"Csaptam ajtót államtitkárra" - Márta István, a part- és pártvonalon kívüli ember

/ 2011.09.28., szerda 08:10 /

Szokatlan titkolózás övezi az Új Színház tisztújítását, bár a szeptember 22-i bizottsági meghallgatásra talán kiderül, hogy Márta István mellett ki pályázta még meg a vezetői széket. A jelenlegi direktor azt ígéri a már "gyanakvó" nézőknek: színházában mindig lesz díszlet és jelmez.



- Sokan voltak a bejáráson, amit az igazgatói székére pályázóknak tartott?


- Nagy szomorúságomra senki nem jelentkezett. Egyébként 2003-ban is hirdettem már nyílt napot, akkor a pályázók közül egy meg is jelent: úgy hívták, hogy Alföld Róbert. De nem ő nyert.

- Ön viszont a Nemzeti Színházban nem nyert, amikor annak idején Vidnyánszky Attilával pályáztak.

- Ott nemhogy bejárás nem volt, de nagyon küzdöttem az akkori miniszterrel, Görgey Gáborral, hogy legalább egy személyes meghallgatáson részt vehessenek a jelöltek. Még az sem történt meg. Sőt, a kuratóriumi jegyzőkönyveket harminc évre titkosították.

- Az Új Színház jelenlegi tisztújítását is titokzatosság övezi. Nem hozták nyilvánosságra még azt sem, hogy két jelölt pályázott az igazgatói posztra, azt meg főképp nem, hogy - amint hallani - a másik aspiráns a Pécsen egyszer már elbukott Dörner György.

- Nem foglalkozom más pályázatával.

- Mégiscsak érdekes, hogy az Új Színházban játszik Eperjes Károly, aki szereti kivenni a részét a színházi-kulturális élet alakításából.

- Eperjes Károly az Új Színház társulatának kiváló színésze. Soha nem kértem tőle, és ő sem ajánlott fel segítséget semmilyen ügyben. A pályázati kiírás nagyjából ugyanazt a profilt várja el, amit az elmúlt 13 évben kialakítottunk: társulattal rendelkező, repertoárt játszó művészszínházat, határon túli vendégrendezőkkel. Emellett a színház látogatott, és gazdaságilag is stabil. Nem lenne etikus, ha protekciót várnánk, de nincs is rá szükség.

- Nem is arra gondoltam, hogy Eperjes segítene, inkább hogy Dörnert támogatná... De ő is pályázott már igazgatói székre - soha nem volt önök között hatalmi villongás?


- Az ambícióiról tudtam, hiszen sokat beszélgettünk arról, hogy az a színházi tapasztalat, amit az elmúlt évtizedekben szerzett, joggal predesztinálja arra, hogy tehetségét más színházi területen is hasznosítsa. Követtem a győri színházigazgató-választást is, de ezt nem akarom kommentálni: épp ezekből a tanulságokból is okulva tartom magam távol a politikától.

- És az előadások alapján a színházfelfogásban sem volt vita önök között.

- A színházművészet gyönyörűsége a sokszínűségében rejlik. Örvendetes, hogy jó minőségű színházi élet van Budapesten, és dühös tudok lenni, amikor bizonyos bezzegkritikusok szapulják a magyar színházi kultúrát. Nincs igazuk, ezt a POSZT-on részt vevő külföldi kritikusok is megerősítették nekem. Ezért is fontos, hogy nyissunk a nemzetközi színtér felé, s az Új Színház is kulturális hidakat építsen.

- Most egész más szempontokról hallunk az igazgatói kinevezéseknél: gazdaságosság, leépítés...

- A jelenlegi forrásainkkal meg tudjuk valósítani az elképzeléseink törzsét, a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez viszont egyéb helyeken is lobbiznom kell majd pénzekért, például a Külügyminisztériumban vagy a külföldi magyar kulturális intézeteknél.

- Lobbizásban ügyesen megtalálja a hangot bármely politikai oldallal.

- Nem szeretem a felesleges konfrontációkat, gyűlölöm a veszekedést. Furcsa, part- és pártvonalon kívüli ember vagyok, a szüleimtől, iskoláimtól örökölt értékrenddel. A Művészetek Völgyét sikerült húsz éven át életben tartani anélkül, hogy bárkinek letoltam volna a gatyámat, vagy megroppant volna a gerincem. Létrehoztam valamit, és ezt sokan elismerik minden politikai oldalról. Az Új Színházban eltöltött 13 sikeres év is jó alkalom a visszatekintésre: mindig próbáltam emberi szót találni a művészvilággal, a közönséggel. Persze, voltak és lesznek ellenségeim. Magam is "bedurvultam" néhányszor: csaptam ajtót államtitkárra, kiabáltam miniszterrel, de az évtizedes vendettákról le kell tudni mondani. Néha bizonyos taktikázás vagy ravaszság elkerülhetetlen, hiszen maga a színház is egy csalafinta illúzió, de az emberséget és a hitet nem szabad elveszíteni.

- Ennek az is az ára, hogy politikai hovatartozását mélyen elrejti?

- A politikai hovatartozás csak demonstrálása valaminek, az értékrend viszont nem harsányság és szócső kérdése: vagy van, vagy nincs. Az értékrendet a cselekedeteiddel és az életeddel kell felmutatnod. Sok politikai döntéshozót ismerek, és mindig örülök, ha emberi arcot látok közöttük. Néhányszor nekem is feltették a kérdést, hogy nem akarok-e politikával foglalkozni, és mindig arra a következtetésre jutottam, hogy nem. A politikusok hihetetlenül ki vannak szolgáltatva a választóknak, a vezetőknek és önmaguknak: ezt a nyomást nem bírnám.

- Színházigazgatónak lenni viszont nyugdíjas állás... A pályázatában azért vannak kemény mondatok: "A mindent uraló spleen, a sokszor dekadens és cinikus értelmiségi attitűd, illetve a zászlólobogtató álnemzetieskedés korában a természetesség és az őszinteség szinte buta hazugágnak tűnik."

- Nem bírom azt a negatív, sok esetben öncélú, hazug világnézetet, amely kizárólag a nagy "világsemmire" megy ki. De ennek ellenkezője sem lelkesít föl, amikor mindig happynek kellene lennem, vagy amikor összevissza rángatjuk a nemzeti lobogót: ennél sokkal összetettebb, többrétegűbb a színházművészet.

- Azt is írja, hogy "a színházi mesterség megkérdőjeleződik, álszínészek és magukat színi direktoroknak bepecsételtetett margónállók sokasága tűnik fel ország-színpadunkon". Kik ők?


- Itt főleg a magukat színészeknek nevező televíziós celebekre gondolok, a bulvártrágyában kukorékoló percemberekre. Igaz, most már egyre több jó színész is megfordul a kereskedelmi televízióknál, nyilván egzisztenciális okokból.

- Például Száraz Dénes, az Új Színház fiatal művésze.

- Száraz Dénes nagy tehetségű színész. Ő nem tartozik a súgógépre kapcsoltak társaságába; hosszas beszélgetés után mondtam neki, hogy menjen vissza a sorozatba. Egyszer ugyanis már otthagyta.

- De kik a magukat színi direktoroknak kikiáltók?

- Nem szeretnék kollégákat megnevezni. Akiről kiderül, hogy alkalmatlan, előbb-utóbb úgyis megkapja a maga vasfüggönyét. A jó direktor jó színházát persze nem kizárólag a közönség ítéli meg, és legkevésbé a kritika, sokkal inkább a szakma és a társulat: jókedvűen mennek-e föl estéről estére a színpadra, vagy muszájból, szemlesütve.

- A színészeket manapság már nem illik ódivatú módon "megkötni": egy-egy előadásra kell szerződtetni, aztán mindenki boldogul, ahogy tud.

- Én a társulatos színházban hiszek mindaddig, amíg a színészek is hisznek a közös gondolkodásban. Ugyanígy jónak tartom viszont azt is, ha egy-egy jó ügy érdekében összeállnak alkalmi társulatok. De azt a profilt, amit mi csinálunk, csak társulattal lehet megvalósítani. Örülök, hogy a főváros is így írta ki a pályázatot, és nem kell azon gondolkodni, hogy a társulatot szélnek eresszük.

- A színház munkatársai és művészei csak önt támogatják?

- Igen, ahogy a korábbi pályázataim esetében is. Életem során kétszer is volt alkalmam társulatokat szörnyű helyzetben látni: mindkétszer én is fölálltam a zenei vezetői székemből. Át tudom érezni azt a kínt, amit az igazgatóváltás jelent, akár szeretik a direktorukat, akár nem. Ez mindig dilemma, és láttunk már példát arra is, hogy összefogott a társulat, és megmentette az igazgatóját.



- "Megalázó kulturális életünk kiszolgáltatottsága, érdekérvényesítési képtelensége és frusztrált kettészakadása." Ezt díjazza majd a bizottság?

- Nehezen élem meg a színházi élet kettészakadását, hogy a szakma szervezetei között nincs összhang. Ezért is vállaltam el a POSZT művészeti igazgatását, mert talán be tudom bizonyítani, hogy az értékrend és a művészi színvonal alapján lehet tisztességes versenyt csinálni, és össze tudunk fogni. Nem fogadom el, hogy bal- meg jobboldali színházakról, színészekről beszélünk, hogy bárki bármikor kirekeszthessen bárkit "közös színpadunkról". Miközben persze látom a tendenciákat, és azt is, hogy az indulatok egy része zsigerből jön - vélt vagy valós sérelmeket felszakítva -, másik része pedig kismesterek által szított, amivel érzelmi zsákutcába próbálnak beterelni.

- És azt elfogadja magyarázatul, hogy itt évtizedekig egyfajta színházfelfogás uralkodott a színészképzéstől a kritikáig, és most próbál teret nyerni egy másfajta szemlélet?


- Ha van kárvallottja ennek, akkor én elmondhatom, hogy sok pofont kaptam. Ősbűnöm az, hogy zeneszerzőként mertem színház-igazgatói posztra pályázni, és bármit csináltunk, a "mérvadó" kritikuskörök a földbe taposták. Taposgatják szorgalmasan még ma is. A főiskoláról rengeteg jó színész és rendező került ki; nem tudom, mennyi lett volna, ha kevésbé egyoldalú az oktatás. A belterjesség persze sok esetben volt tetten érhető.

- S hogyan alakult a közönség ízlése?

- Annak az értelmiségi középrétegnek és idősebb nemzedéknek, amely ide jár, egyre kevesebb a pénze. Aki meg tudja fizetni a jegyárakat, az egyre inkább a bulvár-, zenés, kosztümös darabokat keresi, és ez nagy dilemmát okoz a művészszínházaknak. Mi is mutattunk be zenés játékot Kávé habbal címmel, és az a furcsa dolog történt, hogy nem értünk el nagyobb sikert, mint mondjuk Moliere A fösvényével. Ez azért megnyugtatott. Idén végképp ellene megyünk a trendnek. Shakespeare Coriolanusa, A varázshegy, a Jadviga párnája nem éppen a könnyű-szórakoztató kategóriába tartozik. Egyre többször kérdezik a nézők a színházak pénztáraiban: tessék mondani, ebben a darabban van díszlet és jelmez? Nehogy valami "modernet" kapjanak. Megnyugtatok mindenkit, lesz díszlet és jelmez is, de abban a színházban, ahol többek között Gáspár Sándor, Takács Kati, Bánsági Ildikó, Hirtling István, Tordai Teri, Galkó Balázs és Pokorny Lia alkot egy csapatot, talán nem csalódik a közönség.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.