Együttműködő partnerek

/ 2016.01.06., szerda 17:32 /

Tízmilliárdok folyhatnak ki évente a költségvetésből gyakorlatilag ellenőrizetlenül: az előadó-művészeti, illetve a sportszervezetek taotámogatása a stiklik melegágya lett. A kulturális életben öt intézményvezető megelégelte ezt, a sportban viszont a jelek szerint mindenkinek megfelel a korrupcióra is lehetőséget adó rendszer.

Nem ült volna egy asztalhoz olyan borús arccal még decemberben öt jeles intézményvezető, ha nem gondolnák, hogy nagy a baj. A színházak és egyéb előadó-művészeti szervezetek társaságiadó-támogatása mára olyan jelenségekhez vezetett, amit nem tudnak szó nélkül hagyni. Nehéz szervezett csalásnak nevezni, ami történik, mert papíron valószínűleg minden rendben van, ám elgondolkodtató, hogy 2009 óta 18 milliárd forinttal nőtt az előadó-művészeti szervezetek által begyűjtött társasági adó összege, és megnyolcszorozódott a taotámogatásra jogosultak száma (lásd táblázatunkat), emellett egyéb visszaélésekre módot adó kiskapuk is működnek.

Meglepő adatok

A taotámogatási rendszer azzal a szándékkal jött létre 2009-ben, hogy a gazdasági szereplőket összekapcsolja a kulturális-művészeti élet képviselőivel, és egyfajta mecenatúrát segítsen elő. Eszerint az adott vállalkozás társasági adója egy részét nem a költségvetésbe fizeti be, hanem valamelyik általa választott előadó-művészeti szervezet kasszájába: ez a cégeknek egy fillérjükbe sem kerül. Az előadó-művészeti szervezetek az előző évi jegybevételük 80 százalékáig gyűjthetnek taotámogatást, s bár a rendszer mára számos vadhajtást produkált, az intézmények nem tiltakozhatnak hangosan, mert a tao beépült a költségvetésükbe: a fenntartók éppen ennyivel csökkentették a finanszírozást, e nélkül tehát nem maradnának életben. Ráadásul annak is örülni kell, hogy az Európai Uniónál sikerült január 1-től meghosszabbítani ezt a – sehol máshol nem létező – támogatási formát.

Közpénz magánzsebbe?

A szervezeteket hatóságként számon tartó Előadó-művészeti Iroda honlapjára az óév utolsó napjaiban kerültek fel a 2014-es adatok, s ebben számos érdekességre bukkanhatunk (lásd táblázatunkat). A Rivalda Stúdió Művészeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft. – vagyis a Román Sándor vezette ExperiDance – megőrizte elsőségét: háromszor akkora jegybevételt produkált, mint az Operaház és az Erkel Színház együttvéve. Összehasonlításképpen: míg az Operaház 1289 férőhelyes, az Erkel pedig 1970, az ExperiDance fő játszóhelyén, a budapesti RaM Colosseumban 630-an tudnak leülni; a jegyárak az előbbi intézményben átlag 12 ezer forintosak (25 ezertől 200-ig), az utóbbiban 4000 forint körül mozognak.

Ismét jól szerepelt az elsősorban ilyen-olyan koncerteket szervező, 2012-ben felbukkant Műhely Produkció Közhasznú Nonprofit Kft. is: több jegybevételre tett szert, mint a Vígszínház (1700 férőhely) és a Pesti Színház (560 férőhely) együttvéve. A hasonló profilú Maszka Színház Nonprofit Közhasznú Kft. (honlapjukon 2016-ra még egyetlen előadást sem tüntettek fel), valamint az Esztrád Színház Közművelődési és Közhasznú Kulturális Egyesület (melynek honlapjára nem sikerült rátalálnunk) pedig megelőzte az 1800+450 férőhelyes Művészetek Palotáját. Mindkét szervezet 2013-ben igényelt először taót.

Az összesített adatokból persze nem derül ki, hogy ki mennyit turnézott, hol, mekkora stadionban szerepelt (bár nehéz elképzelni, hogy a vendégelőadásnak helyet adó intézmény lemondjon a jegybevételről és az azzal járó taóról), és abba is nehéz belekötni, ha könnyűzenei együttesek szimfonikus kísérettel lépnek fel vagy visznek dramaturgiai elemet a produkcióba, és így taóra jogosult előadásokat hoznak létre. Mindenesetre a kirívó összegek az Emberi Erőforrások Minisztériumának is szemet szúrtak, ezért a nem EU-s országokban történt – dubaji, amerikai vagy kínai – fellépéseket már nem lehet elszámolni, január 1-től pedig 1,5 milliárd forintnál húzták meg a taotámogatásokból összeszedhető bevétel felső határát. Így sem lehet kizárni azonban annak lehetőségét, hogy egy külföldi fellépés alkalmából valaki papíron megkapja a befogadó intézménytől, hogy 300 milliós jegybevételt produkált, ezzel párhuzamosan pedig bérleti díjként kifizetett 280 millió forintnak megfelelő összeget: valós pénzmozgásra nincs is szükség ahhoz, hogy támogatási alapot képezzen a társulat.

Azt, hogy az adott előadó-művészeti szervezet helytálló dokumentumok alapján igényelt-e taotámogatást, az Előadó-művészeti Iroda öt éven belül ellenőrzi. Szakemberek szerint a 2010-es adat (6,5 milliárd forint) lehet a reális összeg: képtelenség, hogy azóta annyival növekedtek volna a nézőszámok vagy a jegyárak, hogy 2014-re már 18,6 milliárd forintra rúgjon a taotámogatások összege – márpedig ennyi pénz nem folyik be a költségvetésbe.

Többek között Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója és Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója viszont a miatt a gyakorlat miatt szánta el magát közös fellépésre, hogy a taójuk egy részét „felajánló” cégek elvárják: cserébe a színházak jutalék címén csorgassák vissza a támogatás bizonyos százalékát. Egyes ügynökségek 3-4 százalékért vállalják, hogy felhajtanak olyan cégeket, amelyek hajlandók a taójuk egy részét színháznak adni, de miután itt sokat számítanak a személyes kapcsolatok, gyakran ez is felesleges. Nem ritka azonban, hogy a közvetítő cégek 30-40, sőt az év vége felé közeledve már 50 százalékot is elkérnek. Ezt elégelte meg egyelőre öt intézmény és hozta létre a Tiszta TAO Társaságot, mert úgy látják: magánzsebekbe vándorolnak a közpénzek. A tagok egy fillért sem hajlandók kifizetni úgymond jutalékért, vállalva azt is, hogy így talán még nehezebb lesz feltölteniük színházuk éves taokeretét.

Sport – korlátlanul

A taotámogatás a sport területén is kedvez a zavarosban halászóknak. Az öt látványsport – labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong – számára 2011-ben jött el a Kánaán, ekkor kezdhetett el működni a sportban is a tao rendszere, melynek révén – felső korlát és eredményhez vagy nézőszámhoz kötött elvárás nélkül – annyi pénzhez juthatnak az említett sportágakban az egyesületek, a kapcsolódó alapítványok és a szakszövetségek, amennyiről korábban álmodni sem mertek. A szervezetek pedig ezt a pénzt a törvénynek megfelelően utánpótlás-nevelésre, a képzéssel kapcsolatos feladatok megvalósítására, a sportrendezvényekhez szükséges biztonsági infrastruktúra fejlesztésére, meghatározott beruházásokra, felújításokra és személyi ráfordításokra költhetik.

Kozmann György sportért felelős államtitkár-helyettes december 1-én egy konferencián végzett gyors összegzést, mely szerint a taónak köszönhetően 2011 nyara óta csaknem 200 milliárd forint érkezett a sportba, 300 sportingatlan épült az országban, és 500 újult meg, az igazolt versenyzők száma pedig az öt sportágban 260 ezerről 350 ezerre nőtt.

A gond az, hogy a rendszer a lehetőségek tárházát kínálja a visszaélésekre. A klub az első évben rendbe hozza az öltözőt, vesz több garnitúra felszerelést, néhány tucat labdát, ezeket némi ügyességgel túlszámlázva elszámolja, és máris akad fölös összeg, majd a következő esztendőben közlik az edzővel, hogy tudjon róla: a nyarat edzőtáborokban töltötte a csapatával. A sportvezetők sem ismerhetnek minden vállalkozót, és – a színházakhoz hasonlóan – itt lépnek be a képbe a közvetítők, akik a hírek szerint komoly százalékkal csapolják meg a támogatásra szánt összeget. Sőt a háttérben sokan számolnak be arról, hogy a kis klub vezetője bejelentkezik egy céghez a tao lehetőségére spekulálva, annak vezetője rábólint a kért összegre, feltéve, hogy annak 20-30 százalékát visszakapja zsebbe, a klub pedig örüljön a maradéknak, és fedje le számlákkal az egészet. Máskor meg egyszerűen közlik a kilincselővel, hogy nekik már szóltak, hova kell adni a pénzt. Az említett 200 milliárdból 75-öt a labdarúgás kapott, ezen 1100 futballegyesület osztozott, de a többségnek csak morzsák jutnak. Közel a harmadát, 21 milliárdot 13 klub zsebelte be, közülük is toronymagasan kiemelkedik az Orbán Viktor alapította felcsúti Puskás Akadémia 9,2 milliárd forinttal.

A sporttörvény tavaly januári módosítása óta a sportszervezeteket már csak összesített adatszolgáltatásra kötelezik, az állami ellenőrző intézmények jelentései és a kifizetésekről születő döntések sem nyilvánosak, arról nem is szólva, hogy tavaly év végi információk szerint az illetékesek még a 2012/13-as idény taotámogatásainak az ellenőrzését sem fejezték be. A kormány azt állítja: nem közpénzről van szó, ezért nem vonatkoznak rá a szigorúbb előírások, holott valójában egy adónemből befolyó összeget irányít át a sportba, tehát a költségvetést terheli vele.

A megoldást a kulturális életben egyre többen abban látnák, ha a cégek egy kalapba fizetnék be adójuk egy részét, az állam pedig ezt osztaná szét teljesítményarányosan az előadó-művészeti intézmények között, de így pont a személyesség szűnne meg, és venné át a helyét újra az állami elosztórendszer. Ha pedig csak a Magyarország területén előadott produkciók után lehetne taót igényelni, az esetleg az EU szemét csípné, és talán nem engedné tovább működni ezt a támogatási formát. A kulturális életben mindenesetre elkezdődött valami, a sportban viszont mindenki elégedett a jelenlegi – nagyvonalú – rendszerrel.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.