Élni vagy égni

/ 2004.05.06., csütörtök 08:21 /

Bort inni és vizet prédikálni öntudatlanul is lehet. Remek példája ennek a punkegyüttes. Nem azok a sztárocskák, akiknek a menedzser megmondta, "a punk a menő, énekeljetek lázadónak ható szövegeket, és ne játsszatok többet három akkordnál". Az ilyenek szívesen gazdagodnak meg abban a rendszerben, amelyet látszólag kritizálnak, úgyhogy nemcsak hiteltelenek, de aljas képmutatók is. A valódi, alulról jött punkegyüttes ezzel szemben őszintén hisz eszméiben, vallásos áhítattal ejti ki az olyan szavakat, mint "anarchia", "káosz". E fogalmak a fejében az éden, a paradicsom tartalmához kapcsolódnak, történelmileg elérendő nagy célokként, egyúttal azonban etikai és esztétikai kategóriák is. Rombolás, pusztítás: a jó és a szép. Csakhogy itt csapdába esik az említett stílusban alkotó őszinte együttes. Éppen azért, mert alkot. Teremt. Mert az ő dalai sem az égből pottyannak le: legyenek mégoly primitívek, azért csak meg kell írni, el kell próbálni és elő kell adni őket. És mert a zene, még legegyszerűbb megnyilvánulásaiban is: rend.

Az idén tizenöt éves Tankcsapda is e csapdából indult. A debreceni illetőségű zenekar korai felvételei egy-két akkordos nóták, primitívségükben is zavaros szövegekkel arról, hogy minden pocsék, úgyhogy drogozzunk minél többet, továbbá robbantgassunk autókat (néhány beszédes cím: Anarchia, Terrorista vagyok, Szívd!). Ez még biztosan nem érdemesítette volna a zenekart Debrecen város kulturális díjára, a Csokonai-díjra, melyet a tagok 1999-ben vehettek át. Ahhoz, hogy a szűk látókörű, ultramaterialista szemléletből a Tankcsapda eljusson tavaly ősszel megjelent, az idén Fonogram-díjjal jutalmazott Élni vagy égni című albumának az embert szigorúan Isten - és az ördög - viszonylatában látó, néhol profetikus látomásaihoz, ki kellett kecmeregnie a látszatnihilizmus csapdájából. Ez viszonylag hamar be is következett.

Az 1992-ben napvilágot látott lemez, A legjobb méreg, melynek címadó dala az akkori tizenévesek himnuszává vált, nagy fejlődést mutat, zenében és szövegben egyaránt. A zenekar három tagja hallhatóan megtanult játszani a hangszerén, a frontember-basszusgitáros Lukács László szabadszájúságtól sosem mentes szövegei pedig érthetően, ötletesen járják körül témájukat. Élethelyzeteket, pillanatképeket, még mindig a mocsokból, az éjszakából, a drogok világából, de nem dicsőítve a posztszoc nyomort, hanem dühös lemondással. "Az országúton padlógázzal / Roncsautóval, majdnem százzal / Összetartja még a festék / Mindig ugyanúgy telnek az esték."

Két évvel ezután, a Jönnek a férgek albumon, a zenekar végleg megtalálja saját hangját: itt már fellelhetők a konzumidiotizmust ostorozó, tipikusan tankcsapdás témák, a drog már nem megoldás, hanem probléma, és a későbbiekben egyre fontosabbá váló Isten - és az ördög - is megjelenik. Ezt a fejlődést koronázza meg és összegzi a csupán egy évvel később, 1995- ben megjelent album, Az Ember tervez, mely bizonyosan a kilencvenes évek egyik legjobb magyar rocklemeze. Az ember ugyan kiszolgáltatott, nem sokat ér, mégis felelőssége van sorsa alakításában - Isten előtt is. Szeretet, béke: ilyen értékeket is számon kérnek a szövegek, haragosan, indulattal, a civilizáció végét vizionálva ezek hiánya miatt. Van a lemezen "istenes vers" (Négy), hátborzongató, Nick Cave-et megszégyenítő gyilkos ballada (Lopott könyvek), és - szinte már hagyományosan - világkritikus életkép (Szemétre való), de bulizós, füves, pőre szexualitással erősen megterhelt dal is (R&R rugója). A tematikának ezek a fő irányai máig változatlanok - csak a kábítószerek fogytak el az évek során.

Habár a zenekar a kilencvenes évek második felében is eredményesen szólította meg a mindenkori tizenöt-tizenhét éveseket, sikere - arany- és platinalemezek sora - sokak szemében az "újszülöttnek minden vicc új" elvén alapult, és egyesek már a történet végét jósolták, látván a többszöri doboscserét, hallgatva az újabb, önismétlőnek mondott albumokat. Az egyre hangosabb károgást az aktuális lemez, az Élni vagy égni, mintha elnémította volna. Pedig nagy újdonságok ezen sincsenek. De nem hiányzik belőle a lendület, ráadásul íve van, a címben is kifejezett gondolat vissza-visszatér. Dönteni kell: élni vagy égni. A kezdetekkor életutáló Lukács most azt énekli/ üvölti: élni jobb, mint égni, az élet ajándék, van másik part, örök élet, de erő és hit kell hozzá, hogy elérjük. Félreértés ne essék: a Tankcsapda nem vált hittérítő zenekarrá, egyházhoz, szektához nem köthető, nem propagál semmit. Legfeljebb ostoroz, korhol. Szidja a "műanyag embert", aki nem elég bátor, hogy megtalálja a pénz és szex motiválta világgal szembeni utat. Az Isten felé, ha úgy tetszik.

Láss csodát: klasszicizálódik egy punkzenekar.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.