt. Azaz ha valaki olyan sokat kap, hogy abból mindent meg tud oldani, vagy csak annyit kap, hogy létezzen, de ne emelkedhessen ki. Magyarországon most alakul egy új típusú arisztokrácia, és ki tudja, milyen irányba változik a polgárság a következő évtizedekben. Szeretném remélni, hogy mind az európai, mind a nemzeti kultúra létkérdés lesz számára. Enélkül nincs ország, jövő, semmi sincs. Még várnunk kell arra, hogy kialakuljon az a nemzeti polgári réteg, amely a kultúra támogatását természetes küldetésnek érzi. Ehhez talán még nem telt el elég idő a rendszerváltás óta.

– Sok cég azért jelenleg is támogat komolyzenei koncerteket.

– Sajnálom, hogy a vállalatok inkább profitorientált ügyeket támogatnak, és kevésbé olyanokat, amelyek rászorulnának a mecenatúrára – ilyen például a klasszikus zene. Inkább a komolyzene perifériáján lévő crossovereket támogatják Mozart helyett. Ezzel együtt továbbra is Mozart, Beethoven és Bartók marad a sztár. Mennek dolgok jól is, rosszul is, de azt nem mondhatjuk, hogy nem virágzik a kultúra Magyarországon. Éppen a zenekarok terén olyan energiák sűrűsödnek, amelyeket ki lehetne aknázni az országimázs építése érdekében.

– Mire gondol?

– Még mindig nagyon magasra értékelik a világban a magyar zenei tehetséget és tudást. A zenekari kultúránk olyan színvonalú, mint talán még soha. A magyar zenekarok legtöbbje megtalálta arculatát, profilját, de még az eddiginél is erőteljesebb támogatásra van szükség, mert hatalmas hasznot tudunk hozni az országnak. Szerintem legalább három-négy magyar zenekar működhetne a világ élvonalában. A nagyzenekari szimfonikus koncertek közönsége világszerte olyan művelt réteg, amely befolyással van gazdasági, akár politikai folyamatokra is. Sportbeli sikereinkhez hasonló hírnevet és befolyást érhetünk el a nemzetközi zeneéletben is. Árnyalná a Magyarországról alkotott képet azok véleménye, akik a koncerttermekbe járnak a világban.

– Ami a támogatást illeti: a társasági adókedvezmény rossz ötlet volt?

– A tao szabályai zenei téren érzéketlenek arra, mi fontos és értékes. Pont azt támogatják, ami anyagi hasznot hoz, és azt alig, ami szellemi hasznot hozna, ha lenne miből finanszírozni. A kiskapukról és egyebekről ne is beszéljünk.

– Szó esett arról, hogy a zenekaroknak kialakult az arculatuk. A Concerto Budapest sok kortárs darabot is vállal.

– Napjaink zenéje korunk lenyomata. Információ nélkül magunkat sem találjuk meg a világban. A Zeneakadémián 15 éves koromban kerültem Kurtág György osztályába, aki nagy hatással volt rám, az ő művészetén keresztül kerültem közel a klasszikusokhoz is. Ha nem bújok bele egy hangba, ha nem adom át magamat neki, az a hang halott marad. Mindegy, hogy régen írták vagy most, nekem kell életre keltenem és értelmet adnom a létének. A Concerto Budapest zenészei már várják A Hallgatás Napját, ahol évről évre főleg mai zenét játszunk különböző formációkban. Egy nap alatt 16 koncert a BMC-ben. Itt aztán van mit „hallgatni”. A programokat Rácz Zoltán művészetivezető-társammal úgy igyekszünk összeállítani, mint ahogy egy jó séf főz: úgy próbálunk összeilleszteni ízeket, hogy akár egy még ismeretlen ízkombináció is születhessen belőle.

– Ha már kortárs: május 28-án, Ligeti György születésnapján debütál a Ligeti Ensemble. Mire szánta ezt a formációt?

– A Concertónak nagyszerű szólistái vannak, akik elkötelezettek és tapasztaltak az új zenében. A kamarazenekart befogadó együttesként kell elképzelni a Concerto bázisán. Ezt is közösen, tandemben irányítjuk Rácz Zolival. Bízom benne, hogy méltók leszünk erre a névre, és sok fiatalt megnyerünk a jelen és a közelmúlt zenéjének.

– Állami zenekarként működnek. Ennek milyen előnyei és hátrányai vannak?

– 2013 óta az állam tartja fenn a 111 éves Concerto Budapestet. Szeretném, hogy idén – megkésett fordulatként – teremtsék meg számunkra a biztonságos és versenyképes munkahelyeket, hangszereket és egyéb feltételeket, hogy a sok nagyszerű fiatal művésznek eszébe se jusson elmenni innen. Az elmúlt években nagyon keserű volt, amikor olyan fiatalok, akikkel évekig foglalkoztam, akár egy edző, egy telefonhívásra elmentek egy másik állami intézménybe, ahol kevesebbet kell dolgozni többszörös pénzért. Ezek a különbségek nem igazságosak állami intézmények között. Azt kértem, hogy a következő két évben valósuljanak meg azok a fejlesztések, amelyekkel a nemzetközi mezőnyben is helytállhatunk. A Keller Quartet úgy működött közel harminc évig a világ élvonalában, hogy nem volt támogatás, hangszer, biztonság: minden koncerten a következő koncertért kellett játszani. Ez kockázatos volt, de „csak” négy család léte volt bizonytalan. Egy szimfonikus zenekar olyan, mint egy kulturális nagyvállalat, amely nagy szellemi profitot képes termelni, aminek az egész ország hasznát látja.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.