valasz.hu/kultura/megmutatjuk-a-liget-projekt-legjobb-reszet-ez-lesz-a-szabolcs-utcai-korhaz-helyen-109430

http://valasz.hu/kultura/megmutatjuk-a-liget-projekt-legjobb-reszet-ez-lesz-a-szabolcs-utcai-korhaz-helyen-109430

Csukás István: a jövő egy méter magas és itt van közöttünk

/ 2018.07.02., hétfő 13:00 /
Csukás István: a jövő egy méter magas és itt van közöttünk

Ha nem töltődik fel az ember, elkopik – mondja Csukás István, aki augusztusban fellép egy szóládi kisfesztiválon. A rendezvény vissza szeretné csempészni a kultúrát és a hagyományokat a köztudatba.

– Fellépőként ön is részt vesz az augusztusi Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon, Szóládon. Mennyire áll közel önhöz ez a dél-balatoni vidék?

– Ahol születtem, ott síkság volt, se domb, se hegy – gyerekkoromban tehát síkságélményem volt. Mezőjáró gyerekek voltunk, nyáron szabadon kószáltunk, szerettük a fákat, madarakat. Azt hittem, a világ lapos, ezt láttam, ezt szívtam magamba. Később jöttek a hegyek – a vízélmény ért utoljára, amikor 18-20 évesen először láttam a Balatont. Ott álltam a parton és elámultam, hogy lehet ennyi édes víz egy helyen. Csak szívtam magamba a látványt, az illatot – azóta is ezt teszem. Harminc éve van meg a balatonszárszói nyaralónk, minden nyáron leköltözünk. Jó megélni, amikor a megszokott környezetből átmegyünk egy másikba, jó az évszakokhoz igazodni. Télen Óbudán, nyáron meg Szárszón vagyunk. Már amikor elhagyjuk Budapestet, másképp érzem magam.

– A Balatonnál pihen vagy alkot?

– Úgy alakítom, hogy minden munkámat elvégzem Budapesten: azért megyek a Balatonhoz, hogy kiengedjek. Ott más az időszámítás, hosszabbak a napok. Reggel 4-5 órakor elkezdenek csiripelni a madarak, majd este 9-ig tart a nap. Szeretem ezt kihasználni. Programszerűen gyalogolok, napi 4-5 kilométert. Ezt Budapesten már nem lehet, ott egy lépés után megfullad az ember. Közben bámészkodom, beszélgetek, ettől jól érzem magam, de szakértők szerint is ez a legjobb sport. Mindig a Balaton felé kanyarodom, megnézem, megvan-e még. És persze ott a piac, a kofák, a zöldségek, húsok, vásárolok, érdeklődöm. Akkor fordult csak elő, hogy nyáron dolgoztam, amikor a Süsü, a sárkány folytatását írtam. Az nagy munka volt, lehúztam a redőnyt, de közben a gutaütés kerülgetett, mert láttam, hogy a barátaim söröznek, nyaralnak. Akkor megfogadtam, hogy itt többet nem dolgozom. Ha nem töltődik fel az ember, akkor elkopik.

– Pom Pom vagy Mirr-Murr sokunk gyerekkori kedvence, de a Süsü zenéjét még a szülők is dúdolták.

– A célközönséget nem lehet meghatározni: gyerekeknek írok, de ha magamról veszem a példát, én is nagy olvasója vagyok a meséknek. A mesékkel azt a kaput sikerül kinyitni, amit elfelejtettünk, és elfelejtjük az utat is, amely a gyerekkorunkba vezet. Mindenkinek van egy kincsesládája, nem csak az írónak, ez pedig életünk legboldogabb korszaka, a gyerekkor. Ezt sajnos már csak akkor tudjuk meg, amikor vége. Nem azért jó felidézni az emlékeket, mert infantilis az ember: ha rossz passzban vagyok vagy elfáradtam, gyakran nyúlok ehhez a módszerhez. Annak meg különösen örülök, hogy felnőtt-gyerek, gyerek-szülő kapcsolatokat nyit ki a mesém. Ilyenkor lelket cserélünk egymással. Ezekre a dolgokra nem figyelünk oda, kapkodunk, mint egy őrült, hisztérikusak, gorombák vagyunk önmagunkkal szemben is. A mese valamikor felnőtt műfaj volt, még az írásbeliség előtt. Ekkor vált emberré az ember, a mesével tudtak közölni hasznos információkat, például hogy mit kell tenni, ha jön a medve, az oroszlán.

– Az ön mesehősei a szeretet közvetítői: ma már, a világhoz hasonlóan, a mesehősök többsége sem bájos.

– Az a probléma, hogy a mai mesék egy része nem a gyerekeknek szól. Akik ezeket írják, azoknak fogalmuk sincs a gyerekek lelkéről, nem tudják, mi kell a kicsiknek. Szörnyű, sőt káros és veszélyes is a gyerekek óriási befogadókészségét butasággal, rossz dolgokkal kielégíteni.

– A mai szülők feladata, hogy továbbadják ezeket a meséket: úgy kell őrizni őket, mint a népi hagyományokat. Hiszen a gyerekek nem változnak.

– A mesének eleve az volt a szerepe, hogy ismereteket adjon át a nemzedékek között: az öreg varázsló tanította a fiatalokat. Egy jó élmény a legjobb csatorna ehhez. Ha megtetszik nekem valamelyik figura vagy mese, az azt jelenti, hogy egyszer már levizsgázott az én lelkem vagy szívem előtt. Tehát jó dolgot adok tovább. A gyerek pedig hálás, hogy nem kell válogatnia a sok vacak között.

– A felnőtteknek írt versei okkal szorultak háttérbe?

– Fiatalon kezdtem mesét és verset is írni, párhuzamosan, aminek egyszerű a magyarázata. Míg egy verseskönyv két-háromezer példányban jelenik meg, a mese, főleg, ha televíziós feldolgozás is lesz belőle, milliókat ér el. Nem él bennem két ember, aki irigy egymásra; két szárnyam van, az egyik a vers, a másik a mese, és szépen repülök. Boldogan lubickolok abban a népszerűségben, amit a gyerekkönyveimmel szereztem, mert ez azt jelenti, hogy talán jó, amit csinálok. Hosszú idő után arra jöttem rá, hogy a mese közelebb áll a költészethez, mint a prózához. A jó vers és a jó mese elrepít a földtől, csodák történnek. A próza a talajon marad.

Fotó: Szabó Balázs

– A fiatal írók megkeresik tanácsokért?

– Igen, és azzal biztatom őket, amit annak idején Kormos István, az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztője mondott nekem. Az egyik, hogy írjanak meséket, mert ezzel lehet pénzt keresni, a másik, hogy a dilettáns írókat csak úgy lehet kiszorítani a gyerekirodalomból, ha tehetséges írókat kérünk fel. Kormos nem a levegőbe beszélt: Vörösmarty, Petőfi, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Arany János – a legtöbb magyar író írt gyerekeknek is. Amikor Móricz versét olvastam – „Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet” – leestem a székről. Nagyon erős a magyar gyerekirodalom, Szabó Magda, Pilinszky János, Tersánszky Józsi Jenő, Lázár Ervin, Mándy Iván neve fémjelzi.

– Írónak születni kell, vagy tanulható?

– Ez Isten adománya. Akinek nincs hallása, abból sem valószínű, hogy jó zeneszerző lesz. De ez még kevés. Nem szeretem azt a legendát, hogy valaki írónak születik, és mint a mezők lilioma, ontja magából a gyönyörű verseket. Meg kell tanulni a mesterséget. A gyerekirodalomnak köszönhetem azt is, hogy végigzongoráztam az összes műfajt, írtam verset, prózát, színdarabot, bábfilmet, gyerekoperát. Ezt mondom a fiatal kollégáknak is, hogy nem lehet mindig verset írni. Petőfi, aki naponta írt egy verset, sok mást is csinált, fordított, útirajzot írt.

– A mesekönyvhöz pedig kell az illusztráció: Sajdik Ferenccel legendásan jó alkotótársak voltak.

– Nagy szerencsém, csupa kiváló művészt kaptam munkatársul. Sajdikkal kitaláltuk Pom Pomot, „aki” még az állatmeséken belül is különleges helyet foglal el, mert se nem ember, se nem állat, a képzelt lények kategóriájába tartozik. Ez elég elvont, de Sajdik zseniálisan rajzolt, gondoljunk csak a Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél figurájára – azonnal megértette és lerajzolta. A zeneszerző munkatársakkal is szerencsém volt, de a rendezőkkel, színészekkel is. A Keménykalap és krumpliorral például Emmy-díjat nyertünk Hollywoodban. Süsüt Bodrogi Gyula hangja vagy a Bergendy zenéje nélkül már el sem tudom képzelni.

– Az Ízek, Versek, Madárfütty Fesztiválon a Bettika Music formációval, Erdős Virággal és Jónás Tamással lép fel. Velük milyen a közös munka?

– Egy éve dolgozunk együtt Bettikáékkal, nagyon tetszik, amit csinálnak. Ez is szerencsés találkozás, ők kerestek meg, és úgy érzem, ez a fesztivál is azt jelzi, hogy a vers kezd visszajönni az emberek életébe.

– Milyen tervei vannak, várakoznak újabb mesehősök a papíron?

– A műhely a fejemben van, ott állandóan dolgozik valaki. De ez mesterség, anyagot kell gyűjteni, történeteket írni, neveket kitalálni. A Bagaméri név például a gyerekkori kincsesládából való. Létező fagyiárus volt a szülővárosomban, Kisújszálláson, még vettem tőle fagyit, amikor kitaláltam az elátkozott fagylaltos figuráját: minden megvolt, csak a neve hiányzott, ekkor jutott eszembe. Most A nagy ho-ho-horgászt és a Pom Pomot szeretném folytatni, a Süsünek pedig már megvannak az újabb részei. Színházaktól sok megrendelést kapok, filmesektől már kevesebbet. De nem baj, a könyvet megírom, és abból már lehet gazdálkodni: ha van rá pénz, lehet belőle film. Folyton dolgozom, ami jó, mert nem lustulok el, meg jó arra gondolni, hogy a gyerekek biztosan nevetni fognak egy-egy történeten.

– Nem nehezebb megrendelésre, határidőkkel dolgozni?

– Három anyagot írtam így, az egyik a Süsü volt, a Magyar Televízió kért fel. Bár lenne több megrendelés! A Sixtus-kápolnát is megrendelésre festették ki, és elég jól sikerült. A bábfilm és a színpad is műhelymunka. A filmgyárak anno ötleteket vettek meg, lehetett pénzt kapni egy elképzelésért. Ha jó volt, akkor továbbment a szekér, és már filmnovellát kértek az írótól, tehát becsalták az írókat, rendezőket, színészeket a műhelybe. Az nem működik, hogy otthon ülök, elképzelek egy filmet, megírom – abból nem lesz film soha.

A Főkukac a Bem rakparton

Fotó: Jelli Márk

– Számos kitüntetést kapott – Kossuth-díj, Nemzet Művésze, Prima Primissima díj –, önről is neveztek el díjat, de mit tekint élete legnagyobb sikerének?

– A hivatalos elismerésekből majdnem mindent megkaptam, ezekre mind büszke vagyok. De a szeretet aranyérmeire vagyok a legbüszkébb, ezeket a gyerekektől és a közönségtől kaptam. Négy településnek vagyok a díszpolgára, Kisújszállásnak, Balatonszárszónak, Budapestnek és Óbudának. Szárszón elneveztek rólam egy színházat, szülővárosomban életnagyságú szobrot állítottak Bagamérinek, a helyi iskolánál pedig Pom Pom bronzszobor üldögél egy bronzágon. Előfordul, hogy az írónak állítanak szobrot, de hogy a mesehősének, az ritka. A Bem rakparton pedig van egy pici bronzszobor a Főkukacról – az eredetije egyébként Ungváron látható. Pom Pom játszótér is van a Naphegyen, a VIII. kerületben pedig a nagy ho-ho-horgász van felpingálva az egyik tűzfalra. Az írás magányos dolog, nem tudod, hogy remekmű vagy vacak születik-e éppen – ezekből az elismerésekből érzi az ember, hogy árad felé a szeretet.

– Hogyan látja a kultúra jövőjét?

– Ne legyünk szemérmesek, a kultúrát támogatni kell. Nálunk szerintem elég bőkezűek, egyetlen gond van, hogy a gyerekeknek szóló irodalom mindig hátul marad a sorban. Pedig a gyerekeknek joguk van a nekik szóló művekhez, nemcsak az íráshoz, hanem a színdarabhoz, a zenéhez is. Mindig a jövőre hivatkozunk, de a jövő, kérem szépen, itt van közöttünk, egy méter magas. Nincs igazán gyerekszínházunk, nem készülnek gyerekfilmek, erre jobban kellene figyelni. Budapesten ötszázezer gyerek él, az országban több mint kétmillió, egy könyvből pedig háromezer példány jön ki. Legalább a könyvtárakat kellene támogatni, de sok a tehetséges fiatal is. Igaz, van ösztöndíj a számukra, amit örömmel hallok, hiszen én is voltam fiatal, nyomorgó költő. Persze versírásból nem lehet megélni – a kereteket kell megteremteni. És önmagunkat is meg kell szervezni, össze kell állni a költőknek, íróknak, akár egy olyan rendezvény erejéig, mint az Ízek, Versek, Madárfütty Fesztivál.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.