Dani bácsi, a súlytalan költő

/ 2004.01.30., péntek 08:19 /

Szemmel láthatólag ügyesebben bánik a rímekkel, mint a kávéscsészével. Majd kiejti a kezéből, azután összemaszatolja magát a habbal. Sebaj, egy kis maszat nem árt - többek között ez is kiderül új kötetéből, a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregényből, amely a karácsony egyik sikerkönyve lett. Sikerről, meséről, költészetről és nemzedékéről folyt a szó, mikor az ifjú költővel, Varró Dániellel beszélgettünk.

"Én áhítom a karzat tapsát / És honlyányok gyöngéd kegyét. / Hogy könyvemet sokan vegyék" - írja. Elégedett?

Fotó: Griechisch Tamás

Amit idézett, azt azért kicsit ironikusan írtam, meg önironikusan is. De végső soron igaz. Úgy képzeltem, hogy az emberek ódzkodnak a hosszú versektől, hogy nagyon keveseket visz majd rá a lélek kétszáz oldalnyi vers elolvasására, még ha az egy mese kereteibe van is ágyazva. Úgyhogy elég nagy aggodalommal tekintettem a megjelenés elébe, így különösen szép meglepetés volt, hogy jól fogyott a könyv. De az igazi kritika még hátravan: a gyerekeké. Attól azért még tartok egy kicsit.

Első verseskötetének, az 1999-es Bögre azúrnak a fogadtatása kettős volt. Egyesek elaléltak a formai bravúroktól, sokan viszont azt mondták, súlytalan, komolytalan az egész. Most a meseíró szerepébe bújva akarta legalizálni ezt a komolytalanságot?

Először is: tényleg sokan mondták az elsőről, hogy komolytalannak hat, és nyilván joggal is mondták. Az, hogy másodjára egy ilyen mesekönyvnek futottam neki, az is azért volt, hogy valahogy kihátráljak ebből a kritikából. Nyilván az lett volna az adekvát válasz, hogy nekidurálom magam, és írok valami nagyon komolyat. Ehelyett, pihenésféleképpen, erőgyűjtés gyanánt írtam ezt a mesét. Úgyhogy jól látja, van összefüggés az első kötet fogadtatása és aközött, hogy most meseregénnyel álltam elő.

Nem fél, hogy meseírónak hitelesebb, jobb, mint költőnek? Minek tartja magát?

Csodálkoznék, ha meseírónak könyvelnének el. A Túl a Maszat-hegyen-t is inkább tartom verseskönyvnek, mint igazi mesekönyvnek. A költészet dominál benne, ha valamiért szerethető, akkor azok leginkább a vicces rímek, költői trükkök lehetnek, mert olyan kedvesen zenél az egész, de nem hiszem, hogy meseként különösebben eredeti volna. Tudniillik a történetalkotás sosem volt erősségem. Szerencsére egy barátom segítségemre volt ez ügyben, de még így sem hiszem, hogy a meseszál adja ennek a könyvnek az erejét, sokkal inkább a körítés. Úgyhogy nem félek attól, hogy nagyon belecsúszom a meseíróságba.

A könyv hőse, Muhi Andris csupán egy élő költőt ismer: Varró Dánielt. Nem csoda: ön valóban látható, hallható - erre a beszélgetésre is a rádióból érkezett -, szinte sztárolják. Ilyen jók a kapcsolatai?

A rádióban egy gyerekirodalomról szóló műsorban vettem részt, de mivel Csukás István csupa érdekeset mesélt, én jószerével csak hallgattam. De ha úgy van, ahogy mondja, az mindenképpen a Magvető Kiadó érdeme. Egyrészt nagyon szép kiállítású könyveket készítenek, másrészt azokat remekül be is tudják vezetni, csapnak egy kis hírverést. Amúgy nem volt semmilyen különleges kapcsolatom eleinte, csak küldözgettem a verseimet a folyóiratokhoz, melyeket azok egy idő után szerencsére el is fogadtak és közöltek, mire a kiadók is érdeklődni kezdtek. Szerencsém volt. Egyébként Muhi Andris, a főszereplő kisfiú valódi személy, nekem gyerekkori jó barátom, ezért ismer ő engem a mesében. Hozzáteszem, hogy szerencsére újra vannak olyan ismert és elismert kortárs szerzők, akik kiváló meséket írnak a gyerekeknek, gondoljunk csak Darvasi Lászlóra vagy Szijj Ferencre.

Szerepel a könyvben egy Morzsányi Géza nevű gonosz kicsi kém. Rendhagyó köszönet Morcsányi Gézának, a Magvető igazgatójának?

Ez csak úgy adta magát. Az egész könyvnek ugye maszatos a tematikája, a Maszat-hegyen túl játszódik, ahol is a barbár takarítók rettegésben tartják a vidéket, néha rajtaütésszerűen kitakarítanak. Jópofa ötletnek tűnt, hogy a vezérüket Partvis Attilának nevezzem Bartis Attila kortárs író után, apró termetű, gonosz társát pedig Morzsányi Gézának. De csak a nevek származnak az érintettektől, a karakterek nem, eszem ágában sem volt gonoszkodni, furkálódni, csak ez így annyira adta magát, hogy nem tudtam kihagyni. Szerencsére egyikük sem bánta, nem lett sértődés a dologból, inkább örültek neki.

Meséjének tanulsága, hogy nem jó sem a mocsok, sem a patyolat, inkább egy kis maszat a jó. Tehát az arany középút. Kicsit Dani bácsis egy huszonhat éves fiatalembertől.

Hogy öreges vagyok? Lehet. A középiskolában a könyvtáros, bizonyos Misi néni, már elsős koromban Dani bácsinak hívott. Mindenesetre örülök, hogy ezt a tanulságot olvasta ki a könyvből. Mert például pont ma olvastam az interneten egy kritikát, mely szerint én megrontom a gyerekeket, a könyvem hatására le fognak szokni róla, hogy fület mossanak, meg fogat. Ezt elég mulatságosnak találom, ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy aki a Harry Pottert olvassa, az majd felül egy seprűre, hogy kirepüljön az ablakon, aztán jól lezuhan.

Olvasta is, vagy csak a rossz, durva tömegmese szinonimájaként emlegeti a Harry Pottert?

Már csak szakmai érdeklődésből is elolvastam, hiszen ma megkerülhetetlen a gyerekirodalomban. Izgalmas, krimis, olvasmányos, és tényleg várom a folytatásokat, de van egy csomó fenntartásom vele szemben. Nagyon brutálisnak találom például, rettentő durva dolgok vannak benne: buggyan ki az unikornis vére a fekete csuklyás gonosz szájából, ahogy a tizenkét éves kisfiúra pillant az erdőben éjszaka, meg ehhez hasonlók, az ilyesmitől vannak rémálmaik a gyerekeknek. De annál talán jobb, mintha egyáltalán nem olvasnának. Egyébként nagy esély van rá, hogy a Harry Potternek is magyar gyökerei vannak. Történt ugyanis, hogy lefordították angolra Békés Pál egyik remek meséjének, A kétbalkezes varázslónak első két fejezetét, melyek egy varázslóiskolában játszódnak. Aztán az angol kiadó, amelynek a fordítást szánta, visszautasította az anyagot azzal, hogy nem lát benne fantáziát. Ez a kiadó adta ki később a Harry Pottert, melynek írója, Rowling néni többször is nyilatkozta, hogy a mű alapötlete (a varázsiskola) a kiadótól származott. Persze az összefüggést nem lehet bizonyítani, de én elhiszem Békés Pálnak, hogy ő áll a világsiker hátterében.

Úgy tudom, nemcsak írt, de korábban fordított is mesét.

Valóban fordítottam egyet, örülök, hogy említi, mert nem lett túl nagy visszhangja. Shel Silverstein meséjéről van szó, a címe az, hogy Lafkádió, az oroszlán, aki visszalőtt. A szerző néhány éve halt meg, és Amerikában rettentően népszerű, magyarul mégsem volt tőle olvasható semmi. Nekem régi szívügyem volt lefordítani, nagyon jó humorú, eredeti mese. Mivel az írásból önmagában nem lehetne megélni, amellett, hogy megpróbálok megcsípni különféle ösztöndíjakat, sokat fordítok. Elsősorban persze verseket. Idén el is készül talán egy közös fordításkötetünk Vaskó Péterrel és Havasi Attilával, amely angol nonszensz verseket tartalmaz majd. Szoktam színdarabokat is fordítani, Martin McDonagh A kriplijét például most is játsszák a Radnóti Színházban, Gothár Péter rendezésében. Nagyon jó előadás.

Szép sikerek, sok elfoglaltság, de az egyetemet még nem tudta befejezni.

Ezek összefüggenek. Manapság egyébként sok fiatal jár ebben a cipőben, lehet az egyetemet húzni-halasztani, nem ciki szerintem. A magyar szakot azért szeretném az idén befejezni (bár a szakdolgozat még akkor is hátralesz), az angolt nem tudom, befejezem-e. Sok minden nem fog változni valószínűleg, ha megszerzem a diplomát, akkor sem fogok mást csinálni, mint most, íróféle maradok, nem leszek tanárember.

Térjünk rá a költészetre. Ön szerint mire való a vers? Miért ír egyáltalán?

Varró Dániel:
Lecsöppenő
Kecsöp Benő


Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
Lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a göcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.
Tulajdonképpen kizárásos alapon jött. Soha nem voltam semmiben kiugróan ügyes, kevés dolog érdekelt igazán, általános iskolás koromban elkezdtem verseket írni, és ez úgy rajtam maradt. Kezdettől fogva azért írtam verseket, hogy aztán másoknak megmutathassam őket, hogy azt mondják, de ügyes vagy, milyen szépek! Hú, de rossz verseket írtam pedig, még a középiskolában is! De sosem voltam az a fióknak író típus. Később nyilván nemcsak az volt már a fontos, hogy elismerjenek, hanem az is, hogy ténylegesen örömet szerezzek azoknak, akik olvassák a verseimet. Tehát ebben elég hagyományos felfogású vagyok. Szerintem a költészet akkor működik, ha vannak olvasók, akikhez eljut a vers, akik megértik és tetszik nekik. Ez nyilván abból is adódik, hogy magam is olvasok verseket, és rossz nekem olyasmit olvasni, amit nem értek. Vagy olyasmit, ami nem hangzik jól. Általában hallom is magamban, amit olvasok, s ha jó a vers zenéje, és felfogom, amit mond, akkor azt szeretem. Ezért is írok ilyen könnyen érthető, játékos, dallamos verseket, mert talán mások is vannak ezzel így.

Aztán az egyetemen már egész jókat írt, például a Sárkányfű című egyetemi lapba, mely meghatározó generációs folyóirattá nőtte ki magát. Érzi azt, hogy egy költőnemzedék tagja?

Nem hiszem, hogy olyan borzasztóan hasonló dolgokat produkálnánk mi, nagyjából egyidős írók, költők. Mindenki csinálja a maga dolgát, ami csak néha és véletlenül érintkezik máséval - belülről legalábbis így fest a dolog. A Sárkányfű egyébként tényleg fontos volt, de főleg az érvényesülés szempontjából. Ott találtunk rá egymásra, attól kezdve együtt tudtunk föllépni. Nekünk akkor, huszonegy-két évesen az volt a fontos, hogy valamilyen módon bekerüljünk az irodalomba. Együtt sokkal könnyebb volt nyomulni, elérni, hogy elhelyezhessük verseinket irodalmi lapokban, szóval, hogy tudjanak rólunk. Együtt jártunk felolvasni, együtt jelentkeztünk a József Attila Körbe, a fiatal írók szervezetébe.

Amit általánosságban meg szokás fogalmazni az önök nemzedékéről, az az apolitikusság, a társadalmi szerepvállalás hiánya. Mi ennek az oka? Túl könnyen tudtak érvényesülni?

Biztos, hogy ez is benne van, nekünk valóban sokkal könnyebb volt, mint az előttünk járó generációknak. Mikor mi írni kezdtünk, már megtörtént a rendszerváltás, lett rengeteg folyóirat és könyvkiadó, úgyhogy gyakorlatilag ma csak az nem jelenik meg nyomtatásban, aki nem akar megjelenni. Tehát az a probléma, hogy egy-két lap van összesen, ahol csak a kiválasztottak publikálhatnak, minket már nem érintett, és legtöbbünknek huszonegy-két évesen jelent már meg verseskötete. Ezért is nem vagyunk apagyilkos-generáció. Szemünkre szokták vetni, hogy nem lázadunk az előző nemzedék ellen, pedig azt úgy szokás, úgy illik. Csakhogy nekünk nem kellett nagyon dörömbölnünk, hiszen az ajtók nyitva voltak. A költő társadalmi szerepvállalása, politikussága pedig szerintem elsősorban alkati kérdés. Akadnak még ilyen költők, a mi nemzedékünkben is, de talán tényleg nem túl sokan. Engem a költészetnek ez a társadalmi vetülete nem foglalkoztat - nem azért mondom, mintha büszke lennék rá. De még ha olykor érdekel is némely társadalmi probléma, sosem érzem úgy, hogy nekem kellene megmondani a tutit. A költészet elvesztette mára ezt a váteszi szerepét. Nem hiszem, hogy ez baj volna, egyszerűen így alakult. Ma az újságírók, médiaszereplők formálják a közvéleményt. Annak, hogy valaki költő, nincs már igazi súlya, nagyon kevesen hallják meg, amit mond.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.