Eltitkolt hírek, menekülő zsidók: 3 dolog, ami megvalósulhat Houellebecq Behódolásából

/ 2016.01.26., kedd 09:12 /
Eltitkolt hírek, menekülő zsidók: 3 dolog, ami megvalósulhat Houellebecq Behódolásából

Nem néztem utána, hogy éppen hol tart a kortárs irodalmi kánon, hogy mostanság ciki-e Michel Houellebecq-re hivatkozni vagy sem, de tény, hogy az eredetileg pont a Charlie Hebdo-merénylet napján megjelent, Magyarországon a negyedik kiadásnál járó Behódolás című munkája töretlenül sikeres. Így megkockáztatható, hogy még mindig jobban tematizálja az európai iszlámról szóló vitát, mint más politizáló regények.

Ha az emlékezetem nem csal, a szerző óva intett, hogy a közeljövőben (2022-ben) játszódó, az első muszlim francia elnök megválasztásáról és a nyugat-európai értelmiség végelgyengüléséről szóló történet politikai szálait bárki valamiféle jóslatként, forgatókönyvként olvassa – a futurológiai vonásokat amúgy is gyengíti, hogy a regény 15-20 százalékban pornó –, ettől még tény, hogy a Behódolás néhány fontos pontján ijesztően közel van a valósághoz. Tavaly elolvasás után úgy tettem félre, mint egy határtalan cinizmusa ellenére is eléggé tanulságos, politikai következtetéseiben elnagyolt, viszonylag szórakoztató könyvet; aztán idén feltűnt, hogy a híreket olvasva egyre többször jut eszembe a történet. Legutoljára éppen vasárnap jártam így.

Íme három jelenség a Houellebecq-könyvből, amire ráismerhettünk az utóbbi időben.

I. Hatósági titkolózás, elhallgatott hírek

Köln óta téma, hogy hogyan fordulhat elő egy nyugat-európai országban a nők elleni tömeges erőszak hatósági elhallgatása – vagy legalábbis a hírek visszatartása, titkolózás az elkövetők származásáról. A sajtó polkorrekt megfelelési kényszeréről (mely a gyakorlatban öncenzúrát jelent) mi is írtunk, Georg Paul Hefty is értekezett. Aztán ott van a svéd eset: a Nyheteridag.se írása szerint  a stockholmi Kungsträdgårdenbe rendezett We are Sthlm zenei fesztiválon történt tavaly és tavaly előtt nyári, a kölni botrány miatt nyilvánosságra hozott erőszakot már korábban kitálalta volna egy helyi rendőrségi pszichológus, ám a Dagens Nyheter újságírója lepattintotta, miután kiderült, hogy az elkövetők migránsok. Nos, a Behódolás elején leírt helyzet alapvonásában hasonló: megpróbálják eltitkolni a bevándorlók által kirobbantott utcai erőszakot, mégpedig azért, hogy nehogy a szélsőjobb malmára hajtsák a vizet a híradásokkal. Idézet következik.

A távolból hirtelen hosszúra nyúlt fegyverropogást hallottunk.
– Mi lehet ez szerintetek? – kérdezte Alice. [...]
– Nem írnak semmit – suttogta az egyikük szorongva – még mindig a G20-as találkozóval foglalkoznak.
Ha ezek azt hiszik, gondoltam, hogy a hírcsatornák majd beszámolnak az eseményről, nagyon tévednek, ma is, tegnap is Montfermeiljel kapcsolatban, teljes a hírzárlat. [...]
– Nem tudom, miért döntöttek a teljes hírzárlat mellett; nem értem, mire készül a kormány.
– Szerintem teljesen világos: rettegnek, hogy a Nemzeti Front nyeri meg a választást. És minden filmkocka, ami a városi erőszakot ábrázolja, eggyel több szavazatot jelent a Nemzeti Frontnak.

(61–68. oldal)

II. Menekülő francia zsidók

A Behódolás főszereplője, François életében a legnagyobb törés, amikor szeretője és szexuális tárgya, Myriam, a fiatal zsidó lány egyszer csak bejelenti, hogy elhagyja Franciaországot, mert szülei után költözik Izraelbe. Nemcsak ők tesznek így a regényben; Houellebecq valóságos exodusról ír. Idézet:

– A szüleim elhatározták, hogy elhagyják Franciaországot. Emigrálnak Izraelbe. [...] Fűtötték egymás fejét, nemcsak az én szüleim emigrálnak, legalább négy-öt barátjuk tett mindent pénzzé, hogy Izraelben telepedjen le. Egy egész éjszakát átbeszélgettem velük, de nem tudtam kikezdeni a meggyőződésüket, biztosak benne, valami súlyos dolog fog történni Franciaországban a zsidókkal.

(106–107. oldal)

A fenti sorok mellé olvassuk el az Index hétvégi (január 23.), Menekülnek a zsidók a franciáktól címmel megjelent összefoglalóját: „Közel 8000 francia zsidó vándorolt ki Franciaországból, és költözött Izraelbe a Charlie Hebdo szatirikus lap elleni, tavaly januári terrorakció után, amire két nappal később egy Hyper Cacher nevű kóser szupermarket elleni támadás tett rá egy lapáttal (itt négy zsidó származású francia állampolgárt lőttek le).”

III. A baloldali sajtó Kasszandrát kiált

Kasszandrának sanyarú sorsa van a görög mitológiában: jóslataiban senki sem akar hinni. Houellebecq regényében rengeteget ostorozza a baloldali sajtót, mely mindent elkövet azért, hogy nevetségessé tegye, semlegesítse a tömeges bevándorlás veszélyeire figyelmeztető hangokat, jóslatokat. A baloldali sajtó a valóságban eljutott az „álproblémától” a válság elismeréséig, az „úgysem jönnek terroristák a menekültek között” tézistől az IS-beszivárgás leírásáig.

A média leadott néhány sokkoló riportot két évvel azelőttről, akkor voltak ez első fegyveres összecsapások, de mostanában már egyre kevesebbet beszéltek róluk, valahogy elcsépeltnek tűnt a téma. Néhány éven, sőt nyilván néhány évtizeden át a Le Monde, és úgy általában a balközép összes újságja, vagyis valójában az összes újság rendszeresen ostorozta a „Kasszandrákat”, akik polgárháborút vizionáltak a muszlim bevándorlók és a bennszülött nyugat-európai lakosok között. […] A balközép újságírói ugyanabban az elvakultságban szenvedtek, mint a trójaiak.

(55–56. oldal)

 *

Mi következik a fentiekből? Nyilván nem sok, hiszen ettől még nem fogják a francia elnököt 2022-ben Mohammed Ben Abbesnek hívni. De azért nem árt, ha többet olvasunk. És óvatosabban bánunk Kasszandrával.

Rosta

Somogyi Marcell

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

A pannóniai Marcus Zuckerbergusra várva

Marcus Zuckerbergus – nemrég ezzel a szójátékkal és a római császárokat imitálva hozta címlapján a The Economist a Facebook alapítóját. Mindössze 12 esztendő kellett ahhoz, hogy a Harvard kollégiumi szobájában alapított startup mára a világ hatodik legértékesebb cégévé váljon – birodalommá, 1,5 milliárd felhasználóval.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.