Elhunyt Pálhegyi Ferenc

/ 2016.03.30., szerda 18:12 /

Nyolcvanegyedik életévében elhunyt Pálhegyi Ferenc pszichológus, nyugalmazott főiskolai tanár, pasaréti presbiter, aki jegyeseknek és házasoknak tartott előadásokat országszerte.

„Édesapám, Pálhegyi Ferenc, sokak szeretett Feri bácsija tegnap este mennyei hazájába költözött. Családi körben, békességben, szeretetben” – adta hírül kedden a lánya a Facebookon. Pálhegyi Ferenc pszichológus, nyugalmazott főiskolai tanár, családgondozó elsősorban a házasságra készülő vagy már családos keresztény párok körében volt közismert. Az ország egész területén tartott jegyesoktató és házassággondozó előadásokat – ezek közül talán a legismertebbek a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán tartott sorozatai voltak –, és több könyvet is írt ebben a témában.

Fotó: Heti Válasz

Pálhegyi Ferenc 1935-ben született Sepsiszentgyörgyön. 1958-ban diplomázott a budapesti Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, a Vakok Intézetének tanára lett, majd pszichológiai doktorátust szerzett. 1971-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára, közben a Budapesti Református Teológiai Akadémia professzora, a péceli bibliaiskola igazgatója, a Biblia Szövetség alelnöke, a Bibliai Házassággondozó Szolgálat vezetője, a Biblia és Család című lap főszerkesztője. 1999-ben Apáczai Csere János-díjjal tüntették ki. Főbb művei: Személyiséglélektani kalauz (1981), Keresztyén házasság (1992), Van-e keresztyén pedagógia? (1994), Útjelző táblák (1996), A menekülő ember, Szex és szerelem (1998), Házassági karambolok (2000), Öregedés és halál – újjászületés és feltámadás (2002), Körkép, korkép, kórkép (2004).

Pálhegyi Ferenc 2005 karácsonyán interjút adott lapunknak, ebből közlünk most néhány részletet:

„Gyors a közlekedés, de nem lett több időnk. Ha nyertünk pár napot, nem üdülni megyünk, hanem telefonálunk, e-mailezünk, faxolunk. Kortársaink laptopon írott művei nem jobbak a XIX. században kézzel írt regényeknél és verseknél. Több információhoz jutunk, mégsem lettünk bölcsebbek. Eljutnak hozzánk a trópusok ízletes gyümölcsei, mégsem táplálkozunk egészségesebben. Fejlődött az orvostudomány, mégsem lett kevesebb a beteg. Örülni kell a sok technikai vívmánynak, de nem szabad elhinni, hogy azok elvezetnek a boldogsághoz.”

„A mai ember egyik legnagyobb istene a komfort. Ha nincs igazi úti cél, fontossá válik az utazás kényelme. A posztmodern ember is a pusztában vándorol, mint hajdan Izrael népe, de nem hisz az Ígéret földjében, ezért igyekszik komfortossá tenni a pusztát. És nemcsak komfortistennek hódol, hanem a hírnév-, pénz-, hatalom és gyönyöristennek is. Ők mind az emberi kéz, ész alkotásai, az ember önmaga istene.”

„A mai ember mintha nem akarna kilépni a gyermekkorából. Mesék bűvöletében, álomvilágban szeret élni. Komolyan veszi a horoszkópot, a jóslást, szeretne varázsolni, átváltozni, mindhiába. Pál apostol mondja, hogy az emberek az egészséges tanítást nem fogadják el, de a mesékhez odafordulnak, mert viszket a fülük.”

„Isten-alakú üresség van minden emberben, amit illúziókkal próbál meg kitölteni. Minden küzdelmet, ami arra irányul, hogy legyőzzük a betegségeket, a természeti erőket, és biztosítsuk magunk számára a hatalmat az egészség, a jólét és a veszélytelen élet létrehozásához, megelőzi a kérdés, hogy mit akarunk kezdeni a függetlenségünkkel és a hatalmunkkal. Tegyük fel, hogy sikerül győznünk. De mi történik azután?”

„A kereszténység mindig is kisebbségben volt, még akkor is, amikor látszólag uralkodott. A Szentírás üzenetéhez igazán ragaszkodók sohasem voltak sokan. Jézusnak van egy szép hasonlata a követőiről: ti vagytok a föld sója. Tudjuk, a sóból nem kell sok. A Biblia arról beszél, hogy a »maradék« megtartatik, és bennük rejlik a jövő. Ha keresztény testvéreink vállalják a hitüket, mernek világítani, és valóban példát is adnak az életükkel, ha Jézus Krisztus követői a helyükön vannak, élhetőbb lesz az élet, és bizakodhatunk.”

A teljes interjú itt olvasható el. 

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Így lett csoda az ózdi romhalmazból: a Digitális Erőműben jártunk

„Digitális erőmű” épült fel az ózdi kohászati művek romjain, benne filmtörténeti élményparkkal. Bar a magyar filmnek nem az illúziókeltés a fő erőssége, a kulturális innovációtól olyan sokat várnak, mint egykor az acélművektől. Riportunk a friss Heti Válaszban!

Schmidt Mária: „A baloldal fikakultúrájának centrumában a semmi áll”

„Ha ebben a kényes helyzetben az európai elit továbbra is a homokba dugja a fejét, és közben az egyre mélyebb integrációt erőlteti, az unió egyébként is recsegő-ropogó építménye simán összedőlhet” – hangzott el a Századvég Alapítvány keddi konferenciáján. Schmidt Mária, Maróth Miklós, Lánczi Tamás és Tuzson Bence a Brexit utáni Európa útkereséséről és a migrációs válságról.