Folyamatosan megdöbbenteni? Dadaizmus és szürrealizmus a Nemzeti Galériában

/ 2014.09.01., hétfő 16:53 /
Folyamatosan megdöbbenteni? Dadaizmus és szürrealizmus a Nemzeti Galériában

A jeruzsálemi Izrael Múzeum dadaista és a szürrealista műtárgykollekciója köré csoportosítva tripla tárlat nyílt a Nemzeti Galériában, mely az irányzat magyar vonatkozásait, valamint a hozzá kapcsolható kísérleti filmművészetet is be kívánja mutatni. A kiállítás október 5-ig látogatható.

Az impresszionizmus után valószínűleg a szürrealizmus a legcsábítóbb hívószó a képtárlátogató nagyközönség számára – így sikerre számíthat a Nemzeti Galéria az Izrael Múzeummal való együttműködés második felvonásával is, mely idén az utóbbi mozgalom nemzetközi nagyságait veti össze a magyar párhuzamokkal. A szürrealizmus a köztudatban Salvador Dalí álomvilágával fonódott össze, akinek zseniálisan menedzselt életműve révén ez a valaha botrányos irányzat a mindennapok részévé popularizálódott. Csakhogy aki videoklippek vagy fantasyfilmek szürreális effektjeit, illetve ezek ihletőit, Dalí vagy René Magritte akadémikus stílusban megfestett vízióit várja, csalódni fog. Mert a szürrealizmus – legalábbis művészettörténeti értelemben – nem ez. Hanem egy néhai mozgalom, amit egykor vaskézzel szervezett és irányított André Breton költő, kit a szürrealizmus pápájának is szoktak nevezni.

Nagymogulok szerényen

A Jeruzsálemből érkezett gyűjtemény, szó se róla, becsületesen igyekszik feltérképezni a dada és a szürrealista mozgalom egymásba folyó történetét. Szinte minden jelentős alkotótól láthatunk itt művet, más kérdés, hogy jobbára másodvonalbeli alkotásokat. Az Izrael Múzeum gyűjteménye döntően adományokból áll össze, és kevésbé tudatos tervezés eredménye. Kollekciója jelentős, de korántsem kiemelkedő: sok világhíres mester középkategóriás műve kapott helyet benne. A tavalyi impresszionista-posztimpresszionista bemutató esetében ez a hiányosság sokkal kevésbé volt zavaró, mert Monet, Van Gogh vagy Gauguin kevésbé ismert alkotásai is majdnem olyan lenyűgözőek, mint fő műveik.

Más a helyzet a zömében konceptuális dada és szürrealista művészek esetében. Ők ontották a kísérleti, tudatfelszabadító, spontán alkotásaikat, melyek közt a legötletesebbek persze nagyon hatásosak, ám sok a kevésbé érdekesnek számító munka. Művészetükhöz ab ovo hozzátartozott a meghökkentés, megdöbbenni pedig folyamatosan nemigen lehet. Sokan közülük hamar megfáradtak, önismétlővé váltak, illetve új utakat kerestek. A dadaizmus mindent-tagadása néhány év alatt kifutott, a többnyire körükből verbuválódott szürrealisták pedig döntően a két világháború között hozták létre legerőteljesebb műveiket. Sajnos a most Budapesten bemutatott gyűjtemény erősen főmű-hiányos. A szürrealisták nagymoguljai, mint Max Ernst, Magritte, Dalí, Paul Delvaux, Joan Miró inkább szerényen vagy kései alkotásaikkal vannak jelen, egyedül talán Yves Tanguy két korai festménye jelzi a korszak frissességét.

Rimékek diadala

A dadát még nehezebb kiállításon jól bemutatni. Max Ernst szerint – ő csak tudta! – nem is lehet. Gesztusművészet volt, lázadás minden fennálló ellen, a társadalmi rend, a művészet tagadása. Rendezvényeik nem hagyományos tárlatok, hanem akciók voltak, botrányon alapultak. A dadáról általában szórakoztatóbb olvasni, mint a műtárgyaikat nézni. Néhány éve Párizsban, a Pompidou Központ hatalmas, retrospektív kiállítás keretében dolgozta fel a mozgalom történetét. Minden rendezői fortély dacára rendkívül fárasztó volt a millió kisméretű, legkevésbé sem látványos tárgy között kóborolni. Most Budapesten az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a két irányzat közül a dadát sikerült jellemzőbben megjeleníteni, mivel Marcel Duchamp szinte minden fontos tárgya – a mozgalom vitathatatlan fő művei – megcsodálható.

Azonban ez mind remake, amit a ravasz mester fél évszázaddal később sorozatban szerzett be, és egyéniesített az elveszett eredetik helyett, melyeket akkor még inkább csak jó viccnek szánt, nem eladható műtárgyaknak. Ilyenformán lehet itt a híres bajszos Mona Lisa, az L.H.O.O.Q egyik kései változata is, akárcsak a palackszárító, a piszoár, a lapát és társaik. Ready made-ekről, azaz gyári készítésű használati tárgyak kiállítási kontextusba helyezéséről lévén szó, az „újraalkotás” gesztusa legalább olyan szemtelen, mint amilyen az eredeti volt annak idején, így ezen tényleg nem érdemes fennakadnunk.

De hová tűnt Szittya Emil?

Míg a nemzetközi rész esetében minőségbeli hiányosságot érezni, a kiállításhoz Átrendezett valóság címen kapcsolódó magyar műegyüttes alapvetően koncepcionális problémát vet fel. A dada és a szürrealizmus igen szétágazó kísérletei termékenyítőleg hatottak szinte az egész későbbi avantgárdra, így kis engedménnyel szinte bármi, ami szokatlannak tűnik, kapcsolatba hozható velük. Budapesten – szemben sok más nagyvárossal – a két világháború között, illetve az után, amíg a szürrealista mozgalom létéről beszélhetünk, nem működött sem dada, sem szürrealista csoport. A kiállítás ezt a dilemmát nagyvonalúan oldotta fel „hasonló” művek napjainkig kiterjesztett összeállításával. Pedig voltak azért magyarok, akik kapcsolatba kerültek a két mozgalommal.

Részben ilyen volt Kassák Lajos és köre a bécsi emigráció idején, és nekik dadaista párhuzamként még akkor is helyük van a kiállításon, ha a dekonstruáló dadával szemben a magyar aktivisták épp ellenkezőleg, konstruktív irányt követtek. Ám ha már dada, akkor fájóan hiányzik például Szittya Emil, aki már 1915-ben együtt dolgozott Tristan Tzarával, és maga is részese volt a Cabaret Voltaire híres-hírhedt előadásainak. Festményei semmivel sem maradnak el Marcel Janco alkotásaitól. A szürrealisták háború utáni nemzedékének pedig három, André Breton által kanonizált festője is volt: Rozsda Endre, Hantai Simon és Reigl Judit. Tőlük egy-egy kép akad mutatóban, talán azért nem több, mert egy éven belül mindhármuknak nyílt gyűjteményes tárlata Budapesten.

Így aztán maradnak a „kvázi szürrealistáink” – akiknek több vagy kevesebb formai közük volt a mozgalom alkotómódszereihez, kimódolt technikáihoz. Közülük a nagy magányos Vajda Lajos kollázsai, Ország Lili Magritte-epigon-korszaka vagy Bálint Endre öntörvényű világa áll a legközelebb a párizsiakéihoz. A hangsúlyosabban jelen lévő, stilisztikailag heterogén Európai Iskolának például több tényleges köze van a szürrealizmussal nyíltan szembeforduló CoBra csoporthoz, mint Breton mozgalmához, és adódik a kérdés, hogy ha a fluxust meghonosító Erdély Miklós és köre ilyen jelentős szerepet kaphatott a tárlaton, miként maradhatott ki a szentendrei Vajda Lajos Stúdió, melynek tagjai tudatosan éltek egyfajta neo-dada neo-szürrealista életformát, és hoztak létre valóban rokon alkotásokat.

A nem minden tanulság nélküli kiállításhoz vaskos, jól dokumentált katalógus is készült, a mozgalomról alkotandó plasztikusabb képhez azonban otthon nem árt levenni a polcról egy fő műveket bemutató monográfiát.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.